Háromszék, 2006. március (18. évfolyam, 4710-4736. szám)

2006-03-01 / 4710. szám

Ara: 60 Itani (6000 lej), előfizetőknek: IW Inuii (1­846 lej) 4710. szám Scrreis­enfigyen­ty, 2006. március 1., SZERDA FELLÁZADT AZ RMDSZ? Lelkiismeretük szerint szavaztak Ha mások számára nem kötelezőek a koalíciós egyezségek, akkor az RMDSZ-nek is jogában áll a lelkiismeretére hallgatva, kormányrendelet ellen szavazni — így ma­gyarázta Márton Árpád képviselő, hogy tegnap a képviselőházban megbuktatták a korrupcióellenes harc eszközének tekintett beépítettügynök-törvényt. „Ez a jogszabály a ’89 előtti áldatlan rend­szer visszaállításához vezetett volna, és élet­belépése esetén gyanússá válhatna minden új kolléga, irodába betérő ügyfél, bárki, hisz lehetővé tenné, hogy akinél felmerül a gyanú, hogy szándékában áll nem járó java­dalmazást elfogadni, amellé bírósági döntés alapján 30 vagy 60 napra beépített ügynököt ültessenek be, aki megfigyeli majd minden lépését. Ez a jogszabály nem a képviselőkre, szenátorokra vonatkozik, hanem bárkire, akiről feltételezhető, hogy kenőpénzt fogad el” — szögezte le a képviselő. (­kas) (folytatása a 2. oldalon) Történetek, az élet apró örömei Ebben a tragikus, kelet­európai összezavarodott vi­lágban, amelyben éltem — ahol minden lehetséges, sőt, még egy kicsivel több is —, mégis, számtalan történet volt, ezeket próbálom átmen­teni, különféle anekdotákból áll össze ez a furcsa regény — hangoztatta tegnap este a Képtárban hatvanadik szü­letésnapja alkalmából tartott könyvbemutatóján Vári At­tila, akinek Vanília című re­gényét a marosvásárhelyi Mentor Kiadó jelentette meg. A „halhatatlan” szerző­vel, annak harmadik, „na­gyon csavaros, nagyon fifi­­kás regényéről” Bogdán László, Gálfalvi György és Káli Király István beszélge­tett, szót ejtve a „hihetetlen” történeteknek is otthont adó, egykori marosvásárhe­lyi, sepsiszentgyörgyi és más városbéli asztaltársa­ságokról, amelyekből annak idején, miként Vári fogalma­zott, „összeadódott a szelle­mi Erdély”. Farkas Árpád kérdésére, hogy van-e értel­me kisvárosban élni, az ün­nepelt kijelentette: ő maga úgy él Bukarestben és Bu­dapesten, mintha kisváros­ban élne, hiszen csak kisvá­rosban alakulhatnak ki olyan kapcsolatok, amelyek az em­bert emberré teszik. (mózes) Bogdán László, Vári Attila, Gálfalvi György és Káli Király István / Máról holnapra Egyetemet, autonómiát! Hétfőn este a Román (,királyi", azaz közszolgálati) Televízió Prim Plan című műsorában újabb, a magyar nyelvű állami egyetem körüli vitának lehettünk részesei. Dan Cristian Turturică műsorve­zető mindennemű riporteri szakmai illetékességet túllépve a román állami nacionalizmus és kizárólagosság védőügyvédjének szerep­körében kardoskodott. Varujan Vosganian szenátor, liberális párti szószóló örmény nemzetiségét is hadműveleti hatáskörbe vonva pu­­fogtatta ,, érvei!", miszerint a jelenlegi román egyetemi rendszer a legtökéletesebbek közé tartozik, Cristian Diaconescu szocialista szenátortól természetesen semmi jót sem várhattunk, sőt, már az is eredmény, hogy nem sokallja azokat az egyetemi jogokat, amelyek a magyarság számára ma elérhetőek. Eckstein Kovács Péter RMDSZ-szenátor szereplését, aki a szövetségen belül a liberális frakciót képviseli Varujan Vosganian kollégája minősítette a legta­lálóbban: ,,nyelvezete visszafogottabb, mint valaha". Az örmény szenátor az állami magyar nyelvű egyetem jövőjének útját is skiccelte, mivel a román törvényhozás ebben a matériában a legtökéletesebb, a jelenlegi kolozsvári multikulturális egyetem jó, ha magyar egyetemre igény lesz — néhány éven belül lehet szó róla. A román fél jobban tudja most is, hogy mi kell, mi jár nekünk, magyaroknak, s pláne azt is a maga megszokott módján minősíti, hogy mi ,,van”. Érvelésükből nyilván kiszálazható, hogy az igény kinyilvánítását is úgy képzelik el, hogy a román fiatalokat, a román egyetemi oktatókat is megkérdeznék, kell-e magyar állami egyetem. Eckstein Kovács Pétert a vita egészét illetően nem kell elmarasztal­nunk , tudja, hogy ,,kell” és ,jár" önálló vezetésű, de néhány alapvető érvről való megfeledkezését közös emlékezetünkbe kell idéznünk. A ,,ha bebizonyosodik hogy igény van rá” halogató taktika elfogadása az önálló állami magyar egyetem halálát jelenti. A cél éppen az, hogy az egyetemlétesítési tekli-meklizést kitolják az or­szág uniós csatlakozásának időszaka utáni periódusra, s akkor a 16 év alatt jól bevált módszerrel kezdődik minden elölről: a magyar egyetemi oktatók egy részének korrumpálása, az egyetemisták meg­osztása, az ügy „ráfizetéses" volta, az oktatás „minősége” stb., stb. Láthatóan ezt a halasztási szándékot szolgálja ki a Markó Béla által kifejtett újabb álláspont is, miszerint nem feltétlenül most és nem különválással kell megoldani ezt a kérdést. Jellemző, hogy a vita résztvevői el sem tudják képzelni azt, hogy az önálló állami magyar egyetem mellett kiállók nem a kaparj kurta, neked is jut elvét akarják érvényesíteni: úgy vélik, hogy az új egyetem új veze­tői funkciókkal, rangokkal és címekkel, no meg persze fizetések­kel is jár, s ezért ez a nagy hajcihő. Azt hiszik, hogy a magyar egyetemi „káderek" nyaka is azért nyúlik, mint a Kárpátokon túliaké, hogy lássák, milyen állást kellene odaát megkaparintani. Eckstein Kovács Péter nem emelt ki néhány fontos tételt. A Babeş—Bolyai világszenzációs multikulturalitása egy nagy ro­mán humbug. A magyar oktatási „vonalakat" nem lehet összeté­veszteni az önállósággal, ezen kívül nincs magyar döntéshoza­tali joggal felruházott önálló vezetés, hisz még egy árva magyar felirat sincs. Van viszont egy sajátosan román, egynyelvű multikulturálisság, amelyet mint most is, megalázó módon rá­oktrojálnak a magyarokra. Másodszor: miért ők mondják meg nekünk, hogy mire van szükségünk, mi kell nekünk? Eckstein miért nem figyelmezeti a kollégáit az arányokra és a históriára? Az elrabolt egyetemünket kérjük vissza, s hely­zetünk, bár kisebbségben vagyunk, nem azonos a múlt század elején az ifjú törökök által elűzött örményekével, sem néhány ezer romániai horvátéval. És mi a baj — kérdezzük a ,,mieinktől" —, ha március 15-én politizálunk (egyébként 1­848 óta egyebet sem teszünk), és egyetemet, autonómiát követelünk itthon is, Brüsszelben is? _________________________ Sylvester Lajos Volt itt tél? Csak néhány hűvösebb fuvallattal merte ma­gát jelezni tegnap délután a tél Sepsiszentgyör­­gyön, de attól nem vezettek be a Míves Ház farsangfarki komédiásai által vezetett tavasz­váró gyerekek, így nagy viháncolással kísér­ték immár megszokott útjára — a múzeumtól a központi parkba s onnan vissza — a csattogva kelepelő gólyát, ugrándozó kecskét, táncoló medvét, cserépfejű bikát, illetve a beléjük bújt kedvcsinálókat. Volt aztán lakodalom is, meg tánc, ahogy illik, de ennek előtte elégették a telet és a minden lehető rosszat jelképező szal­mabábut, hogy nyoma se maradjon. Lett is fo­ganatja, mert csak órák múlva eredt meg az ég, s akkor is csak néhány ritka hópelyhet hintett szét az időjósok­­által ígért bőséges csapadék helyett. Most már egy langyos, tisztító tavaszi esőre vár a megyeszékhely... (demeter) Albert Levente felvételei MÁRCIUS 15. A románok nem ünnepelnek A román pártok képviselőit is várják a sepsi­szentgyörgyi március 15-i ünnepségekre — je­lentette ki Tóth B. Csaba városi RMDSZ-elnök. Kifejtette, ha december elsején a román nemzeti ünnepen részt vettek az RMDSZ küldöttei és a magyarság képviselői, akkor elvárható, hogy ha­sonlóképpen megtiszteljék nemzeti ünnepünket a román politikusok. Utóbbiak nem fogadták osz­tatlan lelkesedéssel az RMDSZ-elnök ötletét. Gheorghe Baciu megyei DP-elnök kifejtette, március 15. nem hivatalos ünnep, így nem látja, miért kellene részt vennie a megemlékezésen, egyébként sem tud magyarul, semmit sem érte­ne a szónoklatokból, még azt sem, ha éppen eset­leg őt szidnák. Petre Străchinaru demokrata képviselő hasonlóan érvelt, de ő azt is hozzáfűz­te, zavarja az 1848. március 15-i kiáltvány utolsó pontja (Unió — szerk. megj.), így nem hajlandó ünnepelni. Adrian Zaheu, az NLP megyei veze­tője szintén távolmarad. „Nem az én ünnepem” — hangsúlyozta, majd leszögezte, a liberálisok senkit nem küldenek hivatalosan ünnepelni, de nem is tiltanak el a részvételtől, ki-ki belátása szerint cselekedhet december elsején és márci­us 15-én egyaránt. Hobincu Zoltán elmondta, az NLP magyar tagjai részt vesznek a március 15-i rendezvényen, és koszorút helyeznek el a ’48-as emlékműnél. * (-kas)

Next