Háromszék, 2007. szeptember (19. évfolyam, 5166-5190. szám)

2007-09-01 / 5166. szám

RÉSZLEGES MEGÁLLAPODÁS Lesz erdélyi magyar kerekasztal Újabb elvi kérdésekben egyeztek meg tegnap Kolozsváron az RMDSZ és a Tőkés László református püspököt, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökét támoga­tó civil szervezetek munkacsoportjai, de a megállapodásról szóló végső döntést jövő hétre halasztották. A tárgyalások eredményét Kelemen Hunor, az RMDSZ ügyvezető elnöke és Szilágyi Zsolt, a püspök kampányfő­nöke ismertette. Kelemen el­mondta: megegyeztek abban, hogy létrehozzák az úgyneve­zett erdélyi magyar kerekasz­talt. Közös nevezőre jutottak e párbeszédre alkalmas fórum témáiról és összetételéről. Az RMDSZ és a Tőkést támogató civil szervezetek paritásos alapon jelölik ki majd küldöt­teiket. A tegnapi tárgyalás fontos napirendi pontja volt a ro­mán és a magyar állami pén­zekből működtetett támoga­tási rendszer. Ennek megre­formálásáról elvben meg­egyeztek a felek, a konkrét szabályokat a kerekasztal hivatott majd kidolgozni. Ugyanez a fórum tervezné meg a jövő évi parlamenti választásokon való együtt­működést, amiről már ko­rábban elvi megállapodás született. Kelemen Hunor hozzátette: az RMDSZ kapott a másik féltől egy cselekvési tervet azokról a témákról, amelyek­ben nem sikerült megegyezni. (folytatása a 2. oldalon) Hat falu áram nélkül DEMETER J. ILDIKÓ Nagyobb károkról nem tud a megyei készenléti felügyelőség, a csütörtök éjjel kitört vihar azonban jelentős áramkieséseket okozott a megyében: Élőpatak, Kézdikővár, Dobolló, Dobollópatak, Márkos és Márkosrét teljesen villany nélkül maradt, és bár a javítást rögtön megkezdték, tegnap délig a hat faluból kettőben — Élőpatakon és Dobollópatakon —­ még nem sikerült újraindítani a szolgáltatást. Péntek délelőtt az internethozzáférés is akadozott. 2007. szeptember 1., SZOMBAT 5 166. szám atomsze MÁRÓL HOLNAPRA • Politikusaink szappanoperája Szappanopera-szerűen húzódik-halasztódik a romániai ma­gyar megegyezés. Az RMDSZ és a Tőkés Lászlót támogató szer­vezetek képviselői hétről hétre asztalhoz ülnek, majd az izgalmat jelentő végkifejletet, az eredményt mindig jövő hétre ígérik. Az RMDSZ szószólói a szereposztás szerint a bizakodó hőst alakít­ják, mindig optimistán nyilatkoznak, előrelépésről számolnak be, és pozitív végkifejletet remélnek. A másik oldal szkeptikus, bizal­matlan, és bár elismeri, a megbeszélés nem volt értelmetlen, ar­ról nyilatkozik, nem történt előrelépés. A főszereplők — Markó és Tőkés — háttérbe vonultak, megadták a rajzot, és a befejezésnél ígérik újabb jelenésüket. Közben persze fel-feltűnnek, nyilatkoz­nak, Markó feszült nyugalommal, felsőbbrendűen, Tőkés keserű­en, olykor dühösen. Jó kis mozinak is tekinthetnénk az egész szín­játékot, ha nem lenne véresen komoly a tétje. S talán pont a téttel és a komolysággal magyarázható, hogy nem született gyors megegyezés. Az RMDSZ-nek, bármennyire tagadják, jövője forog kockán. Ha megállapodnak, változtat­­nia kell eddigi diktatórikus, néhány személy kezében összpon­tosult politikáján, ha nem sikerül a kiegyezés, akkor megma­radása kerül veszélybe. Nem máról holnapra, de egy-két éven belül felőröli önmagát. A másik oldal sem kockáztat keveset, hisz ha kiegyezik, fennáll annak a veszélye, hogy nem tudja megvalósítani elképzeléseit, rafinált politikusokkal kell majd naponta megküzdenie, és félő, hogy még az igen konkrét prog­rampontok, ütemterv ellenére is csapdába sétál, nem tágítja, de beszűkíti mozgásterét. Ha Tőkés László függetlenként in­dul, megtörténhet, hogy győztesen kerül ki, de az is, hogy elve­szíti a választásokat. Akkor pedig hosszú évekre felszámolódik a romániai magyar ellenzék, s lehet, nem sok-sok esztendőre, de megerősödik az RMDSZ jelenlegi vezetőségének teljhatal­ma. S mindezek­ csak a személyekre, politikai csoportosulá­sokra mért kockázatok. A romániai magyarság számára ennél is nagyobb a tét. Jövő pénteken Markó és Tőkés találkozóján dől el, van-e közös jövő, vagy külön utakon próbálkoznak a felek. Az eddigi nyilatkozatok, ajánlatok alapján nehéz elhinni, hogy az RMDSZ vezetői elfogadják Tőkésék követeléseit, politikai és gazdasági hatalmon egyaránt osztozniuk kellene. Az ellenzék igen pontosan megfogalmazta, mit akar, Markóéknak öt nap áll rendelkezésükre, hogy eldöntsék, melyik utat választják. Mi pedig szurkolhatunk egyik vagy másik főszereplőnek, de lassan már remélni sem merjük, hogy ,,happy end”-del végződhet a romániai magyar politikai szappanopera. Farkas Réka Fotótábor Sepsiszentgyörgy határában 7-es Diák Fotótábor — ezt a nevet a di­ákok adták a tábornak, mert a helyszín, ahol összegyűltek fotózva dolgozni és szó­rakozni, hét kilométerre van Sepsiszent­­györgytől, az előpataki út mellett, egy hétig tart, és hetes csoportokban folyik a munka. A negyedik összejövetelre az oktatók cso­portja nagyjából kialakult, és a gyerekek létszáma évről évre gyarapodott, azoké, akik a technika, a látásmód, a kísérlet tele­pét megszerették. A táborlakók kötetlen té­mában közelítik Élőpatakot, Szentkirályt és a tábor környékét kizárólag az optikai csalódás elkerülése érdekében. A Henning János fotóművész és fo­tóstársai­ irányításával idén negyvenket­ten zsúfolódtak az öt nagyítóval és nagy­méretű fotótállal felszerelt laborba. S ami kiemelkedő ebben a kezdeménye­zésben, hogy háttérben hagyva digitali­zált világunkat, a hagyományos fekete­fehér technika maradt az úr, hogy min­den fényképezni óhajtó kezdje csak a nehezével. A táborozók Szentkirályban ALBERT LEVENTE Csendes életet éltünk Sylvester Lajos riportja a 8. oldalon Kézdiszéki vőfélyek találkozója Ikaváránál ■ SOCHOM ISTVÁN A Háromszéki Magyarok Világtalálkozóján Kézdi­vásárhely fő­terén bemutatott lakodalmas szokás nyomán gondolt arra a gelen­­cei Bara-Kádár Imre, hogy szervezzenek felső-háromszéki vő­félytalálkozót. A sikeres összejövetel házigazdája Niczuly Ödön csernátoni vőfély és Ágoston József, az alsócsernátoni Petőfi Sándor Művelődési Otthon igazgatója volt. A csernátoni önkor­mányzat Ikavár alatti vendégházában tízen gyűltek össze, a legidő­sebb vőfély a nyolcvanegy éves almási Kovács Dénes bácsi, a leg­fiatalabb Tímár István. Felidézték a régi idők lakodalmas szokása­it, mindenki két énekszámot is előadott. Gelencéről és Csernátonból többen is részt vettek a találkozón, s ott volt a szentkatolnai, lem­­hényi, almási, polyári és szentléleki vőfély.

Next