Háromszék, 2011. október (23. évfolyam, 6404-6421. szám)

2011-10-01 / 6404. szám

ELENA UDREA SEPSISZENTGYÖRGYÖN sorvaszt­ás u­tán, fej |MÉSZ­ VÁRY O. PÉTER Hét pályázat aláírására érkezett tegnap Sepsiszent­­györgyre Elena Udrea regionális fejlesztési és turisztikai miniszter, a tárcavezető többször hangsúlyozta: az idegen­­forgalmi fejlesztésekkel és infrastrukturális befektetések­kel azt szeretné elérni, hogy Székelyföld az ország minta­szerű régiójává váljék. Az elmúlt húsz esztendőben a Hargita és Kovászna megyét sújtó tudatos elsorvasztás után készek mindent megtenni azért, hogy az itt élők szülő­földjükön tudjanak boldogulni. A miniszter asszony a Székelyföld kifejezést többször, tudatosan használta, egy­szer sem az „úgynevezett“ szó hozzátoldásával, és a hang­súllyal sem sejtetett idézőjelt. Székelyföldi körútja - teg­nap Borszéken járt - második napját a sepsiszentgyörgyi polgármesteri hivatalban kezdte Elena Udrea, onnan átgyalogolt kísérőivel a me­gyei tanács gyűléstermébe. Beszédében kiemelte, most is, akár minisztersége elején, Székelyföld esélyét a turiz­musban látja, tárcája ennek az ágazatnak a kifejlesztésére dolgozott ki stratégiát. Ki­emelt fontosságúként a gyógy­­turizmust említette, de a ki­egészítő szolgáltatások is je­lentősek, ezért támogatja például Kovásznán a sípálya megépítését, a sugásfürdői befektetéseket, de tervezik a kommandós sikló rendbetéte­lét is. Felemlítette A borvíz útja felélesztését, és dicsérte a népi fürdők rehabilitálására kidolgozott megyei progra­mot. Természetesen, a ven­dégforgalom fejlesztéséhez szükséges az infrastrukturális befektetés is, utak építése, közművesítés, szociális és sportlétesítmények létrehoza­tala - tette hozzá. (folytatása a 2. oldalon) TANÁCSÜLÉS BAROTON Al UjtMuMv^J inii Ifes/z*?/ HECSER LÁSZLÓ @JPE---------------------------­ Inkább humoros szöveg- és szóértelmezési órának, mint­sem tanácsülésnek illett be a baróti képviselő-testület munká­ja, miközben a mezőgazdasági haszonjárművek-az ún. sárga számtáblások­­ bejegyzésének új szabályzatát igyekeztek el­fogadni. Mintegy másfél órán át arról szólt a vita, hogy mi számít utánfutónak, illetve lehet-e azt eszköznek, illetve cse­rélhető mezőgazdasági eszköznek is nyilvánítani. Lényegesnek tartották mindezt részletesen megtárgyalni, mert attól tartot­tak, ha pontatlanul fogalmaznak, a város polgárainak akár a rendőrséggel is meggyűlhet a bajuk. (folytatása a 3. oldalon) BÁBOSTALÁLKOZÓ SEPSISZENTGYÖRGYÖN Jó lesz gyermeknek lenni Sepsiszentgyörgyön október 2-a és 9-e között: ide költözik egy hétre Erdély összes magyar bábosa, és mindennap több előadással örvendeztetik meg az óvodásokat, iskolásokat, sőt, a felnőtteket is. A Cimborák 3 - Erdélyi Magyar Bábostalálkozó vasárnap a házigazdák produkciójával, Ilók és Mihók menyegzőjével rajtol, és a következő vasárnapon a te­mesváriak Zián & Kopik történetével végződik, a seregszemlén túl azonban ismerkedésre, szakmai beszélgetésekre, tapasztalat­­cserére, megmérettetésre, a­hol tartunk és a hogyan tovább meg­vitatására is alkalmat teremt a rendezvény. (részletek a 7. oldalon) Mikes Kelemen halálának 250. évfordulójára emlékeztek tegnap Sepsi­szentgyörgyön. Rákóczi 1761. október 2-án elhunyt kamarásának alakját idéz­ték a nevét viselő iskola előtti kis parkban lévő szobornál, és koszorúzással rót­ták le kegyeletüket a gimnázium diákjai, tanárai és a megyei elöljárók. A nagy száműzöttre való emlékezés­nek ez már a harmadik felvonása, koráb­ban az előző tanév rokokó napján, majd egy augusztusi emlékút keretében eleve­nítették fel Zágon nagy szülöttjének em­lékét. A rodostói otthonában élete utolsó három évét teljes magányban töltő nagy bujdosót néhány levelével, szavalatok és dalok révén idézték meg a Mikes-líceum diákjai és énekkara. Az eseményen meg­jelenő Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke felszólalásában kifej­tette: „Mikes Kelemen sorsa sok tekintet­ben tragikus, ám több szempontból is ta­nulságos: személyes érdekeit mindig a közérdek mögé helyezte, ezért tartott ki Rákóczi Ferenc mellett. Mikes azonban a kor embere volt, Háromszéken, Székely­földön sokan gondolkoztak hasonlóan. Ezért, még ha mindez a kívántnál későb­ben is történt, Erdélyben teljesülhettek a magyarság törekvései.” A megemlékezést, sajnos, néhány disszonáns mellékzönge zavarta meg. A beszélők kivétel nélkül a „halálának 250. évfordulóját ünneplő” fordulatot hasz­nálták, a szavalatokat pedig rendre túl­harsogta a kora délutáni csúcsforgalom, senki sem tartotta fontosnak a közleke­dés leállításáról rendelkezni a megemlé­kezés idejére. CSINTA SAMU ALBERT LEVENTE FELVÉTELE IMÁRÓL HOLNAPRA . Sepsiszentgyörgy, múlt vasárnap, késő este, a színház előtt, az őszi kirakodóvásár utolsó koncertjén néhány aprócska roma gyermek ropja a táncot felnőtteket lepipáló lendülettel s önfe­­ledtséggel. Nem csak ők hódolnak szenvedéllyel a lüktető, ritka jó muzsikának, a téren maradottak is — akik kíváncsiak voltak a tiszta forrásból származó zenére — mámortól sugároznak. Indokoltan, hiszen e városban ebben az esztendőben a buda­pesti Balogh Kálmán és a Gipsy Cimbalom Band koncertje akár a legjobb szabadtéri zenés produkciónak tekinthető, mely tisztességgel felülmúlja a Szent György-napokon fellépő, meg­kopott nevű zenekarokat, a mostani, eleven ritmusok friss vér­ként hoztak mást mindazoknak, akik a muzsika minőségét, s nem a közönség számát tekintik legfontosabbnak. Ez egyrészt azért jó, mert sokan fogadták örömmel az őszi vásárhoz társított kulturális kínálatot, másrészt arra is rávil­lant, mekkora lehetőség rejlik egy-egy nyári vagy kora őszi, igényesen és hozzáértéssel szervezett kisfesztiválban. Most, egy újabb idény végén jól látható, a forró hónapok nem jelen­tenek szükségszerűen uborkaszezont művészeti, közművelődési szempontból. Például a Székely Nemzeti Múzeum idén életre keltett kultúrkertjében - szabadtéri kávéházként is emlegették - tartott számos rendezvény hozott újat, meghittséget, megle­petést azoknak, akik eddig unalmas holtszezonként tekintettek ezekre a hetekre. Vagy ki hitte volna, hogy az Erzsébet park­ban megrendezett, székelyföldi fotográfiákat felsorakoztató tárlatra egy augusztusi vasárnapon akár több százan is kíván­csiak? És hogy sokak érdeklődését kelti fel a szintén a park­ban berendezett, a művészekre s az alakuló művekre egyaránt rápillantást biztosító alkalmi szobrászműterem? Szerencsére sorolhatóak még a példák, a következtetés viszont adott: érde­mes nyáron, kora ősszel nyílt, zöld terekre, s jó levegőre ki­vinni a rendezvényeket, hiszen azok más környezetben benső­ségesebbek, könnyebben befogadhatóak, s végül, de nem utol­sósorban több érdeklődőhöz jutnak el. Arról nem is beszélve, hogy a háromszéki falunapokon még viszonylag ritka, de üde és szükséges színfolt a minőségi kul­túra, s ahol élnek e lehetőséggel, ott bizony varázslattöredék születhet. Az pedig a jövő vállalható kihívása, hogy valame­lyik hangulatos, Szentgyörgytől nem túl távol eső vidéki tele­pülésen érdemes lenne — a magyarországi Ördögkatlan vagy Művészetek Völgye Fesztivál mintájára - egy kisebb, embe­ribb léptékű kulturális nyári rendezvénysorozatot szervezni, vendégcsalogatóként, s az itthon maradottak örömére. Mózes László

Next