Hasznos Mulatságok, 1835. 2. félév (1-52. szám)

1835-09-16 / 23. szám

­ 180 gyen, mégyen ’s végre a’ keresetthez betoppan. Me­rően nézik egymást. Hűledez a’ pogány­hoz hajlott esketszegő, ’s „Ember! távozz innét, ezzel fogadja , a’ Tatár mindjárt —.“ Ne félj lelkem! „Pénz, vagy gyi­­lok“ szabad leendesz, jer fuss velem, monda a’ férj— Hátrál at nő, őt elveszteni kívánva. Fergeteg­űl most a’ lovag szemein, vissza emlékezik az oltár’ zsámolára, vissza a’ boldog múltra. Felkarolá fecskéjére vonako­dó nőjét, ’s gyorsan repül Hazája felé. Már már hon a’ földét tapodá, ’s por felleg közt utól éri a’ vad tatár. Összecsapnak, lóháton és gyalog is küzdenek. Gyengül a’ székely, ’s csak nem széde­­leg. „Édes nőm r emelt kezet mellettem“ kiált, de mozdulatlan áll a’ hírtelen, ’s maros nevű kutyája ugrott a’ tatárra, ’s egy erős döfés után így lett áldo­zatja a' lovag’ bosszúdühének. „Hah undok asszonyi szörnyeteg! hát ez az esküvel erősített hívség ?“ így dörgött nőjéhez, ’s egy halálos csapásra élet nélkül rogyott le a’ hírtelen.“ — Itt elhalgata Klári. Józsi azon észrevételt terjeszté elő, hogy az említett lovag bűne­­bánásából később sok egyházakat építetett. Hellyeselém az elbeszélést, ’s ismét megjutalmazám. Felkeltünk az asztaltól. Fáradt testemnek nyu­galmat, ’s éjeli pihenést a’ pap-szobában ajánlának. — Ebbe kisérvén, értesítének ezen nevezetről is ; a’ helység t. i. csak filialis vala, ’s az isteni tiszte­letre megjelenő pap a’ nékem rendelt szobába szokott beszállani, innét ragadt reá a’ pap szoba neve. Most mindnyájan, távozni akarának. Kikérém még egy kevéssé jelenlétüket. A’ kis Klári egy törté­net’ elbeszélésével múlattató; én egy legközelebbi e­­setet mondandók. Reményiem ébresztő, ’s álmot elű­ző leend. Egy hív anyát több magzatokkal áldott meg az Isten — Tudjuk be, forgandó az emberi sors! ez a’ legkissebbik gyermeket messze földre veté el. A’ tá­volság édes anyja iránti szeretetét meg nem hűtheté. Tizenkét év múlva tehát anyjának ’s testvérinek látó­

Next