A Hazáért, 1964 (19. évfolyam, 1-51. szám)

1964-01-09 / 1. szám

1IUCSIDZI11 i m­iMimmiin m­iniTitáji Az elmúlt napokban érte­kezletet tartottak a BM Karha­talom kommunistái. A pártaktívan részt vett Földes László elvtárs, az MSZMP Központi Bizottságá­nak tagja, a belügymo­iniszter első helyettese, Matók Béla elvtárs, az MSZMP Központi Bizottsága adminisztratív osz­tályának munkatársa. Dr. Nagy Kálmán ezredes elv­társ, a BM Karhatalom pa­rancsnokának politikai helyet­tese nyitotta meg a tanácsko­zást. Dr. Bök Péter alezredes elvtárs, a BM Karhatalom Pártbizottságának titkára be­számolójában értékelte a­­BM Kar­hatalomnál tevé­kenykedő választott pártszervek mun­káját, elemezte egyes pártbi­zottságok tevékenységét. Rá­mutatott a kommunisták pél­damutatásának szükségszerű­ségére, szervező, irányító mun­kájának fontosságára. Bírálta a még meglevő hiá­nyosságokat, s reményét fejez­te ki, hogy a pártalapszerveze­­tek, az egész párttagság tevé­keny részvételével sikeresen munkálkodnak a fő feladatok végrehajtásának elősegítésén, a személyi állomány politikai öntudatának további növelé­­­­sén. A beszámolót élénk vita kö­vette. MÉG EGYSZER A TISZTELEK MUNKÁJÁRÓL z újonckiképzésen a legnagyobb fel­adat a rajparancsnokokra hárul. Ők azok, akik az újoncok tényke­dését közvetlenül irányítják. Tiszteseink az eddig eltelt időszakban bebizonyították, hogy az iskolán szerzett elméleti felké­szültségüket a gyakorlatban is alkalmazni tudják. Azonban a napi feladatok végre­hajtása során gyakran találkozhatunk olyan alapvető módszertani hibákkal, ame­lyek gátolják a rajparancsnoki nevelő­munka hatékonyságát. Szinte majd minden alegységnél előfor­dul, hogy a rajparancsnokok vagy a sza­kaszparancsnok helyettesek bizonytalanok a foglalkozások vezetésében, mert nem fordítottak gondot a felkészülésre és csak a rutinra vagy a „jó memóriára” alapozva állnak ki alegységeik elé. Sokszor előfordul az is, hogy csak ál­talánosságban parancsolnak, vagyis a napi­rendben kötelezően előírt munkák elvégzé­sére nem jelölik ki a felelős személyeket. — Söpörjék ki a szobát! — mondja az egyik rajparancsnok a takaródóra való fel­készülés idején. De hogy ki söpörje ki, ar­ról már nem gondoskodik. Ez a parancs mindenkinek szól, azaz senkinek sem, végrehajtását nincs kitől megkövetelni. Súlyos hiba, amikor az alegység sorako­­zójánál egy-egy raj ténykedését több tisz­tes is irányítja, különböző vezényszavak — sokszor ellentétesek — egymást érik, s az újoncok azt sem tudják, kire hallgassa­nak, melyik parancsot, vezényszót hajtsák végre. gyes tisztesek arról panaszkodnak, hogy egy-egy beosztottal nem tud­nak mit kezdeni, mert fegyelme­zetlenek, nevelhetetlenek, ügyetlenek és véleményük szerint: „Kár foglalkozni ve­lük, úgysem lesz belőlük sohasem katona.” Korai és káros következtetés ez. Tiszte­seink jobban tennék, ha az elhamarkodott véleménynyilvánítások helyett türelem­mel, hatékonyabb pedagógiával igyekezné­nek gyengébb felkészültségű beosztottaikat tanítani, nevelni.­­ Aki csak a beosztottak előtt álló köve­telményeket hangoztatja és önmagáról el­feledkezik, az előbb-utóbb súlyos visszássá­­­gokra ad okot. Van-e annak a rajparancs­noknak tekintélye, aki a beosztottaitól pél­dás körletrendet, öltözködést, mintaszerű feleletet vár, de saját körlete elhanyagolt, ruházata rendetlen és a foglalkozásokat fel­készületlenül vezeti. A válasz egyértelmű: a rajparancsnoknak nemcsak követelni, ha­nem példát mutatni is kell. Nem volna hiteles a kép, ha meg nem említenénk a hiányosságokon kívül azokat a hasznos kezdeményezéseket, amiket nap mint nap tapasztalunk. Jól bevált és kö­vetendő példa, amikor a kollektíva egy­­egy tagja alkalomadtán elmondja élettör­ténetét, s ezeken a beszélgetéseken termé­szetesen a rajparancsnok is jelen van. Így nemcsak a beosztottak ismerik meg egy­mást, hanem a rajparancsnok is megismer­heti embereit. Helyesen értelmezik a kol­lektíva nevelő tevékenységét ott, ahol a fegyelmezetlenkedőket, a hanyagokat a zaj előtt bírálják meg, vagy a munkában élen­járókat a közösség előtt dicsérik. Iszteseink az iskolán szép eredmény­nyel vizsgáztak, ami bizonyítja, hogy képzettségüket fogva alkal­masak a katonák nevelésére, de további eredményes munkájuk elengedhetetlen fel­tétele: a helyes pedagógiai módszerek is­merete és alkalmazása! Dávid Sándor százados Részt vett az értekezleten Földes László elvtárs, az MSZMP KB tagja, a belügyminiszter első helyettese Dr. Bök Péter alezredes elvtárs a pártbizottság beszámolóját Ismerteti A pártaktíva részvevői (Takács István felvételei) :" SÜRGŐS SEGÍTSÉG kt egy eseményre készült decemberben egy jugoszláv család. Miklosicsék kisgyermekük születését várták. Sajnos, a kis jövevény érkezése nem egészen úgy következett be, ahogy re­mélték. Az asszony rosszullétről panaszkodott. Az orvosi segít­ség távol, az egyik oldalon a jeges, zajló Dráva, a másik olda­lon a határ. Az előbbin lehetetlen az átkelés. S az utóbbin? December 17-én jelentette a járőr, hogy Miklosics bácsi beszélni kíván az őrsparancsnokkal. Böszörményi százados elv­társ a helyszínre sietett, s intézkedett. A helybeli olajfúró vál­lalat biztosított gépkocsit, s dr. Csalus Lóránt orvos megláto­gatta és megvizsgálta st szenvedőt. Kórházba kell szállítani a beteget, de sürgősen — hangzott az orvosi vélemény. Az őrs ügyeletese telefonált a mentőknek, s nemsokára a barcsi kórházban feküdt a várandós asszony. éppen időben. A délutáni pihenő csendjét újszülött sírása verte fel. Rábl Róbert A barcsi nőtanács képviselői ajándékokkal kedveskedtek a boldog mamának .

Next