Hazai 's Külföldi Tudósítások, 1825. január-június (1-52. szám)

1825-03-26 / 25. szám

esztendőre kénteleníttetvén kérései­ket megújítani , hogy egyéb Brit­­tanniai alattvalókkal eggyenlő ju­­sokat bírhassanak , midőn ugyan minden esztendőben kérelmük meg vettetik, mind inkább kedvetlen­ségre , és békételenségre ingerel­­tetnek. (Erre köz­tetszés jelente­tett) Ennek nyilvánvaló a’ vesze­delme. Nem azon tekintetekből u­gyan ,mint Forster úr véli, mert a’ régibb időknek veszedelmei ma bennünket nem illetnek. (Halljuk! halljuk!) Ha a’ Katholikusok fe­nyegetődzenének, azt mi megvet­hetnénk ; ha erőszakot mutatnának, ezt vissza verhetnénk: de midőn most a’just, és az igasságot hatha­tósan sürgetik, megvallom, nin­­tsen, mivel álljak ellenök. (Köz­­tetszés) Sőt nem tehetnék egyebet, hanem mint barátinkat, és Szövet­ségeseinket úgy köszönteném, ’s mind békesség, mind háború ide­jében velők magamat öszrekaptsol­­nám. Nints is,úgy mond,a’Con­­stitutiónak egy fő íze is, melly az illyen eggyesülést ellenzené : mert valamint a’ Dissentereket (a’ Pres­­byteriánusokat és egyéb vallásúa­­ikat) az Angliai Eklésia mellett el­tűrhetjük , úgy a’ Katholikusokat is meg lehetne tűrnünk. Nagy fi­­gyelmetességet érdemel az, hogy mióta a’ Dissentereket Szorongató törvények Izlandban eltömítettek , azoknak Számok sokkal kevesedett; ellenben éppen a’ terhes törvények alatt a' Katholikusok Szaporodtak. — Ezután némelly javallásokat tett az Izlandban most uralkodó nyo­morúságok ellen, és először azt ja­­vallá, hogy a’ Katholikusok, mind a’ világiak, mind az egy­háziak, az elnyomattatás alól tellyesen kimen­tessenek; azután pedig a’ Katholi­­kus papságról a’Státus illendőkép­pen gondoskodjék.— Mondják u­­gyan némellyek , hogy ezt a’ Katho­­likus papság nam kivánja; de én bizonyosan mondhatom, hogy azt kedvesen venné , a’ mi a’Protestáns Eklésiának minden kára nélkül megeshetnék. Mert magok a’ világi katholikusok ellenzenék, nehogy az ő papjaik a' Protestáns Eklésiá­nak jószágait elfoglalják. (Halljuk! halljuk) Plunkett­er végre avval rekeszté be beszédét,hogy ő az Izlan­­di Katholikusoknak hívségéről an­nyira meg vagyon győződve, hogy akár miképp üssön is ki az ő ké­relmük, a’ külföldnek minden in­gerléseiket meg fognák vetni. — Ezután szóllott Peel Ur, a’ belső Minister, és Búr de­­ Urnak aján­ló okait igyekezett megczáfolni, és­ a’ Limeriki Tractátust úgy magya­rázta, mintha az által a’Katholiku­sok a’ többi alattvalókkal eggyenlő jusokat nem nyertek volna. De mégis megvallotta, hogy Anna királynénak ellenök való rendelé­se utálatos rendelés volt. Végre azt állítta, hogy az okosság nem kiván­ja a’ mostani felszabadítást, ’s ezt annyival inkább ellenzi, mivel ez által a’ Protestáns Eklésia veszede­de­­­lembe ejtetnék. — Ő utánna szól­lott Brougham Úr, azt állítván, hogy kezében több kérelem Leve­lek vannak, és pedig sok aláirás

Next