Háromszék, 2004. június (16. évfolyam, 4176-4201. szám)
2004-06-01 / 4176. szám
KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR NEMZETI TANÁCS • •Összefogás az autonómiáért Négy, az autonómia különböző formáinak megvalósításáért síkraszálló szervezet — az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) — együttműködési megállapodást írt alá. Szegedi tanácskozásukon ugyanakkor elhatározták a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanács létrehozását. (Ferenc.) , (folytatása a 2. oldalon) UZONI FALUNAPOK Kétméteres kürtőskalács Kiváló szórakozási és kampányai kakimnak bizonyultak az uzoni falunapok idén. A sportpálya zöldjében száguldó, majd felsorakozó paripák ünnepi díszben ez egyedi élmény marad. A legszebb lónak Daróczi Szabolcs Szellője és a bikfalvi Kóter Attila Sztellája bizonyult, a legszebb fogat díját Könyves Attila, a legszebb szekérét pedig Kása Károly vitte el. Következtek a nagy erőpróbák: öt falu legerősebb embere Császár Levente lett, aki úgy felkapta a 80 kilós zsákot, mint a pelyhet, s a diadalt leggyorsabb sörivóként ugyanez a 24 éves Toldi Miklós ünnepelhette meg, első díjára áldomásként ürítve a második korsaját. Nagy gaudiummal folyt le A legízletesebb tokány főző,verseny, melyre talán a messze szálló illat hívására területi elnök, alprefektus is odaérkezett, a hét csapat anyait-apait beleadott az ízesítésbe, miként a zsűrin kívül azt a végül megvendégelt egész közönség is konstatálhatta. (b. kovács) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra Harc Kolozsvárért Egykori Kincses Városunk sorsa senki erdélyi magyar számára nem közösítés. Nem is lehet az, hiszen a mai értelmiségünk döntönántazda kötődik Kolozsvárhoz, s Erdély legkülönbözőbb tárjairól ma is csaknem tízezer fiatal tanul e város egyetemein és főiskoláin. Magyar fiatalok, kiknek immáron nagyobb hányada anyanyelvén végzi felsőfokú tanulmányait. Más kérdés, hogy a valamikor igazán európai (és magyar) levegőjű városban jól érezheti-e magát a bennszülött, őshonos kolozsvári és a partiumi, mezőségi, szilágysági, székely diák?! Bizonyosan nem, mert ebben a városban oly módon hivalkodik az agresszív nacionalizmus, hogy az már csömöröltető, visszataszító és nevetséges. Az erőszakolt, betelepítés kommunista ,,művét" boldog demokráciánkban megkoszorúzta a legalantasabb savén kivagyiság, mely a legkevésbé sincs tekintettel Erdély fővárosának páratlan értékű épített örökségére, sem egykori toleránsabb szellemére, de főleg nincs a lakosság ízlésére, közérzetére és elvárásaira. Pláne, ha magyarok azok. Szívszorító és szégyenletes, hogy egy mindközönségesen elmebetegnek nyilvánított ámokfutónak megengedtetett, hogy a saját szakállára döntsön és törvénykezzék, s a földkerekség legrútabb és legízléstelenebb szobraival rakja tele a történlmi városmag tereit és utcáit, s a részeg cukrászinas álmához hasonló ,,művét" még megtupírozza a műemlék épületek közvetlen szomszédságába épített bizantinus templomokkal, s az egészet föllobogózza, kipingálja nemzeti színekkel, mintha a nemzeti identitás vállalása és megváltása abból állna, hogy ülopünk alatt és homlokunkon ott van-e a trikolór. Most úgy tűnik, hogy az eszementnek és kiszolgáló sleppjének leáldozott, s igazat szól Kónya Hamar Sándor, mikor azt állítja, hogy a kolozsváriak többsége — óriási késéssel ugyan! — rájött, hogy ott sem magyarnak, sem románnak lenni nem jó. Komoly, reális és kézzelfogható esély mutatkozik arra, hogy Gheorghe Elmart és kártékony társaságát menesszék végre, s Kolozsvár — ha nem is lehet már jóvátenni a példátlan károkozást — valamivel európaibb levegőt lélegezhessen. S itt jön a kolozsvári magyarság dilemmája, mely a meghasonlottsággal rokonítható, hiszen olyan döntést kellett hoznia, ami valószínűleg sem ízlésének, sem lelkiismeretének nem felel meg igazán, ám mégsem dönthetett másképp, hiszen a pokol hatodik tornácáról legalább a purgatóriumba visszamenni mégis jobb, mint a hetedik bugyorba jutni. Érti, aki érti e dantei példálózást, de a húszszázaléknyira lefogyasztott kolozsvári magyarság számára nincs más pragmatikus választás, mint az, hogy a kevésbé rosszul szövetkezve távolítsa el a jöltment bohóc sátánt, mégis az önbecsülés visszanyerésének irányába igazítván saját szomorú sorsát. Keserű dolog, hogy ennek így kell lennie, s egy valaha rendkívül öntudatos, magabecsülő, polgáriasult és művelt magyar urbánus közösség alárendeltetett és kiszolgáltatott a jövevénység számbeli fölényének. De Romániában már nincsenek valódi városok és igazi urbánus, önérzetes közösségek, itt csak Totoposzok vannak, mesterségesen létrehozott termeszkolóniák, mik sem a hely igazi szellemét, sem tradícióit nem képesek tisztelni és vállalni. Ezen már nem segíthetünk, legfennebb annyiban, hogy az együttélés még elfogadhatóan civilizált körülményeiért harcoljunk. A rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ezt tették a kolozsváriak, s bár fáj az ember szíve, hogy a rokonszenves, európai szellemű, magyarbarátságáról, korrektségéről ismert Smaranda Enache asszony helyett másra kell adniuk voksukat, mégis azt kell mondanunk, bölcsen és pragmatikusan cselekszenek. Bár, valljuk be, ízlésük, ízlésünk ellenében. Magyari Lajos TERMŐFÖLDADÁSVÉTEL Nőtt az eladási kedv A szakigazgatóság adatai szerint Háromszéken 1998-tól, a mezőgazdasági területek adásvételét szabályozó 54-es törvény megjelenésétől 4573 hektár termőföld (szántó és legelő) cserélt gazdát hivatalosan. Ez egyébként a mezőgazdasági összterület alig 2,5 százaléka. Az idei év első négy hónapjában 267 hektár adásvételére kötöttek hivatalos szerződést. A szakemberek a fellelhető információk alapján hektáronkénti átlagárat is meghatároztak, ez valamivel meghaladja a húszmillió lejt. A településeken belül lévő területek átlagértéke ennek mintegy tizenötszöröse, egy hektár belsőség átlagban valamivel több, mint 300 millióért cserél gazdát manapság. 1998 óta 328,28 hektár belsőséget adtak-veltek hivatalosan, az idei első negyedévben 6,84 hektárt. A termőlők adásvételének hivatalossá tételét a földalapú állami támogatások gyorsították fel (műtrágya, kétmillió lejes támogatás) vélik a szakemberek. (Ferenc.) Nagybaczoni Nagy Vilmosemléktáblát avattak „Az utódok csak akkor kerülhetik el a hibákat, ha a múlt eseményeit alaposan ismerik” — áll a tegnap Nagybaconban a református imaház falán Nagybaczoni Nagy Vilmosnak, a II. világháború legemberségesebb honvédelmi miniszterének emlékét őrző és születésének 120. évfordulójára emlékeztető emlékplaketten. Az eseményen részt vett a néhai vezérezredes lánya, Nagy Károlyné és unokája, Nagy Vilmos is. Az ünnepség a református templomban a fiatal, hivatalába nemrég lépő lelkipásztor, Molnár Sándor János 14, 26—27. részére épített igehirdetésével vette kezdetét, majd a Kós Károly tervei alapján készült imaháznál folytatódott. Elsőként az esemény egyik főszervezője, Dimény Olga tanárnő, a baróti Tanulók Klubjának igazgatónője mondott üdvözlőbeszédet, és méltatta Nagybaczoni Nagy Vilmost. Bardócz Csaba, Bacon község polgármestere a vezérezredes életútjának főbb állomásait felsorolva emberi tartásáról emlékezett. „Igazságos, őszinte életet vállalt még akkor is, mikor az akkori nagypolitika más felfogást követelt meg. Becsületes ember volt, ki a magyarság megmaradását szolgálta” — mondta. Mint dr. Csikány Tamás hadtörténész kiemelte, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik nem harci tetteikkel, hanem emberségükkel szolgálták a nemzetet. Hecser László (folytatása a 3. oldalon) Választás előtti diverziók A múlt hét végén Sepsiszentgyörgy 810 lakásában elzárták a gázt, ami Albert Almos polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtett véleménye szerint nem véletlen, a kormánypárt így akarja bebizonyítani a lakosságnak, hogy a városvezetés tehetetlen és alkalmatlan, mis az ő jelöltjük. Rétvi Ödö" ** kprHpaplapt........ .. Miután két héttel ezelőtt a Mikó Református Kollégiumban egyik nap elzárták a gázt, s nem lehetett vacsorát főzni, másnap visszaadták, majd újra el akarták zárni a csapot, az elmúlt pénteken derült ki, hogy akkor épp a Mihai Viteazul-középiskolában készültek hasonló intézkedésre, ahol szombaton és vasárnap országos sportversenyt tartottak, s kétszáz vendéget vártak. A brassói gázművekkel való tárgyalás eredményeként a kérdést megoldották, az iskola nem maradt gáz nélkül, de Albert Almos szerint a gázszolgáltatókkall folytatott megbeszélése megerősítette azt a meggyőződését, hogy a választások előtti napokra időzített diverzióról van szó. Temészetesen, az adósságokra hivatkozva lépnek, de a választások előtti napokban, hetekben megvont szolgáltatás elégedetlenség gerjesztését szolgálja. A városháza tudomására jutott, hogy az áramszolgáltató is hasonló lépésre készül, ők a nagy adós üzemekben, például az IAME-ben és a textilgyárban készülnek megszakítani a szolgáltatást, s így több száz vagy ezer alkalmazott marad munka nélkül. A dolog mögött a hírek szerint Horia Grama prefektus és az SZDP képviselője, Adrian Cășunean-Vlad áll, akik így kívánják saját jelöltjüket, Rétyi Ödönt támogatni — szögezte le Albert Álmos. (j)