Háromszék, 2016. október (28. évfolyam, 7914-7939. szám)

2016-10-01 / 7914. szám

Tízéves a Százlábú néptánc mozgalom TORÓ ATTILA FELVÉTELE A gyermekeknek nem azért kell játékot, zenét, táncot, éneket tanítani, hogy ebből éljenek, nem is azért, hogy mutogassák magukat, hanem azért, hogy boldogabb emberek legyenek-vallja Virág Endre, aki feleségével, Imolával együtt tíz éve indította el a Százlábú Néptáncegyüttest, ezt a Száz­lábacskák Gyermek Néptáncegyüttes követte, amelyben jelenleg a harmadik Virág-nemzedék táncol, és jövő héten tartja első próbáját a negyedik táncos álom. Ma este a Százlábú-mozgalom három nemzedéke együtt üli a tízéves születésnapot, a sepsiszentgyörgyi Őszi Vásár színpadán tartják jubileumi gálaműsorukat. Az alkalomból Virág Endrével beszélgettünk. FEKETE RÉKA » Az elmúlt tíz év alatt több mint százötven előadást tartottak a Százlábú­együttesek, az első gyermek­táncosok azóta kinőttek az iskolapadból, az őket követő jelenlegi tizenévesek alkotják a Százlábú Néptáncegyüttest, a legkisebbek pedig a Százlábacs­kák Gyermek Néptáncegyüttest. Manapság, amikor az emberek életében nincs jelen szervesen a néptánc, a gyermekeknek nincs módjuk, hogy belenevel­kedjenek a néptáncba.» 3 Őszi vásár ínyencségekkel ALBERT LEVENTE FELVÉTELE Mesével, vásárral, koncertekkel fűszerezett eszem-iszom, dí­­nomdánom vár a hétvégén a sepsiszentgyörgyiekre, a már ha­gyományos Őszi Vásár idénre igazi kis fesztivállá nőtte ki ma­gát. Tegnap már kirakodtak a helyi termelők, megnyílt a vásári csárda, és a Csík zenekar koncertje előtt a magyar népmese is fő­szerepet kapott. Mától a gasztronómia kerül középpontba, pár­huzamosan zajlik a Kolbászparádé és Káposztafesztivál, a ké­szülő finomságok minden bizonnyal meg is kóstolhatóak majd, délután pedig gálaműsorral ünnepli tízéves születésnapját a méltán híres Százlábú Néptáncegyüttes, és fellép a Tokos zene­kar. Vasárnap délelőtt szabadtéri interaktív gyerektáncházba, mesés kalandozásra várnak kicsiket és nagyokat (egyébként népi gyermekjátékok és gyermekfoglalkozások végig lesznek a vásár ideje alatt), este pedig a hiteles cigányzenét játszó, népsze­rű magyarországi Parno Graszt koncertezik. (-kas) Tegnap este a Csík zenekar koncertezett a főtéren Otthon Elek apónál Nagybacon, Magyarhermány, Nagyajta, Bardoc, Vargyas, Szárazajta és természetesen Kisbacon óvodásai és kisiskolásai vettek részt azon a mesebarangoláson, amelyet a magyar népmese napja alkalmá­ból a Bodvai Egyesület szervezett Benedek Elek szülőfalujában. A háromszáznál több kisgyermek felkereste a nagy mesemondó sírját, s köszönetképpen a sok szép történetért virággal borították be azt. HECSER LÁSZLÓ : A Mars-lak udvarán Szabó Réka nyugal­mazott magyar szakos tanár­nő köszöntötte a kicsiket, majd elevenítette fel a legismertebb kisbaconi életpályájának né­hány meghatározó pillanatát: szólt a kis erdővidéki faluból a székelyudvarhelyi iskolá­ba került tehetséges diákról, a budapesti lapszerkesztő­ről, és felelevenítette a nehéz időkben az árral szembejövő és hazaköltöző lapszerkesztő alakját is. „A hit, szeretet, be­csület és szorgalom jellemezte életművét. Ünnepeljünk mi is a tőle kapott szeretet jegyében, s dolgozzunk úgy a hétközna­pokban, hogy méltók legyünk örökségéhez” - mondotta Elek apó dédunokája. A Bodvai Egyesület elnöke, Benedek-Hu­­szár Márta köszönetet mon­dott a gyermekeknek, amiért vették a fáradságot, s hetedhét határból Kisbaconba látogat­tak. Azt kívánta, miközben a falut végigjárják, fedezzék fel Kisbacon szellemi kincseit, és raktározzák el azokat lelkük­ben örök emlékként. »3 A SZERZŐ FELVÉTELE Mintegy háromszáz gyerek gyűlt össze Kisbaconban mától holnapra Üzenet a kőszobortól 1. "H Hábavaló volt a felhívás, a reklámkampány, r—m a személyes példamutatás: a legismertebb . A román szobrász, Constantin Brâncuşi megvásárolható remekművére a vártnál jóval keve­sebben adakoztak, s bár az utolsó napon - tegnap - tízezernél több, egyenként két eurót érő telefonos üzenet érkezett a megadott kóddal, a megcélzott összeg alig egyhatodát, hatmillió euró helyett egymilliót sikerült összegyűjteni egyéni hozzájáru­lásokból. A Föld bölcsességére 11 millió eurós szer­ződést írt alá a román állam nevében Dacian Cioloș kormányfő, és ő maga elsőként ajánlotta fel egy­havi fizetését a híres szoborra, később pedig több ismert személyiség is mellé állt, de mindez nem volt elég ahhoz, hogy az ország polgárai magukénak érezzék az ügyet. Mindössze egy kisvárosnyi ember szánt rá néhány gombnyomást a telefonján - 9 lejt! -, és egy falunyi tehetősebb személy utalt át külön­böző összegeket banki vagy internetes úton. A kudarcba fulladt közadakozás nemcsak azt jelenti, hogy most már kétszer annyit, öt helyett tízmillió eurót kell kifizetni - közpénz, nem esik kétségbe senki, eleve ezt javasolta a parlament és a legnagyobb párt (a szociáldemokrata) is­­, hanem többek között azt is, hogy Romániában a kultúra még mindig kevesek luxusa, a lakosság egy tizede sem vevő rá. A nacionalista szólamok népszerűek ugyan, ezekkel több százezer szavazatot lehet szerezni egy választáson, de egy kétségbevon­hatatlan értékű román műalkotás hazahozása milliókat hagy közömbösen, és ennek nem csupán az általános szegénység az oka, még csak nem is a tudatlanság (amit nem is lehet mindenkinek felró­ni). Az állam iránti bizalmatlanság is közrejátszik ebben az óvatos távolságtartásban: itt már annyi mindent elloptak és lehazudtak, hogy egyetlen sza­vahihető kormányfő nem tudja ezt a sok évtizedes keserű tapasztalatot lemosni. Főleg, ha tudjuk, hogy az adakozók nem ma­guknak, hanem az államnak veszik meg a Branusi­­szobrot -és a közös tulajdonból elegünk volt a kommunizmus évtizedei alatt. Túl sokat rabolt, és ma is jócskán lefölöz, sőt, pazarol és mellékvágány­ra, magánszámlákra terel az állam abból, amiért megdolgoztunk, miért adjunk még neki ráadást, önként? Gazdálkodjanak jobban! Ez jogos, és ennek a szemléletnek is köszönhetjük, hogy így állunk, helyben toporogva. Az állam egyféle ellenségünk, megnehezíti az életünket, elveszi a pénzünket, és mit ad cserébe? Elavult kórházakat, elavult tudást, rossz utakat, rosszul fizető munkahelyeket. Elfedi mindezt egy kőbe faragott eszme? Talán egyszer eljön annak az ideje, hogy a Romániában élők is magukénak érezzék az általuk fenntartott államot, és nagyobb arányban támo­gassák nemes céljainak elérésében. Ez hosszú, kitartó, következetes erőfeszítést kíván minden kor­mány és minden állami intézmény részéről. Önként adódik az üzenet: a Föld bölcsességére van szükség. DEMETER­. ILDIKÓ

Next