Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-09-16 / 23. szám

Hasznos Mulatságok. CA’ Hazai 's Külföldi Tudósításokhoz.­­ 1835. 23. szám. September 16 dikán. ----------------------------------------------------------------------­a Fia­m— Öcsénk—Bátsink !!!“ Székes-Fejérvárról, a’ magyar királyok sírhalmá­ról indulván, mintegy két hét múlva már ott utaz­tam, hol szívdöbögve szemlélgettem a’ régóta nem látott, de még is ösmért, ’s igen kedves tájt. Nyugot­­ra: Hargita, Tekerő, Kormos hegyek, ezek­nek tövében a’ tekergő Olt folyam. Éjszakra: Tar­kő, Bálványos, Pogány havasok. Keletre: He­­tedfélmegye orotványi ötlének szemeimbe. Alcsik’ nagy mez­éji házom megett maradónak. A’ nap leáldoza. Estvéli harangszóra kalaptalan imádkozának a’ jámbor lakosok. „Jobbra’ mondám kocsisomnak, ama két játszó gyermeknél állt meg, így lett, megállapodott kocsimból leszállottam, egy ud­varra bementem, a’ házigazdától mint utas éjszakára menedékhelyet kérendő. „Szívesen“ jön a’ felelet. Alkalmatosságom iránt a’ vendégszerető házigazda minden rendelést megtévén, hajlékába kísére. Beköszö­­nök egy szobába. — ,,Hozta isten az urat“ követé be­­léptemet. „Klári gyújts gyertyát“ parancsoló, mint sejdíthetém, a’ gazdasszony, ’s a’ kis leány nem soká „jó estét kívánva“ világíta be. ,,A’ pap-szobába is“ megszólalnia egy éltes asszony. Szombat estve vala, bojt tehát, mégis vendégszere­tő szívöknek a’ vacsora készítésre nézve ellent nem állhattam. — M­­íg ők itt ott forgolódnak, körül néz­tem a’ szobában, ’s a’ benn lévő gyermekek előtt szí­vem kitörését ugyan elfojtám , de köny, örömköny gürdült­ le orczámon. Most többen jövének be a’ szobá­ba, minden gyanítás eltávoztatása végett, szemeim Második Felesztendő.

Next