Háromszék, 2003. február (15. évfolyam, 3774-3797. szám)

2003-02-01 / 3774. szám

MEGKEZDTE MUNKÁJÁT AZ RMDSZ VII. KONGRESSZUSA Együttműködés a szocialista internacionáléban Az SZDP és az MSZP küldöttségeinek találkozója vezette fel az RMDSZ 7. kong­resszusának nyitányát tegnap Szatmárnémetiben. A romániai, illetve magyarországi két kormányzó párt találkozóján nem tárgyaltak a kedvezménytörvény módosításáról, ellenben megint rögzítették a Budapest—Bukarest autópálya megépítésének fontos­ságát. Mindkét fél kiválónak értékelte a két párt, illetve kormány együttműködését, amely megítélésük szerint szebb reményekre jogosít fel: elnök, Bálint-Pataki József, a HTMH elnö­ke, Ijgyártó István bukaresti magyar nagy­követ, Szabó Vilmos politikai államtitkár és Gál J. Zoltán kormányszóvivő. A száraz szatmári hidegben elsőként az ben volt mások mellett Kovács László párt-MSZP küldöttsége érkezett a prefektúra előtti térre, és szállt ki a meleg autókból. Medgyessy Pétert és kíséretét Markó Béla szövetségi elnök, Takács Csaba ügyveze­tő elnök és Szabó Károly Szatmár megyei szenátor fogadta. Az MSZP küldöttsége­(Benkő Levente/Szatmárnémeti) (folytatása a 2. oldalon) Üdvözletek és elnöki beszámoló Szatmárnémetiben tegnap megkezdte mun­káját a Romániai Magyar Demokrata Szövet­ség VII. kongresszusa. Az RMDSZ legmaga­sabb döntéshozatali fórumának tanácskozását Markó Béla, az RMDSZ elnöke nyitotta meg. A hivatalos megnyitó után Medgyessy Péter magyar, majd Adrian Năstase román miniszter­elnök köszöntötte a kongresszust. A Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség európai módon európai gondolatokat képvisel a ma­gyarság érdekében, s a magyarság érdeke az, hogy az RMDSZ egységes legyen — fo­galmazott Medgyessy Péter, aki távozásakor a sajtónak kijelentette: a magyar miniszterelnök­nek nemcsak az anyaországban élő tízmillió ma­gyar iránt van felelőssége, hanem azok iránt a határon túl élő magyarok iránt is, akik a nemzet részét képezik. Demeter J. Ildikó (folytatása a 2. oldalon) Máról holnapra Kérdések és válaszok A szatmárnémetiben elkezdődött RMDSZ-kongresszust az erdélyi magyar közvélemény úgy fogadta, mintha ennek a sereglésnek aligha lenne egyéb tétje, mint a „mérsékeltek" és a ,,radikálisok" megmérkőzése, hiszen sokak vélekedése sze­rint errő­l szól mind a tisztújítás, mind a szervezet alapszabály­zatának módosítása, mind pedig a belső választásokról ho­zandó döntés, melynek immár pontos határidőt és időpontot kell megállapítani a sokat vitatott kérdés rendezésére. Aki figyelemmel kísérte az elmúlt napok, hetek, hónapok elektronikus és írott sajtóját, az könnyen megállapíthatta, hogy az RMDSZ „mérsékelt" vezetése minden fölvetődő kér­dés megválaszolása elől elegánsan kitért, sőt a lovagiasság látszatát keltve, mintha elébe is ment volna a „radikálisok" követeléseinek, s támadásaikra úgy válaszolt, hogy közben felmutatta a szervezet csúcsvezetése legutóbbi kétesztendős politizálásának mindmegannyi „eredményét ". Az eredmény szén csak azért tettük idézőjelbe, mert a gondolkodó, az álta­lános és nemzetiségi közállapotainkat élesebben figyelő ma­gyarság ugyancsak megkérdőjelezi Markóék kormányhalál politizálásának sikereit. Melyek — valljuk be! — akár szé­pen is mutathatnának, ha deklarálásukat igazi megvalósu­­lás követné. Mert a földek és erdők, némi ingatlanok vissza­szolgáltatása tulajdonképpen nem RMDSZ-siker (hiába osz­togattak oly bőkezűen Ezüstfenyő-díjakat „nagyjaink", s ne­vezték ki magukat „a szülőföld hű katonáinak"), s ha jobban megvakuljuk­ a kérdést, akkor kitetszik, hogy a visszaszolgál­tatás a magyarlakta vidékeken az országos szintnél is gyen­gébben sikerült, rengeteg még a rendezetlen kérdés, s a félig­­meddig, jól-rosszul visszaszerzett javakkal sem tud igazán mit kezdeni közösségünk: ugyanolyan szegény maradt, amilyen volt, s ha lehet, még szegényebb. Az egyhe­zi ingatlanok vissza­szolgáltatásával ugyan valósz nincs, amit dicsekedni, hiszen a sok szett­­ételes listából alig féltucatnyi sorsa rendeződött félbe-szerbe, a többi csak ígérgetés, bukaresti szemkiszúrás, melyet nem követ reális intézkedés. Hivatkoznak továbbá „mérsékeltjeink " a helyi közigaz­gatási törvénybe iktatott nyelvi jogainkra, mik valósak ugyan, de csak ott szerezhetnek érvényt azoknak, ahol éppen nem tesz keresztbe a rossz, szándék, vagy ahol ezt a jogot ’90 óta amúgy is gyakoroljuk. Elsősorban a Székelyföldöm. Itt viszont ezer egyéb gonddal kell megküzdeni, s csupán egyetlen ezek közül, hogy gyakorlatilag alig van, mit kezdeni a visszaka­pott erdőkkel és földekkel, s hogy az egykori tulajdon tetemes részét — oktrojált megyehatárok védelmében — továbbra is idegenek bitorolják, mint verebek a fecskefészkeket. Persze, nem lehet, nem is lenne igazságos azt állítani, hogy az RMDSZ, a szövetség parlamenti képviselete nem harcolt a magyarság érdekeiért, de a fölmutatható ered­ményekkel illik csínján bánni, s jó lenne mindig első hely­re tenni a ,, veszteséglistát", a levegőben lógó, fenyegető kérdéseket. A mostani (és valószínűleg tovább regnáló) vezetésnek kényelmetlen, ha a ,,radikálisok " állandóan az eddig szőnyeg alá sepert bajokkal hozakodnak elő, pedig — ellenzékként — éppen ez a feladatuk. Ám szükség lenne végre a tiszta beszédre, mert az álproblémák útvesz­tőiben való tévelygés azt a látszatot keltheti, hogy az egész „belső" ellenzékiség nem egyéb ádáz hatalmi harcnál, s egy esetleges garnitúraválasztás sem hozna semmiféle gyö­keres változást. Ezt egyre inkább így rrája a közember, s az RMDSZ-től való tömeges elfordulás akár riasztó jóslatokat is vetíthet eleb­re a lassan-lassan elközelgő helyi és parlamenti választások­ra. De nem ez a fő kérdés, hanem az a tragikusnak mondható népességfogyás, mely a napi bajokat és nyomorúsá­got tetézve az erdélyi-romániai magyarság jövőjét és létét fenyegeti. Ha most kongresszust tartunk, annak ezzel kellene foglalkoznia, nem pedig a politkai bikkfanyelv hókuszpókuszába pólyáit hatalmi torzsalkodással. Mely mindkét félre majdnem egyfor­mán vonatkozik. Valós kérdésekre kellene hiteles válaszokat fogalmazni végre. Ám — úgy tűnik — ez a kongresszus nem erről szól. Magyari Lajos Ellenzék nélkül Passzívan vesz részt a kongresszus munkálatain a Reform Tömörülés és az Erdélyi Magyar Kezdeményezés. A két ún. belső ellenzékként számon tartott platform egyaránt tiltakozik az RMDSZ csúcsvezetésének központosító, homogenizáló szándéka ellen. A Reform Tömörülés Kv- közlése szerint a szövetség közvetlenül válassza meg Ke­­ordinációs Tanácsa a platform csúcsvezetése az önkormány­tagjainak és támogatóinak tantság megszüntetésén tára-nevében a legha­tározottabban el­határolódik a szö­vetség csúcsve­zetésének azon szándékától, hogy az RMDSZ-t homogén, ideo­lógia szerint központosított párttá alakítsa. Toró T. Tibor teteit, nem ért egyet azzal, hogy az RMDSZ autonóm te­rületi szervezeteit a központi önkény pártalapszervezetté akarja visszaminősíteni, s hogy a döntések szabályos­ságát felvigyázó testület poli­tikai ellenőrzés alá kerüljön. (Benkő Levente/ Szatmárnémeti) (folytatása a 2. oldalon) dozik, amikor igyekszik meg­szüntetni a szö­vetségen belüli sokszínűséget. Az RT elfogad­hatatlannak tartja, hogy nem adatik meg a közösség minden tagjának az a lehetőség, hogy DR. KÓS KÁROLY NÉPRAJZI GRAFIKÁI A visszatérő tárlat A Székely Nemzeti Múzeum 56-os termében tegnap dél­után nyílt meg a dr. Kós Károly néprajzi grafikáiból álló kiállí­tás. Kató Zoltán, a múzeum igazgatója ismertette, a dr. Koós Zoltán tulajdonát képező anyag a debreceni Déry Múzeum jóvoltából indulhatott egyéves romániai vándorútra (ez idáig Marosvásárhelyen és Szovátán pihent meg), de a rajzok Sep­­siszentgyörgyre érve kétszeresen is hazakerültek: egyrészt, mert ugyanez az anyag kissé szegényesebb kivitelben — már 1978-ban bemutatásra került Sepsiszentgyörgyön, s akár­csak tegnap, negyedszázada is Kónya Ádám mondott meg­nyitóbeszédet; másrészt, mert dr. Kós Károly 1939-ben a Szé­kely Mikó Kollégiumban érettségizett, s mint Kónya Ádám szemtanúként is bizonyíthatja, a most kiállított tásképekéhez nagyon hasonlatos vonalvezetésű rajzokat készített már mikós diák korában a „kicsi” Kós Károly. A tárlatot ismertetve Kó­nya Ádám kiemelte: ellentétben azokkal a néprajzosokkal, akik képzőművészeti alaptanulmányokat is végeztek, dr. Kós Ká­roly — aki bölcsészettudományi tanulmányokat folytatott a maga „becsületével” dolgozta bele magát a sajátos stílus kialakításába, melynek legfőbb ismérve, hogy a rajzot aláren­delte a tárgy funkciójának. (vop)

Next