Háromszék, 2011. október (23. évfolyam, 6404-6421. szám)
2011-10-01 / 6404. szám
ELENA UDREA SEPSISZENTGYÖRGYÖN sorvasztás után, fej |MÉSZ VÁRY O. PÉTER Hét pályázat aláírására érkezett tegnap Sepsiszentgyörgyre Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszter, a tárcavezető többször hangsúlyozta: az idegenforgalmi fejlesztésekkel és infrastrukturális befektetésekkel azt szeretné elérni, hogy Székelyföld az ország mintaszerű régiójává váljék. Az elmúlt húsz esztendőben a Hargita és Kovászna megyét sújtó tudatos elsorvasztás után készek mindent megtenni azért, hogy az itt élők szülőföldjükön tudjanak boldogulni. A miniszter asszony a Székelyföld kifejezést többször, tudatosan használta, egyszer sem az „úgynevezett“ szó hozzátoldásával, és a hangsúllyal sem sejtetett idézőjelt. Székelyföldi körútja - tegnap Borszéken járt - második napját a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban kezdte Elena Udrea, onnan átgyalogolt kísérőivel a megyei tanács gyűléstermébe. Beszédében kiemelte, most is, akár minisztersége elején, Székelyföld esélyét a turizmusban látja, tárcája ennek az ágazatnak a kifejlesztésére dolgozott ki stratégiát. Kiemelt fontosságúként a gyógyturizmust említette, de a kiegészítő szolgáltatások is jelentősek, ezért támogatja például Kovásznán a sípálya megépítését, a sugásfürdői befektetéseket, de tervezik a kommandós sikló rendbetételét is. Felemlítette A borvíz útja felélesztését, és dicsérte a népi fürdők rehabilitálására kidolgozott megyei programot. Természetesen, a vendégforgalom fejlesztéséhez szükséges az infrastrukturális befektetés is, utak építése, közművesítés, szociális és sportlétesítmények létrehozatala - tette hozzá. (folytatása a 2. oldalon) TANÁCSÜLÉS BAROTON Al UjtMuMv^J inii Ifes/z*?/ HECSER LÁSZLÓ @JPE--------------------------- Inkább humoros szöveg- és szóértelmezési órának, mintsem tanácsülésnek illett be a baróti képviselő-testület munkája, miközben a mezőgazdasági haszonjárművek-az ún. sárga számtáblások bejegyzésének új szabályzatát igyekeztek elfogadni. Mintegy másfél órán át arról szólt a vita, hogy mi számít utánfutónak, illetve lehet-e azt eszköznek, illetve cserélhető mezőgazdasági eszköznek is nyilvánítani. Lényegesnek tartották mindezt részletesen megtárgyalni, mert attól tartottak, ha pontatlanul fogalmaznak, a város polgárainak akár a rendőrséggel is meggyűlhet a bajuk. (folytatása a 3. oldalon) BÁBOSTALÁLKOZÓ SEPSISZENTGYÖRGYÖN Jó lesz gyermeknek lenni Sepsiszentgyörgyön október 2-a és 9-e között: ide költözik egy hétre Erdély összes magyar bábosa, és mindennap több előadással örvendeztetik meg az óvodásokat, iskolásokat, sőt, a felnőtteket is. A Cimborák 3 - Erdélyi Magyar Bábostalálkozó vasárnap a házigazdák produkciójával, Ilók és Mihók menyegzőjével rajtol, és a következő vasárnapon a temesváriak Zián & Kopik történetével végződik, a seregszemlén túl azonban ismerkedésre, szakmai beszélgetésekre, tapasztalatcserére, megmérettetésre, ahol tartunk és a hogyan tovább megvitatására is alkalmat teremt a rendezvény. (részletek a 7. oldalon) Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára emlékeztek tegnap Sepsiszentgyörgyön. Rákóczi 1761. október 2-án elhunyt kamarásának alakját idézték a nevét viselő iskola előtti kis parkban lévő szobornál, és koszorúzással rótták le kegyeletüket a gimnázium diákjai, tanárai és a megyei elöljárók. A nagy száműzöttre való emlékezésnek ez már a harmadik felvonása, korábban az előző tanév rokokó napján, majd egy augusztusi emlékút keretében elevenítették fel Zágon nagy szülöttjének emlékét. A rodostói otthonában élete utolsó három évét teljes magányban töltő nagy bujdosót néhány levelével, szavalatok és dalok révén idézték meg a Mikes-líceum diákjai és énekkara. Az eseményen megjelenő Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felszólalásában kifejtette: „Mikes Kelemen sorsa sok tekintetben tragikus, ám több szempontból is tanulságos: személyes érdekeit mindig a közérdek mögé helyezte, ezért tartott ki Rákóczi Ferenc mellett. Mikes azonban a kor embere volt, Háromszéken, Székelyföldön sokan gondolkoztak hasonlóan. Ezért, még ha mindez a kívántnál későbben is történt, Erdélyben teljesülhettek a magyarság törekvései.” A megemlékezést, sajnos, néhány disszonáns mellékzönge zavarta meg. A beszélők kivétel nélkül a „halálának 250. évfordulóját ünneplő” fordulatot használták, a szavalatokat pedig rendre túlharsogta a kora délutáni csúcsforgalom, senki sem tartotta fontosnak a közlekedés leállításáról rendelkezni a megemlékezés idejére. CSINTA SAMU ALBERT LEVENTE FELVÉTELE IMÁRÓL HOLNAPRA . Sepsiszentgyörgy, múlt vasárnap, késő este, a színház előtt, az őszi kirakodóvásár utolsó koncertjén néhány aprócska roma gyermek ropja a táncot felnőtteket lepipáló lendülettel s önfeledtséggel. Nem csak ők hódolnak szenvedéllyel a lüktető, ritka jó muzsikának, a téren maradottak is — akik kíváncsiak voltak a tiszta forrásból származó zenére — mámortól sugároznak. Indokoltan, hiszen e városban ebben az esztendőben a budapesti Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band koncertje akár a legjobb szabadtéri zenés produkciónak tekinthető, mely tisztességgel felülmúlja a Szent György-napokon fellépő, megkopott nevű zenekarokat, a mostani, eleven ritmusok friss vérként hoztak mást mindazoknak, akik a muzsika minőségét, s nem a közönség számát tekintik legfontosabbnak. Ez egyrészt azért jó, mert sokan fogadták örömmel az őszi vásárhoz társított kulturális kínálatot, másrészt arra is rávillant, mekkora lehetőség rejlik egy-egy nyári vagy kora őszi, igényesen és hozzáértéssel szervezett kisfesztiválban. Most, egy újabb idény végén jól látható, a forró hónapok nem jelentenek szükségszerűen uborkaszezont művészeti, közművelődési szempontból. Például a Székely Nemzeti Múzeum idén életre keltett kultúrkertjében - szabadtéri kávéházként is emlegették - tartott számos rendezvény hozott újat, meghittséget, meglepetést azoknak, akik eddig unalmas holtszezonként tekintettek ezekre a hetekre. Vagy ki hitte volna, hogy az Erzsébet parkban megrendezett, székelyföldi fotográfiákat felsorakoztató tárlatra egy augusztusi vasárnapon akár több százan is kíváncsiak? És hogy sokak érdeklődését kelti fel a szintén a parkban berendezett, a művészekre s az alakuló művekre egyaránt rápillantást biztosító alkalmi szobrászműterem? Szerencsére sorolhatóak még a példák, a következtetés viszont adott: érdemes nyáron, kora ősszel nyílt, zöld terekre, s jó levegőre kivinni a rendezvényeket, hiszen azok más környezetben bensőségesebbek, könnyebben befogadhatóak, s végül, de nem utolsósorban több érdeklődőhöz jutnak el. Arról nem is beszélve, hogy a háromszéki falunapokon még viszonylag ritka, de üde és szükséges színfolt a minőségi kultúra, s ahol élnek e lehetőséggel, ott bizony varázslattöredék születhet. Az pedig a jövő vállalható kihívása, hogy valamelyik hangulatos, Szentgyörgytől nem túl távol eső vidéki településen érdemes lenne — a magyarországi Ördögkatlan vagy Művészetek Völgye Fesztivál mintájára - egy kisebb, emberibb léptékű kulturális nyári rendezvénysorozatot szervezni, vendégcsalogatóként, s az itthon maradottak örömére. Mózes László