Háromszék, 2001. április (13. évfolyam, 3224-3246. szám)

2001-04-02 / 3224. szám

Lejárt a leváltások évada Úgy tűnik, lejárt a megle­­petésszerű és élénk nemtet­szést kiváltó leváltások évada a megyében. Az RMDSZ és a TDRP csúcsvezetése közti szerdai egyeztetés nyomán más húrokat pengetnek a kor­mánypárt korifeusai a megyé­ben is. Căşunean-Vlad képvi­selő nem csupán azt jelentet­te ki, hogy a magyar hon­atyákkal közös beadvány­ban fogja kérni egyes költség­­vetési tételek Kovászna me­gye javára való módosítását — főleg az infrastruktúrára fordítandó beruházások té­teleinek kiegészítését —, hanem azt is, hogy a levál­tások megszűnnek, illetve azokra csak az RMDSZ-szel történő előzetes konzultáció után kerülhet sor. Magyarán a képviselő ar­ról tájékoztatta a sajtót, hogy az RMDSZ által neki átnyúj­tott 14-es listán azokról a „de­centralizált” intézményekről van szó, melyek élén az RMDSZ által támogatott ma­gyar vezetők állnak , változ­tatásokat csak az érdekvédel­mi szervezet beleegyezésével fognak eszközölni, ha arra egyáltalában szükség mutat­kozik. Többek közt a tanügy­ről, mezőgazdasági, munka­ügyi, állategészségügyi, ka­taszteri, egészségügyi igazga­tóságokról, a RAR-ról, az épí­tészeti stb. felügyelőségekről van szó. A román igazgatók­nak az egyezség védelmet nem nyújt. Kérdésre azt válaszolta, hogy versenyvizsgát sem min­denütt tartanak, csak ott, ahol az intézmény felépítését meg­változtatta már eddig a minisz­térium, illetve ahol még meg­változtatja. Utóbbi előre meg­jósolhatatlan. Versenyvizsga ezek szerint tehát a pénzügy, a kultúra, a környezetvédelem stb. élén várható az idén. A képviselő úgy tudja, a két csúcsvezetés közti megálla­podás hasonlít a liberálisok­kal kötött egyezséghez, s ára van: az RMDSZ bizonyos törvénytervezetek parlamenti megszavazásához fog hozzá­járulni a feltétel teljesülése ellenében. (k.) Csernáton az első Erdőügyekben Csernáton az első megyei község, melynek sikerült teljes egészében át­esnie a tulajdon-megállapítás folyamatán. Ez ugyan a tulajdonjog teljes értékű gyakorlá­sához és az üdvösséghez nem elegendő, de mindenképpen eredmény, és a polgármester, a helyi bizottság buzgalmát dicséri. A megyei tulajdon-megállapító fórum eddig földosz­­tó bizottságként aposztrofáltak múlt heti ülésén ugyanis átmentek az utolsó cserná­­toni dossziék is, nevezetesen jóváhagytak 2210,95 hektárt 1020 magántulajdonosnak, valamint elismertek községi erdőnek 14,72 hektárt. A döntés szépséghibája, s amiért a kimérést megkezdeni egyelőre nem lehet, hogy a valamikor több tagban álló erdőt az erdészet összevonva szeretné kiadni, ezt azonban csak a várt (ki várja?) törvénymódosítás után le­hetne megejteni, ami még m­indig„függőben van stb. Csernátoné hát a pálma - - elválik, haszna mikor származik belőle. Ugyancsak tegnap visszakerült két málnási egyház és az iskola összesen 90 hektár erdőbirtoka is. (b. kovács) Máról holnapra !Építészeti stílushabarék Madaras Zoltántól olvasok a Pro Minoritate folyóirat 2000. őszi-téli számában egy jó sodrású írást (A gránátalma színe és fonákja — albán úti képek, 1999) a számára egzotikusnak tűnő, számunkra nem is olyan rendkívüli építészeti stílusha­­barékról. Elmondja például, hogy Tiranánnál mindenféle építkezések folynak, de városrendészeti koncepciónak nyoma sincsen. Úg­’ tűnik, bármit lehet építeni, bárhová? Tipikus példa erre az egyik kis belvárosi lakótelep, ahol két egym­ás­­­­tól elfogadható távolságra levő négyszintes épület közé most egy harmadikat építenek, annyira közel az előbbi kettőhöz, hogy már csak szűk sikátorok választják el őket egymástól. " Ez híres székvárosunkban senkit sem lephet meg, már-már normálisnak tűnik az az abnormitás, ami félszáz év alatt itt tömbházgyökereket eresztett. Most tekintsünk el attól a vá­rosképtől, amelyet a nagy építészkondukátor és magas polco­kon ülő szakmai alányalói alakítottak ki az eredetileg más ki­nézésűre és funkciójúra tervezett új negyedekben, ahová be­skatulyázták az egymástól tisztesebb távolságokra lévő tömb­házak közé azokat a szerencsétlen, ferde falú, elkajszult tete­jű betondobozokat, amelyek rozoga betonlapjaira a tetőn szur­kolók ráfröccsöntik a fekete masszát. A Szemerja negyedben például a „mamutblokkok” tájékán, a „Dollárpiac” mögötti zónában látni ezeket a lakóház-paródiákat, az Olt negyedről jobb, ha nem is szólunk, itt az utak nyomvonalát az épületek összevisszaságával teljes összhangban mintha szellemi moz­­gássér­ültek alakították volna ki. No de arról volt szó, hagyjuk az átkos múltat, nézzük meg, mit műveltünk, miután beleestünk a demokratizálódás romá­niai folyamatába. Az albán típusú építkezés iskolapéldája a Súgás Áruházzal szemben lévő épületcsoport, amelynek for­mavilága, a felhasznált flancos anyag,''az egymás mellé il­lesztés építészeti bravúrjai olyanok, hogy nem csak a kóbor kutyákat késztetik sikátori locsolásokra, hanem a söröző fér­fiakat is. A lakosság annyi szellemes ragadványnevet talált már eddig is ki (mamutblokk, Dollárpiac, Golgota, Kripta stb ), hogy a Téboly teret erre is ráragaszthatnja. És ezek már nem Ceauşescu elvtárs és vidéki alvilágának alkotásai, hanem a mi (rabló)kapitalisztikus műveink. De nem csak a városköz­pontba költözik be ez az idegen hordaléképítészet, amely ellen, úgy tűnik, az országhatárokon túl is jól ismert és építé­szeti tervek készítésével megbízott műépítészek is hiába szól­nának. Vagy pénz beszél, s kutya ugat? Szóval a periféria sem ússza meg az építészeti monstrumság istenverését. Képzelem, hogy felhördülnek némelyek azért, amit most leírok: az Olt negyed épülő római katolikus templomát és a befejezés előtt álló csendőrlaktanyát, mint látványt, tessék összehasonlítani, s megállapítani, melyik milyen. Nemrég hallgathattuk jó néhányan Anthony John Gall ausztrál-angol (s évtizede immár magyar) műépítész elő­adását a transzszilván magyar—szász—román építészeti hagyományok Kós Károly-i szintéziséről. Szólott Budapest­ről is, megjegyezve, hogy ha az állatkert tizenhat épületét egyetlen együttesnek tekintjük, akkor a Kárpát-medencében Sepsiszentgyörgyön van a legtöbb Kós-alkotás, s ezek kö­zül is a csodák csodája, a Székely Nemzeti Múzeum temp­­lomnépü­lete. Szólt arról is, bő kép- és tervrajzanyaggal il­lusztrálva, hogy a budapesti Wekerle-telep tervezői egy adott ponton nem tudtak megbirkózni azzal, hogy a lakóterület­nek egyénisége, személyisége legyen. Felkérték Kós Károlyt, és jön egy harmonikusan kellemes, lakható, szellős, de nem huzatos, városnegyednyi építészeti remeklés. Félek, hogy ha most kellene múzeumot építeni, a Sing- Sing-blokkhoz hasonlítana, mert, ugye, felhőkarcoló nélkül azért mi sem lehetünk meg. Uram bocsa’, bizonyos dolgok­ban úgy viselkedünk és cselekszünk, mint a Buddha-szob­­rokat és emlékeket szétrobbantgató tálibok, nem ráépítünk a múltra, hanem belerobbantunk. Sylvester Lajos Albert Levente felvétele Mi újság Székely tamásfalván Ottjártunkkor népes cso­portok mentek a zabolai ta­nácshoz, hogy bemutassák a tavaszi mezőgazdasági kultú­rák után járó 1 millió lejes ál­lami támogatáshoz szükséges igazoló okirataikat. Az ottho­niak örömmel újságolták, hogy bemutatták a helybeli erdő-közbirtokosság választ­mányának a kovásznál Kétág nevű részen levő tamásfalvi erdőjussot. Előtérbe kerültek a tavaszi gondok. Megkezdték a taka­rítást a faluban. Benépesedtek a zöldségesker­ők, megkezdő­dött a krumpli ültetése a me­zőn. Mert szűkös a tehéncsor­da számára a legelő, és ala­csony a juhállomány, a tamás­falviak ebben az évben a kel­lemetlenségek és nehézségek elkerülése végett nem is akar­nak esztenát létesíteni a falu határában. Még elevenen él a nép lel­kében a jól sikerült március 15-i ünnepség. Millenniumi emlékkopját avattak és koszo­rúztak. Faragta Konráth Lász­ló. Jelen volt a zabolai önkor­mányzat és érdekszervezet képviselete is. Fellépett a helybeli férfidalárda. A sike­rért ezúton mondanak kö­szönetet a szörcsei lovasfel­vonulóknak. Székely kaput építettek a helybeli I—VIll. osztályos iskola bejáratához, egy jelképes kisebbet falu­kapu gyanánt a település Kovászna felőli bejáratához. Utóbbit a helyi RMDSZ ál­líttatta Ambrus Attila kezde­ményezésére. Felirata két ol­dalán: Székelytamásfalva— Tamáşfalău. Minden közösségi f­fozga­­lomban jelen van a többségi református egyház. Gazdasá­gi épületeinek feljavítására készül a nyáron a gyülekezet, részlegesen szeretné kicserél­­­ni a harangtorony megromlott bádogfedelét. Itt zajlott le -­­ orbai részről — a nők imanap­ja. Nyolc gyülekezet képvise­lete vett részt, számos lelkész Helyi kezdeményezésre októ­ber 6-án, az aradi tizenhárom vértanú ünnepén szándékoz­nak emléktáblát és emlékkop­­ját állítani a református temp­lom cintermében az 1848— 49-es tamásfalvi hősöknek. (Kisgyörgy VEZETŐTANÁCS-VÁLASZTÁS Előre tervezni vagy a jelenben élni? A pénteki tanácsülésen a sepsiszentgyörgyi városatyák­nak— az idei, 20-as számot viselő rendelet alap­ján — meg kellett választaniuk a tanács részvénytársaságainak (vá­­é­rosi közművek, Multitrans, Tega) vezetőtanácsi tagjait. A"­ testületnek csupán hosszas vitát követően — melynek so­rán a városatyák a döntésképtelenség zsákutcájában is megfordultak — sikerült megszavaznia a hét-, öt-, illetve háromtagú vezetőtanácsot. A városatyák nehezen tud­ták eldönteni, hogy az épp ér­vényben levő törvények vagy a hamarosan megjelenő jog­szabályok szerint járjanak-e el, konkrétan: az RMDSZ ál­tal szorgalmazott, a parlament által megszavazott és jelenleg az alkotmánybíróság döntésé­re váró közigazgatási törvény szellemében jelöljenek-e ve­zetőtanácsi tagokat vagy sem? Az új közigazgatási törvény ugyanis előírja, egyes tiszt­ségviselők nem lehetnek rész­vénytársaságok vezetőtaná­csának tagjai. (vop) (folytatása a 2. oldalon)

Next