Háromszék, 2006. február (18. évfolyam, 4672-4709. szám)

2006-02-01 / 4672. szám

DEMOKRATÁK AZ RMDSZ-RŐL Politikai ellenfélnek tekintik Legfennebb két mandátumot érhet meg meg az RMDSZ a román parlamentben — ezt jósolja Petre Străchinaru de­mokrata párti képviselő. Véleménye szerint ennek oka le­het a magyar szövetség gyakori színeváltása, de az is, hogy bár szeretnék magukat az erdélyi magyarság egyedüli poli­tikai képviselőjének tudni, lassan hitelüket veszítik. Bármennyire koalíciós partnerek vagyunk, és együtt kell működnünk, az RMDSZ-t itt, Kovászna me­gyében politikai ellenfelünk­nek kell tekintenünk. Az RMDSZ bárkinek megbízha­tó partnerévé válik, és el kell ismernünk lojalitását, ám szá­molnunk kell azzal is, hogy a következő választások után, ha nem nyerünk, elhagy ben­nünket, és a majdani győz­teshez csatlakozik — hang­súlyozta a képviselő. Erre tromfolt rá Gheorghe Baciu megyei pártelnök, aki kifejtet­te, nem tartja elképzelhetet­lennek, hogy akár a Nagy­­románia Párttal is koalícióra lépne az RMDSZ. (-kas) (folytatása a 3. oldalon) TANINTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSE Az önkormányzatokon a sor A legjobb hír, amit a háromszéki polgármesterek a me­gyei tanácsnál tartott találkozójukon hallottak, arra vonat­kozott, hogy a hozzájuk tartozó óvodák és iskolák fejlesz­tésére önrész vállalása nélkül is pályázhatnak uniós pén­zekre. A fejkvótaalapú finanszírozás 2007. január 1-jétől történő bevezetése miatt életképtelenné válnak a kétszáz diáknál kisebb létszámmal működő pénzügyi központok, s emiatt a polgármestereknek az új tanév kezdetéig át kell szervezniük az iskolahálózatot — tájékoztatta a település­vezetőket Keresztély Irma főtanfelügyelő. (fekete) (folytatása a 3. oldalon) Ortodox terjeszkedés Fall..... — Fogy a bölöni határ “5 oldal ° Vesztett a városháza A sepsiszentgyörgyi utca­névperben a közigazgatási bíróság a prefektúrának adott igazat, megsemmisítve a váro­si tanács határozatának ama cikkelyeit, amelyek az 1918. December 1. út egy részének átnevezésére vonatkoznak. A megyeszékhelyi önkormány­zat tavaly fogadta el az utcák, terek meg- és átnevezésére vonatkozó határozatát, a városvezetők akarata szerint az 1918. December 1. út első szakasza a Petőfi Sándor ne­vet kapta volna, a Súgás Ám­­­ház előtti útkereszteződés lett volna a Szent György tér, on­nan a Széchenyi István térnek átkeresztelendő villanyrend­­őrös útkereszteződésig pedig Mihai Eminescu nevét viselte volna az utca. A prefektúra megtámadta a határozatot, az­zal érvelve, hogy az 1918. De­cember 1. út átnevezésére már tett kísérletet az önkormány­zat, a kormányhivatal azt is megtámadta, a pert a legfel­sőbb igazságszolgáltatási fó­rumon is megnyerte, az ügy­ben tehát született már egy végleges és megmásíthatatlan döntés. Mostani ítéletében a közigazgatási bíróság, való­színű, ezt az érvelést fogadta el (a végzést még nem közöl­ték a felekkel), nem az egész utcanév-határozatot, csupán a Petőfi Sándor és Mihai Eminescu utca, illetve a Szent György és a Széchenyi István tér átnevezésére vonatkozó cikkelyek megsemmisítését rendelve el. A bírósági hatá­rozat szabályszerű arculcsapá­­sa az önkormányzati autonó­miának, hiába rendelkezik úgy a törvény, hogy a közterüle­tek megnevezése a helyható­ságok hatáskörébe tartozik — s ebben semmilyen más „fe­lettes” szervtől jóváhagyást nem kell kérnie—, ha akaratát a helyi közösség mégsem ér­vényesítheti. (vép) ÉV ELEJÉN A FALUGAZDÁK A felújítások éve volt Beszélgetés Bardócz Csabával, Bacon község polgármesterével Bacon község fő megvalósításának a kultúrotthonok felújítása, az utak rendbetétele és a piac létrehozása te­kinthető, viszont a földkimérés és a törvénytelen legelte­tés még mindig gondot okoz. — Polgármester úr, ho­gyan értékeli a tavalyi évet? — Általában véve elég jó évet zártunk, ami persze kö­zelről sem jelenti azt, hogy mindent maradéktalanul sike­rült elvégeznünk. Annak elle­nére, hogy 23 milliárd lejes költ­ségvetésünk több mint felét célirányosan kellett elkölte­­nünk, 4,7 milliárd lejre sikerült beruházásokat végeznünk. Kívül-belül felújítottuk a nagy­­baconi kultúrotthont, a szá­­razajtait új irodai felszerelés­sel láttuk el, és a kisbaconi res­taurálásához is hozzáfogtunk. 1,7 milliárd régi lejt költöttünk el, de úgy érzem, nem volt hi­ábavaló, mert e befektetések­nek köszönhetően fellendült egy kicsit a művelődési éle­tünk. A baconi születésű Dimény Olga tanárnő által néhány éve létrehozott ha­gyományőrző néptáncegyüt­tes, a Pásztortűz a Háromszék Táncegyüttestől rendszere­sen kijáró oktatóknak köszön­hetően szépen fejlődik, és a szintén alig pár éves múltra visszatekintő nyugdíjasklub Őszi Csokor kórusa is közre­működik az önkormányzat és az egyház által szervezett programokban. Továbbá fon­tosnak tartom, hogy többévi tervezgetés, kivitelezés és öt­­százmillió lej befektetés után a 122-es megyei út mentén egy 56 áras területen elkészült az állatpiac. Sajnos, a madár­influenza és a sertéspestis mi­att elrendelt karanténból ki­folyólag nem sikerült ősszel elindítanunk, amiként tervez­tük, de tavasztól minden bi­zonnyal hasznot hajt majd a község és egész Erdővidék polgárainak. Az utak feljaví­tásáról is elmondható, hogy menetrendszerűen zajlik. A 122-es megyei utat Uzonka­­fü­rdővel összekötő szakaszt 1,4 milliárd lejből rehabilitál­tuk, a soron következő a Szá­­razajta felé vezető 44-es köz­ségi út, amelyre már elkészí­tettük a megvalósíthatósági tanulmányt. Lejegyezte: Hecser László (folytatása a 3. oldalon) Albert Levente felvétele Máról holnapra Nem haladunk Bár az RMDSZ azt ígérte — nem is egyszer! —, hogy a tavaszi parlamenti szesszióban mindenképpen elfogadtat­ják a kisebbségi törvényt, ennek reális lehetősége semmi­képpen nem képződik meg a közeljövő láthatárán. Az köztudott, hogy a mai ellenzék kategorikusan elzár­kózik a törvényben igényelt kulturális autonómia gondola­tától, s különösen az ahhoz kapcsolandó, azt működtető intézményrendszer felállításától, egyáltalán valamiféle ön­­rendelkezés ideáljától. De ez a szelídebb hang, az SZDP álláspontja. Vannak vadabbak is, természetesen, a Nagyrománia Párt háza tájáról, de ezekre egyelőre kár túl sok szót vesztegetni. Ismerjük Mircea Geoana SZDP-elnök álláspontját, me­lyet éppen Sepsiszentgyörgyön fejtett ki a legpregnánsab­­ban, de azzal, hogy ezt szégyenteljesnek és felelőtlennek nevezzük, még nem oldottunk meg semmit. A nagy­obb baj az, hogy az RMDSZ kormánybeli szövet­ségesei körében sem éppen egyöntetű az igenlés és a támo­gatás. Voiculescu zsebpártjának ellenérzését már régen megismerhettük: ez a kaméleongyülekezet elfogult nacio­nalizmusban megközelíti a nagyromániásokat, velük alig­ha lehet kezdeni valamit. Még nagyobb baj viszont, hogy a DP, a kormánykoalíció második ereje ugyancsak igen két­színű manőverekkel akadályozza a törvény elfogadását, s tekintve, hogy közülük kerül ki az ország elnöke is, befolyá­suk, vélekedésük és viselkedésük meghatározó. Az, főleg, ha meggondoljuk, hogy Traian Basescu még európai fóru­mokon is a kulturális autonómia ellen ágált és agitált, mond­ván, nem lehet olyan európai országot mutatni, ahol ilyen törvényi rendelkezés lenne érvényben. Tucatnyit lehetne és lehet, de a román politika a tényeket általában nem nagyon szokta figyelembe venni. A liberálisok talán a ,,legliberálisabbak" ebben a kér­désben, nyíltan még elszigetelt nyilatkozatok szintjén sem ellenzik a törvénytervezet elfogadását, ők legfennebb abszenteizmusukkal nyilvánítják ki véleményüket. Ez ön­magában bőségesen elég ahhoz, hogy a törvényből belát­ható időn belül semmi ne legyen. Érdekes odafigyelni a román politikusi magatartásra és vakaródzó érvelésre: Geoana szerint például az RMDSZ csak azért hozakodott elő ezzel a projektummal, azért erőlteti, mert félti a magyar közösségen belüli pozícióit, tekintve, hogy po­tenciális riválisa került a Polgári Szövetség bizonyos térhódí­tása révén. Úgy tűnik ez, mintha Geoana végül is az MPSZ-szel rokonszenvezne, őneki drukkolna. S ez talán bizonyos érte­lemben még igaz is, ha arra gondolunk, hogy a megfogyatko­zott számú erdélyi magyarsággal sokkal könnyebb elbánni, sokkal könnyebb sarokba állítani, ha megosztják, érdekcso­portjait egymás ellen fordítják. Nem véletlenül szajkózzák sza­kadatlanul, hogy a romániai magyaroknak a ,,történelmi" román pártokban a helyük, s ott politizálhatnak, szavazhat­nak kedvük és ideológiai elkötelezettségük szerint — nemzeti identitásukat feladva, de legalább zárójelbe téve. Nincs ez így másként a többi híres utódállamban sem, az autonómia véres posztó mindenütt, még az Európai Unióba felvett Szlovákiában is, annak ellenére, hogy a kormánykoa­líció megbízható és erős támasza a Magyar Koalíció Pártja. Ennyiben hasonlítanak hozzánk, s nem véletlen, hogy Csáky Pál ottani miniszterelnök-helyettes Markó Béla itteni minisz­terelnök-helyettessel találkozott a minap Marosvásárhelyen, s elég szomorúan állapították meg, hogy sem ott, sem itt egy tapodtat sem lehetett előremenni az autonómia kérdésében. Markó különben eléggé epésen és rezignáltan jegyezte meg Basescu „európai ” értetlenkedésére utalva, hogy mi­­nekü­nk az is jó lenne, ha Románia vagy Szlovákia egy az egyben elfogadná a magyarországi kisebbségi önkormány­zati törvényt. Bár az arányok alaposan különböznek. „ Magyari Lajos

Next