Hazai Tudósítások, 1807. 1. félév (1-51. szám)

1807-01-14 / 4. szám

—­­ 30 )­­* Hogy a’ hatalmas Természet' keze ellen vétkezném, Ha őtet örök enyészet ellen nem védelmezném. — *S vallyon egy illyen ritka mív, magos elme , nemesebb Agyagbál alkottatott szív, nem e’ sokkal jelesebb Tárgyja, egy Phrosophusi nemes örök életnek, Mint méltatlan triumphussi sok haddal nagyá lettnek. Hány kegyetlen Bajnokoknak emelünk oszlopokat ? Azért, hogy büntelen soknak ezközlik halálokat:­­S hát! e’ maga kedveltetö Vitéznek sirkő helyett Egy homok sziklás temető kertben adunk e’ helyet ? ,Hol az el múlttak’ Királyja feledékeny hatalma, 'S a’ semmiség, ideája leszsz az Érdem jutalma. Oh! nem — ha nints magasra hányt dombon temető sírja, Ha a­ föveny , a­ neki szánt oszlopot meg nem bírja; Ha tán sokallnak költséges sír követ a’ szegénynek Ha szálka e’ tisztességes intézet, sok szem fénynek; Ha elmés vers darabjai talán nem elegendők Hogy meg eljen Csokonay, vagy azok is veszendők: Jer édes Név ! hadd Írjalak e’ nagy nevek' számába Jer Mihály ! hadd iktassalak olly Angyalok’ sorába, A’ kik például vágynak az Erköltsnek és észnek , A’ kik meghalni nem hagynak, még ők erendők lesznek. Horátz tovább él , ’s most ditsőbb az ő Mecaenassánál, Virgil’ a' leg első ’s legfőbb Romai Monarkhánál. Leg alább örök életek szebb, mint ama’ nagyoké. Gyakrabb, ’s jobb emlékezetek sokkal, mint amazoké. Homér nem hogy kissebb volna most a’ nagy Akhillesnél, Sőt ha Homér nem lantolna, ’s e’ koldus Énekesnél Nem bámulnánk az Erősnek remek monumentomát : Alig lelnénk Akhillesnek emlékezete’ nyomát. — A’ mit az Atya nem adott; és a’ mit a’ születés Az elmétűl meg tagadott, majd egy késő számvetés Végetlenűil ki pótolja, — mikor mind Akhillesrúl Az erő melly magasztalja; mind a’ vak Énekesrül A’ ruha rongy le rothadnak, mint nem rá tartozandók; Csak elme ’s erkölts maradnak öszve hasonlítandók: ’S míg azokat Egyiptomi vádosok kicsinyítik, Sőt hos­szabb idők’ ostromi el­enyészni segítik; Ezek, Fabrit­ Harléz ’s mások fényes Pantheumikban Gagyognak , ’s mulató társak velünk * írássaikban.

Next