Háromszék, 2013. november (25. évfolyam, 7034-7059. szám)
2013-11-01 / 7034. szám
SZÉKELYFÖLD MINT FEJLESZTÉSI RÉGIÓ Népszavazásra készülnek SZEKERES ATTILA Antal Árpád és Tamás Sándor mint állampolgárok regionális népszavazási indítványt kezdeményeztek - jelentette be utóbbi elnöki minőségében Kovászna Megye Tanácsának tegnapi soros ülésén, napirend előtt. Kifejtette, 33 594 támogató szavazatot sikerült összegyűjteniük, s mutatta maga előtt az asztalon tornyosuló dossziékat. A helyi referendumon azt a kérdést kívánják feltenni: akarja-e, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye külön fejlesztési régiót alkosson Marosvásárhely központtal? Az elnök elmondta, az a rendelkezésre álló tíz napon belül senki nem fűzött ahhoz megjegyzést, így, az előírt harminc nap elteltével, november 14-én soros tanácsülést tartanak, s napirenden szerepel majd a népszavazás kiírásáról szóló határozattervezet. Érdemi vitára akkor kerül sor, most csak tájékoztatta a testületet - tette hozzá az elnök. aláírásokat az RMDSZ a Magyar Polgári Párt, a Székely Nemzeti Tanács, ifjúsági szervezetek és a magyar történelmi egyházak segítségével gyűjtötte össze, több mit 110 településen. A népszavazási kérelmet a támogató aláírásokkal a megye főjegyzőjénél iktatták. Az igényt kifüggesztették, s A MINŐSÉG VELED KEZDŐDIK, CSATLAKOZZ TE IS A SEPSISZENTGYÖRGYI AUTOLIV CSAPATÁHOZ! • ÚJ ELŐNYÖK BIZTOSÍTÁSA AZ PBI ALKALMAZÁSNÁL: ■ Karácsonyi és húsvéti ajándékok • Egészségügyi kártya ■ Termelési és minőségi juttatások • Várunk önéletrajzoddal az Autoliv sepsiszentgyörgyi székhelyén - Román Hadsereg utca 58. szám. Vagy tedd be az önéletrajzgyűjtő urnák valamelyikébe a következő helységek polgármesteri hivatalánál: Kovászna, Bodzaforduló, Borosnyó és Zágon. Világítunk HFEKETE RÉKA Napok óta nagy a sürgés-forgás a temetőkben, mert aki tehette, már korábban kiment sírt takarítani, előkészíteni a terepet a friss virágoknak, gyertyáknak, lámpásoknak. Az emlékezők virágárusoknál, piacon, kertészetekben válogatnak zsebükre szabottan a részvét virágai között. Talán nincs is még egy olyan virág, mint a krizantém, amelynek annyi változata, alakja, színe lenne, és amely cserépben, szálanként, csokorban is mutatós, viszonylag sokáig tart, és ha a hajnali fagy megcsípi, csupán frissességéből veszít, nem hal meg egészen. A mindenszentek és halottak napi készülődés összehozza a rokonságot, a közelről és távolról érkezőket, előkerülnek a fényképalbumok, együtt emlékeznek a családok. Ilyenkor az ima is azokért szól, akiket elveszítettünk. Szomorú, de szép ünnep. Virágokkal tele piacok ALBERT LEVENTE FELVÉTELE MI, HOL, MIKOR? Helyi hírek, események, rendezvények a 8. oldalon Mától interneten is regisztrálhatunk Tájékoztatónk a 4. oldalon Megújul az oltszemi Mikó-kastély A Kovászna megyei és a sepsibodoki önkormányzat megvásárolná, felújítaná és használná az oltszemi Mikó-kastélyt a hozzá tartozó kilenc hektár területtel. A megyei közgyűlés tegnap megszavazta a társulásról szóló határozattervezetet, következik, hogy Sepsibodok tanácsa is elfogadja azt. A felek egyenlő arányban vesznek részt a tervben. (folytatása a 3. oldalon) A műemlék sürgős beavatkozást igényel, tetőzete megrongálódott, a víz befolyik ! SZEKERES ATTILA A SZERZŐ FELVÉTELE IMÁRÓL HOLNAPRA . A virágok ma is ott vannak Inkább az illatát szerettem a templomnak, a fülledt, forró nyárban hűvös volt, tiszta és komoly. Meg az orgona hangját, mely mintha súlyt adott volna éneknek, fohásznak, mintha maga a bizonyosság volna: itt most jelen van és meghallgat Isten. És a harangszót is, a delet jelzőt vagy az istentiszteletre, vecsernyére hívót. Biztonságot árasztott: otthon vagyunk, íme, ott a torony, nem borult fel a világ rendje, együtt vagyunk. Uraltuk a teret, uraltuk az időt, mienk volt a világ - ma már tudjuk: azért, mert ők mindenről gondoskodtak. Szerettem a reggelt is. A fákon átszűrődő fémes színű reggeli fényt, a hideg, harmatos, dús füvet, a teát, a lágy tojást az asztalon, közben szól a rádió. Vagy a delet. Az izzó, mindent olvasztó napot, amikor oly sokat ér az ing, az árnyék, amikor oly nagy kincs egy korty víz, egy szalmakalap. Amikor mindenki megáll kis időre, hadd mutassa meg hatalmát a nap, hadd végezze el munkáját, szárítsa a szénát, színezze a búzát. Meg az estét. Amikor már mozdul a szellő, a tehéncsordát várjuk, a frissen fejt tejet, a szilvaízes kenyeret, öntözzük a virágokat, mert a virágnak ott a helye a ház előtt. Aztán a lábmosás, néhány szó, egykét ásítás, velünk tért nyugovóra a világ. Nem volt sem gond, sem félsz, sem fájdalom - ők cipeltek minden terhet. Szerettem a temetőt is, közel volt, csendes, gyümölcsfákkal tele, időnként ott is bóklásztunk, gyermekként még nem volt halál. Aztán egyszer csak tőlük kellett búcsúzni, s a temetőbe másként mentünk, gyászmenettel, fájdalommal. És most, amikor mindenütt benépesülnek a temetők, amikor virágokat helyezünk a sírokra, gyertyát gyújtunk szeretteink emlékére, mégsem temetőbe vágyom, az udvarra mennék vissza, a házhoz, a régi nyarakhoz. S bár jól tudom, hisz megtanultam, nem uraljuk mi az időt, sőt, a tér sem mindig a mienk, s van bőven gond meg félsz, meg fájdalom, megcsodálnám a virágokat. Vajon ők, akik gondoskodtak mindenről, akik cipeltek minden terhet, vajon ők tudják-e, hogy a virágok ma is ott vannak a ház előtt? Farcádi Botond