Háromszék, 2017. május (29. évfolyam, 8086-8111. szám)
2017-05-02 / 8086. szám
SEPSISZENTGYORCY Új kollégiumot avattak Amikor az erdélyi magyar történelmi egyházak püspökei megalapították a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet, arra kötelezték el magukat, hogy minden erejükkel támogatni fogják a magyar felsőoktatást, és ezt tette most is a református egyház, amikor egyetemi kollégiumot épített - hangsúlyozta Kató Béla, az Erdélyi Református Egyházkerület püspöke szombaton Sepsiszentgyörgyön a Fidelitas református egyetemi kollégium és szálló avatóünnepségén. Az egykori textilgyári leányszállás jelenleg az egyházkerület tulajdona, megvásárlásának és felújításának másfél millió eurós költségeit magyar állami pályázatokból és az egyház saját forrásaiból fedezték.»2 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Nemcsak egy romos épületet mentettek meg az enyészettől, de diákbentlakással és szállodával is gazdagodott Sepsiszentgyörgy Dalos díjátadás DEMETER I. ILDIKÓ »A rendezvényen az eddigi Pro Urbe díjasok, Sepsiszentgyörgy teljes vezetősége, a helyi tanács tagjai, kilenc testvértelepülés küldöttsége és a fellépők mellett sok civil érdeklődő is megjelent. Nyitányként a Székely Mikó Kollégium ötödikes diákjai reneszánsz dalokat furulyáztak, majd az első osztályos Déncs Máté szavalta el Kovács András Ferenc Molyocska című versét (amivel országos első díjat is nyert), majd a Mikó középiskolás kórusa és Stockbauer Hanzi Réka énekelt köszöntőt. »A Zenetanárnak másként nem is lehet kitüntetést átadni, csakis dalkísérettel. Dancs Árpádot volt iskolája jelenlegi és egykori diákjai is zenével köszöntötték az idei Pro Urbe díj átadási ünnepségén, amely oldott hangulatban zajlott vasárnap délben a Bod Péter Megyei Könyvtár Gábor Áron Termében. 2017. MÁJUS 2. • KEDD • XXIX. ÉVFOLYAM • 8086. SZÁM aromsze www.3szek.ro FÜGGETLEN NAPILAP ÁRA:1,70 LE • ELŐFIZETŐKNEK: 88 BANI HÁROMSZERI HULLADÉKGAZDÁLKODÁS Megkötötték a szerződést ünnepélyes keretek között írták alá a Maksa mellett, de lécfalvi területen épült korszerű hulladéklerakó működtetéséről szóló szerződést pénteken a megyeházán. A közbeszerzési eljárás nyertesének, az ECO Bihor Kft.-nek be kell szereznie a megfelelő engedélyeket. Az eljárást igyekeznek hatról három-négy hónapra leszorítani, addig munkaerőt alkalmazni. Csupán a lerakó működtetéséről van szó, a hulladékbegyűjtés továbbra is a bejáratott módszerrel folyik, a hulladékelhordás ára nem változik. SZEKERES ATTILA » Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke elmondta, tízéves folyamat végére tesznek pontot. Kiemelte a romániai törvénykezés és ügyintézés hiányosságait, hisz csak itt történhetett meg, hogy az építkezés odaítélésének eljárása 537 napot, majd a működtető kiválasztása 374 napot tartott. Hasonlatot vont a projekt és a sport között, hiszen előző este a Sepsi SIC női kosárlabdacsapata ismételten megnyerte az országos bajnoki címet. Mi vezetett ide? - tette fel a szónoki kérdést. Mindkét esetben a hit, a hit abban, hogy el tudjuk érni az eredményt - válaszolta.4 SZENT GYÖRGY-BÚCSÚ Ablakot nyitni az ég felé A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban vasárnap délelőtt megtartották a Szent György-búcsút, amelynek tiszteletbeli vendége, Bartos Károly kézdisárfalvi-kézdiszászfalusi plébános közvetlen hangon kereste az összefüggéseket Szent György lovag és Márton Áron püspök élete között, illetve a keresztény ember helyét, célját a világban. A szentmise kezdetén megáldották Hervay Katalin képzőművész Márton Áron püspökről készült táblaképét, amely a templom falát díszíti, és sorrendben a nyolcadik, különleges grafikai technikával készített, egész alakos illusztráció. Az ünnepi búcsú liturgiáját Miklós Katalin hegedű-, illetve Lőfi Colert orgonajátéka tette szebbé.»3 máról holnapra Csak egy szabadnap? Miért az mégiscsak összehasonlíthatatlanul / jobb, hogy ma már legtöbben egyszerűen. Jócsak egy kirándulásra, hosszú hétvégi kikapcsolódásra, baráti összejövetelekre alkalmas szabadnapként tekintünk május elsejére. Nem is olyan régen még felvonulásokról, a kommunista diktatúra vezetőinek éltetéséről, a szocializmus harsonákkal hirdetett győzelméről szólt ez a nap - és nemcsak remélnünk kell, de tennünk is azért, hogy azok az idők soha vissza ne térjenek. A kommunista rendszer, persze, a május 1. jelentését is meghamisította, érthető hát, hogy az 1989-es rendszerváltozás után a romániai társadalomban zsigeri ellenállást váltott ki a munka ünnepe - abban a formában legalábbis, amely kicsit is emlékeztet a múltra. S ha Európa és a világ más államaiban ma is különféle tömegrendezvényekkel - felvonulásokkal vagy éppen tüntetésekkel - hívják fel a figyelmet a munkavállalók jogaira, országunkban már sem a magukat a baloldalinak nevező pártok, sem a vezetőik korrupciós botrányai miatt alaposan meggyengült szakszervezetek nem rukkolnak elő nagyszabású rendezvényekkel így aztán, mint megannyi egyéb fontos kérdésről Romániában nem folyik értelmes vita a munkavállalók jogairól a tisztességesen dolgozók megélhetéséről, méltányos bérezéséről a munkaerőpiac átalakulásáról. Pedig kevés égetőbb társadalmi gond van, mint a munka világában jelentkező kihívások. Míg pár évvel korábban, a gazdasági válság idején a növekvő munkanélküliség okozott súlyos, családok százezreinek életét megkeserítő problémákat, ma már akut munkaerőhiányról beszélnek Romániában - főként az aktív lakosság elvándorlása, illetve a bérek alacsony szintje miatt. Mindeközben semmiféle előrelépést nem látunk a társadalom perifériájára szorultak, a cigányok, a mélyszegénységben élők felzárkóztatásában, mintha az állam tökéletesen elégedett lenne azzal az állapottal, hogy ők örökre kirekesztettek maradnak, tesséklássék ellátásukról majd csak gondoskodik az amúgy egyre kevesebb aktív, adófizető polgár. A bérezési méltánytalanságok kiküszöbölésével próbálkozik ugyan a szociáldemokrata kormány, az állami szférában legalábbis jelentősnek nevezhető fizetésemelésekről döntöttek, de a minimálbért is kimozdították megalázóan alacsony szintjéről, félő viszont, hogy minderre nincs meg a teljes fedezet, az amúgy fölötte szükséges intézkedéseknek pedig nagyobb lesz a böjtje, mint a haszna. Mindeközben Romániában senki sem foglalkozik azokkal a világ fejlettebb részein immár egyre égetőbb kihívásokkal, amelyek a robbanásszerű technológiai átalakulások velejárói: milyen képzésekre lesz szükség a jövőben, mely mesterségek élik túl a digitális fejlődést, milyen szakmák szűnnek meg teljesen ennek nyomán, hány munkahely válik feleslegessé, mi lesz az őrült tempó miatt egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe sodródó munkavállalókkal... FARCÁDI BOTOND