Háromszék, 2017. november (29. évfolyam, 8240-8265. szám)

2017-11-01 / 8240. szám

REFORMÁCIÓ 500 Tegyétek élővé Isten igéjét! A reformáció ötszáz éve elkezdődött, a következő ötszáz év most kezdődik, és ezért személyesen mindenki tehet a szolgálatával, hitével, szeretetével, az Istentől nyert bűnbocsánattal - hangsú­lyozta igehirdetésében Incze Zsolt, a Sepsi Református Egyházmegye esperese tegnap a reformá­ció ötszáz évének tiszteletére tartott, a sepsiszentgyörgyi imahetet záró rendezvényen a Sepsi Arénában. Közel ezerötszáz résztvevő jelenlétében emlékeztek meg a Luther Márton által elin­dított folyamatról, amely jelenleg is tart, és arra kötelez, hogy higgyünk Istenben, legyünk hűek nemzetünkhöz és éljünk szeretetben embertársainkkal.»­3 ALBERT LEVENTE FELVÉTELEI Közel másfél ezren ünnepeltek a sportarénában Forgalomkorlátozás a temető környékén Mindenszentek napján megtel­nek a temetők azokkal, akik el­hunyt hozzátartozóik, szeretteik, barátaik sírján gyertyát gyúj­tanak. Az emlékezés manapság már nem csupán a lelkiekről szól: a közúti forgalom is jelentő­sen megnövekszik, és egyre töb­beknek okoz bosszúságot. A torlódások elkerülése vé­gett Sepsiszentgyörgy Polgár­­mesteri Hivatala forgalomkor­látozást vezet be, az előző évek gyakorlatához hasonlóan a köz­temető körüli utcák november elsején egyirányúvá válnak - így gépjárművel a Vár utcán csak felfelé, a Vulkán utcán csak lefelé lehet majd közlekedni. A városháza kéri a temetőlátogató­kat, ebben a két utcában ne par­koljanak, ezen a napon a szem­közti lőtéren lesz erre lehetőség. A központi katolikus temető megközelítése idén a Kertész utca folyamatban levő korsze­rűsítése miatt körülményesebb. A tiltótáblák szerint behajtani tilos, ennek ellenére vannak, akik megteszik. (demeter) Nem vállal felelősséget a prefektus Nem vállalhat felelősséget Sebastian Caca prefektus, hogy magyarellenes megnyilvánulások nélkül zajlik le a december elsejei nemzeti ünnep, de igyekeznek biztosítani a rendezvé­nyek törvényes lebonyolítását. Mint tegnapi sajtótájékoztató­ján fogalmazott, sem ő, sem más nem lehet felelős az elhangzó beszédekért, hozzászólásokért, ám bíznak benne, nem ismét­lődnek meg az előző évek történései. FARKAS RÉKA » A prefektus Tamás Sándor múlt heti fel­vetésére válaszolt. A megyei tanácselnök azt követően, hogy megszavazták 30 ezer lej kiutalását a nemzeti ünnepre, felhívta a figyelmet: a rendez­vény tartalmáért a prefektus felel. Jelezte azt is, a mai napig nem határolódott el senki a tavalyi incidenstől, amikor az egyik szónok Ázsiába küldte a magyarokat, és elfogadha­tatlannak nevezte, hogy más megyékből hozott fiatalok Sepsiszentgyörgy központjá­ban azt ordibálják: Kifelé a magyarokkal az országból! Tamás Sándor azt is felvetette, hogy mindmáig nem kerültek elő a tettesek, akik 2015-ben a román katona állomási szob­ránál állítólag székely zászló­ra cserélték a román lobogót, illetve máig nem azonosítot­ták, ki hasította el 2013 janu­árjában a park sarkára kitett román zászlót, de Sebastian Cucu ismét hárított: nem az ő hatásköre az elkövetők kiderí­tése, és mint fogalmazott, ő az első, aki tudni szeretné. Útlevéligénylés a világhálón Mától interneten is lehet időpontot kérni a megyei útlevélosz­tályra az új okmány kiállításához szükséges dokumentumok leadásához-így szeretnék elkerülni, hogy megismétlődjék a nyáron tapasztalt zsúfoltság. Kovászna megye elsők között csatlakozott az országos programhoz, az előjegyzés módját, előnyeit a tegnap ismertették a prefektúrán.» 2 ■■■ máról holnapra ■■■ Hol sírjaik domborulnak­ ak ~Tém voltam még hatéves, hiszen nagy- s mamám halála előtt történt. Temetésre A.­­ vittek el jó szüleim, Uzonba. Tél eleje lehetett, pilinkélt a hó, a föld még nem volt megfagyva. Édesanyám fogta a kezem, az asszo­nyok között mentünk, lassan, ahogy haladt a gyászmenet. A temetőben csúszott a sáros föld, kapaszkodnom kellett a kézbe, amely addig csak simogatást adott. De akkor, ott, nagyon hideg volt édesanyám tenyere. Féltem azoktól a merev, akkor szeretetet nem sugárzó ujjaktól. És akkor megláttam a koporsót. Egy csákó volt a tetejére rögzítve. Többé nem tudtam a szemem levenni arról a tűzoltósisakról. Nem tudnám felidézni a szertartást, azt sem, kinek kíván­tunk vigasztaló­dást. Csak az egyszerű faládán a kopott fejfedő látványa rögzült állóképként emlékezetemben. Megvan-e még az a sír, áll-e meg ma mellette valaki a hant alatt porladóra emlékezve? Abban a korban, amikor az elmúlás gondo­lata még legkevésbé sem foglalkoztatja az em­bert, meghalt legjobb barátom édesapja. Nem értettem, miért történt ez vele, átvállaltam vol­na gyászát, de nem lehetett. A temetésen ő nem sírt. Én igen. Szégyelltem könnyeim, de képtelen voltam visszatartani. Valamibe kapaszkodni próbáltam, kétségbeesetten kerestem barátom tekintetét, a mélybarna szemek azonban élet­telen ültek üregükben. A földet néztem hát, az agyagos rögöket, amint a lapátokról a gödörbe hullanak. A tompa puffanásokra mindegyre összerezzentem. Időnként, ha elmegyek amel­lett a sír mellett, még hallom azt a hangot. Barátom azóta messzire szakadt, most nem tud hazajönni. Lesz-e, ki virágot tegyen ma édesap­ja sírjára? Csapkodja a szél arcomba a hópelyheket, feleségem kendőt tesz fejére, fiam dacol az elemekkel, allán most sarjad a szakáll, ebben a korban ezt kell tennie. Üres a temető, csak egy öregasszony kínlódik a síron felnőtt gyommal, rövid nyelű kapáját botként használja. Emlékek süvítenek a fejfák között, a gaztól megtakarí­tott bölöni temetőben semmi nem állja útjukat. A sírkert elülső részében a legtöbb kőoszlop le­dőlt már, néhányon látszik még az írás, a málló anyagba rótt jeleket egyre nehezebb kibetűzni. Nem tudom, miért, versfoszlány türemkedik elő valahonnan mélyről. „Mert a legárvább, akinek még halottai sincsenek.” Dédnagyszü­­leim sírjánál gyertyát gyújtunk. A kicsinyke láng mindegyre kialszik, tenyeremmel hiába kerítem. Az a réges-régi temetés jut eszembe, és édesanyám jéghideg tenyere. Egyszer fogtam még így az ő kezét. Utoljára. Ma is gyertyát gyújtok emlékére. VÁRYOS PÉTER

Next