Háromszék, 2001. november (13. évfolyam, 3404-3429. szám)
2001-11-01 / 3404. szám
Ára: 2500 lej, döli/csókikk: 170 d lej 3404. sz.ám Sepsiszeirinyői-tér. 3001. november 1., CSITFOSZTÓK Árak, bérek, nyugdíjak Mától újabb 3,2%-kal nőtt az elektromos áram ára, néhány százezer lejjel drágult a benzin és a gázolaj, s hogy ne csak ennek következményeit érezzük az élelmiszerek, ipari termékek árában, bejelentették, hogy a hústermelők kérésére 10%-kal kerül többe mától a tőkehús is. Kilátásba helyezték, hogy jövő héttől a kormány a hátrányos helyzetű régiókba eddig vámmentesen behozott sertés- és marhahúsra is vámot szed, ezzel újabb 6— 10%-kal nő a húskészítmények ára. Már ma egy kilogramm párizsiért 55 000 lejt kérnek, a hasonló magyar termék olcsóbb, 39 000 lej körüli.Ez azt jelenti, hogy az átlagnyugdíjas, aki 1 500 000 lejt kap kézhez, mindössze 22- 23 kilogramm parizert vásárolhat havi jövedelméből, s ennek kétszeresét az alkalmazott, ha oly szerencsés, hogy megkeresi az országos átlagbért, a 3,2 millió lejt. Sajnos, az alkalmazottak zöme ennek jóval alatta keres.) (sima) (folytatása a 3. oldalon) VÁLLALKOZÓ SZELLEMŰ GÉPGYÁRIAK Bánatpénz helyett munka Országos viszonylatban is példátlan esetről számolt be tegnapi sajtótájékoztatóján Kelemen Tibor, a megyei munkaerő-ügynökség igazgatója. 36 nemrégiben tömegesen elbocsátott úgy döntött, lemond bánatpénzéről, és újra dolgozni kezd. A sepsiszentgyörgyi gépkocsialkatrész-gyár augusztusban száznál több alkalmazottjának mondott fel, akik a Ricop-program szerint végkielégítésre jogosultak, a bánatpénz átlagosan havi 3,9 millió lejt jelent, amit 6—12 hónapig folyósítanak szolgálati idő szerint. Csakhogy egy olyan fordulatra került sor, ami ez idáig sehol sem történt meg: egy nemrégiben bejegyzett vidombáki cég, a Rabalcom Kft. október 1-jétől 36 elbocsátottat alkalmazott, akik érdekes módon régi munkahelyük helyszínén dolgoznak tovább, ugyanis a szóban forgó kereskedelmi társaság a megyeszékhelyi gépkocsialkatrész-gyár korábban felszámolt karbantartó- és javítóműhely tevékenységét vállalta fel. A 36 szentgyörgyi a munkába állással egyrészt elveszítette bánatpénzét (többségük egy évig kapta volna, vagyis több mint 40 millió lejtől búcsúztak el), másrészt fizetésük kisebb, mint amennyi az „otthon ülésért” járt volna, de munkaszerződésük hosszú időre szól. (mézes) Máról holnapra Újfajta „transzszilvanizmus”? Amíg a miniszterelnök és népes kísérete a tengerentúl vendégeskedik Románia presztízsét kozmetikázván, addig idehaza a másodhegedűsök vették át a prímet, kormánypártiak és ellenzékiek egyaránt a nemzetmentők szerepében szeretnének tetszelegni. A főszerepet ezúttal Ioan Rus belügyér osztotta ki magára bár az is lehet, hogy a távol lévő Nagy Rendező, Adrian Năstase rábólintásával, s fulmináns kolozsvári beszédében a kormánypárt erdélyi offenzívájáról szólott, arról a programról, mellyel az SZDP meg fogja erősíteni transzszilván jelenlétét. Na, ha offenzíva, akkor ellenfelet, ellenséget is kell keresni ehhez, s mi sem természetesebb Romániában, mint az, hogy újra terítékre kerüljön a „magyarkérdés” s az unalomig rágott csont, a Harkov-szindróma. Ioan Rus belügyminiszter, s az lenne a tiszte, hogy az ország belső békéjére vigyázzon. Ő ehelyett uszít, hangulatot kelt, felelőtlenül improvizál és rémlátnokoskodik. Nem kevesebbet állít, mint azt, hogy a székely megyékben megszűnőben van a román állam autoritása és szuverenitása. Ezúttal Hargita és Kovászna mellett már Maros megyét is emlegették mint olyan veszélyes térségeket, ahol az állam tekintélyét végzetesen veszélyezteti az autonómiakoncepció, az önkormányzati gondolkodás és horribile díctu a magyar kormány gazdasági stratégiája, mely a helyiekkel való bűnös cinkosságban (!) privatizálással és beruházásokkal próbálja rátenni a kezét a térség gazdaságára és gazdagságára. (Lásd Szovátafürdő esetét, mely „román nemzeti kincset” magyar befektetők vettek meg. A rémesebb látnokok szerint maga a magyar titkosszolgálat!) Hogy ez mily ostobaság és gazdaságpolitikai vakság, arra kár szót vesztegetni, inkább arra érdemes odafigyelni, hogyan, miként akarja „orvosolni” Joan Rus és pártja a „betegséget”. Hát elsősorban „szakemberek” szabad be- és letelepítésével a térségben (mert ugyebármilyen kevés román tanár van errefele!), a kormány minisztereinek sűrű látogatásával, hogy a „helyszínen” tájékozódhassanak az itt uralgó áldatlan állapotokról. Egészen halkan és fél szájjal arról is szó esik, hogy programokat kell kidolgozni a térség fejlesztésére, „ipari parkokat” kell létrehozni stb., stb. Csak arról nem beszélt Rus, milyen pénzből lehetnének megvalósíthatóak e programok, amikor a költségvetés még a szerencsétlen vegetáláshoz szükséges pénzt sem biztosítja, s ha nem lennének „bennszülött” és „idegen” beruházók, vándorbotot vehetne kezébe újra Székelyföld népe. Le- és betelepített „szakemberekből” annyi van, hogy Oltót, Küsküllőt, Marost lehetne rekeszteni velük, csak azt nem értem, miért nem hoznak áldozatot a nagy nemzeti oltáron, s vállalnának romántanári állást Kotormányban, Varságon, Ojtoztelepen, Vármezőn, akárhol, ahol ebben hiány mutatkozik? Az a szőlő igen-igen savanyú lenne? A nagy nemzeti nekibuzdulásból a „demokratikus” ellenzék sem maradhatott ki: Stoica liberálisai és Basescu kozmopolita demokratái kórusban szidják a kormányt és a kormányfőt, mondván, hogy engedményeket tesznek az RMDSZ-nek, a magyarságnak és a magyar kormánynak, amikor fölajánlották, hogy a szervezet tagkönyve helyettesítse az ominózus magyar igazolványt. Nemzetárulás — harsogják, s nekünk csupán az fáj, hogy az ő nemtelen hatalmi csatározásainak újra mi válhatunk áldozataivá az „üsd a harmadikat" logikája alapján. Hát zajlik az élet kies hazánkban! Megjelent a szociáldemokrata „transzszilvanizmus”, mely kemény mélyülést visz be Sabin Ghermannak és híveinek. Ők azt mondták — a mondás elhíresült , hogy „elegünk volt Romániából”, most itt a kormánypárti válasz: „mi soha nem telünk be Erdéllyel!” Elhiszem. Teret hódít Năstase pártja, bár azt mégis fenntartásokkal fogadom, miszerint Háromszéken például már 7000 tagja lenne, s abból félezer magyar nemzetiségű. Azt elhiszem, hogy egy-két kivételtől eltekintve a politizáló románok mind átnyergeltek a kormánypártba, lévén, hogy immár csak attól remélhetnek egy-egy zsírosabb stallumot, de a hétezres szám azért túlzás, s a magyar nemzetiségű SZDP-sek tábora is kitalációnak tűnik. Egy-két tucat, az igen, de a félezer csak Adrian Căşunean-Vlad rózsás álmaiban létezik! Magyari Lajos Halottak napja Eljön az emlékezés ideje, írja Csoóri Sándor gyönyörű versében, és mi emlékezünk. A sírok, szeretteink sírjai gyertyákkal és fehér krizantémokkal telnek meg ezen a napon, emlékeimben november elsején mindig süvölt a szél, beborul, hópelyhek kavarognak a levegőben és esik, libegnek-lobognak a sírokon a gyertyák és cemegnek a szívfárjdítóan fehér virágok, a halottak pedig életre kelnek bennünk és körülöttünk, szellemalakban lebegnek, szavaikra, szokásaikra, arcukra, cselekedeteibe emlékezünk, néhány életfogytiglani pillanatra úgy érezve, hogy nincsen halál, ők nem haltak meg, ellenkezőleg: élnek, itt vannak körülöttünk, mindjárt belénk karolnak, és nevetve mondják el, hogy mi történt, mióta mi nem találkoztunk. De meglibbennek a pislákoló gyertyák az országos huzalban, s a szellemalakok hirtelen tűnnek el, ilyenkor a sírnál, lehorgasztott fejjel állva, még elviselhetetlenebb és fájdalmas a gyász, s a veszteség, amelyet a szereteti személyek elveszítése és hiánya jelent... Nem tudom, van-e másvilág, valamilyen formában léteznek-e még ebben a misztikus költők által annyiszor vizionált szellemvilágban halottaink?! Néha hideglelős örömmel döbbenek rá, hogy van, s szinte érzem magam mellett apám jelenlétét, hallom anyám szavait, ahogyan a brassói csokoládégyárban eltelt kamaszkorát meséli; őket, magyar lányokat szerették ott, mert nem loptak... A gyertyáik kialszanak az erősödő szélben, és a sötétben tovalebbennek a szellemárnyak, csak a fehér virágok világítanak a sírokon, dacolva a hideggel. Halottak napja, feltámadás... Bogdán László Civil szervezetek fóruma Háromszáz lehetséges meghívottja van a Humaret Alapítvány által november 5- én, hétfőn 10 órára meghirdetett tanácskozásnak, amelyre a nem kományzati szervezeteket várják az egész megyéből a megyeháza kisebb üléstermébe. E hír egyúttal meghívó is. A szervezők a következő témákat ajánlják megvitatásra: civil szervezetek, ahogy azokat a média látja; a civil társadalom és a közigazgatás kapcsolatában felmerült gondok, illetve sikeres megoldások; a nem kományzati szervezetek helye a közösségi problémák feloldásában. További értesülésekért Száva Józsefhez lehet fordulni a 095 327 827-es és a 351 903-as telefonat (k.) Kézdivásárhely. Indul az amerikai program — 3. oldal