Háromszék, 2007. november (19. évfolyam, 5218-5243. szám)

2007-11-01 / 5218. szám

Kettős szavazás, kettős gond FARKAS RÉKA ----------------------­ Háromszéken több településen gondot okoz két külön szavazó­körzet berendezése. Bár Traian Basescu államfő azt kérte, együtt szervezzék az EP-választásokat és a népszavazást, a kormány szerint ez nem lehetséges, a törvény előírásai szerint párhuzamosan, külön körzetekben kell lebonyolítani a kettőt. A prefektúra kedden délután kapott felszólítást a kormánytól, hogy mérje fel a helyzetet, szerdán délelőttig nyolc önkormányzat kivételével megkapták a választ. (folytatása a 3. oldalon) FOGOLYÁN-ÖRÖKSÉG Vége a harcnak, békét ajánl J. SZEKERES ATTILA Közel tízévi pereskedés után, miközben a hatóságok állandóan keresztbe tettek, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán-örökséget sikerült megszerezniük azoknak, akiket illet. A megyei tanács tegnapi ülé­sén ismertették a megyeháza jogi helyzetét. Az önkormányzat tár­gyalóbizottságot nevezett ki a tulajdonosokkal való egyeztetésre, ugyanis tovább is bérelni szeretné az általa használt felületeket. Az ülésen megjelentek az örökösök, Szotyori Nagy Áron és Nagy Réka is. Domokos Réka jogász ismertette a peres utat, melyet lé­pésenként lapunk is közölt. Hálaadó istentisztelet Mikóújfaluban KISGYÖRGY ZOLTÁN „77 magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá... ” (1 Péter 2,5) Az interbellum idején — 1925—1930 között — épült és most áldozatok árán megnagyított, megújított templomát avat­ta fel vasárnap a település református gyülekezete. Három hosszú évtized után fiatal lelkipásztor házaspárt kapott e zömében római katolikus település református lakossága­­. Bálint Csongor és a szintén teológiát végzett I. Bálint Delénke sze­mélyében. Két évvel ezelőtt házat vásárolt az egyház vezetősége, melyből korszerű lelkészi lakot alakítottak. Örömmel újságolták akkor a hívek, hogy Mikóújfalu kapott egy „tenni akaró, szorgal­mas lelkészt”. Egy esztendő múlva meg is született az igény: bő­víteni kell a templomot, mert a 240 lelket számláló gyülekezet számára, főleg sátoros ünnepekkor, szűkösnek bizonyult. (folytatása az 5. oldalon) Halottak napja Megemlékezők Sepsiszentgyörgyön a vár Ma milliók zarándokolnak országszer­te a temetőkbe, hogy hozzátartozóik sírjá­nál róhassák le kegyeletüket, s a gyertyák pislákoló fényében, a krizantémok fehér ragyogásában idézhessék meg szerettei­ket. A vidéken, ahol élünk, az e napot megelőző éjszakának, a mindenszentek éjszakájának nincsenek olyan sokszor farsangra is emlékeztető, népünnepélyek­ben kicsúcsosodó, a középkor jellegzetes bolondünnepeit idéző, sokszor tragédiá­kat is okozó eseményei, mint Nyugat- Európa egyes országaiban vagy az Egyesült Államokban. Nálunk nem ala­kult ki mindenszentek éjjelének babonák­kal is érintkező hagyománya... Mi méltó­sággal és kegyelettel emlékezünk őseink­amplomi temetőben rá, s ha meg is idézzük (nem szívesen írom le ebben a vonatkozásban a szót, de elkerülhetetlen) a szellemeiket, ezt a szám­vetés keresztényi­ igényével tesszük... Kiirthatatlan — és kérdéses, hogy ki le­­het-e egyáltalán „irtani”? — a hagyo­mányból ama hit, hogy a halottak ilyen­kor igenis, közöttünk vannak. Szinte lát­ni, hallani véljük őket, amikor régen el­porladt alakjaikat felidézve emlékezünk, gondolatban folytatva velük a földi vonu­lásukkal mindörökre befejeződő párbe­szédet mindennapjainkról, szeretteink sorsáról, az életünkről. A gyertyák im­bolygó fényében, a fehér virágokkal borí­tott sírok mellett állva még a legbarbá­­rabb, imbolygó lelket is megérinti az el-ALBERT LEVENTE FELVÉTELE (ARCHÍV) múlás szele, s életfogytiglani pillanatokra találkozik a való világ és a másvilág. Ahogyan Szécsi Margit, ez a méltatlanul elfelejtett, nagy költő írta egyik gyönyörű, s nem véletlenül Szellem-testvéreink cí­met viselő versében: „Van egy világ, vilá­gunkban van egy világ. / Van egy világ, ahol föld a föld és fák a fák, / de halandó ködön jár ott, és karol ködöt, / ott arcra buktam én, és nem ütött meg a föld..S ezután következik el a vers nagy párbe­széde a másik világban élő szellem-test­véreinkkel. S a visszatérés: „...átléptem életembe, s elborított a köd. / Szóltam ak­kor a század nagy sírboltja fölött. — A halandóság fertőz, a végzetet befödd. BOGDÁN LÁSZLÓ I­MÁRÓL HOLNAPRA . Halottakról... A halál ténye akkor kerít­ közelségünkbe, ha ismeretségi körünk­ben kaszál, s akkor rettent meg, ha váratlanul ártatlan embereket, és főleg ha fiatalokat ragad el, ha szerencsétlenség miatt követke­zett be, vagy bűntény következménye az áldozat. Autóbaleset a ki­váltó ok, kiesett az emeleti lakás ablakán, bányatóba fulladt a fü­r­­dőző gyerek, homokbánya omlott rá a játszadozó gyermekekre. Van, aki az újságolvasást, vagy a helyi tévé, a helyi rádió adását az Elhalálozás rovattal és nem a vezércikkel kezdi. Rendszerint az idős emberek, főleg az idős asszonyok, s olya­nok, akiknek szerettei távol élnek, és életük folyamatos veszély­nek van kitéve. Ez az a kategória, amely az életkorához közel lévők halálhírét a természet törvényeibe beletörődve, ezeknek engedelmeskedve fogadja. Van aztán olyan halálhír is, amely azért döbbenetes és megrá­zó, mert nem egyetlen családot, kisközösséget, hanem a közösség egészét éri pótolhatatlan veszteség. Ezek rendszerint az alkotó emberek, tudósok, írók, költők, művészek, egyházi méltóságok. Ebben az esetben a veszteség társadalmi méretű, és a kö­zösség egészére van hatással. Sütő András néhány hónappal, évvel ezelőtt még köztünk volt, és most egy szemlézésre kül­dött magyarországi középiskolás történelem tankönyv borí­tóján látom a portréját. Történelemmé vált. Mert van, aki így, alkotásaiban, találmányaiban, felfedezéseiben él tovább az élőkkel, gyámolítja és bátorítja, tanítja emberségre, hiva­tástudatra neveli halála után is embertársait, és van, akiből fű, fa, virág lesz, s így él tovább az élők között. És vannak ismeretlen halottak, akik családjuktól, hazájuktól távol ad­ták vissza lelküket Teremtőjüknek. S a legszebb emberi gesz­tusaink közé tartozik, ha az a napjukon, a halottak napján egy szál virág és egy szál gyertya az ismeretlen vagy névte­len halottak sírjára is jut. Mert fontosságától, nagyságától függetlenül minden emberi élet érték, az élet folytatásának alfája és ómegája. Sylvester Lajos

Next