Háromszék, 2012. szeptember (24. évfolyam, 6682-6706. szám)
2012-09-01 / 6682. szám
apilap Ötvenhét napon, összesen száztizennégy óra hosszan állt a Székely Mikó Kollégium kapujában Sánta Imre bikfalvi református lelkész, eleinte egyedül, majd többedmagával. Az iskola visszaállamosítása elleni tiltakozást ezen a módon nem folytatja - jelentette be tegnap -, de boldog lenne, és időnként újra kijönne, ha valaki átvenné tőle a székely zászlót, és délutánonként továbbra is az ügyért aggódók gyülekeznének össze eszmét cserélni, énekelni és imádkozni. Tegnap ismét hetven fölötti létszámban csatlakoztak hozzá, kevés kivétellel ez volt a szokásos létszám - bár olykor többen is, máskor pedig kevesebben szánták rá a szabad idejüket a nyilvános állásfoglalásra. Sánta Imre úgy érzi, célját elérte: ez nem feltétlenül a tömegek, hanem inkább az állóvizek megmozgatása volt, a közvélemény érdeklődésének felkeltése: ma már a Mikó-ügyre és egyéb jellegű magyar közösségi gondokra is érzékeny az erdélyi magyarság. Az már csak ráadás, hogy július elejétől augusztus végéig olyan közösség kovácsolódott össze a járdán, amely felelősen gondolkozik, és amelyre bármikor, bármilyen ügyben számítani lehet: óriási dolog, hogy Sepsiszentgyörgyön száz-kétszáz vagy ezer ilyen ember él. Szeptember elsején azonban nem ér véget a harc, nem szabad megnyugtatni a lelkiismeretünket: ez még csak a kezdet, és még nem tettünk meg mindent, továbbra is helyt kell állni, mindenkinek a maga helyén mondotta búcsúzóul az egybegyűlteknek, akiknek egy-egy kézfogással egyenként is köszönetet mondott. Volt, aki lelkesedett, és volt, aki sírt, és többek kezében lehetett látni azt a bibliai idézetet, amelyre eddig támaszkodtak: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem korhol az én szívem” (Jób könyve 27,6). Közben a parkban zajlott az élet, jöttekmentek a kisgyermekes családok, idősek, fiatalok, rendfenntartók, a mai megmozdulás szervezői. (folytatása a 3. oldalon) DEMETER J. ILDIKÓ : ALBERT LEVENTE FELVÉTELE MÁRÓL HOLNAPRA , I mmm SSSifléér Zsoltár szótól volt hangos, ima csendjétől méltóságteljes közel két hónapon át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti tér, mely afféle szent hellyé vált a Sánta Imre lelkész által kezdeményezett figyelemfelkeltő akció során. Délutánonként, esténként, tűzhetett nap, eshetett eső, menetrendszerűen, zászlókkal érkezett a hol több, hol kevesebb főből álló tiltakozó sereg, hogy aztán a napi megmozdulásokat záró székely himnusz közös elénekléséből is kihallja, kiérezze mindenki: nem tűri e közösség, hogy szellemi-anyagi javait az igazságszolgáltatás paravánja mögé rejtőző sötét erők elvegyék, nem engedi e nép, hogy bármit elműveljenek vele. És miközben Sánta Imréék konok kitartással őrt álltak az iskola előtt, olyasvalami történt, amit igen régóta tapasztaltunk: megmozdult mindenki. A politikus mintha letett volna azon szándékáról, hogy kizárólag pártja érdekei szerint cselekedjék. EP-képviselőink Brüsszelben tették szóvá az égbekiáltó igazságtalanságot. Az egyház mozgósította lelkészeit, híveit, nagyszabású tüntetés szervezésébe kezdett. Számos civil szervezet szolidaritását fejezte ki az ügy iránt, a magyar kormány magas rangú képviselői biztosították támogatásukról a jogaiért kiálló erdélyi magyar közösséget - Sepsiszentgyörgytől a Görgény völgyén, Budapesten és Brüsszelen át Ausztráliáig minden magyar részt vállalt az Igazság napja előkészítésében, a Mikó-ügy ismertetésében. Úgy tűnik hát, az első próbát kiálltuk. Bár merültek fel nézeteltérések, bár talán még ma is részben más üzenetet fogalmaz meg egyik vagy másik magyar szervezet, mégis bebizonyítottuk, szükség esetén képesek vagyunk összezárni sorainkat és egységesen fellépni. Ha reakciókészségünket teszteli a hatalom, ha azt akarják felmérni Bukarestben, mi az, amit lenyel még a magyar közösség, meddig lehet elmenni az asszimilációs, jogtipró törekvésekben - láthatják, a választ ma adjuk meg. Azzal, ha sokan, ha rengetegen leszünk. A legnehezebb próba azonban hátravan még, mert hogy mi lesz szeptember elseje után, az leginkább azon múlik, felismerjük-e végre, hogy erőt csak akkor tudunk felmutatni, eredményt csak úgy tudunk elérni, ha a legfontosabb, közösségünk egészét érintő ügyekben összefogunk. Nem csak egy napra, hanem hosszabb távon is. Farcádi Botond 2012. szeptember 1., SZOMBAT XXIV. évfolyam 6682 . szám atomsze mm Valakinek az volt az érdeke, hogy leállítsa Romániában a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását - jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye kapcsán. Az RMDSZ vezetője felidézte: tavasszal a Mihai Rázvan Ungureanu vezette kormány - amelynek akkor még az RMDSZ is tagja volt - megpróbálta korlátozni a tulajdonhoz való jogot. Egyrészt le akarta állítani a természetbeni visszaszolgáltatást, másrészt a kárpótlások összegét az ingatlanok értékének 15 százalékára akarta korlátozni. Az RMDSZ akkor leszögezte, hogy ezt nem támogatja, ezt követően Ungureanu engedett, majd nem sokkal ez után megszületett az ítélet a Mikó-perben. (folytatása a 2. oldalon) AZ IGAZSÁG NAPJA SEPSISZENTGYÖRGYÖN KÜllM Ma délben fél tizenkettőkor Sepsiszentgyörgyön minden magyar történelmi egyház templomaiban megszólalnak a harangok, a Székely Mikó Kollégium visszaállamosítása elleni tüntetéshez csatlakozni kívánó hívek saját felekezetük házánál gyülekeznek, rövid ima után együtt vonulnak az iskola előtti pódiumhoz, a tiltakozás helyszínére. A megyeszékhelyről, illetve más településekről érkezők gyalogosan vonulnak a városközpontba, ahol 12 órakor kezdődik a református egyház által kezdeményezett megmozdulás. A tervek szerint a nagygyűlés két órát tart, felszólal a történelmi magyar egyházak négy püspöke, a katolikus érsek, Tőkés László és Kelemen Hunor. A beszédek között helyi fellépők adnak elő alkalomhoz illő verseket, énekeket. LASK Elkezdődöt itt a ■ KÜJ&s A Kézdivásárhelyen már hagyományossá vált és idén az „értékszüret” mottóval megszervezett Őszi sokadalom tegnap kezdődött, és vasárnap késő este tűzijátékkal ér véget. Ménessy Kinga Kitty és Grubisics Levente főszervező Dancs Zsolt programigazgatóval együtt látványban, programokban és kínálatban is az eddigiektől eltérő városnapokat szervezett azzal a célkitűzéssel, hogy idővel a térség legnagyobb eseményévé nője ki magát. A Gábor Áron téren kizárólag a kézművesek, népművészek és a hagyományos székely termékeket kínáló kereskedők sátrai kaptak helyet. A kísérőprogramokat is úgy válogatták, hogy minden igényt kielégítsenek. (folytatása a 3. oldalon) IPIOCHOM ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE