Háromszék, 2008. május (20. évfolyam, 5365-5389. szám)

2008-05-03 / 5365. szám

A Szent György-napok mai programja Színház előtti színpad 11.00 Bölöni legényavató — Kék Virág Néptánccsoport, Bölöni Ifjúsági Kulturális Egyesület 11.20 Felcsíki táncok — Százlábú Gyermek-néptánccsoport 11.35 Magyar mulatság — Kék Virág Néptánccsoport, Bölöni Ifjúsági Kulturális Egyesület * 12.00 Românaşul kórus — Miron Cristea Kulturális Központ (Csíkszereda) 12.30 Nyárád menti és mezőségi táncok, gyermekjátékok — a Székely Mikó Kollégium gyermek- és ifjúsági néptánccsoportja 13.00 Játékos gyereknéptáncok — az Ady Endre Általános Iskola és a Gödri Ferenc Általános Iskola gyermek-néptánccsoportjai 14.00 Erdővidéki és marosszéki táncok, nótacsokor—Fenyőcske ifjúsági néptáncegyüttes és zenekar, Bodrogközi táncok — Királyhelmeci kultúrcsoport (Királyhelmec, Szlovákia) 15.30 Bluespill együttes (Budapest) 17.00 Storyville Jazz Band és Joe Murányi (Szeged) 18.30 nemEZ együttes — lemezbemutató koncert (Sepsi­­szentgyörgy — Szeged) 20.00 Caramel (Budapest) 22.00 Oláh Ibolya (Budapest) 0.00 Időgép (Kecskemét) Szent György téri színpad 12.00 Ifjúsági Fúvószenekarok Találkozója 13.30 Ferenc Ernő Fúvószenekar (Barátos)^ 15.00 Bűvészműsor — Giczi Ágnes, id. Giczi István és ifj. Giczi István (Budapest) 16.00 Székelyland — Open Stage — Kozma Attila, Láng László Zsolt (Csíkszereda) 17.00 Jaffa (Pécs)­­ 18.30 Takáts Eszter és a GumiZsuzsi (Pécs) 20.00 Indygo (Budapest) 21.30 Zagar (Budapest) 23.30 Szempöl (folytatása a 4. oldalon) SZENT GYÖRGY EXPÓ Új helyszín, nagyobb felhozatal FERENCZ CSABA Új helyszínen, tágasabb benti és kinti környezetben szervez­ték meg idén az elmaradhatatlan Szent György Expót. Az új sportcsarnok otthonosabb, modernebb kiállítási lehetőséget biz­tosít, a csarnok melletti tér pedig egyfajta szabadtéri autószalon­ná alakult át. A résztvevők számának növekedése nem számotte­vő, idén is mintegy hetven hazai és magyarországi cég hozta el termékeit, szolgáltatásait, ám a szervezők — a Mediorg és Mac Line, valamint a magyarországi résztvevőket kiemelten támoga­tó ITD Hungary — úgy vélik: a visszatérők folytonosságot biz­tosítanak, egy általános vásárnál pedig ez a legfontosabb. (folytatása a 2. oldalon) Kalapom, kalapom Ismerős arcok a szőttesek, ruhák, ék­szerek, cserepek mögött, ismerős tekinte­tek a vásári forgatagban, gazdáik nézik, próbálják, pénztárcájuk függvényében la­tolgatják, hogy mit érdemes és mit tudnak megvásárolni. Régi ismerősként köszön vissza a táskakészítő, a stilizált ruhák so­kaságát tervező és megalkotó iparművé­szek társasága, a szalmavirágdíszes, a bőrdíszműves, az ékszerészek egész hada, de kevés a népművész, a hagyományos portéka. A gorzafalvi cserepes családja, a bodosi székelyruha-készítő fiatalember, a széki viseletét kínáló asszony és a székely­udvarhelyi kalapos, aki először rakodott ki a Szent György-vásárban, és akinek ap­ja, nagyapja is kalaposként vált ismertté a szomszéd megyében, valamint a kézimun­kások szűk tábora alig töredékét teszi ki az árusoknak, mellettük modern minták­kal díszített cserepek, öntöttvas edények, horgolt használati tárgyak sokasodnak. Ékszerek egész kavalkádja, fából, bőrből, gyapjúból, rézből, zománcból varázsolt ékességek, talán ezek a legkelendőbbek, a szomszédságban pedig inkább a szem­nek, mint a zsebnek szóló vadászéksze­rek, igazi nemes ritkaságok. Emelem ka­lapom a népművészek, iparművészek, kézművesek előtt, de lengetem is hívoga­tó ember módjára, mintha a még több ré­git csalogatnám vissza, nehogy egyszer oda jussunk, hogy minden és mindenki egyforma. A ruhák, a tárgyak és a díszek, melyek egykor magukon viselték a mes­ter egyedi kézjegyét. ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI FEKETE RÉKA rOMÁRÓL HOLNAPRA • Anyák napjára Nagyon szép és felemelő a márciusi ünnep, ama nyolcadi­­ka, amikor világszerte a nőkről emlékezik meg a társadalom, fejet hajt asszonyok-lányok világformáló és világmegtartó munkája előtt. Ám számunkra, magyarok számára még fonto­sabb, egyre fontosabb a májusi anyák napja megünneplése és e nap üzeneteinek, tanulságainak — egyáltalán nem elfogu­latlan — megfogalmazása. Nemzetünk fogyóban, elindulván az önfelszámolás és az önfeladás útján, mert az a náció, mely nem vállalja legalább ,,újratermelését’’ önmagának, az ha­lálra ítéltetett. A magyarságot nem csupán a tatár- és török­­dúlások, nem csak a ránk rabigát vető szolgaságok pusztítot­ták, hanem életkedvünk elapadása is, melynek nem volt ször­nyűbb és önpusztítóbb megnyilvánulása, mint a csupán ma­gyarul mondható és érthető „egyke” és ,,egyse”. E valamikor termékeny, önmagát szüntelenül megújító, a tragédiákon mindig is fölülemelkedő nemzet mintha beletörődött volna sorsába: minél kevesebben vagyunk, annál jobb, mert könnyebb lesz a család megélhetése, a kisközösségek sorsának rendezé­se. S így fogadták el a vagyoni biztonság hamis illúzióját, míg jövevények, új honfoglalók nyomakodtak és szaporodtak, s el is érték céljaikat. Egy nemzet fennmaradásának, gyarapodá­sának záloga csak a bőséges, de legalább elfogadható gyer­mekáldás eszménye lehet, hogy újra és újra megteljenek a templomok és az iskolák. Vészes időket élünk újra: a nagy globalizációban nemze­tünkben is egyre többen helyezik oltárra a mindenáron való meggazdagodás ferde ideáját, s úgy vélik, hogy ebben a „fö­lös ” gyermekáldás, a család tisztelete akadályozza őket. Tisztelet hát a magyar anyáknak, kik az ocsmány trend elle­nére is vállalnak két-három, akár több gyermeket, mert na­gyobb öröm, nagyobb emberi elégtétel nem lehet, nincs is a felnövekvő, felnevelt gyermekek adta örömnél. Nem várjuk, mert sajnos nem várhatjuk már azt, hogy itt, minálunk, a Székelyföldön visszatérjen a régi családeszmény, az öt-hat gyermeket — akár többet! — nevelő kisközösség esz­ménye, de azt elvárhatjuk, hogy nemzeti életösztönünk paran­csára ne hagyjuk elapadni, de valamelyest még számbéli gya­rapodásra is késztethessük megpróbált közösségeinket. A mi küszködő, sorssal mérkőző Édesanyáink megtették a magukét, most lányainkon a sor. Isten áldása legyen minden Anyán, Isten áldása legyen megpróbált nemzetünkön. S az én készülő, eljövendő új kisunokámon is. Magyart Lajos

Next