Háromszék, 2006. november (18. évfolyam, 4915-4940. szám)

2006-11-01 / 4915. szám

SZÖVETSÉG A SZÉKELYFÖLDÉRT Bárkivel összefogni, csak a magyarokkal nem IVÁRYOS PÉTER Másodszori nekifutásra sem sikerült zökkenőmentesen elfogadnia a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez való csatlakozást, ezúttal a rögeszmés érvelések mellett— hogy a szövetség nem a regionális gazdasági fejlődés, hanem az etnikai alapú területi autonómia elérésének eszköze lenne — a román képvise­lők egy ellentervezettel rukkoltak elő. A szövetség alapításának szándé­kát a sepsiszentgyörgyi önkormány­zat múlt heti ülésén tűzte napirend­re, akkor a határozattervezet nem éppen szabályszerű előkészítése miatt döntöttek a halasztásról. De még mielőtt az elnapoláshoz érhet­tek volna, a szociáldemokrata és a liberálisoktól kivált, függetlenné lett román képviselők hevesen tá­madták a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, az autonómiaeszköz „megsejtése” mellett azt is kifogá­solva, egy ilyen szövetkezés semmi jót nem hoz az itt élő románság szá­mára. A határozattervezet másod­szori napirendre tűzése előtt, az ülés kezdését megelőzően Milik Ottó ex­­liberális, független képviselő oszto­gatta szét a testületnek a három ro­mán képviselő által összeállított el­len-határozattervezetet, mely gya­korlatilag az eredetileg beterjesz­­tettnek a másolata, annyi különb­séggel, hogy nem a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez, ha­nem egy Pro Barcaság nevű egyesü­lethez való csatlakozási szándékot nyilvánított ki. (folytatása a 3. oldalon) Markó—Tőkés találkozó Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére a „jelek szerint” november 3-án, pénteken Tőkés László elnök Kolozsváron talál­kozni fog Markó Béla szövetségi elnökkel munkatársaik társaságában. Erre kiváló alkalmat kínál az a nemzetközi kisebbségi felsőoktatási konferencia, melyre a hét végén kerül sor. Az ÉMNT várakozással tekint a régóta szorgal­mazott találkozó elébe — áll a szervezet tegnapi közleményében. „A romá­niai magyar nemzeti közösség autonómiájának megvalósítása magyar kis­­társadalmunk, az egyházi, a polgári és a politikai közképviseletek részéről teljes körű összefogást igényel” — ezért kérte az EMNT, hogy „mihama­rabb magas szintű találkozóra és egyeztetésre kerüljön sor”. ÁMÁRÓL HOLNAPRA T K1­hallgatás­ára Közönyös, fáradt, kiábrándult lett a magyar közösség, pár ezren jelennek meg egy-egy népgyűlésen, ünnepeinken is egyre kevesebb a résztvevő. Szemmel láthatóan közöm­bösebben fogadják mind a román, mind a magyar politikai élet főszereplőinek időnként visszatetsző nyilatkozatait. Úgy tűnik, az elmúlt immár tizenhét esztendő azt az érzést alakí­totta, mélyítette el az emberekben, igen kevés értelme van annak, hogy­ megpróbáljanak beleszólni a közéletbe, mert a magas lovon ülők vagy tudomásul sem veszik, vagy felületes választ adnak, vagy csupán vállvonogatást kapnak észrevé­teleibe. Időnként az embernek az az érzése, hogy akár fát is lehetne a hátunkon vágni, mert elveszítettük gyors reagáló képességünket, az elemi felháborodás és határozott tilt­akozás igen emberi reakcióját. Oka ennek kétségkívül elsősorban az, hogy a politikacsinálók, magyarok, románok egyaránt elhanyagolható mennyiségnek és minőségnek je­­kentik választóik véleményét, s mert az sok esetben nem egyezik az ő céljaikkal, igyekeznek gyorsan lerázni ma­gukról, mint a kutya a bolhát. A romániai magyar politikai elitről is el lehet monda­ni, hogy az elmúlt hat-nyolc esztendő alatt autista lett, befelé fordult, nem hajlandó kommunikálni, még tanács­kozási vagy véleménycsere szintjén sem a politika sán­cain kívül rekedt honfitársaival. Példák tucatjait sorakoz­­tathatnánk fel, de maradjunk egyetlen egynél, a feddhetetlen­­ségi törvénytervezetnél, melynek kizsigerelésében elévül­hetetlen érdemeket szerzett az RMDSZ-frakció. Más: eljön Sepsiszentgyörgyre Mihail Hordáu tanügyminisz­­ter, és szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy a román nyel­vet —félredobva a módszertani, pedagógiai eredményes­ségi szempontokat—csakis anyanyelvként lehet tanítani, mert a román nyelv, az román nyelv. Nem érvel, valószínű, nincsenek is érvei, s a plafon sem szakad rá, felháboro­dáshullám sem követi enyhén szólva méltatlan kijelenté­sét. Csak a Bolyai Kezdeményező Bizottság tiltakozik, pedig ez esetben mind a politikusoknak, mind a pedagó­gusoknak és a szülőknek is igen nyomatékosan tudo­mására kellett volna hozniuk, hogy e nyakas, belterjes nacionalista szemlélet miatt nem tudnak megtanulni románul a székelyföldi gyermekek. A miniszternek meg nem a román nyelv elvtelen védelme a dolga, hanem az eredményes pedagógiai módszerek támogatása. Hallgatunk s ennek nem lesz jó vége: Simó Erzsébet Temetőben, falun ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FERENCZY L. TIBOR Halottak napja Bécsben — jut eszembe Kányádi Sándor gyönyörű költői rapszódiája, melyben a nagyvi­lágban szétszóródott magyarságot siratja. S kezdeném mormolni magamban a verset vonaton, félúton Brassó és Segesvár között (Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba), de lírai ábrándjaimból ébreszt a határozott hitvesi hang: készülj, mert az alagút utáni el­ső megállóban leszállunk... Szebb október végi tájat festeni sem lehetne három megye találkozásának dombos lankáin; csomaggal is él­vezni a rozsdán barnálló-vörösödő határ szépségét a szülőfalu közelségében, a gyermekkor vég nélküli ösvé­nyeinek még harmatos füvén, a holdkórosok nirvánájá­ban araszolgatva haza, világítani. Igen, a halottak napjá­ra illik rendbe tenni szüleink sírját! És csak úgy lehet nyugodt lelkiismeretettel egy újabb esztendő próbált kiál­­tani-kibírni, ha a gyomos gyepfűtől már megtisztult a hant, s a tarka őszirózsacsokrok védelmében fellobban a gyertyaláng drága jó anyáink, apáink emlékére. S ha elre­­begted alig hallhatóan, hogy nyugodjatok békében, le kell menned a temető aljába, ahol a népes Nagy család sírjai domborulnak, a legközelebbi rokonok régebbi gránit, ko­rábbi márvány emlékkövei ölelésében. Egy tisztító kapa­vágás, egy szál virág, gyertya illik nagybácsik hantjára is. Becsületes, tiszta lelkű munkásemberek voltak... (folytatása a 3. oldalon) Tiltakoznak a bolyaisok FARKAS RÉKA A Bolyai Kezdeményező Bizottság jogi útra tereli az ügyet, és így próbálja megszüntetni a romániai magyar oktatásban tapasztalt diszkriminációt— áll abban a közleményben, amelyet Mihail Hărdău oktatási miniszter sepsiszentgyörgyi nyilatkozatait követően adott ki a BKB vezetősége. Ez év május ötödikén az Országos Diszkriminációellenes Tanács a BKB beadványára adott 126-os számú határozatában úgy ítélte meg, hogy a román nyelv ok­tatása és számonkérése során sérül a magyar diákok esélyegyenlősége. Felszólította a minisztériumot, a legrövidebb időn belül orvosolja a gondot, ám­ a szaktárca erről a hatá­rozatról nem vett tudomást, a BKB érdeklődésére azt is tagadták, hogy tudnak létezéséről. „Sajnálatosnak tartjuk, hogy a miniszter úr olyan kijelentésre ragadtatja magát, mi­szerint »a román nyelv nem idegen nyelv ebben az országban«, amivel a romániai nemzeti közösségek puszta létét is tagadja. Ha valaki magyar vagy német anyanyelvű, akkor számára a román idegen nyelv, és sokkal hatékonyabban tudja elsajátítani a nyelvet, ha en­nek megfelelően tanítják” — hang­súlyozzák a BKB közleményében. Emlékeztetik az oktatási minisztert arra, hogy az ország lakosságának 6,6 százaléka magyar nemzetiségű, de a romániai felsőoktatásban mindössze 1,6 százalék a magyarul tanuló diákok aránya. (folytatása a 2. oldalon)

Next