Háromszék, 2002. április (14. évfolyam, 3525-3548. szám)

2002-04-03 / 3525. szám

Kézdivásá­rhely. Az utcákon békesség, a gyárakban sztrájk zaja. A csavargyárban folytatódik a sztrájk Tegnap reggel hét órakor a csavargyári alkalmazottak zöme az udvaron gyülekezett, nem vették fel a munkát, három óráig a főépület előtt maradtak. A munkások, mesterek és részlegvezetők mellé már az irodai személyzet egy része is csatlakozott. 9.30 órakor Marcela Ţăndărică, Erdély Ede élettársa és Markos Magdolna, az RTL Kft. adminisztátora a „művészbejárón”, az évek óta nem használt protokollbejáratból érkezett a gyárba. A sajtót nem engedték be, sőt, a Székely Újság munkatársát, aki fényképezett, megfenyegették. A főbejáraton érkező Szőke Lajos vezérigazgató-helyettest a több mint félezer sztrájkoló lehurrogta. A sepsiszentgyörgyi Ares Security őrző-védő szolgálat emberei mellé erősítést küldtek, a helyi rendőrség is figyelte az eseményeket, de nem történt rendbontás, a tömeg a gyárkapun belül maradt. Tíz óra előtt Hajdú Antal vezérigazgató próbálta megmagyarázni az embereknek a vállalat nehéz gazdasági helyzetét, őt is kifütyülték, lehurrogták, az elmaradt fizetésekre kértek magyarázatot, de erre Hajdú nem tudott válaszolni. A tömeg kérésére Marcela Ţăndărică is előkerült, de ő sem tudott megnyugtató és elfogadható magyarázatot adni a fizetések késésével kapcsolatosan. Időközben Ungureanu úr, a brassói înfrăţirea Szakszervezet főtitk­ára is megérkezett, aki megpróbálta megnyugtatni a kedélyeket, és felkérte a műhelyek jelen levő szakszervezeti vezetőit, üljenek tárgyalóasztal mellé. Időközben Bende Géza szakszervezeti elnök is megérkezett, akit általános ellenszenv és hurrogás fogadott. (folytatása a 3. oldalon) Sochom István Máról holnapra Nastase és a Ha valakinek még nem lett volna, nem lenne teljesen világos, hogy Adrian Nastase mindent egy lapra, a NATO- csatlakozásra tett fel, az kétségkívül megdöbbenhetett az utóbbi időben rendkívül agilis és sok fontos döntést egyik napról a másikra meghozó miniszterelnökünk a mai kijelentésén, hogy ha ősszel Prágában Románia nem lesz az észak-atlanti katonai szövetség tagja — amely fontos lépés lehet az uniós csatlakozás felé haladó rögös, kátyúkkal, buktatókkal, tányéraknákkal, drótakadá­lyokkal teli úton —, ő és kormánya levonják az egyetlen következtetést (?), és lemondanak. A bukaresti csatlakozási előzetes előtt Nastase, beváltva a zsidó közösségeknek Izraelben és Amerikában tett régebbi ígéreteit, kierőszakolta azt a sürgősségi kormányrendeletet is, amely betiltja a háborító bűnösök (s főként bizonyos körökben tragikus szentként tisztelt első kondukátor, Antonescu marsall) kultuszát! A másik bejelentés a korrupcióra vonatkozott. Azonnali hatállyal hozta létre a kormány az Országos Korrupcióellenes Ügyészséget, s Nastase még nagypénteken hűséges kormánymegbízottjainak tartott szokásos távkonferenciáján kijelentette, hogy ezzel a szervvel a kormány a politikai jelzéseken túlmenően is erős eszközt ad a korrupcióellenes harcban legérdekeltebb prefektusok s kormánytisztviselők kezébe, csak majd élni kell tudni vele. Ezzel kapcsolatban Adrian Nastase hangjában nem titkolt büszkeséggel jelentette be, hogy az év első két hónapjában nem kevesebb, mint 1400, korrupciós ügyletekben érintett s alaposan gyanúsítható személy ellen folytattak vizsgálatot (!), a gyanúsítottak közül 250 személy különféle vezető tisztséget töltött be; a korrupciós ügyletekkel alaposan gyanúsíthatók között vannak minisztériumi tisztségviselők, prefektusok, polgármesterek, rendőrtisztek, a vám- és pénzügyőrség magas rangú tisztségviselői. Egyebekben az idei év első két hónapjában 20 százalékkal több korrupciós ü­gyhely indult eljárás, mint az elmúlt év január-februárjában... Nyilván, a NATO-csatlakozás nem csak a háborús bűnösök kultuszának tiltásain s a korrupcióellenes harcon múlik, sürgős modernizációra szorul a hadsereg, a légierő — ez pedig pénzbe kerül! —, s meg kell immár kezdeni a ,,tisztogatást" a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a Külügyi Hírszerző Szolgálat (SIE) berkeiben is, ahol még fontos tisztségeket töltenek be a Ceauşescu idején is ott tündöklő tisztek. A Ziua éppen húsvét előtt közölte az Ar­mageddon­­-jelentést, amely, fehéren és feketén kimondja, hogy az egykori és NATO-körökben természetesen rossz szemmel nézett tisztek még mindig a belügy és a kémelhárítás fontos pozícióit töltik be. Tavaly egy elhíresült interjúiban a renegát Pacepa tábornok is kijelentette, hogy Románia NATO-csatlakozásának elsősorban ez a legkomolyabb akadálya, ugyanis ezekkel a személyekkel a NATO s a nyugati titkosszolgálatok (CIA, német, angol, francia kémszervezetek etc.) elképzel­hetetlennek tartják az együttműködést... Ezért nem hisszük, hogy a harcias Emil Boc demokrata párti alelnök szarkasztikus megjegyzése — miszerint a kormányfő azért ajánlhatta fel lemondását, mert a NATO-felvételünk már 99 százalékban biztos lenne?!? — igaz. Nem. Még szerint nincs eldöntve, s az elvárásoknak eleget kell tenni. " Más megoldás nincs!... Bogdán László Szélfútta ágon fészek A cím orzott — a nagypénteken tragikus végéig dolgozott. Kiadta véglegesnek hirtelenséggel elhunyt barátom. Veress Dániel készült ilyen címmel monográfiát írni Sütő András életművéről , viszont rendkívül találó. Veress sepsiszentgyörgyi váltakozó dolgozószobái, de egyetlen műhelye is fészek volt, bizony, szélfútta ágon, s egy másik címet is idelopva: Veress is, akárcsak monográfia- és drámahőse. Kemény Zsigmondi „szerette a sötétet és a szélzúgást”. Vagy inkább az itáliai, possillipói verőfényt szerette volna, szemben a hazudozó tengerrel figyelni: tűnnek-e fel a vízen Odüsszeusz, a cseles utazó gályái?... Mindegy már! Neki ez adatott meg, sötétség és szélzúgás, és viharok és vegzálások és állandó gyanakvás, állandó készenlét! Soha nem lehetett tudni, mikor jönnek érte, mikor hívatják valamiért, íróként, irodalomtörténész­ként, színházi dramaturgként is évtizedekig érzékelhette a hatalom gyanakvását, sértő­döttségeit, támadásait Hát talán ezért alakult ki benne az utolsó években visszahúzódása, világ elől való elmenekülése, dolgozószobája cellamagánya évadaiban az a tragikus alapállás, ami már-már kilátástalannak és reménytelennek látta törekvéseinket. De betegen, magányosan, sértődötten is élete mondott nagyesszéjét­ az erdélyi em­lékiratírókról, a kecskeméti Forrásban közzé­tette nagy emlékező tanulmányait Mes­tereiről: Németh Lászlóról, Cs. Szabó Lászlóról, Illés Endréről, kiadta a Németh­­levelezését a Pallas Akadémia jóvoltából, s a Wesselényi­ tanulmányait is. Írói pályáján a hűség Mikes Kelemen fő jellembéli tulajdonsága volt az iránytű, nagy témáihoz: Mikes, Kemény, Wesselényi, Németh László, Sütő András, az emlék­­iratírók, Cs. Szabó László, újra meg újra visszatért. Sajnos, ifjúkorában írt regényét, a Viking temetést már nem sikerült tető alá hoznia, de egyébként is számtalan el­beszélése — egy időben, a hatvanas évek­ben rendszeresen prózát is írt —, számtalan csillogó magyar és világirodalmi esszéje várja a sárguló-bámuló újság- és folyóirat­kollekciók sírjából a feltámadást... Istven Veled, drága barátom. Legyen Neked könnyű a föld. A mennyei kávé­házban már várnak a barátok, vár fiad, ott azután beszélgethetsz, meghallgatnak, idő van!... Bogdán László Zitával és Záporral a zivatarban Riportunk a 7. oldalon Veress Dániel (1929—2002) Veress Dániel, mint annyian nemzetféktársai közül — és számuk fájdalmasan fogyatkozik —, az irodalmat szolgálatnak tekintette. Íróként, drámaíróként, esszéistaként, irodalomtörténészként is azon munkálkodott, hogy az erdélyi szépliteratúra és történelem nagyjainak életművét, ezen életművek el nem fakuló értékeit a nagyközönséggel megismertesse. Voltak visszatérő nagy témái, élete során több könyvet írt Mikes Kelemenről, Kemény Zsigmondról, Wesselényi Miklósról, Németh Lászlóról, az erdélyi emlékiratírókról. Arra törekedett, hogy esszéíróként is a kortárs magyar és világirodalom nagy alkotóinak életművét népszerűsítse. Peregrinus volt a szó tegnapi és mai értelmében egyaránt, ahogyan nagy elődei (akik Nyugaton tanulva hazatértek, hogy a kies erdélyi viszonyok között hasznosíthassák a közösség javára tudásukat), ő is „vándorútjairól” — és nem véletlen, hogy egyik nagy esszégyűjteményének éppen Vándorúton a címe — hazatérve igyekezett megismertetni, közhasznúvá tenni a „zsákmányt”, hitt abban, hogy az írónak műveltségével és tudásával azt a közösséget kell szolgálnia, amelyből vétetett. Hitt a szó erejében, etika és esztétika számára elválaszthatatlan fogalmak voltak... Nyugodjék békében!... Marosvásárhelyi Írói Egyesület A fások felvették a munkát Mint hírül adtuk, múlt hétfőn a brassói Brasor Rt. kézdivásárhelyi részlegén a szabad szakszervezet fel­hívására leállt a munka, száz alkalmazott sztrájkba lépett. Tegnap Gazda Lajos szakszervezeti elnöktől megtudtuk, hogy mivel fejenként hétszázezer lejt megkaptak, csütörtökön felfüggesztették a sztrájkot. A fások tegnap is dolgoztak, s arra számítanak, hogy szerdáig az elmaradt fizetést is megkapják. Ha csütörtökig ez nem történik meg, folytatják a munkabeszüntetést — mondotta a szak­­szervezeti bizalmi. (Sochom)

Next