Háromszék, 2006. november (18. évfolyam, 4915-4940. szám)
2006-11-01 / 4915. szám
SZÖVETSÉG A SZÉKELYFÖLDÉRT Bárkivel összefogni, csak a magyarokkal nem IVÁRYOS PÉTER Másodszori nekifutásra sem sikerült zökkenőmentesen elfogadnia a sepsiszentgyörgyi önkormányzatnak a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez való csatlakozást, ezúttal a rögeszmés érvelések mellett— hogy a szövetség nem a regionális gazdasági fejlődés, hanem az etnikai alapú területi autonómia elérésének eszköze lenne — a román képviselők egy ellentervezettel rukkoltak elő. A szövetség alapításának szándékát a sepsiszentgyörgyi önkormányzat múlt heti ülésén tűzte napirendre, akkor a határozattervezet nem éppen szabályszerű előkészítése miatt döntöttek a halasztásról. De még mielőtt az elnapoláshoz érhettek volna, a szociáldemokrata és a liberálisoktól kivált, függetlenné lett román képviselők hevesen támadták a Szövetség a Székelyföldért Egyesületet, az autonómiaeszköz „megsejtése” mellett azt is kifogásolva, egy ilyen szövetkezés semmi jót nem hoz az itt élő románság számára. A határozattervezet másodszori napirendre tűzése előtt, az ülés kezdését megelőzően Milik Ottó exliberális, független képviselő osztogatta szét a testületnek a három román képviselő által összeállított ellen-határozattervezetet, mely gyakorlatilag az eredetileg beterjesztettnek a másolata, annyi különbséggel, hogy nem a Szövetség a Székelyföldért Egyesülethez, hanem egy Pro Barcaság nevű egyesülethez való csatlakozási szándékot nyilvánított ki. (folytatása a 3. oldalon) Markó—Tőkés találkozó Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) kezdeményezésére a „jelek szerint” november 3-án, pénteken Tőkés László elnök Kolozsváron találkozni fog Markó Béla szövetségi elnökkel munkatársaik társaságában. Erre kiváló alkalmat kínál az a nemzetközi kisebbségi felsőoktatási konferencia, melyre a hét végén kerül sor. Az ÉMNT várakozással tekint a régóta szorgalmazott találkozó elébe — áll a szervezet tegnapi közleményében. „A romániai magyar nemzeti közösség autonómiájának megvalósítása magyar kistársadalmunk, az egyházi, a polgári és a politikai közképviseletek részéről teljes körű összefogást igényel” — ezért kérte az EMNT, hogy „mihamarabb magas szintű találkozóra és egyeztetésre kerüljön sor”. ÁMÁRÓL HOLNAPRA T K1hallgatására Közönyös, fáradt, kiábrándult lett a magyar közösség, pár ezren jelennek meg egy-egy népgyűlésen, ünnepeinken is egyre kevesebb a résztvevő. Szemmel láthatóan közömbösebben fogadják mind a román, mind a magyar politikai élet főszereplőinek időnként visszatetsző nyilatkozatait. Úgy tűnik, az elmúlt immár tizenhét esztendő azt az érzést alakította, mélyítette el az emberekben, igen kevés értelme van annak, hogy megpróbáljanak beleszólni a közéletbe, mert a magas lovon ülők vagy tudomásul sem veszik, vagy felületes választ adnak, vagy csupán vállvonogatást kapnak észrevételeibe. Időnként az embernek az az érzése, hogy akár fát is lehetne a hátunkon vágni, mert elveszítettük gyors reagáló képességünket, az elemi felháborodás és határozott tiltakozás igen emberi reakcióját. Oka ennek kétségkívül elsősorban az, hogy a politikacsinálók, magyarok, románok egyaránt elhanyagolható mennyiségnek és minőségnek jekentik választóik véleményét, s mert az sok esetben nem egyezik az ő céljaikkal, igyekeznek gyorsan lerázni magukról, mint a kutya a bolhát. A romániai magyar politikai elitről is el lehet mondani, hogy az elmúlt hat-nyolc esztendő alatt autista lett, befelé fordult, nem hajlandó kommunikálni, még tanácskozási vagy véleménycsere szintjén sem a politika sáncain kívül rekedt honfitársaival. Példák tucatjait sorakoztathatnánk fel, de maradjunk egyetlen egynél, a feddhetetlenségi törvénytervezetnél, melynek kizsigerelésében elévülhetetlen érdemeket szerzett az RMDSZ-frakció. Más: eljön Sepsiszentgyörgyre Mihail Hordáu tanügyminiszter, és szemrebbenés nélkül jelenti ki, hogy a román nyelvet —félredobva a módszertani, pedagógiai eredményességi szempontokat—csakis anyanyelvként lehet tanítani, mert a román nyelv, az román nyelv. Nem érvel, valószínű, nincsenek is érvei, s a plafon sem szakad rá, felháborodáshullám sem követi enyhén szólva méltatlan kijelentését. Csak a Bolyai Kezdeményező Bizottság tiltakozik, pedig ez esetben mind a politikusoknak, mind a pedagógusoknak és a szülőknek is igen nyomatékosan tudomására kellett volna hozniuk, hogy e nyakas, belterjes nacionalista szemlélet miatt nem tudnak megtanulni románul a székelyföldi gyermekek. A miniszternek meg nem a román nyelv elvtelen védelme a dolga, hanem az eredményes pedagógiai módszerek támogatása. Hallgatunk s ennek nem lesz jó vége: Simó Erzsébet Temetőben, falun ALBERT LEVENTE FELVÉTELE FERENCZY L. TIBOR Halottak napja Bécsben — jut eszembe Kányádi Sándor gyönyörű költői rapszódiája, melyben a nagyvilágban szétszóródott magyarságot siratja. S kezdeném mormolni magamban a verset vonaton, félúton Brassó és Segesvár között (Befonnak egyszer téged is valami pompás koszorúba), de lírai ábrándjaimból ébreszt a határozott hitvesi hang: készülj, mert az alagút utáni első megállóban leszállunk... Szebb október végi tájat festeni sem lehetne három megye találkozásának dombos lankáin; csomaggal is élvezni a rozsdán barnálló-vörösödő határ szépségét a szülőfalu közelségében, a gyermekkor vég nélküli ösvényeinek még harmatos füvén, a holdkórosok nirvánájában araszolgatva haza, világítani. Igen, a halottak napjára illik rendbe tenni szüleink sírját! És csak úgy lehet nyugodt lelkiismeretettel egy újabb esztendő próbált kiáltani-kibírni, ha a gyomos gyepfűtől már megtisztult a hant, s a tarka őszirózsacsokrok védelmében fellobban a gyertyaláng drága jó anyáink, apáink emlékére. S ha elrebegted alig hallhatóan, hogy nyugodjatok békében, le kell menned a temető aljába, ahol a népes Nagy család sírjai domborulnak, a legközelebbi rokonok régebbi gránit, korábbi márvány emlékkövei ölelésében. Egy tisztító kapavágás, egy szál virág, gyertya illik nagybácsik hantjára is. Becsületes, tiszta lelkű munkásemberek voltak... (folytatása a 3. oldalon) Tiltakoznak a bolyaisok FARKAS RÉKA A Bolyai Kezdeményező Bizottság jogi útra tereli az ügyet, és így próbálja megszüntetni a romániai magyar oktatásban tapasztalt diszkriminációt— áll abban a közleményben, amelyet Mihail Hărdău oktatási miniszter sepsiszentgyörgyi nyilatkozatait követően adott ki a BKB vezetősége. Ez év május ötödikén az Országos Diszkriminációellenes Tanács a BKB beadványára adott 126-os számú határozatában úgy ítélte meg, hogy a román nyelv oktatása és számonkérése során sérül a magyar diákok esélyegyenlősége. Felszólította a minisztériumot, a legrövidebb időn belül orvosolja a gondot, ám a szaktárca erről a határozatról nem vett tudomást, a BKB érdeklődésére azt is tagadták, hogy tudnak létezéséről. „Sajnálatosnak tartjuk, hogy a miniszter úr olyan kijelentésre ragadtatja magát, miszerint »a román nyelv nem idegen nyelv ebben az országban«, amivel a romániai nemzeti közösségek puszta létét is tagadja. Ha valaki magyar vagy német anyanyelvű, akkor számára a román idegen nyelv, és sokkal hatékonyabban tudja elsajátítani a nyelvet, ha ennek megfelelően tanítják” — hangsúlyozzák a BKB közleményében. Emlékeztetik az oktatási minisztert arra, hogy az ország lakosságának 6,6 százaléka magyar nemzetiségű, de a romániai felsőoktatásban mindössze 1,6 százalék a magyarul tanuló diákok aránya. (folytatása a 2. oldalon)