Háromszék, 2008. január (20. évfolyam, 5266-5290. szám)

2008-01-03 / 5266. szám

Változásra van szükség FARKAS RÉKA Bár eseményekben gazdag volt az elmúlt esztendő, az év végi mérlegkészítés során rá kell jönnünk, a romániai ma­gyar politikában alig hozott érdemi változást. 2007 decem­berének vége majdnem ugyanazt a képet nyújtja, mint 2006-ban, amikor pont úgy a párbeszéd fontosságáról, az erdélyi magy­ar kerekasztal létrehozataláról beszélt Tőkés László és az ellenzék, mint most. Az RMDSZ — vezérkará­val — pedig ugyanúgy lesöpörte javaslatukat az asztalról, mint teszi napjainkban. Az elmúlt esztendő azonban, bár eredményeket nem hozott, a változás előszelét mindenképp meglebbentette. Hátunk mö­gött egy választás, amely igazolta, az RMDSZ egyeduralma megtört, a romániai magyar választók bő egyharmada már nem őket tartja politikai képviselőjének, jelezte: elégedetlen az egy­re inkább párttá váló, néhány csúcsvezető által sokszor rossz döntésekkel irányított szervezettel, amelyet tizennyolc évvel ezelőtt magyar érdekvédelmi szövetségként hoztak létre. (folytatása a 2. oldalon) Esztendőforduló a megyei kórházban FEKETE RÉKA Ha fiú az esztendő első szü­lötte, jó évnek nézünk elébe — szokták mondani. Nos, Sep­­siszentgyörgyön éjfél után fél órával 3200 grammosan kö­szöntött­e világra kiadós sírás­­sal a székelyszáldobosi Ka­­lányos Jacob (felvételünk), szü­lei első gyermeke, aki édesany­jával együtt jól érzi magát a Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Kórház újszülöttosztályán, ahol a következő kisbabára másnap délutánig vártak. ő Árkosról ér­kezett, 2900 grammos kislány, majd tegnap estig még három legényke született vargyasi, nagybaconi és székelyszáldo­bosi családokban. Szomorú statisztikát je­gyeztek a sürgősségen, ahol szilveszter éjszakájától tegnap délutánig száz esetet láttak el, húsz pácienst beutaltak. Az idei évforduló sem telt el ön­gyilkossági kísérlet nélkül, egy negyven év körüli nő és ugyanolyan korú fér­fi, egymástól függet­lenül, gyógyszer-túl­adagolással kívánt véget vetni életének, mindkettőt megmen­tették. Gyakori volt a depresszió, az alko­hol miatti rosszullét, sőt, kómás eseteket is jegyeztek. Elsején hajnalban három felsőcserná­­toni fiatalember szen­vedett autóbalesetet Maksánál, mindhár­man ittasak voltak, combnyaktöréssel utalták őket kór­házba. A mentőszolgála­ton is nagy volt a forgalom, szilveszter éjszakáján tizenöt hívásnak tettek eleget, a kö­vetkező huszonnégy órában tizenháromszor mentek ki be­teghez, részeg emberhez, teg­nap reggeltől délutánig tizen­hétszer fordult ki mentőautó a megyei kórház kapuján. A sepsiszentgyörgyi mentőszol­gálathoz ötvenhárom falu tar­tozik, 2007-ben tizenhétezer kiszállást jegyeztek, ami jóval túlhaladta a korábbi évek hí­vásainak számát. Az új évet Sepsiszentgyörgy központjában közel ezer ember köszöntötte, egy órakor pedig a magyar himnusz is elhangzott az elmaradhatatlan tűzijátékkal kiegészítve. (a. I.) ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI VISSZASZOLGÁLTATOTT INGATLANOK Négy tanodát eladnak FEKETE RÉKA Háromszéken huszonnégy óvoda-, illetve iskolaépületet igényeltek vissza egy­kori tulajdonosaik. A visszajuttatott ingatlanokról folynak a tárgyalások az el­adás, bérbeadás tekintetében, négy épület megvásárlásáról már döntöttek. A kőröspataki Kálnoki Ludmilla-isko­­la és -óvoda, a nagyajtai Kriza János-is­­kola két épülete és a kisbaconi elemi is­kola megvásárlására közel 2,7 millió lejt utalt ki az oktatási minisztérium a tanfel­ügyelőségen keresztül, az épületek a he­lyi köztulajdont gyarapítják majd. Másik húsz épület sorsáról, melye­ket többnyire egyházak igényeltek, il­letve kaptak vissza, az erre a célra lét­rehozott bizottságok döntenek/döntöt­­tek, melyeknek tagja a település pol­gármestere és az érintett iskolaigazga­tó, az ingatlan tulajdonosa, a tanfel­ü­gyelőség, valamint a prefektúra kép­viselője. Amit nem adnak el, azt bérbe, illetve használatba adják, jelenleg kö­zel fele-fele arányban fizetési kötele­zettséggel, illetve bérmentesen. Vannak esetek, amikor koncesszióban egyez­nek meg, de míg a tulajdonosok inkább a középtávú haszonbérbe adást kedve­lik, az igénylők több évtizedes haszná­latra rendezkednének be, mert csupán akkor éri meg, hogy nagyobb javításra, korszerűsítésre költsenek. Az is előfor­dul, hogy az épület rossz állapotban van, nem éri meg a befektetést, ilyen esetekben a tanfelügyelőség új óvoda, iskola építését javasolja. MÁRÓL HOLNAPRA • Vihar előtti csend Mintha valamelyest a normalitás állapotához közeledtünk volna: karácsony és újév között elnémultak a politikusok, külö­nösebb közéleti botrányok nélkül jártak le az ünnepek (még a Ludovic Orbán szállításügyi miniszter lemondását kérők is el­hallgattak). A híradások is főként ünnepi szokásokról, néhány járhatatlan útról és az időjárásról szóltak. Mintha csakugyan felnőttünk volna, velünk együtt a politikai osztály is, és mind­annyian csak az ünnepléssel lennénk elfoglalva. Pedig inkább a vihar előtti csendre hasonlít a jelenlegi helyzet. Egészen egyszerűen erőt gyűjt mindenki, hogy az új évben még na­gyobb lendülettel ugorjon ellenfele torkának. Jelzi ezt például Tra­ian Băsescu államfő beszéde, amely szilveszter éjszakáján hangzott el a bukaresti Alkotmány téren. Az elnök az ország előtt álló kihívá­sokról beszélt, versenyképes oktatásról és­ egészségügyről, a poli­tikai osztály megreformálásáról. Igencsak valószínű, hogy ez lesz majd az újonnan alakult Demokrata Liberális Pon­t választási programjának is a gerince. És ez nem a normalitás jele. De a közelgő vihart jelzi a szakszervezetek fenyegetése is: az érdekvédelmi föderációk sértődött vezetői immár nyílt politizá­lást helyeznek kilátásba. Ha nem sikerül elfogadtatniuk a költségvetési törvényhez benyújtott módosító javaslataikat, több hónapos kampány keretében igyekeznek meggyőzni a la­kosságot, ne szavazzanak azokra a pártokra, amelyek azt ki­dolgozták, illetve támogatták. Olyan pedig jelenleg egy van a parlamentben: az imént említett Demokrata Liberális Párt. És ez a fenyegetés megint csak nem a normalitás jele. De nyugodtan állítható, hogy vihar előtti csend uralkodik az erdélyi magyar politikai életben is. S még mielőtt azt ünne­pelnénk, hogy legalább erre a két-három hétre nincsenek nyílt csatározások a politikai élet szereplői között, senki nem vádol senkit, vegyük csak figyelembe, hogy választási évbe léptünk. És számunkra inkább az egyeztető fórum létrehozása, a tár­gyalóasztal mellől elhangzó közös program lenne az igazán megnyugtató. Mert összefogás nélkül előfordulhat, hogy a vá­lasztási vihar végzetesnek bizonyul az erdélyi magyarság par­lamenti képviselete számára. Éppen ezért talán a csend sem tekin­thető ezúttal a normalitás jelének. Farcádi Botond

Next