Háromszék, 2008. május (20. évfolyam, 5365-5389. szám)
2008-05-03 / 5365. szám
A Szent György-napok mai programja Színház előtti színpad 11.00 Bölöni legényavató — Kék Virág Néptánccsoport, Bölöni Ifjúsági Kulturális Egyesület 11.20 Felcsíki táncok — Százlábú Gyermek-néptánccsoport 11.35 Magyar mulatság — Kék Virág Néptánccsoport, Bölöni Ifjúsági Kulturális Egyesület * 12.00 Românaşul kórus — Miron Cristea Kulturális Központ (Csíkszereda) 12.30 Nyárád menti és mezőségi táncok, gyermekjátékok — a Székely Mikó Kollégium gyermek- és ifjúsági néptánccsoportja 13.00 Játékos gyereknéptáncok — az Ady Endre Általános Iskola és a Gödri Ferenc Általános Iskola gyermek-néptánccsoportjai 14.00 Erdővidéki és marosszéki táncok, nótacsokor—Fenyőcske ifjúsági néptáncegyüttes és zenekar, Bodrogközi táncok — Királyhelmeci kultúrcsoport (Királyhelmec, Szlovákia) 15.30 Bluespill együttes (Budapest) 17.00 Storyville Jazz Band és Joe Murányi (Szeged) 18.30 nemEZ együttes — lemezbemutató koncert (Sepsiszentgyörgy — Szeged) 20.00 Caramel (Budapest) 22.00 Oláh Ibolya (Budapest) 0.00 Időgép (Kecskemét) Szent György téri színpad 12.00 Ifjúsági Fúvószenekarok Találkozója 13.30 Ferenc Ernő Fúvószenekar (Barátos)^ 15.00 Bűvészműsor — Giczi Ágnes, id. Giczi István és ifj. Giczi István (Budapest) 16.00 Székelyland — Open Stage — Kozma Attila, Láng László Zsolt (Csíkszereda) 17.00 Jaffa (Pécs) 18.30 Takáts Eszter és a GumiZsuzsi (Pécs) 20.00 Indygo (Budapest) 21.30 Zagar (Budapest) 23.30 Szempöl (folytatása a 4. oldalon) SZENT GYÖRGY EXPÓ Új helyszín, nagyobb felhozatal FERENCZ CSABA Új helyszínen, tágasabb benti és kinti környezetben szervezték meg idén az elmaradhatatlan Szent György Expót. Az új sportcsarnok otthonosabb, modernebb kiállítási lehetőséget biztosít, a csarnok melletti tér pedig egyfajta szabadtéri autószalonná alakult át. A résztvevők számának növekedése nem számottevő, idén is mintegy hetven hazai és magyarországi cég hozta el termékeit, szolgáltatásait, ám a szervezők — a Mediorg és Mac Line, valamint a magyarországi résztvevőket kiemelten támogató ITD Hungary — úgy vélik: a visszatérők folytonosságot biztosítanak, egy általános vásárnál pedig ez a legfontosabb. (folytatása a 2. oldalon) Kalapom, kalapom Ismerős arcok a szőttesek, ruhák, ékszerek, cserepek mögött, ismerős tekintetek a vásári forgatagban, gazdáik nézik, próbálják, pénztárcájuk függvényében latolgatják, hogy mit érdemes és mit tudnak megvásárolni. Régi ismerősként köszön vissza a táskakészítő, a stilizált ruhák sokaságát tervező és megalkotó iparművészek társasága, a szalmavirágdíszes, a bőrdíszműves, az ékszerészek egész hada, de kevés a népművész, a hagyományos portéka. A gorzafalvi cserepes családja, a bodosi székelyruha-készítő fiatalember, a széki viseletét kínáló asszony és a székelyudvarhelyi kalapos, aki először rakodott ki a Szent György-vásárban, és akinek apja, nagyapja is kalaposként vált ismertté a szomszéd megyében, valamint a kézimunkások szűk tábora alig töredékét teszi ki az árusoknak, mellettük modern mintákkal díszített cserepek, öntöttvas edények, horgolt használati tárgyak sokasodnak. Ékszerek egész kavalkádja, fából, bőrből, gyapjúból, rézből, zománcból varázsolt ékességek, talán ezek a legkelendőbbek, a szomszédságban pedig inkább a szemnek, mint a zsebnek szóló vadászékszerek, igazi nemes ritkaságok. Emelem kalapom a népművészek, iparművészek, kézművesek előtt, de lengetem is hívogató ember módjára, mintha a még több régit csalogatnám vissza, nehogy egyszer oda jussunk, hogy minden és mindenki egyforma. A ruhák, a tárgyak és a díszek, melyek egykor magukon viselték a mester egyedi kézjegyét. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI FEKETE RÉKA rOMÁRÓL HOLNAPRA • Anyák napjára Nagyon szép és felemelő a márciusi ünnep, ama nyolcadika, amikor világszerte a nőkről emlékezik meg a társadalom, fejet hajt asszonyok-lányok világformáló és világmegtartó munkája előtt. Ám számunkra, magyarok számára még fontosabb, egyre fontosabb a májusi anyák napja megünneplése és e nap üzeneteinek, tanulságainak — egyáltalán nem elfogulatlan — megfogalmazása. Nemzetünk fogyóban, elindulván az önfelszámolás és az önfeladás útján, mert az a náció, mely nem vállalja legalább ,,újratermelését’’ önmagának, az halálra ítéltetett. A magyarságot nem csupán a tatár- és törökdúlások, nem csak a ránk rabigát vető szolgaságok pusztították, hanem életkedvünk elapadása is, melynek nem volt szörnyűbb és önpusztítóbb megnyilvánulása, mint a csupán magyarul mondható és érthető „egyke” és ,,egyse”. E valamikor termékeny, önmagát szüntelenül megújító, a tragédiákon mindig is fölülemelkedő nemzet mintha beletörődött volna sorsába: minél kevesebben vagyunk, annál jobb, mert könnyebb lesz a család megélhetése, a kisközösségek sorsának rendezése. S így fogadták el a vagyoni biztonság hamis illúzióját, míg jövevények, új honfoglalók nyomakodtak és szaporodtak, s el is érték céljaikat. Egy nemzet fennmaradásának, gyarapodásának záloga csak a bőséges, de legalább elfogadható gyermekáldás eszménye lehet, hogy újra és újra megteljenek a templomok és az iskolák. Vészes időket élünk újra: a nagy globalizációban nemzetünkben is egyre többen helyezik oltárra a mindenáron való meggazdagodás ferde ideáját, s úgy vélik, hogy ebben a „fölös ” gyermekáldás, a család tisztelete akadályozza őket. Tisztelet hát a magyar anyáknak, kik az ocsmány trend ellenére is vállalnak két-három, akár több gyermeket, mert nagyobb öröm, nagyobb emberi elégtétel nem lehet, nincs is a felnövekvő, felnevelt gyermekek adta örömnél. Nem várjuk, mert sajnos nem várhatjuk már azt, hogy itt, minálunk, a Székelyföldön visszatérjen a régi családeszmény, az öt-hat gyermeket — akár többet! — nevelő kisközösség eszménye, de azt elvárhatjuk, hogy nemzeti életösztönünk parancsára ne hagyjuk elapadni, de valamelyest még számbéli gyarapodásra is késztethessük megpróbált közösségeinket. A mi küszködő, sorssal mérkőző Édesanyáink megtették a magukét, most lányainkon a sor. Isten áldása legyen minden Anyán, Isten áldása legyen megpróbált nemzetünkön. S az én készülő, eljövendő új kisunokámon is. Magyart Lajos