Háromszék, 2017. november (29. évfolyam, 8240-8265. szám)
2017-11-01 / 8240. szám
REFORMÁCIÓ 500 Tegyétek élővé Isten igéjét! A reformáció ötszáz éve elkezdődött, a következő ötszáz év most kezdődik, és ezért személyesen mindenki tehet a szolgálatával, hitével, szeretetével, az Istentől nyert bűnbocsánattal - hangsúlyozta igehirdetésében Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese tegnap a reformáció ötszáz évének tiszteletére tartott, a sepsiszentgyörgyi imahetet záró rendezvényen a Sepsi Arénában. Közel ezerötszáz résztvevő jelenlétében emlékeztek meg a Luther Márton által elindított folyamatról, amely jelenleg is tart, és arra kötelez, hogy higgyünk Istenben, legyünk hűek nemzetünkhöz és éljünk szeretetben embertársainkkal.»3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Közel másfél ezren ünnepeltek a sportarénában Forgalomkorlátozás a temető környékén Mindenszentek napján megtelnek a temetők azokkal, akik elhunyt hozzátartozóik, szeretteik, barátaik sírján gyertyát gyújtanak. Az emlékezés manapság már nem csupán a lelkiekről szól: a közúti forgalom is jelentősen megnövekszik, és egyre többeknek okoz bosszúságot. A torlódások elkerülése végett Sepsiszentgyörgy Polgármesteri Hivatala forgalomkorlátozást vezet be, az előző évek gyakorlatához hasonlóan a köztemető körüli utcák november elsején egyirányúvá válnak - így gépjárművel a Vár utcán csak felfelé, a Vulkán utcán csak lefelé lehet majd közlekedni. A városháza kéri a temetőlátogatókat, ebben a két utcában ne parkoljanak, ezen a napon a szemközti lőtéren lesz erre lehetőség. A központi katolikus temető megközelítése idén a Kertész utca folyamatban levő korszerűsítése miatt körülményesebb. A tiltótáblák szerint behajtani tilos, ennek ellenére vannak, akik megteszik. (demeter) Nem vállal felelősséget a prefektus Nem vállalhat felelősséget Sebastian Caca prefektus, hogy magyarellenes megnyilvánulások nélkül zajlik le a december elsejei nemzeti ünnep, de igyekeznek biztosítani a rendezvények törvényes lebonyolítását. Mint tegnapi sajtótájékoztatóján fogalmazott, sem ő, sem más nem lehet felelős az elhangzó beszédekért, hozzászólásokért, ám bíznak benne, nem ismétlődnek meg az előző évek történései. FARKAS RÉKA » A prefektus Tamás Sándor múlt heti felvetésére válaszolt. A megyei tanácselnök azt követően, hogy megszavazták 30 ezer lej kiutalását a nemzeti ünnepre, felhívta a figyelmet: a rendezvény tartalmáért a prefektus felel. Jelezte azt is, a mai napig nem határolódott el senki a tavalyi incidenstől, amikor az egyik szónok Ázsiába küldte a magyarokat, és elfogadhatatlannak nevezte, hogy más megyékből hozott fiatalok Sepsiszentgyörgy központjában azt ordibálják: Kifelé a magyarokkal az országból! Tamás Sándor azt is felvetette, hogy mindmáig nem kerültek elő a tettesek, akik 2015-ben a román katona állomási szobránál állítólag székely zászlóra cserélték a román lobogót, illetve máig nem azonosították, ki hasította el 2013 januárjában a park sarkára kitett román zászlót, de Sebastian Cucu ismét hárított: nem az ő hatásköre az elkövetők kiderítése, és mint fogalmazott, ő az első, aki tudni szeretné. Útlevéligénylés a világhálón Mától interneten is lehet időpontot kérni a megyei útlevélosztályra az új okmány kiállításához szükséges dokumentumok leadásához-így szeretnék elkerülni, hogy megismétlődjék a nyáron tapasztalt zsúfoltság. Kovászna megye elsők között csatlakozott az országos programhoz, az előjegyzés módját, előnyeit a tegnap ismertették a prefektúrán.» 2 ■■■ máról holnapra ■■■ Hol sírjaik domborulnak ak ~Tém voltam még hatéves, hiszen nagy- s mamám halála előtt történt. Temetésre A. vittek el jó szüleim, Uzonba. Tél eleje lehetett, pilinkélt a hó, a föld még nem volt megfagyva. Édesanyám fogta a kezem, az asszonyok között mentünk, lassan, ahogy haladt a gyászmenet. A temetőben csúszott a sáros föld, kapaszkodnom kellett a kézbe, amely addig csak simogatást adott. De akkor, ott, nagyon hideg volt édesanyám tenyere. Féltem azoktól a merev, akkor szeretetet nem sugárzó ujjaktól. És akkor megláttam a koporsót. Egy csákó volt a tetejére rögzítve. Többé nem tudtam a szemem levenni arról a tűzoltósisakról. Nem tudnám felidézni a szertartást, azt sem, kinek kívántunk vigasztalódást. Csak az egyszerű faládán a kopott fejfedő látványa rögzült állóképként emlékezetemben. Megvan-e még az a sír, áll-e meg ma mellette valaki a hant alatt porladóra emlékezve? Abban a korban, amikor az elmúlás gondolata még legkevésbé sem foglalkoztatja az embert, meghalt legjobb barátom édesapja. Nem értettem, miért történt ez vele, átvállaltam volna gyászát, de nem lehetett. A temetésen ő nem sírt. Én igen. Szégyelltem könnyeim, de képtelen voltam visszatartani. Valamibe kapaszkodni próbáltam, kétségbeesetten kerestem barátom tekintetét, a mélybarna szemek azonban élettelen ültek üregükben. A földet néztem hát, az agyagos rögöket, amint a lapátokról a gödörbe hullanak. A tompa puffanásokra mindegyre összerezzentem. Időnként, ha elmegyek amellett a sír mellett, még hallom azt a hangot. Barátom azóta messzire szakadt, most nem tud hazajönni. Lesz-e, ki virágot tegyen ma édesapja sírjára? Csapkodja a szél arcomba a hópelyheket, feleségem kendőt tesz fejére, fiam dacol az elemekkel, allán most sarjad a szakáll, ebben a korban ezt kell tennie. Üres a temető, csak egy öregasszony kínlódik a síron felnőtt gyommal, rövid nyelű kapáját botként használja. Emlékek süvítenek a fejfák között, a gaztól megtakarított bölöni temetőben semmi nem állja útjukat. A sírkert elülső részében a legtöbb kőoszlop ledőlt már, néhányon látszik még az írás, a málló anyagba rótt jeleket egyre nehezebb kibetűzni. Nem tudom, miért, versfoszlány türemkedik elő valahonnan mélyről. „Mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek.” Dédnagyszüleim sírjánál gyertyát gyújtunk. A kicsinyke láng mindegyre kialszik, tenyeremmel hiába kerítem. Az a réges-régi temetés jut eszembe, és édesanyám jéghideg tenyere. Egyszer fogtam még így az ő kezét. Utoljára. Ma is gyertyát gyújtok emlékére. VÁRYOS PÉTER