Hasznos Mulatságok, 1840. 1. félév (1-50. szám)

1840-01-01 / 1. szám

Pest 1840. Szerdán Jan. 'trén A' metidsh­ai puszta Északafrikában. Azon tartomány legnagyobb része, melly régeiben Algír nevet viselt, vagy a’ földterület, melly a’ D­ey közvetlen igazgatósága alatt állott, teszi jelenleg a’ m­e t­i­d s­h­a­i pusztát. Ezen síkság hossza még pontosan nincs kieszközölve, de azt 20—25 órányinak tartják. Szélessége változó, 3—1­4, középen pedig 6 órán felül. Félhold vagy inkább iv­ alakú, végső pontjain kelet ’s nyugaton a’ tengert érinti, mig attól közép tája felé mindinkább távozik. Ez ívnek sík ’s tenger közti benső terét az úgyne­vezett algíri massif (sahel) vagy dombvidék tölti­­be , melly északon a’ tengerpart mentében vonul, délen pedig a’ szerint szélesedik, a’ mint a’ Me­­tidilia a’partkörnyéktől távolodik. Dél- kelet- és nyugaton e’ nagy rónaságot az Atlashegy szegi, melly ugyan azon alakzatot követvén, még nagyobb ivet képez, végpontjaival keleten ’s nyugaton a’ tengerig annyira benyomulva, hogy a’ lapályos hé­zag ott egészen elenyészik. Úgy van, mintha az öreg Atlas féltékenységből minden oldalról körülkarolná a’ szép, fiatal, virító Metidshat. Algír városa dombvidék (sahel) által válasz­­tatik el a’ siktól, ’s ettől egyenes, déli vonalban mintegy 6 órányira fekszik. Buffarik falu ’s az ottani tábor, a’ franeziák főfegyverhelye, közép­pontját foglalja­ el a’ pusztának, ’s egyenlő távol­ban van (3 óra) az Atlashegy­­ ’s sáh­éitól. Buffa­­rikból legszebb kilátás esik a' zöld, félholdidomu térségre. Az arab d u a r-ok, h a u s h-ok és d s h e­­mak *) ámbár számuk nehány százra felmegy, majdnem elenyésznek a’ tömérdek lapályon, ’s csak egyes kis pontocskák gyanánt tűninek elő a’ Ur sivatagból. Első érzése az európainak Metidscha tekinteténél—a’ pusztaság érzete. Elbámul az em­ber a’ kevés népességen, ’s számlálja, mennyi buja­ földnek volna helye az üres közön. E’ sikon nehány száz ezer hektár föld hever miveletlenül. Arab lakosi híresek az egész tartományban dolog­iszonyukról , mint ezt már Hamdan-ben-Othman- Khodsha is említé; alig vetnek annyi gabnát, mennyi saját táplálatokra szükséges, és majdnem egyedüli nyereségük a baromtenyésztés, mi a’ búja növényzet m­iatt meglehetős sikerű.—Első fu­tó pillanatra a’ rónaság felülete szinte a’ tenger­tükréhez hasonlónak tetszik; csak a’ hegyekhez közeledvén veszi észre az ember, ezek lassú le­l­­ ­­ső szám. Első felév­­ tősségét délről éjszaknak, úgy hogy a’ hegyi fo­lyamok , noha az algíri massif-ig gyors futások van, ott a’ dombvidéknél magas gátba ütközvén, elterjedt pos­vány­okká alakulnak. A’ sík mindkét végső szélin, hol a’ dombvidék, egészen rónaság­­ba merül, a’ folyók akadály nélkül föl­­tárják pon­tosan kijelelt medrekben futásukat a’ tenger fele. Ezért is hiszik lehetségesnek e’ nagy mezőség’ tökéletes kiszárítását csatornák által, mellyek a’ kisebb koválygó patakokat keleten az Arash-ba nyugaton pedig a’ Massafran-ba vezetnék. A’ munkálatok ezen nagy v­állalathoz 1834. évben va­lóban meg is kezdettek ; erre a’ hadsereg, kato­nafoglyok ’s bérbe fogadott arabok használtattak; már is sok árok metszi keresztül a’ lapályságot, de még minden tévelygő folyamnak ’s innen a’ miasma-nak nem lehetőnek urai. A’ metidik­ai sik hét év óta mindig kívánt édene volt a’ gyarmatosítás barátinak. Ha sze­mökre vetők nekik hosszas késedelmezésöket a’ javaslati tenyésztési rendszerrel, közönségesen ezt szokták válaszolni: mi csak a’ síkságot növelhet­jük , ’s nem akarjuk tőkéinket a’ háladatlan domb­vidéken koczkáztatni, várunk, mig a’ sik birto­kunkba jut. A’ gyarmatosítás ellenesei, köztök Berthezéne tábornok, Metidsha becsét ’s ter­mékenységét mindig tagadák, főleg annak posvá­­nyos helyzeténél fogva, melly, véleményük sze­rint , minden tervet virágzó ültetvényekre meg­­hiusitandna. Azonban a’ telepítést pártolók remé­nyei , ’s az azt ellenzők következtetései egyenlőn túlságosak valának. Tudva van, miként a’török uralkodás zsarnoki nyomása alatt, melly szünte­len csak kiszívására törekedett az alávetett népek­nek, ’s a’ meghódoltatott tartományok jólétével és jövendőjével mintsem gondolt, a’ föld legál­­dottabb vidékei rövid időn sivataggá változtak. A’ népség szellemi erejével, rendszerint a’ föld’ kincsei is szunnyadnak ’s barbárok ritkán laknak paradicsomban. A’ törökök és arabok Metidsha tőrein azok valának, mik a’ mosti spanyolok An­dalusia rónáira nézve voltak. Azon időben, midőn a’ mórok még egy nagy mivelt nemzetet képezé­­nek, midőn ezen jelenleg elaljasult népet, a’ mai homályos ’s nyomora fanatismus helyett, még tettre erős értelem lelkesítő, a’ „sevillai maris­mák“ név alatt ismert rónák igen termékeny ’s népes táj valának. Mióta azonban a’ spanyolok a* mór csatorna-építményeket elhanyagolták, oda tó­dultak a’ Guadalquivir vizei, ’s a* virány vadon mocsár jon. A’ metidshai pusztán is talál az em­ber egykori csatornák nyomára, mellyek bizon­ HASZNOS #­ Dshema, több házakból vagy gunyhókból álló falu; Hausb, mezei jószág; Duar, falucska sátorokból; a’ kabylok faluikat a’ hegységekben dasbkrah­nak

Next