Háromszék, 2004. június (16. évfolyam, 4176-4201. szám)

2004-06-01 / 4176. szám

KÁRPÁT-MEDENCEI MAGYAR NEMZETI TANÁCS • •Összefogás az autonómiáért Négy, az autonómia különböző formáinak megvalósí­tásáért síkraszálló szervezet — az Erdélyi Magyar Nem­zeti Tanács (EMNT), a Székely Nemzeti Tanács (SZNT), a Vajdasági Magyar Demokrata Párt (VMDP) és a Kárpát­aljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) — együtt­működési megállapodást írt alá. Szegedi tanácskozásu­kon ugyanakkor elhatározták a Kárpát-medencei Magyar Nemzeti Tanács létrehozását. (Ferenc­.) , (folytatása a 2. oldalon) UZONI FALUNAPOK Kétméteres kürtőskalács Kiváló szórakozási és kampányai kakimnak bizo­nyultak az uzoni falunapok idén. A sportpálya zöldjé­ben száguldó, majd felso­rakozó paripák ünnepi dísz­ben ez egyedi élmény marad. A legszebb lónak Daróczi Szabolcs Szellője és a bikfalvi Kóter Attila Sztel­­l­áj­a bizonyult, a legszebb fogat díját Könyves Attila, a legszebb szekérét pedig Kása Károly vitte el. Követ­keztek a nagy erőpróbák: öt falu legerősebb embere Csá­szár Levente lett, aki úgy fel­kapta a 80 kilós zsákot, mint a pelyhet, s a diadalt leggyor­sabb sörivóként ugyanez a 24 éves Toldi Miklós ünne­pelhette meg, első díjára ál­domásként ürítve a második korsaját. Nagy gaudiummal folyt le A legízletesebb tokány főző,verseny, mely­re talán a messze szálló illat hívására területi elnök, alprefektus is odaérkezett, a hét csapat anyait-apait beleadott az ízesítésbe, mi­ként a zsűrin kívül azt a vé­gül megvendégelt egész közönség is konstatálhatta. (b. kovács) (folytatása a 3. oldalon) Máról holnapra Harc Kolozsvárért Egykori Kincses Városunk sorsa senki erdélyi ma­gyar számára nem közösítés. Nem is lehet az, hiszen a mai értelmiségünk döntönántazda kötődik Kolozsvár­hoz, s Erdély legkü­lönbözőbb tárjairól ma is csaknem tízezer fiatal tanul e város egyetemein és főiskoláin. Magyar fiatalok, kiknek immáron nagyobb hányada anyanyelvén végzi felsőfokú tanulmányait. Más kérdés, hogy a valamikor igazán európai (és magyar) levegőjű városban jól érezheti-e magát a bennszülött, őshonos kolozsvári és a partiumi, mezőségi, szilágysági, székely diák?! Bizonyosan nem, mert ebben a városban oly mó­don hivalkodik az agresszív nacionalizmus, hogy az már csömöröltető, visszataszító és nevetséges. Az erőszakolt, betelepítés kommunista ,,művét" boldog demokráciánk­ban megkoszorúzta a legalantasabb savén kivagyiság, mely a legkevésbé sincs tekintettel Erdély fővárosának páratlan értékű épített örökségére, sem egykori tolerán­­sabb szellemére, de főleg nincs a lakosság ízlésére, köz­érzetére és elvárásaira. Pláne, ha magyarok azok. Szív­szorító és szégyenletes, hogy egy mindközönségesen el­mebetegnek nyilvánított ámokfutónak megengedtetett, hogy a saját szakállára döntsön és törvénykezzék, s a földkerekség legrútabb és legízléstelenebb szobraival rakja tele a történlmi városmag tereit és utcáit, s a ré­szeg cukrászinas álmához hasonló ,,művét" még megtu­­pírozza a műemlék épületek közvetlen szomszédságába épített bizantinus templomokkal, s az egészet föl­lobo­gózza, kipingálja nemzeti színekkel, mintha a nemzeti identitás vállalása és megváltása abból állna, hogy ü­lo­­pü­nk alatt és homlokunkon ott van-e a trikolór. Most úgy tűnik, hogy az eszementnek és kiszolgáló sleppjének leáldozott, s igazat szól Kónya Hamar Sán­dor, mikor azt állítja, hogy a kolozsváriak többsége — óriási késéssel ugyan! — rájött, hogy ott sem magyar­nak, sem románnak lenni nem jó. Komoly, reális és kézzelfogható esély mutatkozik arra, hogy Gh­eorghe Elmart és kártékony társaságát menesszék végre, s Kolozsvár — ha nem is lehet már jóvátenni a példátlan károkozást — valamivel európa­ibb levegőt lélegezhessen. S itt jön a kolozsvári magyarság dilemmája, mely a megh­asonlottsággal rokonítható, hiszen olyan döntést kellett hoznia, ami valószínűleg sem ízlésének, sem lel­kiismeretének nem felel meg igazán, ám mégsem dönt­hetett másképp, hiszen a pokol hatodik tornácáról leg­alább a purgatóriumba visszamenni mégis jobb, mint a hetedik bugyorba jutni. Érti, aki érti e dantei példáló­­zást, de a húszszázaléknyira lefogyasztott kolozsvári magyarság számára nincs más pragmatikus választás, mint az, hogy a kevésbé rosszul szövetkezve távolítsa el a jöltment bohóc sátánt, mégis az önbecsülés vissza­nyerésének irányába igazítván saját szomorú sorsát. Keserű dolog, hogy ennek így kell lennie, s egy valaha rendkívül öntudatos, magabecsülő, polgáriasult és művelt magyar urbánus közösség alárendeltetett és ki­szolgáltatott a jövevénység számbeli fölényének. De Romániában már nincsenek valódi városok és igazi urbánus, önérzetes közösségek, itt csak Totoposzok vannak, mesterségesen létrehozott termeszkolóniák, mik sem a hely igazi szellemét, sem tradícióit nem képesek tisz­telni és vállalni. Ezen már nem segíthetünk, legfennebb annyiban, hogy az­ együttélés még elfogadhatóan civili­zált körülményeiért harcoljunk. A rendelkezésünkre álló eszközökkel. Ezt tették a kolozsváriak, s bár fáj az ember szíve, hogy a rokonszenves, európai szellemű, magyarba­rátságáról, korrektségéről ismert Smaranda Enach­e asszony helyett másra kell adniuk voksukat, mégis azt kell mondanunk, bölcsen és pragmatikusan cselekszenek. Bár, valljuk be­, ízlésük, ízlésünk ellenében. Magyari Lajos TERMŐFÖLD­ADÁSVÉTEL Nőtt az eladási kedv A szakigazgatóság adatai szerint Háromszéken 1998-tól, a mezőgazdasági területek adásvételét szabályozó 54-es törvény megjelenésétől 4573 hektár termőföld (szántó és legelő) cserélt gazdát hivata­losan. Ez egyébként a mező­­gazdasági összterület alig 2,5 százaléka. Az idei év első négy hónapjában 267 hektár adás­vételére kötöttek hivatalos szerződést. A szakemberek a fellelhető információk alapján hektáronkénti átlagárat is meghatároztak, ez valamivel meghaladja a húszmillió lejt. A településeken belül lévő területek átlagértéke ennek mintegy tizenötszörö­se, egy hektár belsőség át­lagban valamivel több, mint 300 millióért cserél gazdát manapság. 1998 óta 328,28 hektár belsőséget adtak-vel­­tek hivatalosan, az idei első negyedévben 6,84 hektárt. A termőlők­ adásvételének hivatalossá tételét a földalapú állami támogatások gyorsítot­ták fel (műtrágya, kétmillió le­­jes támogatás) vélik a szak­emberek. (Ferenc­.) Nagybaczoni Nagy Vilmos­emléktáblát avattak „Az utódok csak akkor kerülhetik el a hibákat, ha a múlt eseményeit alaposan ismerik” — áll a tegnap Nagybaconban a református imaház falán Nagybaczoni Nagy Vilmosnak, a II. világháború legemberségesebb honvédelmi miniszterének emlékét őrző és születésének 120. évfordulójára emlékeztető emlékplaketten. Az eseményen részt vett a néhai vezérezredes lánya, Nagy Károlyné és unokája, Nagy Vilmos is. Az ünnepség a református templomban a fiatal, hivatalá­ba nemrég lépő lelkipásztor, Molnár Sándor János 14, 26—27. részére épített igehir­detésével vette kezdetét, majd a Kós Károly tervei alapján ké­szült imaháznál folytatódott. Elsőként az esemény egyik főszervezője, Dimény Olga tanárnő, a baróti Tanulók Klubjának igazgatónője mondott üdvözlőbeszédet, és méltatta Nagybaczoni Nagy Vilmost. Bardócz Csa­ba, Bacon község polgármes­tere a vezérezredes életútjá­nak főbb állomásait felso­rolva emberi tartásáról em­lékezett. „Igazságos, őszin­te életet vállalt még akkor is, mikor az akkori nagypolitika más felfogást követelt meg. Becsületes ember volt, ki a magyarság megmaradását szolgálta” — mondta. Mint dr. Csikány Tamás hadtörténész kiemelte, nem szabad megfeledkeznünk azokról, akik nem harci tette­ikkel, hanem emberségükkel szolgálták a nemzetet. Hecser László (folytatása a 3. oldalon) Választás előtti diverziók A múlt hét végén Sepsiszentgyörgy 810 lakásában el­zárták a gázt, ami Albert Almos polgármester tegnapi sajtótájékoztatóján kifejtett véleménye szerint nem vé­letlen, a kormánypárt így akarja bebizonyítani a lakos­ságnak, hogy a városvezetés tehetetlen és alkalmatlan, mis az ő jelöltjük. Rétvi Ödö" ** kprHpaplapt........ .. Miután két héttel ezelőtt a Mikó Református Kollégium­ban egyik nap elzárták a gázt, s nem lehetett vacsorát főzni, másnap visszaadták, majd újra el akarták zárni a csapot, az el­múlt pénteken derült ki, hogy akkor épp a Mihai Viteazul-kö­­zépiskolában készültek hason­ló intézkedésre, ahol szom­baton és vasárnap országos sportversenyt tartottak, s két­száz vendéget vártak. A bras­sói gázművekkel való tárgyalás eredményeként a kérdést meg­oldották, az iskola nem maradt gáz nélkül, de Albert Almos szerint a gázszolgáltatókkall folytatott megbeszélése meg­erősítette azt a meggyőződését, hogy a választások előtti napok­ra időzített diverzióról van szó. Temészetesen, az adósságokra hivatkozva lépnek, de a válasz­tások előtti napokban, hetek­ben megvont szolgáltatás elé­gedetlenség gerjesztését szol­gálja. A városháza tudomására jutott, hogy az áramszolgáltató is hasonló lépésre készül, ők a nagy adós üzemekben, például az IAME-ben és a textilgyárban készülnek megszakítani a szol­gáltatást, s így több száz vagy ezer alkalmazott marad munka nélkül. A dolog mögött a hírek szerint Horia Grama prefektus és az SZDP képviselője, Adrian Cășunean­-Vlad áll, akik így kívánják saját jelöltjüket, Rétyi Ödönt támogatni — szögezte le Albert Álmos. (j)

Next