Háromszék, 2001. július (13. évfolyam, 3299-3324. szám)

2001-07-02 / 3299. szám

Ára: 3500 Ívj, csönzddlakk: 1731 Ívj 3300. szánt Sepsis.vntigyörgy, 3001. július 3., HÉTFŐ ZÁGON A státustörvény alkalmazható Az utóbbi napok eseményei azt erősítették meg, hogy a magyar kormány korábbi egyeztetéseinek eredményeként európai uniós partnereink és szomszédaink, Románia kivételével, ha olykor kritikával is, de elfogadták a státustörvény szükségességét nyilatkozott Szabó Tibor, a Határon Túli Magyarok Hivatalának elnöke. Szabó kijelentette: úgy tűnik, a státustörvény végrehajtásának sem lesz különösebb akadálya. „Örömmel tapasztalom azt is, hogy szlovákiai partnereinkkel folytatott tárgyalásaink eredményeként a szlovák külügyminisztérium vezetői és más felelős politikusok, köztük Mikulás Dzurinda kormányfő is, az első reakciókhoz képest sokkal mérsékeltebb hangnemben értékelik a dokumentumot" fogalmazott a HTMH elnöke, és jelezte: Magyarország a továbbiakban a törvény végrehajtásával kapcsolatosan is kész egyeztetni partnereivel. Szabó elmondta: a közeli napokban Komáromban tartanak újabb szakértői egyeztetést. Bízik abban, hogy a belpolitikai indíttatású román retorika is rövidesen lecsillapodik, és azután érdemben tudunk tárgyalni arról is, hogy milyen tényleges észrevételeik vannak”. A HTMH elnöke részletekbe menően cáfolta azokat az állításokat, miszerint a szomszédos országok politikusai nem kaptak megfelelő információkat. Kijelentette: minden kétoldalú eszmecserén, így a kormányfők és a külügyminiszterek találkozóin „partnereink megfelelő tájékoztatást kaptak”, és az érintett országok nagykövetei az előkészítés folyamatában a törvénytervezet szövegeit is megkapták. A román diplomácia strasbourgi offenzívája Szabó szerint nem veszélyezteti Magyarország eddigi kedvező nemzetközi megítélését. Mint mondta: nem igazán érzékel olyan veszélyt, hogy Budapest szomszédkapcsolatai a törvény miatt megromolnának, s ennek ismét a határon túli magyar közösségek innák meg a levét. „Meggyőződésünk, hogy ez a törvény a határainkon túl élő közösségek biztonságérzetét fokozza, és ezáltal hozzájárul a régió stabilitásához is” - fogalmazott a HTMH elnöke, aki bízik abban, hogy a kérdés megközelítésében rövidesen a szomszédos országok felelős politikusai is így gondolkodnak majd, hiszen a térség országait nagyon sok közös cél fűzi össze, s ilyen fontos cél „az eddigi szerződéses kapcsolatrendszerünk bővítése és tartalmasabbá tétele”. Kiss Manyira emlékeztek A Zágoni Művelődési Központban szombaton Kiss Manyira, a XX. századi magyar színjátszás egyik legnagyobb alakjára emlékeztek születésének 90., halálának 30. évfordulóján. A megemlékezésen közel százan vettek részt, a helyi műkedvelő csoport rövid zenés műsort mutatott be. Az ünnepségen Szebeni Zsuzsa, a budapesti Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet (OSZMI) határon túli referense, valamint Kocsis Tünde, a művelődési központ vezetője szervezésében az OSZMI fotótárában őrzött felvételek reprodukcióiból kiállítást nyitottak meg, mely ezentúl a Kiss Manyi-emlékszoba állandó kiállításának anyagát gazdagítja. Ugyanakkor kiállították azt a zongorát is, amelyen Kiss Manyi gyermekkorában zongorázni tanult. A hangszer Kiss Lajos református kántortanítóé volt, 1940-ben Barabás Gábor lelkész vásárolta meg, özvegye, a 95 éves Izsák Mária most eladta az állandó kiállítás számára. A zongora megvásárlásához a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma nyújtott anyagi támogatást azzal a feltétellel, hogy a református egyház tulajdonát képezze és örökre az emlékszobát gazdagítsa. Szebeni Zsuzsa, aki nagyszülei révén maga is zágoni származású, megígérte, hogy hozzájárul a színésznő még fellelhető személyes tárgyainak összegyűjtéséhez, hiszen e tárgyak helye a zágoni emlékszobában van. (b.j.) Máról holnapra Hérában a privatizáció farsangján Románia, minden vitát kizárhatóan, a leggyalázatosabban áll a privatizáció területén mindazon országok közül, melyek EU-csatlakozásra áhítoznak. Pedig a magánosítás helyzete egyik legfontosabb feltétele a felvételnek. Nos, ebben a vonatkozásban sem dicsekedhetünk túl nagy igyekezettel. És ez minden kormányra vonatkozik lett légyen balvagy jobboldali , mely 1989 óta igazgatta az ország sorsát. Főleg az egyre mélyülő, egyre fenyegetőbben tátongó gazdasági szakadék felé. Mintha szándékosan tennék! El kell ismernem: néha kötve van (és volt) a kezük, hiszen a Romániában uralgó-flangáló szakszervezeti terroruralom mindig visszakozásra kényszerítette a kormányokat. A „szakszervezeti terroruralom” kifejezés használatával én nem magát a becsületes szindikalista mozgalmat akarom elítélni és lejáratni, hanem azokat a módszereket és manipulációkat, melyekkel némi „líderek” uszítják és mozgósítják az alkalmazottakat a privatizálás ellenében. Itt most nem arról van szó, hogy a vállalatok többségi részvénycsomagjait megszerző bel- és külföldi vásárlók becsületesek, avagy piszkos szélhámosok, hanem arról, hogy minálunk a nagyipar iszonyúan sok közpénzt felzabáló, de különben alvó elefántjai egyszerűen irtóznak a magánosítástól. „Állam bácsival” még lehet tárgyalni, egyezkedni, mások kárára zsarolni ő kegyelmét, de ez a tulajdonosokkal már nem megy. Nem tudom, hogy a resicai kohászati kombinátot felvásárló amerikai cég miként és hány pontban sértette meg szerződéses vállalásait, de tény, hogy az egész ottani privatizáció röhejbe fulladt. Győzött a szakszervezet és az általa mozgósított alkalmazotti tömeg, s a hosszú ideig tartó tiltakozási hullám végül népünnepélybe csapott át, s akár egy győzedelmes futballmeccs után jó hazai módra, „olé, olé, a senki nincs többé” szövegű ordítozással járták a várost, s a kormány „atyai” gondoskodását éltették, mely felülvizsgálja a privatizációs szerződést, s addig műszaki jellegű munkanélkülivé minősít minden resicabányai kohászt. Közpénzen, nyilván. Irtózunk a privatizációtól, akár az ördög a tömjénfüsttel (néha indokoltan), de hogy hová vezet ez, nem tudni. Mert itt vagy lesz a gazdasági életet meghatározó, erősíthető és versenyképes magánszektor, vagy nem lesz semmi! A resicai példa, a galaciak privatizációellenes nyilatkozata arra utal, hogy az utóbbi alternatíva „útját” járjuk. Persze, vissza lehet táncolni, hórázni, szirkázni a „sokoldalúan fejlett” szocializmusba, de ez nagyon veszélyes táncikálás, mert a dolgok erősen megváltoztak a ’89-es „forradalom” óta. Egy újraállamosított, etatista rendszeren és állami paternalizmuson alapuló román gazdaságnak ma már se pénze, se piaca nem lesz, még ahhoz sem, hogy így-úgy megéljen. Ma a román költségvetést, az egész túlduzzasztott állami adminisztrációt az a még vékonyka magánszektor tartja fenn, mely önerőből próbál megélni (adózni), s a kibontakozás járható útját a külföldi zöldmezős beruházások jelenthetik. Mert vásárolni, dicsőséges iparunk nagy álmos elefántjait megvenni ide már egyre kevesebben kívánkoznak. Meg is értem őket. A gazdasági vállalkozás nem győztes focimeccs utáni népünnepélyek dolga. Magyari Lajos Mi újság Mikóújfaluban? A Községi Napok rendezvényre készül a falu, melyet augusztus 10—11. között szándékoznak megtartani. Az egész községre kiterjedő rendezvénnyel szorosabbra akarják fűzni a falvakban lakók együvé tartozásának érzését. Ez alkalommmal leleplezik Mikóújfalu millenniumi emlékművét, nevet kap a teljesen felújított művelődési otthon, s a piactéren Olt menti lovas-szekeres találkozót és szarvasmarha-kiállítást rendez az állattartó gazdák Eperjes egyesülete. A község ünnepére meghívják a falvak testvértelepüléseit, a magyarhoni Mikófalvát, Berhidát és Vasadot, valamint Balatonősit és Alsóörsöt. Sokak örömére megkezdték a metángáz bevezetésének munkálatait. Épül mára nyomásszabályozó, és kezdi a fővezetékek lerakását a szerelést végző brassói cég. Tudni kell, hogy a tervek szerint már számos család elvégezte a lakóházak belső szerelési munkálatait. A költségek tetemes részét a lakosságnak kell állnia, de a megyei tanács 1 milliárd, a helyi pedig 500 millió lejjel pótolja a kiadásokat. „Ha minden a beütemezett terv szerint megy, év végére égni a fog a gáz a tűzhelyeken” nyilatkozta Balogh Gábor polgármester. A községvezetés eltökélt szándéka, hogy helyi alapokat teremtsen a Patakszer nevű falurész vezetékes ivóvízzel való ellátására. Továbbra is gondot okoz az önkormányzatnak az erdővagyon tulajdonjoga minél hamarabbi véglegesítése és topográfus szakember hiányában a földtulajdon kimérése. A községi iskolahálózat 275 millió lejt kapott a helyi költségvetésből. Az összeget a tanulók létszámának arányában osztották fel, de figyelembe vették a sürgősségeket is. Már meg is kezdték az I IV. osztályos iskola épületét kiszolgáló illemhely és kézmosó építését. (Kgy.7.) (folytatása a 2. oldalon) Albert Levente felvétele ÚJABB TESTVÉRTELEPÜLÉS A gyarapodást szolgálja Tegnap Étfalvazoltánban ünnepi istentisztelet alkalmával köszöntötték a magyar vendégeket, és aláírták azt az emléklapot, melyben szentesítették az Olt menti ikerfalu és Pula község közötti testvértelepülési kapcsolatot. Étfalva Zoltán küldöttsége egy esztendővel ezelőtt látogatott el a Veszprém megyei községbe, akkor fogalmazódott meg az igény, hogy a két település szorosabbra fűzze a baráti szálakat. Az étfalvi templomban tartott ünnepi istentiszteleten I. Barabás Béla helybeli református lelkipásztor hirdetett igét (Ézs. p. 43, 540), melynek bibliai üzenete a félelem nélküli, a szeretetben rejlő, igaz emberbaráti-testvéri kapcsolatok lelkieken alapuló fontosságát hangsúlyozta. S mert a magyar testvérküldöttség többnapos tartózkodása idején ismerkedett Háromszékkel, a Székelyfölddel, e sorok írója előadást tartott Miképpen ünnepli Háromszék székelymagyar népe a magyar keresztyénség ezredéves évfordulóját? címmel. Az emlékiratot Kertész Lajos pulai polgármester és Barabás Béla írta alá. A polgármester beszédében annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az egy esztendővel ezelőtt náluk megfogalmazott, mindkét fél lelki-szellemi épülését, gyarapodását szolgáló célok megvalósíthatók, majd átnyújtotta a faluközösségnek a községi címert és a falunak szánt korszerű számítógéprendszert. Az étfalvazoltáni református egyházközség erre az alkalomra jelentette meg és adta át a vendégeknek az ikerfalu rövid képes históriáját. A templomban a helybeli iskolások az alkalomnak tisztelgő ünnepi műsort adtak elő, az iskolában pedig a pulai tanulók léptek fel sváb és magyar táncaikkal. (kisgyörgy)