Háromszék, 2006. október (18. évfolyam, 4889-4914. szám)

2006-10-02 / 4889. szám

Ára: 60 h­al­i. előfizetőknek: 38 bani 4889. szánt me­tsiszenn­yür­gy, 2006. október 2., HÉTFŐ Búcsú Sütő Andrástól Mindannyiunkat szíven ütött a hír: Sütő András is ki­szökött az Idő satu­ markából. Erdélyi és egyetemes nemzeti közösségünk egyik legtisztáb­ban látója immár nemcsak sor­sunkért való küzdelemben ki­vert fél szemével, de teljes öle­lő tekintettel néz le odafentről mireánk. Tamási Áronunk óta erdélyi sorsgondoktól átszőtt írói lét még nem csiholt ily fényes, máglyáról pattant csillagot egünkre. Volt ő földi vonulásá­ban diadalmas és átkozott-kár­­hozott, de maradt immáron több mint negyedszázada Szavaink Nagyfejedelme. Szülőföldhűséget sugalló címeivel: Süket egek alatt / Maradok, másként nem tehe­tek — széles e világon minden magyar híve gyászolja, s mert az utóbbi évtizedek ütés­közelét állva a magasban ma­radt, remélhetőleg hűséges el­lenségei is. Anyjával együtt a nyelv és nemzet könnyű álmot ígért neki, bennünket ébren tartót. Úgy legyen! Farkas Árpád A pótolhatatlan veszteség okozta mély megrendüléssel értesültünk szeretett és tisztelt barátunk, Sütő András író elhunytáról. Halálával mi, mindannyian a magyar irodalom ki­emelkedő alkotóját, ugyanakkor kö­zösségünk egyik jelenkori szellemi ve­zetőjét veszítettük el, írói munkásságának jelentőségét jelzi, hogy 1979-ben Herder-díjban, 1992-ben Kossuth-díjban részesült, példamutató közéleti szerepvállalásá­ért pedig a Magyar Köztársasági Ér­demrend Nagykeresztjével tüntették ki. Sütő András azonban számunkra mindig is több volt egy nagy tehet­ségű írónál: egész életét meghatározta a nemze­téért, kisebbségbe szakadt közösségéért érzett felelősség. Prózájában, esszéiben, drámáiban az emberi és kisebbségi lét súlyos sorskérdéseit je­lenítette meg, ugyanakkor a nemzeti méltóság, a nemzeti önazonosság megőrzése melletti kiállás, a zsarnokság elleni lázadás üzenetét fogalmazta meg a legsötétebb időkben is. Sütő András nem csak szóban, hanem tettben is szembefordult a létünket veszélyeztető zsar­noki hatalommal, és síkraszállt az emberi és kö­zösségi jogok tiszteletben tartása mellett. Közösségi szerepvállalásának nagy jelentősé­ge volt a magyarság 1989 utáni önmagára találá­sában is. 1989 decemberében Sütő András a Ro­mániai Magyar Demokrata Szövetség alapító tag­ja, az RMDSZ Maros megyei szervezetének alapí­tója és első elnöke, később tiszteletbeli elnöke, majd a Szövetségi Egyeztető Tanács tagja volt. Vezetői magatartását mindig a közösség iránti felelősség határozta meg. 1990-ben az erőszakkal szembefordulva, személyes áldozatot is hozott az erdélyi magyarság érdekében. Nemzete iránti elkötelezettsége, hűsége, fele­lősségérzete élő példa marad mindannyiunk szá­mára. Sütő Andrást a Romániai Magyar Demokrata Szövetség saját halottjának tekinti. Az RMDSZ országos vezetősége nevében őszinte részvétemet fejezem ki a gyászoló csa­ládnak. Markó Béla, az RMDSZ elnöke 1927—2006 r így tovább nem mehet. Sólyom László köztársasági elnök a magyarországi helyhatósági választások semleges pillanatában — az eredmények ismerete nélkül — államelnökhöz méltó er­kölcs­i-politikai-jogi tartással és emelkedettséggel kije­lentette, hogy így tovább ez nem mehet! Erdélyi, illetve romániai magyar ember a '89-es ma­gyarországi rendszerváltoztatás óta az öt közül egyet­len alkalommal sem várta annyi szorongással a helyha­tósági választások eredményét, mint most. Ez azért van így, mert ekkora gazdasági nehézségekbe torkolló erkölcsi válság még nem volt Magyarországon, mint most, s a mostani választás legnagyobb tétje az, hogy egy választói kör­zetben egyetlenegy pluszszavazattal győzelemhez segít­hető képviselő milyen erkölcsi oldalról nyeri el ezt az egyetlenegy szavazatot. A hazugságra és a félrevezetésre, a tömeges becsapa­­tásra mondanak-e igent az emberek, vagy végre elindul egy alulról építkező, polgári és keresztény oldalról érke­ző erkölcsi katarzis, amely felrázza az eddig közömbös értelmiségi elitet, s valamennyire kiszorítja a hazugság szolgálatába álló, a becsapásokat igazoló és magasztaló szánalmas elemeket. Sólyom László beszéde ezt az állás­pontot a legmagasabb szintről támogatja meg. A mi esetünkben húsba vágó kérdés az, hogy a határon túli magyarságot is sorozatosan becsapó, a magyar állam­polgárokat félrevezető — gondoljunk a Magyarországot el­özönlő 23 millió román rémképére és a másfél évtized alatt kialakított határon túli intézményes ügyviteli rendszer meg­semmisítésére —, szóval, kérdés az, hogy leg­alább önkormányzati és helyhatósági szinten velünk szimpatizáló, bennünket támogató gar­nitúra jut-e hatalomra vagy nem. A választási eredményektől függetlenül ugyanis a jelenle­gi kormány „maradni akar" — bár várjuk ki ennek is a végét. Ha marad a kormányzat, akkor megtehet, hogy ismét előke­rülnek a durva sértések és hazudozások, az összmagyarság külföldi képviseletének további ellehetetlenülése. Meglehet, hogy a határon túli kártyát újra ki akarják játszani. Biztató jel, hogy Sólyom László államelnök feltette az i-re a pontot. „Az ország kárára lenne, ha minden folytatódna to­vább. Az alapvető erkölcsi probléma háttérbe szorult. " A ha­zugság fogalmát kiforgatták — tudjuk, hogy ki —, tizenhat évre kiterjesztették. Az államháztartás rendbe rakása fontos, de ezt nem lehet a terhet viselők bizalma nélkül véghezvinni. A békés tüntetések nem moshatók össze a randalírozással és az alkotmányellenes cselekedetekkel. Az államelnök a rend­őrség túlkapásaira nemcsak utalt, hanem érzékeltette azt, s félreérthetetlen módon fejezte ki, ami felszólításként is felfog­ható: a parlamenti többség kezében a döntés joga. Biztató az is, hogy ezernyi jelzés van arra: a lakosság jelentős része az erkölcsi válságból való kilábalást akarja, és külföld, a kormányzat csatlós személyeitől eltekintve, kép­telenségnek tartja egy hazug kormány és csalással hatalom­ba került kormányzat választási ciklust kitöltő uralmát. Lapzártakor még nincs biztos választási eredmény, de egy bizonyos: így nem mehet tovább! Az országos politikai akarat olyan helyzetbe hozta a parlamentet, hogy a hazugság kultuszát büntetlenül nem folytathatja tovább. Szinte bizonyosnak tűnik, hogy a jelenlegi kormányfő előd­je, Medgyessy Péter sorsára jut, s a szocialisták, balliberálisok előtt megnyílik az út, hogy megpróbálják lemosni négy év, illetve az utóbbi egy-két év hazugságainak gyalázatát. Esküjük kötelezi erre. Sylvester Lajos Máról holnapra ÜLÉSEZETT A SZÉT ÉS AZ SZKT Integrációs kihívás: versenyképesség és autonómia A területi autonómia nem homályos, szimbolikus cél, nagyon is gyakorlati, fontos tar­talma van, arról szól, hogy a közösség döntéshozatali hatásköreinek növelésével a közös­ség versenyképességét, erejét, a jövőben való megmaradási képességét jelentősen növelni tudjuk — fejtette ki politikai beszámolójában Markó Béla, az RMDSZ elnöke az SZKT és a SZKT szombati marosvásárhelyi ülésén. Részletek a 2. oldalon ÖNKORMÁNYZATI VÁLASZTÁSOK, MAGYARORSZÁG Budapesten a kormánypártok, vidéken az ellenzékiek nyertek A négy évvel ezelőtti önkormányzati vá­lasztásokéval nagyjából egyenlő arányban vettek részt a tegnapi választásokon a ma­gyarországi polgárok, ezúttal is a nyugat-ma­gyarországiak bizonyultak fegyelmezetteb­beknek, a fővárosi részvétel pedig szintén ala­csony volt. Lapzártáig az Országos Választá­si Iroda (OVI) összesítése szerint az ellenzéki pártok jelöltjeire 1,2 milliónyian, a kormány­pártok jelöltjeire 800 000-en szavaztak. Buda­pesten Demszky Gábor, az SZDSZ—MSZP közös jelöltje 47,1 százalékkal nyert ötödik mandátumot, Tarlós István független jelölt 44,8 százalékot kapott. A fővárosi közgyűlés­ben azonban a Fidesz 30, az MSZP 24, az SZDSZ kilenc, az MDF három mandátumot szerzett. (folytatása a 2. oldalon)

Next