Háromszék, 2006. február (18. évfolyam, 4672-4709. szám)
2006-02-01 / 4672. szám
DEMOKRATÁK AZ RMDSZ-RŐL Politikai ellenfélnek tekintik Legfennebb két mandátumot érhet meg meg az RMDSZ a román parlamentben — ezt jósolja Petre Străchinaru demokrata párti képviselő. Véleménye szerint ennek oka lehet a magyar szövetség gyakori színeváltása, de az is, hogy bár szeretnék magukat az erdélyi magyarság egyedüli politikai képviselőjének tudni, lassan hitelüket veszítik. Bármennyire koalíciós partnerek vagyunk, és együtt kell működnünk, az RMDSZ-t itt, Kovászna megyében politikai ellenfelünknek kell tekintenünk. Az RMDSZ bárkinek megbízható partnerévé válik, és el kell ismernünk lojalitását, ám számolnunk kell azzal is, hogy a következő választások után, ha nem nyerünk, elhagy bennünket, és a majdani győzteshez csatlakozik — hangsúlyozta a képviselő. Erre tromfolt rá Gheorghe Baciu megyei pártelnök, aki kifejtette, nem tartja elképzelhetetlennek, hogy akár a Nagyrománia Párttal is koalícióra lépne az RMDSZ. (-kas) (folytatása a 3. oldalon) TANINTÉZMÉNYEK MŰKÖDÉSE Az önkormányzatokon a sor A legjobb hír, amit a háromszéki polgármesterek a megyei tanácsnál tartott találkozójukon hallottak, arra vonatkozott, hogy a hozzájuk tartozó óvodák és iskolák fejlesztésére önrész vállalása nélkül is pályázhatnak uniós pénzekre. A fejkvótaalapú finanszírozás 2007. január 1-jétől történő bevezetése miatt életképtelenné válnak a kétszáz diáknál kisebb létszámmal működő pénzügyi központok, s emiatt a polgármestereknek az új tanév kezdetéig át kell szervezniük az iskolahálózatot — tájékoztatta a településvezetőket Keresztély Irma főtanfelügyelő. (fekete) (folytatása a 3. oldalon) Ortodox terjeszkedés Fall..... — Fogy a bölöni határ “5 oldal ° Vesztett a városháza A sepsiszentgyörgyi utcanévperben a közigazgatási bíróság a prefektúrának adott igazat, megsemmisítve a városi tanács határozatának ama cikkelyeit, amelyek az 1918. December 1. út egy részének átnevezésére vonatkoznak. A megyeszékhelyi önkormányzat tavaly fogadta el az utcák, terek meg- és átnevezésére vonatkozó határozatát, a városvezetők akarata szerint az 1918. December 1. út első szakasza a Petőfi Sándor nevet kapta volna, a Súgás Ámház előtti útkereszteződés lett volna a Szent György tér, onnan a Széchenyi István térnek átkeresztelendő villanyrendőrös útkereszteződésig pedig Mihai Eminescu nevét viselte volna az utca. A prefektúra megtámadta a határozatot, azzal érvelve, hogy az 1918. December 1. út átnevezésére már tett kísérletet az önkormányzat, a kormányhivatal azt is megtámadta, a pert a legfelsőbb igazságszolgáltatási fórumon is megnyerte, az ügyben tehát született már egy végleges és megmásíthatatlan döntés. Mostani ítéletében a közigazgatási bíróság, valószínű, ezt az érvelést fogadta el (a végzést még nem közölték a felekkel), nem az egész utcanév-határozatot, csupán a Petőfi Sándor és Mihai Eminescu utca, illetve a Szent György és a Széchenyi István tér átnevezésére vonatkozó cikkelyek megsemmisítését rendelve el. A bírósági határozat szabályszerű arculcsapása az önkormányzati autonómiának, hiába rendelkezik úgy a törvény, hogy a közterületek megnevezése a helyhatóságok hatáskörébe tartozik — s ebben semmilyen más „felettes” szervtől jóváhagyást nem kell kérnie—, ha akaratát a helyi közösség mégsem érvényesítheti. (vép) ÉV ELEJÉN A FALUGAZDÁK A felújítások éve volt Beszélgetés Bardócz Csabával, Bacon község polgármesterével Bacon község fő megvalósításának a kultúrotthonok felújítása, az utak rendbetétele és a piac létrehozása tekinthető, viszont a földkimérés és a törvénytelen legeltetés még mindig gondot okoz. — Polgármester úr, hogyan értékeli a tavalyi évet? — Általában véve elég jó évet zártunk, ami persze közelről sem jelenti azt, hogy mindent maradéktalanul sikerült elvégeznünk. Annak ellenére, hogy 23 milliárd lejes költségvetésünk több mint felét célirányosan kellett elköltenünk, 4,7 milliárd lejre sikerült beruházásokat végeznünk. Kívül-belül felújítottuk a nagybaconi kultúrotthont, a szárazajtait új irodai felszereléssel láttuk el, és a kisbaconi restaurálásához is hozzáfogtunk. 1,7 milliárd régi lejt költöttünk el, de úgy érzem, nem volt hiábavaló, mert e befektetéseknek köszönhetően fellendült egy kicsit a művelődési életünk. A baconi születésű Dimény Olga tanárnő által néhány éve létrehozott hagyományőrző néptáncegyüttes, a Pásztortűz a Háromszék Táncegyüttestől rendszeresen kijáró oktatóknak köszönhetően szépen fejlődik, és a szintén alig pár éves múltra visszatekintő nyugdíjasklub Őszi Csokor kórusa is közreműködik az önkormányzat és az egyház által szervezett programokban. Továbbá fontosnak tartom, hogy többévi tervezgetés, kivitelezés és ötszázmillió lej befektetés után a 122-es megyei út mentén egy 56 áras területen elkészült az állatpiac. Sajnos, a madárinfluenza és a sertéspestis miatt elrendelt karanténból kifolyólag nem sikerült ősszel elindítanunk, amiként terveztük, de tavasztól minden bizonnyal hasznot hajt majd a község és egész Erdővidék polgárainak. Az utak feljavításáról is elmondható, hogy menetrendszerűen zajlik. A 122-es megyei utat Uzonkafürdővel összekötő szakaszt 1,4 milliárd lejből rehabilitáltuk, a soron következő a Szárazajta felé vezető 44-es községi út, amelyre már elkészítettük a megvalósíthatósági tanulmányt. Lejegyezte: Hecser László (folytatása a 3. oldalon) Albert Levente felvétele Máról holnapra Nem haladunk Bár az RMDSZ azt ígérte — nem is egyszer! —, hogy a tavaszi parlamenti szesszióban mindenképpen elfogadtatják a kisebbségi törvényt, ennek reális lehetősége semmiképpen nem képződik meg a közeljövő láthatárán. Az köztudott, hogy a mai ellenzék kategorikusan elzárkózik a törvényben igényelt kulturális autonómia gondolatától, s különösen az ahhoz kapcsolandó, azt működtető intézményrendszer felállításától, egyáltalán valamiféle önrendelkezés ideáljától. De ez a szelídebb hang, az SZDP álláspontja. Vannak vadabbak is, természetesen, a Nagyrománia Párt háza tájáról, de ezekre egyelőre kár túl sok szót vesztegetni. Ismerjük Mircea Geoana SZDP-elnök álláspontját, melyet éppen Sepsiszentgyörgyön fejtett ki a legpregnánsabban, de azzal, hogy ezt szégyenteljesnek és felelőtlennek nevezzük, még nem oldottunk meg semmit. A nagyobb baj az, hogy az RMDSZ kormánybeli szövetségesei körében sem éppen egyöntetű az igenlés és a támogatás. Voiculescu zsebpártjának ellenérzését már régen megismerhettük: ez a kaméleongyülekezet elfogult nacionalizmusban megközelíti a nagyromániásokat, velük aligha lehet kezdeni valamit. Még nagyobb baj viszont, hogy a DP, a kormánykoalíció második ereje ugyancsak igen kétszínű manőverekkel akadályozza a törvény elfogadását, s tekintve, hogy közülük kerül ki az ország elnöke is, befolyásuk, vélekedésük és viselkedésük meghatározó. Az, főleg, ha meggondoljuk, hogy Traian Basescu még európai fórumokon is a kulturális autonómia ellen ágált és agitált, mondván, nem lehet olyan európai országot mutatni, ahol ilyen törvényi rendelkezés lenne érvényben. Tucatnyit lehetne és lehet, de a román politika a tényeket általában nem nagyon szokta figyelembe venni. A liberálisok talán a ,,legliberálisabbak" ebben a kérdésben, nyíltan még elszigetelt nyilatkozatok szintjén sem ellenzik a törvénytervezet elfogadását, ők legfennebb abszenteizmusukkal nyilvánítják ki véleményüket. Ez önmagában bőségesen elég ahhoz, hogy a törvényből belátható időn belül semmi ne legyen. Érdekes odafigyelni a román politikusi magatartásra és vakaródzó érvelésre: Geoana szerint például az RMDSZ csak azért hozakodott elő ezzel a projektummal, azért erőlteti, mert félti a magyar közösségen belüli pozícióit, tekintve, hogy potenciális riválisa került a Polgári Szövetség bizonyos térhódítása révén. Úgy tűnik ez, mintha Geoana végül is az MPSZ-szel rokonszenvezne, őneki drukkolna. S ez talán bizonyos értelemben még igaz is, ha arra gondolunk, hogy a megfogyatkozott számú erdélyi magyarsággal sokkal könnyebb elbánni, sokkal könnyebb sarokba állítani, ha megosztják, érdekcsoportjait egymás ellen fordítják. Nem véletlenül szajkózzák szakadatlanul, hogy a romániai magyaroknak a ,,történelmi" román pártokban a helyük, s ott politizálhatnak, szavazhatnak kedvük és ideológiai elkötelezettségük szerint — nemzeti identitásukat feladva, de legalább zárójelbe téve. Nincs ez így másként a többi híres utódállamban sem, az autonómia véres posztó mindenütt, még az Európai Unióba felvett Szlovákiában is, annak ellenére, hogy a kormánykoalíció megbízható és erős támasza a Magyar Koalíció Pártja. Ennyiben hasonlítanak hozzánk, s nem véletlen, hogy Csáky Pál ottani miniszterelnök-helyettes Markó Béla itteni miniszterelnök-helyettessel találkozott a minap Marosvásárhelyen, s elég szomorúan állapították meg, hogy sem ott, sem itt egy tapodtat sem lehetett előremenni az autonómia kérdésében. Markó különben eléggé epésen és rezignáltan jegyezte meg Basescu „európai ” értetlenkedésére utalva, hogy minekünk az is jó lenne, ha Románia vagy Szlovákia egy az egyben elfogadná a magyarországi kisebbségi önkormányzati törvényt. Bár az arányok alaposan különböznek. „ Magyari Lajos