Háromszék, 2007. november (19. évfolyam, 5218-5243. szám)
2007-11-01 / 5218. szám
Kettős szavazás, kettős gond FARKAS RÉKA ---------------------- Háromszéken több településen gondot okoz két külön szavazókörzet berendezése. Bár Traian Basescu államfő azt kérte, együtt szervezzék az EP-választásokat és a népszavazást, a kormány szerint ez nem lehetséges, a törvény előírásai szerint párhuzamosan, külön körzetekben kell lebonyolítani a kettőt. A prefektúra kedden délután kapott felszólítást a kormánytól, hogy mérje fel a helyzetet, szerdán délelőttig nyolc önkormányzat kivételével megkapták a választ. (folytatása a 3. oldalon) FOGOLYÁN-ÖRÖKSÉG Vége a harcnak, békét ajánl J. SZEKERES ATTILA Közel tízévi pereskedés után, miközben a hatóságok állandóan keresztbe tettek, a sepsiszentgyörgyi Fogolyán-örökséget sikerült megszerezniük azoknak, akiket illet. A megyei tanács tegnapi ülésén ismertették a megyeháza jogi helyzetét. Az önkormányzat tárgyalóbizottságot nevezett ki a tulajdonosokkal való egyeztetésre, ugyanis tovább is bérelni szeretné az általa használt felületeket. Az ülésen megjelentek az örökösök, Szotyori Nagy Áron és Nagy Réka is. Domokos Réka jogász ismertette a peres utat, melyet lépésenként lapunk is közölt. Hálaadó istentisztelet Mikóújfaluban KISGYÖRGY ZOLTÁN „77 magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá... ” (1 Péter 2,5) Az interbellum idején — 1925—1930 között — épült és most áldozatok árán megnagyított, megújított templomát avatta fel vasárnap a település református gyülekezete. Három hosszú évtized után fiatal lelkipásztor házaspárt kapott e zömében római katolikus település református lakossága. Bálint Csongor és a szintén teológiát végzett I. Bálint Delénke személyében. Két évvel ezelőtt házat vásárolt az egyház vezetősége, melyből korszerű lelkészi lakot alakítottak. Örömmel újságolták akkor a hívek, hogy Mikóújfalu kapott egy „tenni akaró, szorgalmas lelkészt”. Egy esztendő múlva meg is született az igény: bővíteni kell a templomot, mert a 240 lelket számláló gyülekezet számára, főleg sátoros ünnepekkor, szűkösnek bizonyult. (folytatása az 5. oldalon) Halottak napja Megemlékezők Sepsiszentgyörgyön a vár Ma milliók zarándokolnak országszerte a temetőkbe, hogy hozzátartozóik sírjánál róhassák le kegyeletüket, s a gyertyák pislákoló fényében, a krizantémok fehér ragyogásában idézhessék meg szeretteiket. A vidéken, ahol élünk, az e napot megelőző éjszakának, a mindenszentek éjszakájának nincsenek olyan sokszor farsangra is emlékeztető, népünnepélyekben kicsúcsosodó, a középkor jellegzetes bolondünnepeit idéző, sokszor tragédiákat is okozó eseményei, mint Nyugat- Európa egyes országaiban vagy az Egyesült Államokban. Nálunk nem alakult ki mindenszentek éjjelének babonákkal is érintkező hagyománya... Mi méltósággal és kegyelettel emlékezünk őseinkamplomi temetőben rá, s ha meg is idézzük (nem szívesen írom le ebben a vonatkozásban a szót, de elkerülhetetlen) a szellemeiket, ezt a számvetés keresztényi igényével tesszük... Kiirthatatlan — és kérdéses, hogy ki lehet-e egyáltalán „irtani”? — a hagyományból ama hit, hogy a halottak ilyenkor igenis, közöttünk vannak. Szinte látni, hallani véljük őket, amikor régen elporladt alakjaikat felidézve emlékezünk, gondolatban folytatva velük a földi vonulásukkal mindörökre befejeződő párbeszédet mindennapjainkról, szeretteink sorsáról, az életünkről. A gyertyák imbolygó fényében, a fehér virágokkal borított sírok mellett állva még a legbarbárabb, imbolygó lelket is megérinti az el-ALBERT LEVENTE FELVÉTELE (ARCHÍV) múlás szele, s életfogytiglani pillanatokra találkozik a való világ és a másvilág. Ahogyan Szécsi Margit, ez a méltatlanul elfelejtett, nagy költő írta egyik gyönyörű, s nem véletlenül Szellem-testvéreink címet viselő versében: „Van egy világ, világunkban van egy világ. / Van egy világ, ahol föld a föld és fák a fák, / de halandó ködön jár ott, és karol ködöt, / ott arcra buktam én, és nem ütött meg a föld..S ezután következik el a vers nagy párbeszéde a másik világban élő szellem-testvéreinkkel. S a visszatérés: „...átléptem életembe, s elborított a köd. / Szóltam akkor a század nagy sírboltja fölött. — A halandóság fertőz, a végzetet befödd. BOGDÁN LÁSZLÓ IMÁRÓL HOLNAPRA . Halottakról... A halál ténye akkor kerít közelségünkbe, ha ismeretségi körünkben kaszál, s akkor rettent meg, ha váratlanul ártatlan embereket, és főleg ha fiatalokat ragad el, ha szerencsétlenség miatt következett be, vagy bűntény következménye az áldozat. Autóbaleset a kiváltó ok, kiesett az emeleti lakás ablakán, bányatóba fulladt a fürdőző gyerek, homokbánya omlott rá a játszadozó gyermekekre. Van, aki az újságolvasást, vagy a helyi tévé, a helyi rádió adását az Elhalálozás rovattal és nem a vezércikkel kezdi. Rendszerint az idős emberek, főleg az idős asszonyok, s olyanok, akiknek szerettei távol élnek, és életük folyamatos veszélynek van kitéve. Ez az a kategória, amely az életkorához közel lévők halálhírét a természet törvényeibe beletörődve, ezeknek engedelmeskedve fogadja. Van aztán olyan halálhír is, amely azért döbbenetes és megrázó, mert nem egyetlen családot, kisközösséget, hanem a közösség egészét éri pótolhatatlan veszteség. Ezek rendszerint az alkotó emberek, tudósok, írók, költők, művészek, egyházi méltóságok. Ebben az esetben a veszteség társadalmi méretű, és a közösség egészére van hatással. Sütő András néhány hónappal, évvel ezelőtt még köztünk volt, és most egy szemlézésre küldött magyarországi középiskolás történelem tankönyv borítóján látom a portréját. Történelemmé vált. Mert van, aki így, alkotásaiban, találmányaiban, felfedezéseiben él tovább az élőkkel, gyámolítja és bátorítja, tanítja emberségre, hivatástudatra neveli halála után is embertársait, és van, akiből fű, fa, virág lesz, s így él tovább az élők között. És vannak ismeretlen halottak, akik családjuktól, hazájuktól távol adták vissza lelküket Teremtőjüknek. S a legszebb emberi gesztusaink közé tartozik, ha az a napjukon, a halottak napján egy szál virág és egy szál gyertya az ismeretlen vagy névtelen halottak sírjára is jut. Mert fontosságától, nagyságától függetlenül minden emberi élet érték, az élet folytatásának alfája és ómegája. Sylvester Lajos