Hasznos Mulatságok, 1834. 2. félév (1-52. szám)
1834-07-02 / 1. szám
ldogságos Szűz oltára alatt pislogó világot. Ahogy vala ő azon asszonyok közül , kiket életpályánk társául óhajtanánk; egy azok közül, kiknek nyájas mosolygásáról , kellemes tekintetéről álmodozunk. És mégis illy hódítást, mellyért vérünket ontanánk , melly egy ember egész életének szerencséjét tenné, F. báró hidegen nézett. Szerelmes légyen, ő ! pfúj! Vesztene azáltal tekintetéből és koczkáztatná becsületét. Az orgiát követett napon, az éjjeli munkától még egészen bádladtan, hivatja gyönyörűséget intéző titoknokát és néhány óra múlva a’ fogadott Frontinus a’ helyszínéngondolt megtámadási tervével vissza jön. De miatta egy házba kellenék menni: csábítónk köpönyegébe burkózott, ’s egyenesen Sz. Eustak templomába ment. Ollyankor történt ez, midőn a’ sötétes szent hajlékban alig lehete szemlélni imitt amott néhány híveket , és ezeknek imádkozása valami ünnepiesnek tetszék; olly látvány vala az, mit ő meg nem foghatott. Alig mert a’ néma bolthajtásokra tekinteni : nem az Isten az kiért ő ide jött; egy asszony az , kit ő kerese, és csak az előtt álla meg. Elmerülve ’s áhítatosan térdelt az széke előtt; a szelídség terjedt szét egész ábrázatján. A’ báró egy vaskos oszlop mögül nézé néhány pillantatig, s osztán köpönyegével egészen elfedve magát, térdre ereszkedett mellette, és gondolatiba elmerülni látszott. Egy ember imádkozásában van valami különös méltóság és komolyság, ollyas, a’ mi meghatja a’képzelődést. Haza menvén az ifjú spanyolné nem álhatámeg, hogy ne gondolkozzék azon idegenről, kit maga mellett olly nagy buzgósággal látott imádkozni, s ezt ő kétség kívül csupa újságkivonásból tette. Már ez sok volt: mindjárt először illy figyelmet gerjeszteni. Másnap ismét a’ szentegyházba ment ’s elfoglalá szokott helyét, az ismeretlen megelőzést, térden mint tegnap, és hasonló áhitatosságban, imádkozott kétségkívül... Ezen a napon Paquita szemei többször néztek az egyház amaz oldalára, hol ezen ember állott, kit különös titok látszok rejteni.