Háromszék, 2006. január (18. évfolyam, 4662-4671. szám)

2006-01-04 / 4662. szám

Ára: 60 lumi (6000 lej), előfizetőknek: 38 lumi (6846 lej) 4662. szám Sepesiszen­ti Györ­gy, 2006. január 4., SZERDA Megkezdte működését a Csíkszeredai magyar főkonzulátus Ünnepélyes zászlófelvonással megkezdte működését tegnap a Magyar Köztársaság Csíkszeredai főkonzulátusa. Az új külképviselet a Csíkszeredai Dózsa György utcai főkonzuli rezidencia földszintjén berendezett helyiségekben működik, amíg be nem fejeződik a főkonzulátus Petőfi utcai székházának márciusra tervezett felújítása. Terényi János bukaresti magyar nagy­követ pohárköszöntőjében hangsúlyozta, hogy a külképviselet megnyitása e város­ban „évek óta várt és áhított pillanat”. Mint fogalmazott, hosszú évek fáradozását most siker koronázta. „Az egymást követő ma­gyar kormányok részéről céltudatos, szívós diplomáciai munka előzte meg a mai ese­ményt” — hangsúlyozta a nagykövet, hoz­záfűzve: ehhez társult az RMDSZ hathatós támogatása, a romániai magyar társadalom óhaja, valamint a romániai politikai és társa­dalmi élet meghatározó tényezőinek hozzá­állása. Szabó Béla főkonzul hangsúlyozta, hogy a külképviselet tevékenységének meg­kezdése nyolcéves folyamat eredménye. Mint mondta, nem ismeretlenek számára a románi­ai viszonyok, hiszen két ízben teljesített dip­lomáciai szolgálatot Romániában, a Határon Túli Magyarok Hivatala alelnökeként, majd pedig vezetőjeként behatóan foglalkozott a romániai magyarság kérdéseivel is. ­ Év eleji drágulás Január elsejétől 17 száza­lékkal emelkedik a földgáz és nem egészen 2 százalékkal a villamos energia ára. Ennek következtében legkésőbb ta­vasztól emelik a vasúti jegyek árát, és drágábbak lesznek az alapélelmiszerek is : a ke­nyér, a cukor, az olaj árnöve­kedése elérheti a 10 százalé­kot. A sertéshús és a vágott baromfi ára csak azért nem változik, mert nagy a túlkíná­lat, a hazai termelést importtal is gyarapítják. Minden jel sze­rint az ipari cikkek, készruhák,­ lábbelik is 5 százalék körüli összeggel kerülnek idén ta­vasztól többe. Érvénybe lépett január 1- jétől az egységes, 16 százalé­kos adókulcs, ami úgyszintén csökkenti a jövedelmeket, de nőnek általában az adók és il­letékek, így a mezőgazdasági területekre fizetendő, a lakás- és járműadó, és 16 százalékos adót vetnek ki ettől az évtől a szabadpiacon értékesített me­zőgazdasági termékekből szár­mazó jövedelmekre. A luxus­adó növekedése miatt drá­gább lesz a cigaretta és az al­kohol. Úgy hírlik, 1 eurónál ol­csóbb cigaretta nem lesz a pi­acon. (1) Máról holnapra rejesztendő­ milyen kendő? Esztendő fordultán akár akarja az ember, akár nem, valami leltárt, számbavételt mégis elkészít önmagában, s ha meglátásait másokkal is megosztja, az csak azért van, mert egyazon csónakban evezünk, ugyanazon háborgó vizek kiszámíthatatlan sodrásain. Mit lehet mondani az Úr 2005-ös esztendejéről? Remény­kedésünk, hogy az új század és évezred elhozza a világ nyu­galmát és békéjét, valahogyan makacsul nem vált be, s még azt is mondhatnánk, hogy az Ember sorsa az eddigieknél is kiszámíthatatlanabbá vált. Nyugtalan és forrongó a világ. Talán soha, az általunk megismerhető történelemben nem esett még annyi katasztrófa és csapás a világon, mint az elköszönő évben, s hogy ne csupán a messzi földrészeken tomboló hurrikánok és tengerárak leltározása jusson mine­­kü­nk, a bajok meglátogatták szőkébb szülőföldünket is, a természet szörnyű próbára tette Székelyföld egyes tereit — a minekünk talán legkedvesebbeket! —, hadd érezzük hatal­mát, s vessünk számot saját kicsinységünkkel. Az emberi szolidaritás mégis csodákat művelt, s ez talán megnyugtató, vigasztaló is lehetne annyi baj kö­zepette, ha nem tudnánk pontosan, hogy a bajok garma­dájáért mi magunk volnánk a felelősek. A természet erőivel nem szegülhetünk szembe igazán, de önnön természetünket mégis a jó irányába igazíthat­nánk, ha lenne bennünk erre hajlandóság. Úgy tűnik, kevés van. A világot háborúk, eszméletlen terrorszándé­kok szaggatják, s fajunk bölcsessége sehogyan nem akar arra a szintre jutni, hogy belássuk: egymás nélkül, egy­más ellenében semmire nem mehetünk. De jöjjünk közelebb, jöjjünk haza! A 2005. esztendő újra cáfolta, hogy a természetes emberi jogok olyannyi­ra természetesek lennének egy magát demokratikusnak mondó országban, hiszen sem az önigazgatás törvényes formáit, sem a méltányos közösségi elbírálást nem sike­rült még elérni. Pedig ez csak emberi jóérzésen, bölcses­ségen és jószándékon múlik. Mégis biztató az, hogy e törekvés megvalósításában gyarapodik híveink és tá­mogatóink tábora. Akkor is biztató, ha számuk még nem elégséges. A magyarság számára különleges jelentőségű eszten­dő következik most, a szabadság és a nemzeti független­ség eszményének emlékére. Lehet, sokakban nem kelt már mély és pusztíthatatlan érvényű katarzist, hogy fél évszázaddal ezelőtt egy kis nép vére árán megkísérelte bizonyítani: nincs drágább a szabadságnál, nincs szen­­tebb a nemzeti érzületnél. Türelemmel és együttérzéssel kell erre végre mindenkit megtanítani. Hogy önmagát becsülő és fölemelt fejű nációvá válhassunk végre. Újesztendő, lyukas kendő... — mondja a beletörődő népi szólás, de a mi véleményünk mégis az: magunk szőhetjük egésszé és hibátlanná jövőnket. Magyari Lajos ÓÉVBÚCSÚZTATÓ Pezsgődurranás helyett petárdatűz Nem hallatszott a sepsiszentgyörgyi önkormányzat által felszolgált pezsgők dur­ranása éjfélkor, mint ahogy a jókívánságok is megrekedtek, hiszen a két esztendő for­dulóján valóságos lőtéri csatazaj, füst és villogás lepte el a központot. És az egész várost. A bátrabbja a sűrűn durranó tüzes labdacsok között átvágva kiszolgálta ma­gát a nedűből, s a műanyag poharakkal igye­kezett is „koccintani”, az éhesebbje pedig a teherautóból átalakított vendégasztal szendvicseit is megkóstolhatta. A fülsike­títő, ám mégiscsak látványos földközeli tűzijátékot még a harangok sem tudták „túl­harsogni”, így a mintegy kétezer ember legfennebb közvetlen szomszédjának üvölt­hette a fülébe: Boldog új évet! Aztán a sűrű és szagos füstfelhő, a divatos világsláge­rek hangulatában sokan táncra perdültek... Valamivel csendesebb volt a magyar óévbúcsúztató, a tömeg s a petárdás-tüzi­­játékos hév is alábbhagyott, immár az arcok is ismerőssé váltak, még akkor is, ha a Himnusz és a Szózat mellett a szervezők „el­felejtették” a Székely himnuszt is kierősíte­ni. Szerencsére, az unitáriusok együtt szil­veszterező kórusa pótolta a hiányosságot. Ősi szokás esztendőfordulón a zajkeltés a gonosz elüldözésére. Ennyi kézi pirotech­nikával azonban immár a zaj lett maga a go­nosz... (Ferencz) Százszor hívták a mentőt A megyei kórház sürgősségén és a sepsiszentgyörgyi mentőállomáson a korábbi esztendők újévi forgalmát jegyezték. Tegnap reggelig száz személyt szállítottak men­tővel a kórházba, még ötvenen családtagok kíséretében érkeztek a sürgősségre. (részletek a 3. oldalon) Az év első szülöttei Karácsony Zsuzsa és fia, Loránd A sepsiszentgyörgyi dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kór­házban a Karácsony család második gyermekeként jött a világra január 1-jén hajnalban 2 óra 15 perckor a 3,5 kg-os Loránd. Édesanyja és kisbabája jól vannak. (folytatása a 3. oldalon)

Next