Háromszék, 2013. április (25. évfolyam, 6856-6879. szám)

2013-04-03 / 6856. szám

Történelmi régiókat, valós hatáskörrel Közigazgatási régiókra van szüksége Romániának a jelenlegi agyonközpontosított rendszer helyett - hangoz­tatta Victor Ponta kormányfő tegnap azon a fórumon, amelyet a Román Tudományos Akadémián rendeztek az ország regionális átszervezéséről, tudósok és politikusok részvételével. A jelen levő akadémikusok többsége sze­rint a régiókat a történelmi identitások alapján kell meg­rajzolni. Konkrét felosztásról nem beszéltek. Részletek a 2. oldalon Csoma-napok rangos konferenciával • BOKOR GÁBOR A kulturális kínálat tekintetében a megszokottat hoz­za a ma kezdődő Körösi Csom­a Sándor-napok program­ja, de a tudományos konferencia vonatkozásában az idei rendezvény az eddigi legtekintélyesebb - mondta el ér­deklődésünkre Gazda József szervező, a Körösi Csom­a Sándor Közművelődési Egyesület vezetője. Az idei, 24. konferencia té­mája is hozzájárult az előadók táborának több mint negyven főre való duzzadásához. Mi a magyar? - erről a kérdésről értekeznek a több kontinensről érkező szaktekintélyek. Japán­ból, Finnországból is érkeznek előadók, Párizsból, Torontóból küldött tanulmányokat is fel­olvasnak, bemutatják a Körösi Csom­a Sándor - lelki élet, val­lásosság című, átfogó kötetet. A gazdag kínálat mellett árnyékos oldala is van az idei Csoma-napoknak. „Ilyen még soha nem volt, holnap kezdő­dik a rendezvény, s ma még nem tudjuk, miből fedezzük a kiadásokat” - mondta el teg­nap délután Gazda József. A Kovászna legszínvona­lasabb kulturális eseményé­nek számító rendezvény költ­ségvetése harmincezer lej körüli, eddig még egy lej sem folyt be a szervezésre, mivel a letett pályázataikat még nem bírálták el, és azt sem tudják, pozitív lesz-e a pályázatkiírók döntése. „Menekülni nem le­het, a könyvet kinyomtatták, már kötik, a vendégek is ér­keznek, így az anyagi bizony­talanság óriási terhet jelent” - mondta el a szervező. (A rendezvény mai és holna­pi programja a 12. oldalon) Népszerűek az ingyenes vizsgálatok Tegnap már sátornyitáskor sorban álltak, akik vérnyomásu­kat és vércukorszintjüket akarták megméretni a sepsiszentgyör­gyi Dr. Fogolyán Kristóf Megyei Sürgősségi Kórház által kez­deményezett ingyenes programban, ugyanolyan nagy érdeklő­dés mutatkozott a laboratóriumi analízisek iránt, bizonyos gyer­mekgyógyászati vizsgálatokra még fogadnak jelentkezőket. (folytatása a 3. oldalon) Áldást kértek a határra A húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódik a határkerülés hagyománya, amiről a 17. század derekáról maradt fenn az első írásos emlék. A szokás jóval korábbi lehet, visszanyúlik a terméskérő ősi szertartások idejéig, a középkori misztériumjáté­­kokkal is rokonítható. Székelyföldön mindmáig él e népszokás. Idén húsvét va­sárnapján Bereckben, Kézdialmáson és Lemhényben kerülték a határt Kézdialmás és Csomortán hívei is­ kérik az áldást a határra, közösen ünnep­­már évtizedek óta Lemhénnyel közösen lik a feltámadást, hódolnak a keresztek­­kerülik a határt, hiszen régen egy egyház­­nél templomi zászlóikkal, imádkoznak, községet alkottak, és Szent Mihály-hegyi Kézdialmáson tizenkilenc esztendeig né­­templomuk is közös volt. Ezt a hagyó- hai Kovács Dénes vőfély irányította a lányt a mai napig megtartották, együtt határkerülést. Négy esztendeje Cserei Lázár katolikus gondnok, megyebíró vállalta fel e szerepet a polgármester biz­tatására. Reggeli fél nyolckor külön a határkerülőknek szóló szentmisén vettek részt, és kértek áldást Kopácsi Ferenc plé­bánostól. Utána a kézdialmási-csomortáni lovasok és szekeresek Felsőlemhénybe, az ottani iskola elé mentek, ahol a helybeli határkerülők csatlakoztak hozzájuk, mi­után átadták nekik a szentáldást. (folytatása a 3. oldalon) IMÁRÓL HOLNAPRA • Háború a láthatáron? Az elmúlt hetekben igen kiéleződött a harmonikusnak eddig sem nevezhető viszony Dél-Korea és Észak-Korea, illetve Amerika között. És éppen a kommunista bábállam, a világ utolsó kommunistának nevezett rémálma, diktatúrája vezéreinek kardcsörtető nyilatkozatai miatt. A kardcsörte­­tés nyilván hasonlat - mennyivel egyszerűbb lenne, ha kar­dokról volna szó! -, itt viszont egyértelműen nukleáris fe­nyegetésről beszélhetünk. Phenjan világossá tette, hogy végre leszámol déli testvérállamával, az őt élelmiszersegé­lyekkel még mindig támogató Dél-Koreával, és megkezdi a szent háborút az imperialista Amerika ellen. A kommunista Korea ugyanis a hírek szerint rendelkezik atombombával és rakétákkal is, és - ha egyáltalán célba tudja juttatni bombáit - időszakos veszteségeket okozhatna, megzavarhatná a kelet- és dél-ázsiai térség törékeny nyugal­mát, kényes egyensúlyát. A fenyegetőző kommunista rémál­lam harci állásaira amúgy is amerikai kilövőállomások ra­kétái szegeződnek, és most nem késett a reprezentatív ameri­kai válasz sem: ha egyetlen találat ér amerikai területeket, ha egyetlen amerikai katona haja szála is meggörbül, az el­lencsapás sem marad el, elsöprik Phenjant a föld színéről. Ezúttal a térség érintett államai is idegesen nyilatkoztak, nemcsak az első támadásokat elviselni kénytelen Dél-Korea, hanem Japán, de az eddig Észak-Korea szövetségesének számító Kína és Oroszország is. Nyilván, jól tudják, ha Phenjan támad, Amerika beavatkozik, és kész a cirkusz, ami időlegesen amerikai szempontból megoldhatja az észak-koreai helyzetet, megszüntetheti ugyanis a kommu­nista államot. De mi lesz ezután? A két Korea nyilván egye­sül, de a viszályban s a kialakuló vészhelyzetben leginkább érintett Kína arra is számíthat, hogy a nyomorgó északi kommunista államból milliók mennének át országukba. Az éhség és a nyomor már amúgy is évek óta katasztrófával fenyeget. A világtól „ légmentesen ” elzárt kommunista ál­lam atomprogramja sokba kerül, a félelemben, rettegésben élő, tájékozatlan lakosság éhezik. Nem beszélve arról, hogy az esetleges háború ökológiai katasztrófával is járhatna. Hiszen ez atomháború lenne, aminek a térséget érintő kö­vetkezményeit felesleges is részletezni. Oroszország és Kína megintette hat észak-koreai szövet­ségesét. Hogy Kína miért változtatott magatartásán, már je­leztük. Oroszország főként azért keményített be, mert egy esetleges háború után az amerikai dominancia uralkodóvá válhatna, megbontva a kényes egyensúlyt. A legnagyobb baj­ban kétségtelenül Dél-Korea lenne, a szöuli vezetésnek pilla­natnyilag fogalma sincs arról, hogy mit is kezdhetne északi testvérállama éhező lakosságával. A helyzet tehát bonyoló­dik. S úgy tűnik - bár nem szeretnénk jósolni -, hogy a világ­ból kieső és a reális katonai, politikai helyzetet felmérni kép­telen phenjani vezetésnek van látszólag a legkevesebb veszte­nivalója. Ők „ csak ” saját hatalmukat veszíthetik el! Bogdán László

Next