Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)
1835-09-16 / 23. szám
Hasznos Mulatságok. CA’ Hazai 's Külföldi Tudósításokhoz. 1835. 23. szám. September 16 dikán. ----------------------------------------------------------------------a Fiam— Öcsénk—Bátsink !!!“ Székes-Fejérvárról, a’ magyar királyok sírhalmáról indulván, mintegy két hét múlva már ott utaztam, hol szívdöbögve szemlélgettem a’ régóta nem látott, de még is ösmért, ’s igen kedves tájt. Nyugotra: Hargita, Tekerő, Kormos hegyek, ezeknek tövében a’ tekergő Olt folyam. Éjszakra: Tarkő, Bálványos, Pogány havasok. Keletre: Hetedfélmegye orotványi ötlének szemeimbe. Alcsik’ nagy mezéji házom megett maradónak. A’ nap leáldoza. Estvéli harangszóra kalaptalan imádkozának a’ jámbor lakosok. „Jobbra’ mondám kocsisomnak, ama két játszó gyermeknél állt meg, így lett, megállapodott kocsimból leszállottam, egy udvarra bementem, a’ házigazdától mint utas éjszakára menedékhelyet kérendő. „Szívesen“ jön a’ felelet. Alkalmatosságom iránt a’ vendégszerető házigazda minden rendelést megtévén, hajlékába kísére. Beköszönök egy szobába. — ,,Hozta isten az urat“ követé beléptemet. „Klári gyújts gyertyát“ parancsoló, mint sejdíthetém, a’ gazdasszony, ’s a’ kis leány nem soká „jó estét kívánva“ világíta be. ,,A’ pap-szobába is“ megszólalnia egy éltes asszony. Szombat estve vala, bojt tehát, mégis vendégszerető szívöknek a’ vacsora készítésre nézve ellent nem állhattam. — Míg ők itt ott forgolódnak, körül néztem a’ szobában, ’s a’ benn lévő gyermekek előtt szívem kitörését ugyan elfojtám , de köny, örömköny gürdült le orczámon. Most többen jövének be a’ szobába, minden gyanítás eltávoztatása végett, szemeim Második Felesztendő.