Háromszék, 2012. szeptember (24. évfolyam, 6682-6706. szám)

2012-09-01 / 6682. szám

a­p­i­l­a­p Ötvenhét napon, összesen száztizen­­négy óra hosszan állt a Székely Mikó Kollégium kapujában Sánta Imre bik­­falvi református lelkész, eleinte egye­dül, majd többedmagával. Az iskola visszaállamosítása elleni tiltakozást ezen a módon nem folytatja - jelentette be tegnap -, de boldog lenne, és időn­ként újra kijönne, ha valaki átvenné tőle a székely zászlót, és délutánonként to­vábbra is az ügyért aggódók gyülekez­nének össze eszmét cserélni, énekelni és imádkozni. Tegnap ismét hetven fö­lötti létszámban csatlakoztak hozzá, ke­vés kivétellel ez volt a szokásos létszám - bár olykor többen is, máskor pedig ke­vesebben szánták rá a szabad idejüket a nyilvános állásfoglalásra. Sánta Imre úgy érzi, célját elérte: ez nem feltétlenül a tömegek, hanem inkább az állóvizek megmozgatása volt, a közvélemény ér­deklődésének felkeltése: ma már a Mikó-ügyre és egyéb jellegű magyar közösségi gondokra is érzékeny az er­délyi magyarság. Az már csak ráadás, hogy július elejétől augusztus végéig olyan közösség kovácsolódott össze a járdán, amely felelősen gondolkozik, és amelyre bármikor, bármilyen ügyben számítani lehet: óriási dolog, hogy Sepsiszentgyörgyön száz-kétszáz vagy ezer ilyen ember él. Szeptember elsején azonban nem ér véget a harc, nem sza­bad megnyugtatni a lelkiismeretünket: ez még csak a kezdet, és még nem tet­tünk meg mindent, továbbra is helyt kell állni, mindenkinek a maga helyén­­ mondotta búcsúzóul az egybegyűl­teknek, akiknek egy-egy kézfogással egyenként is köszönetet mondott. Volt, aki lelkesedett, és volt, aki sírt, és töb­bek kezében lehetett látni azt a bibliai idézetet, amelyre eddig támaszkodtak: „Igazságomhoz ragaszkodom, róla le nem mondok; napjaim miatt nem kor­hol az én szívem” (Jób könyve 27,6). Közben a parkban zajlott az élet, jöttek­­mentek a kisgyermekes családok, idő­sek, fiatalok, rendfenntartók, a mai megmozdulás szervezői. (folytatása a 3. oldalon) DEMETER J. ILDIKÓ : ALBERT LEVENTE FELVÉTELE M­ÁRÓL HOLNAPRA , I mmm SSSi­f­léér Zsoltár szótól volt hangos, ima csendjétől méltóságtel­jes közel két hónapon át a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium előtti tér, mely afféle szent hellyé vált a Sánta Imre lelkész által kezdeményezett figyelemfelkeltő akció során. Délutánonként, esténként, tűzhetett nap, eshetett eső, menetrendszerűen, zászlókkal érkezett a hol több, hol kevesebb főből álló tiltakozó sereg, hogy aztán a napi megmozdulásokat záró székely himnusz közös eléneklésé­­ből is kihallja, kiérezze mindenki: nem tűri e közösség, hogy szellemi-anyagi javait az igazságszolgáltatás para­vánja mögé rejtőző sötét erők elvegyék, nem engedi e nép, hogy bármit elműveljenek vele. És miközben Sánta Imréék konok kitartással őrt álltak az iskola előtt, olyasvalami történt, amit igen régóta ta­pasztaltunk: megmozdult mindenki. A politikus mintha le­tett volna azon szándékáról, hogy kizárólag pártja érdekei szerint cselekedjék. EP-képviselőink Brüsszelben tették szóvá az égbekiáltó igazságtalanságot. Az egyház mozgó­sította lelkészeit, híveit, nagyszabású tüntetés szervezésé­be kezdett. Számos civil szervezet szolidaritását fejezte ki az ügy iránt, a magyar kormány magas rangú képviselői biztosították támogatásukról a jogaiért kiálló erdélyi ma­gyar közösséget - Sepsiszentgyörgytől a Görgény völgyén, Budapesten és Brüsszelen át Ausztráliáig minden magyar részt vállalt az Igazság napja előkészítésében, a Mikó-ügy ismertetésében. Úgy tűnik hát, az első próbát kiálltuk. Bár merültek fel nézeteltérések, bár talán még ma is részben más üzenetet fogalmaz meg egyik vagy másik magyar szervezet, mégis be­bizonyítottuk, szükség esetén képesek vagyunk összezárni sorainkat és egységesen fellépni. Ha reakciókészségünket teszteli a hatalom, ha azt akarják felmérni Bukarestben, mi az, amit lenyel még a magyar közösség, meddig lehet elmen­ni az asszimilációs, jogtipró törekvésekben - láthatják, a vá­laszt ma adjuk meg. Azzal, ha sokan, ha rengetegen leszünk. A legnehezebb próba azonban hátravan még, mert hogy mi lesz szeptember elseje után, az leginkább azon múlik, felismerjük-e végre, hogy erőt csak akkor tudunk felmutat­ni, eredményt csak úgy tudunk elérni, ha a legfontosabb, közösségünk egészét érintő ügyekben összefogunk. Nem csak egy napra, hanem hosszabb távon is. Farcádi Botond 2012. szeptember 1., SZOMBAT XXIV. évfolyam 6682 . szám atomsze­ mm Valakinek az volt az érdeke, hogy leállítsa Romá­niában a kommunizmus idején elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatását - jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium ügye kapcsán. Az RMDSZ vezetője fel­idézte: tavasszal a Mihai Rázvan Ungureanu vezette kormány - amelynek akkor még az RMDSZ is tagja volt - megpróbálta korlátozni a tulajdonhoz való jogot. Egy­részt le akarta állítani a ter­mészetbeni visszaszolgálta­tást, másrészt a kárpótlások összegét az ingatlanok érté­kének 15 százalékára akarta korlátozni. Az RMDSZ ak­kor leszögezte, hogy ezt nem támogatja, ezt követő­en Ungureanu engedett, majd nem sokkal ez után megszületett az ítélet a Mikó-perben. (folytatása a 2. oldalon) AZ IGAZSÁG NAPJA SEPSISZENTGYÖRGYÖN KÜ­­l­lM­­ Ma délben fél tizenkettőkor Sepsiszentgyörgyön min­den magyar történelmi egyház templomaiban megszólal­nak a harangok, a Székely Mikó Kollégium visszaállamo­sítása elleni tüntetéshez csatlakozni kívánó hívek saját fe­lekezetük házánál gyülekeznek, rövid ima után együtt vo­nulnak az iskola előtti pódiumhoz, a tiltakozás helyszínére. A megyeszékhelyről, illetve más településekről érkezők gyalogosan vonulnak a városközpontba, ahol 12 órakor kezdődik a református egyház által kezdeményezett meg­mozdulás. A tervek szerint a nagygyűlés két órát tart, fel­szólal a történelmi magyar egyházak négy püspöke, a ka­tolikus érsek, Tőkés László és Kelemen Hunor. A beszédek között helyi fellépők adnak elő alkalomhoz illő verseket, énekeket. LASK Elkezdődöt itt a ■ KÜJ&s A Kézdivásárhelyen már hagyományossá vált és idén az „értékszüret” mottóval megszervezett Őszi sokadalom teg­nap kezdődött, és vasárnap késő este tűzijátékkal ér véget. Ménessy Kinga Kitty és Grubisics Levente főszervező Dancs Zsolt programigazgatóval együtt látványban, programok­ban és kínálatban is az eddigiektől eltérő városnapokat szervezett azzal a célkitűzéssel, hogy idővel a térség legna­gyobb eseményévé nője ki magát. A Gábor Áron téren ki­zárólag a kézművesek, népművészek és a hagyományos székely termékeket kínáló kereskedők sátrai kaptak helyet. A kísérőprogramokat is úgy válogatták, hogy minden igényt kielégítsenek. (folytatása a 3. oldalon) IPIOCHOM ISTVÁN A SZERZŐ FELVÉTELE

Next