Háromszék, 2002. december (14. évfolyam, 3729-3750. szám)

2002-12-02 / 3729. szám

­ KÉSZÜLŐDÉS AZ RMDSZ KONGRESSZUSÁRA A Reform Tömörülés távol marad Nem vesz részt az RMDSZ jövő év elején tervezett kongresszusán a szövetség belső ellenzékének tekintett Reform Tömörülés (RT) nevű platform. Az RT szombaton Kolozsvá­ron tartott rendkívüli kongresszusán 41 támogató, 31 elutasító szavazattal és négy tartóz­kodással fogadták el a távolmaradásról szóló határozatot. A küldöttek úgy értékelték, hogy az RMDSZ kongresszusa illegitim, hiszen nem előzték azt meg a belső választások. Egy ellenszavazattal fogadta el ugyanak­kor a kongresszus a platform által kidolgo­zott Közösségi Érdekképviseletünk Reformja A Polgári Alternatíva című dokumentumot, melyet az RT az RMDSZ vezetésével folyta­tandó tárgyalások során próbál a gyakorlat­ba ültetni. Toró T. Tibor (képünk), a platform elnöke az MTI-nek a szavazás után elmondta, nem érzi úgy, hogy a kongresszus határozataival bizalmatlan­ságot szavazott a platform vezetésének. Az elnök erre a polgári alternatíva támogatottságából kö­vetkeztetett. Elismerte ugyanakkor, hogy nehe­zebb lesz az alternatív program érvényesítése úgy, hogy nem lesznek jelen a Reform Tömörülés küldöttei az RMDSZ szatmárnémeti tisztújító kongresszusán. (folytatása a 2. oldalon) Ára: 3500 lej, előfizetőknek: 2002 lej 3729. szánt Sepsiszentgyörgy, 2002. d­ecemb­er 2., N­ETFO Mi újság a Katrosán Csík felé, a Kászon völ­gyében, Kézdivásárhelytől alig húsz kilométer távol­ságra fekvő kis üdülőhely Katrosa, közigazgatásilag Kézdiszentkereszthez tarto­zik, negyvenhat házszáma van. Amióta az utat kifoltoz­­ták, főleg a nyári idényben a felső-háromszékiek kedvelt kirándulóhelyévé vált. Idén egyetlen magánvilla sem épült, de 1989 után az új­gazdagok egymással verse­nyezve építettek nagyobbnál nagyobb hétvégi házakat. A Katrosa vendégfogadótól (képünk) csak egy kilométer Hargita megye határa. Az évek óta megkezdett aszfaltozást hat-hét kilométeres szakaszon még mindig nem fejezték be, de a három impozáns beton­­híd közül egyet már átadtak, kettő tavaszra készül el, s szin­tén a jövő évre ígérik a műút korszerűsítésének befejezését. Katrosa utolsó állandó la­kója, Katona Józsefné 1997 ele­jén hunyt el, azóta senki nem lakik ott télen-nyáron megsza­kítás nélkül. Katrosán elsősor­ban a hétvégi házak tulajdo­nosai töltenek egy-két hét végi napot ott, s most már telefon­­vonal is van a településen. A Katrosa vendégfogadó bér­lője ifj. Tuzson Géza, aki ér­deklődésünkre elmondta: az idei nyári turistaszezon jobb volt, mint az előző években, sokkal több vendég fordult meg nála, a kilencház­ikós kempingtáborban sepsi­szentgyörgyi és kézdivásár­­h­elyi tanulócsoportokat szál­lásoltak el. Amióta a közbirto­kosságok visszakapták egy­kori jussukat, látványosan fel­lendült a szekérforgalom, a favágók, erdei munkások a Katrosa fogadóba térnek be felhörpinteni egy-két üveg sört, bort vagy olcsóbb rövid­italt. Tuzson Géza optimista, különben már rég lemondott volna a csárdáról, de bízik ab­ban, hogy előbb-utóbb fellen­dül a turizmus, és a kis üdülő­telep Bálványos mellett a vi­dék egyik fontos turistapara­dicsomává növi ki magát. Kép és szöveg: Sochom István I Hétfői­­ Sport Kommandó az élvonalban Az önkormányzatok, illetve más mun­kaadók 672 munkanélkülit foglalkoztatnak közösségi munkavégzés címén (közhasz­nú javítások, felújítások, útkarbantartás stb.) — hangzott el a munkaerő-foglalkoz­tatási hivatal sajtótájékoztatóján. Továb­bi alkalmazásra is van keret, viszont az igénylést december 2-ig jelezni kell — közölte Kelemen Tibor, az intézmény igaz­gatója. Téli időszakra (november 1. és március 31. között) a munkaerő-foglalkoz­tatási hivatal kifizeti a teljes bérköltséget, a felvett állástalanok minimálbért kapnak. Az alkalmazó községek élvonalában kom­mandó áll, az önkormányzat 121 főnek te­remtett munkalehetőséget, a városok kö­zül Kézdivásárhely használta ki legjobban ezt a lehetőséget, 150 személyt alkalma­zott. Az illetékesek úgy értékelik, a közös­ségi munkavégzés sokkal előnyösebb az önkormányzat számára, mint a szociális segélyezés. (mól) KÖZÖSSÉGI MUNKA Máról holnapra Năstase, a kedvezménytörvény és december 1. Adrian Năstase kétségtelenül sokkal jobb külpolitikus, mint szlovák kollégája, Mikulás Dzurinda. Ő úgy utazott Budapestre, hogy jó előre jelezte: a magyar kedvezménytör­vény ügye csupán egy­ lesz a Medgyessy Péterrel folytatott tárgyalásain terítékre kendő pontok közül s nem is a legel­ső és a legfontosabb. Az a ,,stratégiai partnerség" szerződé­sének átbeszélése és megkötése volt, melyet zökkenőmente­sen (mondhatnánk, ünnepélyes külsőségek között) alá is írtak Magyarország miniszterelnökével. A napirenden szerepelt továbbá a Gozsdu-alapítvány vagyonának sorsa, melynek megoldása olyképpen kör­vonalazódott, hogy valami közös, magyar—román kura­tórium által kezelt és irányított testületté leszen, mely — egyebek mellett — a magyarországi románság kulturá­lis-nyelvi identitásának őrzését is fogja majd szolgálni. Tehát a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. A torzsája legalább... A leglényegesebb ügyet elhalasztották, elnapolták, pontosabban a két miniszterelnök a kü­lügyérekre bízta, hogy további egyeztetéseknek vessék alá a kedvezmény­törvény nagyjából már módosított változatát. Nastase a maga rendjén jelezte, hogy véleménye szerint az nagyjá­ból megfelelne az európai normáknak és a román elvárá­soknak, de azért itt-ott akadhat még némi igazítanivaló. De azt már Kovács László és Mircea Geoana igazítja... Hogy hogyan, az megválik. A kérdést tehát tovább lebegtetik, s így Nastase buda­pesti látogatása — a magyar fél szempontjából — sem kudarcnak, sem győzelemnek nem mondható, de egyér­telműen diplomáciai siker Románia számára. Nastase nagyon jól tudta, hogy nincs értelme keménykedni a prá­gai meghívás másnapján, hiszen a szlovákok merev ál­láspontja is értetlenséget, sőt, ellenérzést váltott ki az europolitikusokból. S horribile dictul: még odahaza is, a szlovák sajtó hasábjain, s ezúttal mérvadó, d­e magyarba­­rátsággal aligha vádolható szlovák politológusok és közírók azt fejtegetik, a Dzurinda-kormány mereven el­utasító álláspontja kiáltóan árulkodik arról, hogy Szlo­vákia bort iszik és vizet prédikál, mert egyáltalán nem tiltakozott a maradék szlovákiai németséget fölkaroló bőkezű berlini támogatás ellen, s különben is saját ,, ked­vezménytörvénye " sokkal megengedőbb, mint a magyar, hiszen az valóban ,,státustörvénynek" nevezhető. Per­sze, vannak azért a szlovák sajtóban egyéb hangok is, például a Magyar Koalíció Pártjának vezetőit, minisz­tereit hazaárulóknak becézők is, de hát Meciar árnyé­ka és a trianoni szerzés gőgje még ott lebeg a felvidéki közéleten, ott munkál az agyakban, s lehetetlen még a könnyedén megszerzett tulajdon sorsáról elfogulatlanul beszélni. Még nyolcvan esztendők múltán sem lehet, kö­zös Európa ide vagy oda... Nastase látogatása különben egybeesett a román nemzeti ünneppel, melyet mintha visszafogottabban ün­nepeltek volna idén. Pesze, a kitüntetések özöne azért nem maradt el — az átvételre a miniszterelnök is haza­utazott —, volt katonai parádé, tűzijáték és rengeteg egyházi ceremónia... A nyolcvannégy esztendőkkel ezelőtt történteket Gyula­­fehérváron és Bukarestben is felidézték, s a hangsúlyok most kicsit a királyi háznak a Nagy Egyesülésben vitt szerepe irányában tolódtak el, de maradt a szlogen lé­nyege: az egész román nép nagy műve volt. Viszont ezút­tal olyan mértékadó történészt is megszólaltattak, mint Giurescu, aki hosszan idézett a Gyulafehérvári Kiált­ványból, s azokat a pontokat emlegette fel, melyek az eljövendő Nagyrománia kisebbségeinek jogait taglal­ták: a szabad nyelvhasználatot, az arányos közképvise­letet, a de facto területi autonómiát. Szép, de kérdés, mi valósult meg mindezekből nyolc bő évtized alatt. Nastase visszautazott Budapestre... ________________________Magyari Lajos

Next