Háromszék, 2002. január (14. évfolyam, 3451-3474. szám)
2002-01-04 / 3451. szám
Ára: 4500 lej, előfizetőknek: 1993 lej 0451. szám Sepsiszenti Gyority, 2002. január 4., PKVTEK Szilveszter Felsőháromszéken Kézdivásárhelyen a Rózsa, a Bujdosó, a Kóbor Ló vendéglő, a Snack bár, a Gábor Áron Ipari Oktatási Központ (GÁMOK) és az Apor Péter Iskolaközpont szervezett szilveszteri mulatságot. A vendéglői árak 500 000 és 700 000 lej között váltakoztak. A két iskolában zömében tanügyiek és meghívottjaik köszöntötték az új esztendőt. A GÁMOK étkezdéjében hetven, az Apor Péteriskolában pedig hetvenöt személy volt, mindkét helyen 300 000 lejbe került a menü. Bálványoson a Vár vendéglőben 95, a Transzszilvánia vendéglőben pedig 19 magyarországi, konstancai, mangaliai és háromszéki vendég ünnepelt együtt, a menü ára egymillió lej volt. A Best Western Szállodában 120 hazai vendéget fogadtak szilveszterre, négy napra a teljes ellátás 400 dollárnak megfelelő összegbe került. (Sochom) Bálványosfürdői pillanatkép Albert Levente felvételei (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra Évek határmezsgyéjén Ezerszer leírták már, hogy a XX. század az emberiség legszerencsétlenebb, legszörnyűbb évszázada volt, hiszen két világháború tizedelte a glóbus lakosságéit, gyakorlatilag egyetlen pere sem volt a földkerekségen, ami teljes békét jelentett volna, a nagy világégések áldozatainak, anyagi pusztításainak leltárát,,sikerrel ” egészítették ki a helyi háborúk, a szomszédi, övezeti és belső konfliktusok kíméletlen leszámolásai. Persze, a huszadik századot azért nem ildomos egyértelműen az apokalipszis évszázadának nevezni, sajnos, lehet ez még rosszabb is. Mennyi reménnyel, mennyi bizakodással fogadta az emberiség a harmadik évezred beköszöntét, hogy aztán ráébressze a valóság, hogy távolról sem jött el még a béke, a megbékélés, az egyetértés, az együttműködés aranykora, helyette más egyéb jött, példátlan mérvű terrorizmus, a terrorizmusra adott válaszcsapások. És mindig és mindenütt az ártatlan emberek ezrei, tízezrei esnek áldozatául az eszement vezérek ténykedéseinek éppúgy, mint a kiszámított állami, sőt nemzetközi védekezés akcióinak. Mondják, 2001. szeptember II. óta a világ megváltozott, s változott a lehető legrosszabb irányban, hiszen civilizációk és kultúrák, vallások csapnak össze immáron, egy eljövendő Armageddon borzongató rémképét előrevetítve. Ostobaság! Érdekek és hiúságok csapnak itt össze, a szűkkeblűség a kíméletlen bosszúvággyal, az önző érdekek érvényesítésének kizárólagossága az állati ösztönök, irracionális butaság primitivizmusaival. Hibás itt mindenki! Ilyen vagy olyan mértékben. Persze, modern sátánok azért vannak, s ha a 2001-es esztendő fősátánjait — Oszama bin Ladennek hívják — sikerül is megsemmisíteni, ki tudja, hány újabb sittem jelentkezik helyére, s viszi tovább áldatlan művének építését, az emberiség békevágyának szétzúzását... Ami történt, történik és történni fog, azért nem az afgán kecskepásztorok, a beduin sátorlakók, a nyomorult palesztin földönfutók a felelősek, hanem a tárgyalóasztalok körül bájmosolygó politikusok, kik békét ígérnek, de gyilkolászásra buzdítanak a háttérben. Itt vagy érvényesül végre a jó szándék, a tisztesség és az őszinteség, vagy nincs értelme az egésznek: hagyni kell a világot saját végzete felé sodródni. Mert most fenyeget igazán a végzet! Az Afganisztánban történtekkel párhuzamosan, lám, két atomhatalom, India és Pakisztán néz újra farkasszemet, silókba helyezik és beélesítik nukleáris rakétáikat csapásra és ellencsapásra készen. Kasmír és Dzsámimi hegyvidéki tartományok hovatartozása a tét. A konfliktus kiújulásának ürügye pedig egy újabb — feltételezhetően muzulmán — terrorakció megtorlása, mely a hindu állam, a Parlament székházát vette célba. Nem jobb a helyzet a Szentföld övezetében sem, a palesztin merényletekre vaskézzel csap vissza Izrael állam, s hiába fenyegetőznek az arabok totális szent háborúval, megnyerésére nincs esélyük, s tudván, hogy a zsidó állam is atomhatalom — ismervén elszántságukat is —, nem kizárt egy korlátozott nukleáris csapás lehetősége. És Európa? Istennek hála „Európa csendes, újra csendes", lezárták a balkáni szörnyűségeket, ám ki tudhatná, hogy a hamu alatt izzó parázsból mikor lobbanhat fel újra a pusztító tűz? Közben készülget az új, közös Európa, s a jelölt országok, országocskák egymás sarkára hágva igyekeznek az ígéret földjének bevételére. Pedig ez egymás ellenében nehezen elképzelhető. Valamit végre tudomásul kellene venni, ki is mondani, például azt, hogy Erdély az erdélyieké. Magyari Lajos Felerősödött a nacionalizmus Mi volt az elmúlt évben a szövetségi elnök, MARKÓ BÉLA legnagyobb sikerélménye, mit ért meg legnagyobb kudarcaként, és mit vár az új esztendőtől? — A sikerélményt 2001 -ben a közigazgatási törvény elfogadása adta, az, hogy ténylegesen beindult a közbirtokossági erdők visszajuttatása, hogy sikerült a Sapientia Tudományegyetemet jóváhagyatni. Sorolhatnék még egy-két eredményt, viszont amint látszik, eredményeink a kormánypárttal való egyezkedéshez kapcsolódnak, és a kudarcaink is. Például, hogy az egyházi ingatlanok kérdésében nem tudtunk előrelépni, és az, hogy a nacionalizmus az év második felében növekedett. Ide sorolnám a magyar tankönyvek körüli cirkuszt, de azok hiányát is, a csángók helyzetét, a Hargita és Kovászna megyéről" készített jelentést, a belügyminiszter Erdély-programját. Ezek olyan eseménylánccá állnak össze, s nem véletlenül, jelzik ugyanis, hogy az év második felében valakik magyarellenes hangulatot gerjesztettek. A román és a magyar kormány, valamint az RMDSZ közös eredményének tartom azt, hogy az év utolsó napjaiban a státustörvény kérdésében sikerült megegyezni. A legnagyobb politikai kihatása ennek van. Külpolitikai eredményként könyvelem el a vízumkérdés megoldódását, azt, hogy Románia állampolgárainak nem kell vízummal utazniuk a schengeni térségben. A kedvezménytörvénnyel kapcsolatban aláírt egyezmény után várható-e köreinkben a hangulatjavulás ? A magyarok közérzetét mindenképpen javítani fogja, hatása nagyobb lesz az elkövetkező időszakban, mint a konkrét anyagi vagy más tempészetű haszna. Viszont magyar—román viszonylatban igen fontos a hatása. Az, hogy a két kormány meg tudott egyezni, megelőlegez egy olyan feltételezést, hogy a jövőben Románia és Magyarország kapcsolata egészen más lesz. Tisztában vagyok azzal, hogy az alapvető véleménykülönbségek ezzel nem tűntek még el, de ha jó irányba mennek a dolgok, akkor az erdélyi magyarság közérzete is változni fog. Ha ez bekövetkezne, igen nagy eredmény lenne, s tulajdonképpen ezt várom a 2002. esztendőtől is. Kívánok Háromszék lakóinak örömökben, sikerekben gazdag új évet. Kérdezett: Farkas Árpád Adjon az Isten minden jót az új esztendőben! Körkérdésünk a 4. oldalon Az új esztendő első gyermekei Január elsején 0 óra 15 perckor a sepsiszentgyörgyi szülészeten jött világra megyénk első idei gyermeke, a sepsiszentgyörgyi Bokor Annta (képünkön édesanyjával). Súlya 3800 gramm, hossza 55 cm. A következő reggel 8.40-kor egy 2700 grammos, 48 centiméteres kisfiú volt, Tóth Botond, akit Kőröspatakra visznek majd haza. A harmadik újszülött is fiú, a hídvégi Gáspár Alpar 3400 grammal, 52 centiméterrel 18.40 órakor született. Éjfél előtt, 23.45-kor szintén egy sepsiszentgyörgyi kislány zárja a sort: a 3400 grammos, 52 cm-es Szabó Lilla. Anyák és gyermekeik az osztályról kapott tájékoztatás szerint jól vannak. Felsőháromszék első újszülöttjét január elsején 18 óra 10 perckor a 32 éves torjai Tamás Edit hozta világra. Jenifer a Tamás család harmadik gyermeke, súlya 3200 gramm, hossza 53 cm. Tegnap délig a kézdivásárhelyi szülészeten még négy gyermek született, hármat császármetszéssel segítettek világra. Kovásznán az új esztendő első gyermekét az illyefalvi Mátyás Judit szülte. A 2950 grammos Johanna január 1-jén 11.30 órakor jött a világra. A második gyermeket a brassói Stefanita Cristina hozta a világra, a 3200 grammos Natalia január 2-án 9 órakor érkezett. (d. i.—b. j.—d.) Az év első háromszéki újszülöttje