Háromszék, 2003. június (15. évfolyam, 3873-3897. szám)
2003-06-02 / 3873. szám
FÓRUM SEPSISZENTGYÖRGYÖN Eljött az ideje a cselekvésnek Negyedik fórumát tartotta szombaton délután Sepsiszentgyörgyön az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács kezdeményező testülete a Szakszervezetek Művelődési Házának naytermében mint pár hatszáz szentély jelenlétében. A nyitó áhítatot Incze Sán dor esperes tartotta, Pethő István és Tulit Attila köszöntötte a házasgazdák nevében az összegyűlteket. Pethő a mozgalom fontosságáról s arról a belső Wass Albert-i parancsról beszélt, mely a találkozó mottója is volt: Töretlen hittel ember és magyar. Tulit Attila a rend(tartó székely közösségek) példáját felelevenítve a nyolcszáz éves székely önkormányzatok erejéről és helyreállításáról beszélt, s arról a reményéről, hogy a Polgári Mozgalom, a Székely Nemzeti Tanács, valamint ezek kalapja, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács megalakítása, felépítése lépés lesz ama rend helyreállítása felé. Kónya Adám a Jubileumi Rákóczi Évek 2003 2011 erdélyi és partiumi több színtereire tervezett ünnepségsorozat vázlatos programját terjesztette a résztvevők elé, ezt követően szólásra emelkedett Tőkés László. Elmondta: az erdélyi magyar olyan „hitvallásos állapotban” van, amikor feltétlenül szólni kell, s most a megszólalás, az aláírásgyűjtés, a fórumokon való részvétel a cselekvés módja. Tőkés püspök felhívta a figyelmet arra, hogy a Romániában jövőre sorra kerülő helyhatósági választások nagyon fontosak lesznek a fórummozgó- Tőkés László: Nélkülünk rólunk ne döntsenek! Albert Levente felvétele SZÉKELYFÖLDI TURISZTIKAI NAPOK Előnyt kovácsolni a hátrányból A Székelyföldi Turisztikai Napok keretében két tanácskozásra is sor került Sepsiszentgyörgyön. Pénteken környezetvédelmi kérdésekről esett szó, míg szombaton és vasárnap idegenforgalommal kapcsolatos előadások hangzottak el. A városházán tartott környezetvédelmi konferencián Domokos Endre, a veszprémi egyetem tanára arra figyelmeztetett, hogy Magyarországon túlméretezett szennyvíztisztítókat építettek (uniós támogatással), s a kisebb önkormányzatok most minden pénzüket azok fenntartására költik. Szerinte az itteni helyhatóságoknak figyelniük kell erre a jelenségre. Ádám Attila, Zabola polgármestere kijelentette: a település szép környezetéből rengeteg gond származik, mert a mai kor elfeledtette az emberekből a tisztességes, jó szokásokat. Mint mondta, a helység legnagyobb nehézsége a csatornázási és vízellátási rendszer kiépítése, de kiaknázásra vár a szomszédságukban lévő, az ország egyik legnagyobb, 500 hektáros feketeáfonyása is. A tisztaság érdekében „jóhiszemű” tájékoztatást folytatnak, s kezdeményezték, hogy komoly bírságot rójanak ki arra, aki nem takarít sáncot, kiengedi a szennyvizet, felelőtlenül legeltet. Háromszéki viszonylatban az elkövetkezőkben Zabola példamutató lehet a természetvédelemben — hangoztatta a polgármester. Dénes István baráti geológus a Vargyas-szorosban és környékén állandósuló rombolásról, a mindinkább súlyosbodó problémákról — legeltetés, favágás, magángazdaságok, vadászat — beszélt, kiemelve: sürgős szemléletváltásra van szükség. Mózes László (folytatása a 2. oldalon) lom számára, mivel lehetőséget adnak arra, hogy új politikai felállásban szerveződjék meg az erdélyi magyarság. Mi nem politikai alternatíva vagyunk, sokkal több annál, mi a nemzet egészét képviseljük — szögezte le Tőkés. A továbbiakban kifejtette: ki kell mondani a bajt, a magyar nemzeti közösség elesettségét, jogfosztottságát, ha sorsunkat valóban kezünkbe akarjuk venni. Szólni kell a papok elhallgattatására tett kísérletekről, a Bethlen Gábor-szobor magyar felirata miatt a püspökségre kirótt 75 millió lejes büntetésről, az aradi Szabadság-szobor körüli, román humanisták által szervezett magyarellenes cirkuszról, Wass Albert emlékének megcsúfolásáról, a felekezeti iskolák kálváriájáról, az egyházi ingatlanokkal kapcsolatos világszintes hazugságról, hisz eddig tizenhárom év alatt tizenhárom ingatlant kaptak vissza, s ha a folyamat ilyen ütemben halad, épp 237 évig fog tartani. Beszélt a Székelyföld gazdasági leromlásáról s ennek kapcsán a tervezett gazdasági régió kapcsán elmondott opportunista hivatalos RMDSZ-nyilatkozatokról. Simó Erzsébet (folytatása a 2. oldalon) Máról holnapra Katonadolgok Háromszáz magyar katona indulhat ősszel Irakba békefenntartói, illetve (pontosabban!) stabilizációs katonái és rendészeti feladatokat ellátni. A két kifejezés között van is némi különbség, s ezen az utolsó pillanatig vitatkozott a magyar kormányoldal és az ellenzék. Az első azt jelentené, hogy a már megteremtett békét kell megszilárdítani, a második sokkal inkább utal a valós iraki állapotokra: az amerikai—angol hadjárat után bőven maradt még pacifikációs feladat, hiszen az országban még nincs sem törvényes rend, sem igazi béke, s a megszálló csapatok elleni támadások sem mennek ritkaságszámba. Természetesen, áldozatokkal — mindkét részről. A magyar katonák ezúttal tehát igazi fegyveres szolgálatra indulnak, vállalván a feladat minden kockázatát, természetesen az életveszélyt is. Ez akár újdonságnak is mondható a magyar expedíciós szerepvállalások történetében, bár hasonló feladatot teljesítettek már Boszniában és Koszovóban is, cím kevesebb rizikótényezővel. Másutt inkább műszaki és orvosi asszisztenciára vállalkoztak. Az iraki szerepvállalás mindeddig egy új elemmel is ,,gazdagabb" volt: egyetlen mérvadó nemzetközi testület sem adta áldását sem a háborúra, sem a pacifikációra, s az ellenzék nyugodtan mondhatta, hogy bármilyen katonai részvétel nem számítható egyébnek, mint megszállásnak. Ebbe is kapaszkodtak az utolsó pillanatig, amíg az ENSZ Biztonsági Tanácsa rá nem bólintott a nemzetközi békefenntartásra. Ez várható volt, hiszen a világszervezet mindmáig javarészt amerikai pénzen fungál, amerikai földön, s ha megtépázott nimbuszát az utolsó percben menteni próbálja, természetes az. Tehát magyar katonák utaznak Irakba — különben az utolsók között —, s ezt a tényt most már be lehet jelenteni a varsói védelmi értekezleten anélkül, hogy a honvédség lekésni az utolsó, Irakba tartó katonai szállítógépeket. Jó ez, rossz ez? Jó, mert a katonai szerepvállalással Magyarország is jogot formálhat az iraki újjáépítés vélhetően busás hasznokat hozó folyamatában, s ez egyetlen kelet-európai ország gazdasága számára sem lehet közömbös, s ha csak a morzsák is jutnak a hatalmasnak tűnő vállalkozásból, azok is kövér morzsák lesznek. A szomszédos országok sokkal gyorsabban megértették ezt, s önkéntes buzgalmukat érdemeik szerint fogja honorálni az amerikai adminisztráció. Magyarországtól eltérően Romániának soha nem kellett nógatás, noszogatás, ha egy kis katonai vállalkozásról van szó. Oda is mennek, ahová nem is hívják bakáinkat, abban a reményben, hogy a gazdagok végül úgyis kifizetik a tetemes számlákat. Ez hol igaz, hol nem. Ám tény, hogy a román parlamentben még soha nem volt késhegyre menő vita a haderő tárgyában, mert országunkban a hadsereg, annak vállalkozásai érinthetetlen tabunak számítanak, nem tanácsos megbolygatni a felszínt. Még a létszám kérdését sem, pedig e tárgyban is lenne ok a kutakodásra, hiszen minden beharangozott állománycsökkentés ellenére a hazai fegyveres erő sokszorosa a bejelentettnek. Egy részét, nyilván, átkeresztelik, csendőrségnek nevezik például. A fenntartás teheti sokba is kerül, s honatyáinknak nem is kötik mindig az orrára, hogy végül is mennyit emészt fel a nemzeti jövedelemből az ármádia fenntartása. Persze, történnek lépések a karcsúsítás és a korszerűsítés felé. Úgy például, hogy jó pénzen meg lehet váltani a katonai szolgálatot. Akár a középkorban. S ez érvényes lesz mindaddig, amíg áttérnek a teljesen hivatásos hadsereg fölállítására. Amit valamikor 2010 után százalékszanak megtenni. Addig marad a sorozókötél vagy a fejpénz. És az oltván káplárok, természetesen... Magyari Lajos MEGALAKULT A SZÉT • Új Erdélyt, új magyarságot Az erdélyi magyarságnak nem kell félnie kimondani azt, hogy az új évezredben új Erdélyre, új magyarságra van szükség — jelentette ki Markó Béla, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke szombaton Kolozsváron, az RMDSZ Szövetségi Egyeztető Tanácsának alakuló ülésén. Markó Béla beszédében hangsúlyozta, hogy Magyarország és Románia EU-csatlakozása olyan új lehetőségeket teremt a romániai magyarságnak, amelyek kihasználásával nyertese, míg elmulasztásával vesztese lehet az integrációs folyamatnak. Kiemelte, hogy a romániai magyar szakmai civil közösségek feladata egy olyan értékrend megteremtése, amelynek alapján az erdélyi magyarság egyértelműen megállapíthatja, hogy milyen értékeket őriz meg és milyen szimbolikus értékekről mond le az uniós csatlakozás folyamán. (MTI—L.) (folytatása a 2. oldalon) BEFEJEZŐDTEK A BARÓT-NAPOK Jókedvű bányászváros A három napig tartó városünnep után a megszokott kerékvágásba zökken az élet Baróton. Véget értek a kulturális és sportrendezvények, elcsendesedtek a koncertpódiumok, az asztalok mellől távoztak a régi-új cimborák. Erdővidék központjának lakói mától ismét szembenéznek a térséget szorongató hétköznapi gondokkal, melyekre talán e napok hangulata jelenthetett ideig-óráig ható gyógyírt. Már az első nap bizonyosságot nyert, hogy a Barót-napok nem csak vásárt és koncertet jelent. A városi művelődési házban megnyílt a kézdivásárhelyi Kosztándi család három művészének — B. Katalin, Katalin és Jenő — tárlata, az érdeklődők több műfajban készített alkotás (akvarell, grafika, olaj, textil) változatos tematikáját, szín- és ízlésvilágát tekinthették meg. Hecser László (folytatása a 2. oldalon)