Háromszék, 2012. november (24. évfolyam, 6734-6759. szám)

2012-11-01 / 6734. szám

független Ára: 1 lej Előfizetőknek: 77 bani n­apilap CSÜTÖRTÖK 2012. november 1., 6734. szám aromsze XXIV. évfolyam A SZÉKELYSÉG TÖRTÉNETE Bevonják a tankönyvet? Vizsgálódik A székelység története című tankönyv ügyében az oktatási minisztérium - közölte tegnap Stelian Fedorca. A középiskolai oktatásért felelős állam­titkár szerint felmerült a gyanú, hogy nem törvényesen vezették be a tankönyvet. „Ha a címében szerepel, hogy a székelység története, és tankönyv, akkor van egy kis gond vele, és be kell von­ni, mert a közoktatási rend­szerben csakis az oktatási mi­nisztérium által láttamozott tankönyvek használhatók” - jelentette ki az államtitkár. Hozzáfűzte: a tárca első in­formációi szerint nem tartot­ták be a tankönyvek beveze­tésére vonatkozó előírásokat, s a Hargita megyei tanfel­ügyelőségre küldték a minisz­térium ellenőrző testületét, hogy megállapítsa: betartot­­ták-e a törvényes előírásokat. A székelység történetét összefoglaló, hatodik és hete­dik osztályos iskolásoknak szánt tankönyvet szeptember 18-án mutatták be Csíkszere­dában. A szerkesztőbizottság koordinátora, Ferencz S. Alpár korábbi Hargita megyei főtan­­felügyelő akkori nyilatkozatá­ban formaságnak tartotta annak tanfelügyelőségi jóváhagyása beszerzését. SEPSISZENTGYÖRGY Egyirányú forgalom a temető környékén A torlódás elkerülése végett ma ideiglenesen egy­­irányúsítják a forgalmat a sepsiszentgyörgyi köztemető környéki utcákban. A Vár utca felől lehet majd megköze­líteni a temetőt és a Vojkán utcán lehet elhagyni. A lőtéren ideiglenes parkolót alakítanak ki. A hatóságok kérik a la­kosságot, ne parkoljanak az említett két utcában. TERMOPÁN AutóK-ABLAKOK ! Német profil, a Súgás Áruház földszintjén német vasutat, 1/T* , ♦ telefon/fax: 0267 352 423 német minőség mobil: 0758 067 299 V E­mléküket akkor is Előbb a távol fak, a Székelyföldön szétszórtak, fel Gyergyóig, el Erdővi­dékig, a kis temetők mohos sírkövekkel, írásuk­ alig­ olvasható fejfákkal, mert a kopjafák három generációt tartanak, de az emlékezet tovább, nem csak a nagyszülőkhöz, a dédekhez, az ükökhöz is zarándokolni kell, emlékezni kell, gyerekkorban elmesélt történetekre, családi amnalesekben fellelhető töredé­kekre, nem arra, hogy akkor hogy volt, hogy akkor a székelynek becsülete volt a magyar hazában, hanem hogy ők kik voltak, emberként mire jutottak, örök­ségül ránk mit testáltak, s hát igen, a megbecsülés, az nekünk is kijárna, de most olyan időket élünk, hogy ismét és újra ki kell vívnunk, az ég is szomorú, mi is, s csak arrébb a gyerekzsivaj, mi földről a tekintetet felemeli, a frissen rendbetett sírok közt szaladgáló re­mény, a domboldalban csak egy na­gyobb vakondtúrásnak tűnő hant, jelte­len, jelentelen, a múlt nem elég, jövő­nek is lennie kell, ledőlt sírkő, mit fel kell állítani, majd jövő nyáron, s a gazt is, a ciherest kiirtani, kicsike kapát hurcol magával, nagyobbat már el sem bírna, hajolnia nem kell, görnyedt már s ráncos a kora, lassan, kimért mozdu­latokkal, mint egykor a kukoricást, vágja a földet apró ütésekkel, tépi a burjánt, a sír mellett kis halomba rakja, majd megkér valakit, hogy vigye el a sírkert tövére, hol elszáradt virágok, tavalyról ittmaradt,lámpások, s valami érthetetlen okból egy félig üszkös fejfa, ott, valahol ott kell lennie a nagyapa testvérének, szálfa nagy ember volt ő is, cserefa arcú, s mindig nevetett, egy gyertya érte, csonkig égjen, egy gyer­tya értünk, el ne aludjék, előbb a távoli­­ak, nagyszülők, dédek, ültök, hogy az­tán ma az apák, az anyák, s jaj!­a gye­rekek, menni kell, míg a láb képes rá, míg az akarat hajt, s ha majd nem, ha majd ágyban, párnák közt, két gyertyát akkor is, csendben imát akkor is, könnyet, ha még maradt, akkor is. Emléküket, akkor is. Vdry D. Péter ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI GAZDAG KÍNÁLAT, SZERÉNY VÁSÁRLÓERŐ Virágözön halottak napjára Napok óta valóságos virágszőnyeg borítja a sepsiszentgyörgyi központi piac előtti parkolót, s a belvárosban több helyen sátrak ponyvája alatt, virágboltok bejárata kö­rül pompázik megannyi színben krizantémok sokasága. Ilyen gazdag, árban is elérhe­tő talán rég nem volt a halottak napi virágkínálat, s az sem késett el a vásárlással, aki mindeddig nem szerezte be elhunyt szerettei sírjára a virágokat - az árusok ma vélhe­tően olcsóbban próbálnak túladni nem kis fáradozás árán megtermelt virágaikon. (folytatása a 3. oldalon)­ ­ DEMETER VIRÁG KATALIN IMÁRÓL HOLNAPRA . Hogy szaporodnak a­­ Azon a vasárnapon - ősz volt vágy’ ta­vasz? -, amikor Luxor Vasile, még László­ként megjelent az örök egyforma játékhá­zacskák között, az udvaron, hogy világbíró kamerája elé parancsolja a családot, még nem volt földbe süppedve a ház, színpad­ként ragyogott az udvar, még nem verte fel a papsajt, a paréj, nagymama sem rakott szőnyegeket a kerítésre, hogy ne tudjon le­­leskelődni a szomszéd szemében bujkáló halál, nem, a szomszéd sem leselkedett, mi­ért is leselkedett volna, és főként kire? Halottak napján, amikor gyertyát gyúj­tok a család már csak a fotográfián létező tagjaiért, és megpróbálom magam elé kép­zelni őket , hogy szaporodnak évről évre a gyertyacsonkok hallani vélem nagymama hangját is, „csak addig tart a kötelesség, amíg engedi a becsület!", s gyertyák pislá­koló fényében, a fehér krizantémokkal borí­tott sírok között feltűnnek a család tagjai, végeérhetetlen menetben vonulnak, s kissé közönyösen, kissé szánakozva pillantanak rám, hogy eltűnjenek az emlékezet áttekint­hetetlen útvesztőiben. Szél kel a sírok között, libegnek-lobognak a gyertyák, s ha lehu­nyom a szemem, még egy-egy életfogytiglani pillanatra látni vélem őket. Meg szeretném tudakolni, hogy van ott túl, abban a másik világban, ahol az árnyak fénysugarakként libbennek tova, de halottaim az ő napjukon nem túlságosan közlékenyek. Hangjuk elmo­sódik a gyertyafényekben lobogó temető zsi­vajában, s már csak ama régi-régi fénykép, marad a boldog békeidők utolsó napjaiból, amint még bizonyára boldogan, életükkel elégedetten és vidáman, ott ülnek az udva­­ron, a húsleveses tál körül, egy viccet tör­vényszerűen követő félmosollyal bámulnak Luxor Vasilére, akkor még László, és fekete kendőivel takart masinájára. Ilyenkor egy pillanatra elhiszem, hogy mégiscsak lesz feltámadás, megláthatom őket még egyszer, de erősödik a szél, megha­jolnak a gyertyák, s a szomszéd simái e­gy fekete, csonkig égett gyertyára emlékeztető nénike imádkozását hallom, halottaink bé­kéjéért fohászkodik, noha az élőkért kellene. Hogy ne lehessen soha háború, hogy késlel­tetni tudjuk az élők körül lopakodó halált. Hogy szaporodnak a gyertyacsonkok... Bogdán László

Next