Háromszék, 2010. február (22. évfolyam, 5895-5918. szám)
2010-02-01 / 5895. szám
független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 hajnapi lap 5895. szám romsze Háromszéki szórványprogram FARCÁDI BOTOND A szórványban élő magyar közösségek támogatása a célja annak a programnak, amelyet egyhangúlag hagyott jóvá csütörtöki ülésén Kovászna Megye Tanácsa. A Hunyad megyével történő együttműködés nem hivatalos formában közel egy éve tart. A kezdeményezés célja a Hunyad megyében szórványban élő magyar közösség identitásának megőrzése, ezért számos közös oktatási, kulturális tevékenységet támogat majd Kovászna Megye Tanácsa. Tapasztalatcsere, egymás kulturális értékeinek megismerése céljából csere kirándulásokat, táborokat szerveznek iskolásoknak, egyetemistáknak, tanároknak, nyugdíjascsoportoknak. A megyei tanács vállalja majd a Háromszék Táncegyüttes hunyadi fellépéseinek támogatását, a szórványbeli néptánccsoport háromszéki kiszállását. Hunyad megyében különféle zenei és kulturális eseményeken vennének részt háromszéki művészek.A néprajzi kiállításokat mindkét helyszínen bemutatnák. Jelenleg a megyei önkormányzat a Hunyad megyei Corvin Savaria Egyesülettel kötött együttműködési megállapodást, a továbbiakba azonban az önkormányzatokkal, más civil szervezetekkel is szorosabb kapcsolatra törekszenek. ".‘■i ' - ÉV ELEJÉN A KÖZSÉGGAZDÁK Sportpályát építenek Beszélgetés LUKÁCS RÓBERTTEL, Lemhény polgármesterével A SZERZŐ FELVÉTELE A kilenc kilométer hosszú Alsó- és Felsőlemhényre, valamint a Velence falurészre tagolódó nagyközségben a múlt évben befejezték a vízvezetést, megkezdődött a szennyvízcsatorna kiépítése, öt és fél kilométerre új aszfaltburkolat került, székely kaput állítottak, járdát raktak le, tatarozták az alsólemhényi iskolát és a két művelődési otthont, hogy csak a legfontosabb beruházásokat említsük. A település polgármesterét először a múlt évi megvalósításokról kérdeztük. Interjúnk a 2. oldalon Hátrányban a székelyföldi patikák A tavaly júniusról elmaradt adósságok törlesztésével a megyei egészségbiztosító pénztár átmenetileg megmentette a legkisebb patikákat a csődtől. Ez ugyan kevés a biztos túléléshez, de legalább szusszanásnyi levegőhöz jutottak — véli Nagy András, a háromszéki gyógyszerészkamara elnöke. Részletek a 2. oldalon 2010. február 1., HÉTFŐ Hóünnep Kommandón A helyi önkormányzat és általános iskola szervezésében a hét végén immár nyolcadik alkalommal rendeztek Hóünnepet Kommandón. Jól kiválasztott időpontban, hiszen a hóréteg vastagsága legalább félméteres, így hát igen jó körülmények között zajlottak a szánkó- és síversenyek, illetve a kergeverseny és a hószobrászat. Az időjárás is kegyes volt, a hőmérő higanyszála nem ment sokkal a nulla alá, és a nap is kisütött a déli órákban, így kellemesen el lehetett tölteni néhány órát a Laur oldalán, ahol hatalmas hóember várta a látogatókat. Kocsis Béla polgármester is kiemelte a rendezvényt megnyitó köszöntőbeszédében, hogy a korábbi két-három évhez képest, amikor majdnem kopasz sípályán kellett megtartaniuk a rendezvényt, most igazi téli arcát mutatta Kommandó. A szánkó- és síverseny után a sípálya szélén két terrorista felgyújtotta az ötcsillagos Grand Hotelt, de a Deák Ernő vezette tűzoltócsoport éppen a közelben tartózkodott, és egy szánkóra szerelt tűzoltójárgánnyal rekordidő alatt a helyszínre érkeztek, ahol kevés vízzel, de annál több hóval eloltották a tüzet. A rettenetes eseményt követően, miként azt kell ilyenkor, nyilatkoztak a jelen levő újságíróknak. Elmondták: bár a tűzcsapok a faluban kissé meg voltak fagyva, és alig lehetett kinyitni, a tűzoltás során különösebb nehézségbe nem ütköztek, hiszen víz helyett havat használtak. (folytatása a 2. oldalon) Lángokban a kommandós Grand Hotel SODORJÁNOS A SZERZŐ FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA T *Élünk-e nyelvi jogainkkal? Élni kell meglévő nyelvi jogainkkal, és újabbakat kell kivívnunk — hívja fel a figyelmet több erdélyi magyar civil szervezet abban a kétnyelvűség tiszteletben tartását követelő kiáltványban, amelyhez az elmúlt napokban egyre többen csatlakoztak, Sepsiszentgyörgyön pedig villámcsődületet is rendeztek az egyik szupermarket előtt magyar nyelvű feliratokért, kiszolgálásért, a helyi közösség iránti tiszteletért. Úgy tűnik hát, hogy a civil szférára hárul az anyanyelvhasználatot biztosító törvények gyakorlati alkalmazásának feladata, miután a politikumnak sikerült elérnie ezen jogok törvénybe iktatását. Rendjén is lenne így a dolog: az erdélyi magyar társadalom különböző rétegei lehetőségeikhez és szándékaikhoz mérten más-más oldalról közelítenék meg ugyanazt a kérdést, a politikus a törvényhozásban, a civil szféra a maga eszközeivel a gyakorlatban küzdene ugyanazokért a célkitűzésekért — így például az anyanyelvhasználat kiszélesítéséért, a magyar nyelvű oktatás bővítéséért vagy a különféle autonómiaformákért. Rendjén lenne mindez, ha valóban hosszú távu stratégiai elgondolás, a politikum és a civil szféra a magyarság közös érdekeiért való együttműködése állna a háttérben. Félő azonban, hogy inkább afféle vészharangkongatás a civilek kezdeményezése. Mely arra figyelmeztet bennünket, hogy kényelemből, megszokásból, félelemből gyakran önként lemondunk a minket megillető jogokról, nem beszélünk magyarul ott és olyankor , ahol és amikor ezt tehetnénk, tétlenül nézzük, ahogy ellepnek a román feliratok, az üzletek polcain a termékek nevét sokszor csak románul tüntetik fel, különféle adminisztratív ügyeket az állam nyelvén intézünk. És inti a politikumot is: vezetőinknek nem szabad elégedetten hátradőlniük, hisz rengeteg még a tennivaló, a törvényes háttér elfogadása után az ellenőrzési folyamatra is oda kell figyelni, a helyi tanácsokban, intézményekben pedig igazi kétnyelvűséget kell meghonosítani, különösen a szórványban élők számára újabb jogokat, az anyanyelvű oktatás kiterjesztését kell kivívni, hosszú távon pedig a kulturális és a területi autonómiák révén biztosítani, hogy bárki kerüljön is hatalomra Bukarestben, mindezeket el nem törölheti. Jó lenne hát, ha a politikum ezúttal meghallaná a civilek kiállását — ellenkező esetben mindkét fél küzdelme kudarccal végződhet. Fareádi Botond XXII. évfolyam