Hazánk, 1898. július (5. évfolyam, 156-182. szám)
1898-07-01 / 156. szám
1898. ÖTÖDIK ÉVFOLYAM 156. SZÁM. BUDAPEST, PÉNTEK, JULIUS 1. HAZÁNK A MAGYAR GAZDASZÖVETSÉG KÖZLÖNTE. SsarkesztőBog: a ntow 12. n. iE L ftt 17 E T . S1 ABl Efftal 14 lit. Faim 7 lit. Ntfflfflfrt 3 Irt 50 kr. Hl bőrt 1 Irl 20 kr. N KtaMUvttal: Ó-uto« 12. » | Bg|M Mim irt Kod»p«»ten 4 kr., ■ »lííkei 6 kr. — Folyaudt«rokonakr. Horánszky Nándor, az országgyűlési nemzeti párt elnöke hosszabb tanulmányt irt a kvótakérdésről. E tanulmány, — melyet az egész magyar politikai világ a legnagyobb érdeklődéssel vár — a „Hazánk“ melléklete gyanánt, körülbelül nyolcvan oldalra terjedő kötetben, a jövő hó közepén fog megjelenni. A nagyfontosságú politikai művet a „Hazánk“ összes előfizetői minden más lapot megelőzőleg díjtalanul kapják meg. Németek és francziák. Budapest, június 30. Méline végrehajtotta a választásokat, megválasztotta Deschanelt, a szövetkezeti ügy ékesszavú pártolóját a képviselőház elnökévé, aztán a kamarának azon szavazata miatt, mely a jobboldali frakciókat ki akarta zárni a kormány támogatásáról, lemondott. Az az állítás, mely szerint a franczia kamarák erősebbek a rombolás munkájában, mint az alkotó tevékenységben, ez alkalommal is bebizonyult. Méline több mint két évig állott az ügyek élén, számos rendszabályt léptetett az agráriusok és a fogyasztók érdekében életbe. A kamarának azonban a konszolidáczió munkája, úgy látszik, egyhangú, unalmas volt. Próbálta megbuktatni a kormányt s ez elég könnyen sikerült is. Kevésbbé könnyen megy a pozitív munka, az új kormánynak létesítése. Ribot, Larrien kisérték meg, majd Peytralra került a sor és jellemző, hogy a ministerjelöltek közt újból szerepelt Freycinet is, kit a Panamaügyben való része, hitünk szerint, örökre kizárt volna a kormányból. Egy napig Burgeois is kísérletezett a kabinetalakítással, míg végre Brisson megalakította a kormányt, mely halad a kamarában a hajótörés elé. A feladat, melyre az új kormány vállalkozott, nem is könnyű s a kamara kormánybuktató határozata alkalmas arra, hogy növelje a jobboldali töredékek elkeseredését és új veszedelmek elé vigye a nemzetet. A jobboldali konzervatív elemek az utóbbi években megbarátkoztak azzal a gondolattal, hogy a köztársasági formát, daczára minden tökéletlenségének, hézagainak és az oltalma alatt elkövetett bűnöknek, ne támadják, sőt támogassák. A kamara radikálisabb elemei azonban provokálnak egy oly határozatot, mely megakasztja a kiengesztelődésnek és összeolvadásnak nehezen létesült folyamatát és kiengesztelhetetlen, elkeseredett ellenzékbe terelik a pártoknak egyik nem jelentéktelen részét. Sem a meggondolás, sem a hazafias aggodalmak nem elég erősek ahhoz, hogy ettől az egyetértést megbontó lépéstől visszatartsa a radikálisabb elemeket. A dolognak azonban megvannak a körülményekben, a pártoknak egymáshoz való viszonyában rejlő nehézségei is. Azok nélkül a frakciók nélkül, amelyekre támaszkodva Méline az újabb franczia ministériumok történetében szinte páratlanul álló időn keresztül vezette hazája ügyeit, kormányt alakítani nehéz, huzamosabb időn át kormányozni pedig szinte lehetetlen. Ezért nem sikerült sem Ribot, sem Larrien, sem Peytral vállalkozása s azért fog hamaros kudarczczal végződni a miniszerelnök-jólöitekből alakult Brisson-kabinet kalandja. És ezért megeshetik, hogy Méline azzal a politikával együtt, mely miatt most áldozatul esett, újból és pedig megerősülve fölülre kerül. Ami elsősorban Francziaország érdekében lenne kívánatos. Míg ily módon a Szajna mellett a plutokraták, szoczialisták összefognak és harczolnak állítólag a szeplőtlen republikanizmus nevében az agrárius, tehát legalább is gyanús Méline ellen, az alatt a német birodalomban sok tekintetben hasonló harc folyt az immár befejezett választások körül. Az első választásnál a régi, úgynevezett szabadelvű pártok erős vereséget szenvedtek. A nemzeti szabadelvűek közül csak tizet választottak meg, pedig e párt még 1875-ben nem kevesebb mint 155 tagot számlált s a birodalmi gyűlésnek legerősebb töredéke volt. Az egyesült szabadelvűek közül csak egyet választottak meg, ellenben a czentrum, mely a múlt birodalmi gyűlésen 99 tagot számlált, a beválasztásokon már csak 85 tagját bírta megválasztatni. Erősen szaporodtak már itt a szocziáldemokraták, a megválasztott agráriusok száma pedig nem kevesebb, mint hatvanhat. Itt a vakáczió. — A Hazánk eredeti tárczája. — Serdülő gyermekek, pelyhedző bajuszú fiatal emberek vidám zajától, jókedvű, kacagásától voltak ma hangosak a főváros utczái. Mert nagy nap vala az ifjú nemzedékre, a jövő reménységére nézve június 30-ika. Magyarország leendő államférfiai, főpapjai, miniszerei, fő- és alantas tisztviselői és proletárjai ma kapták meg bizonyítványaikat, azokat az okmányokat, a melyekben szép gömbölyű betükkel vagyon megírva, hogy egy-egy ifjú ember mint sáfárkodott az esztendő tiz hónapjával s örömöt, vagy bánatot visz-e oda, a hol figyelemmel kisérik az ő útjait, a honnét az édesanyának aggódó szeretete s az apának gondoskodása sugárzik feléje. Mintha hallanám az aggodalom sóhajtását, azokban a kedves vidéki, úri portákban, a mint a jó nemzetes asszony, — a mig eltévedez tekintete a kanyargó ország utjára — odaszól urához : — Várjon, mit hoz haza a mi fiunk ? A gazda, a kinek vetését elverte a zivatar, reményeit elsodorta a haragos égnek pusztító áradata s a kinek annyi áldozatába került már az a nebuló is, összeránczolja homlokát s azután csak annyit mond, miközben egy-egy füstkarikát bocsát a levegőbe ezüstkupakos tajtékpipájából : — Ha rossz bizonyítványt hoz, hiszen majd akkor . . . Az édesanya nem hagyja befejezni a mondatnak bizonyára szörnyen fenyegető részét s bár azt nem akadályozhatja meg, hogy a pipaszár valami heves mozdulattal meg ne suhanjon a levegőben, de azért az ő áldott szive már most készen van a védelemmel arra az esetre is, ha az a gonosz csont csakugyan hálátlansággal fizetett volna a sok áldozatért, amelylyel a szülei szeretet elhalmozta, előkészítve ezzel is jövendő életboldogságát. — De lássa édes — engeszteli az öreget — mennyi mindennel agyon is kínozzák manapság azokat a szegény gyerekeket. A latin, a görög, a német, a franczia, meg azután az algebra, szóval nem is lehet felsorolni azokat a rettenetességeket. Ugye azért nem lesz szigorú hozzája, ha egy kissé gyöngébb bizonyítványt hoz is haza a mi fiunk. Az öreg urnák valami régi visszaemlékezés derűje fut végig homlokán, azután azt mondja: — Az igaz, hogy a mi fiunk, de én is az édesapám fia voltam s mikor szekundát hoztam haza, úgy eltángált az öreg, — hogy az Isten nyugosztalja — ma is érzem a nádpálczája tapogatódzásait. Hanem hát azért is lett belőlem jóravaló ember. A pipaszár ismét megsuhan, egy könycsepp kiszalad az édesanya szeméből s fényes barázdát von azon a kedves, jóságos arczon.És én amint nézem itt ezt a gyermeksereget, amint ott csoportosul az iskolák ajtaiban, leolvasom mindenikről, hogy melyik visz örömöt, melyik szomorúságot a régen nem látott, édes otthonba. Amott egy vidám csoport van. Kaczagó a kedve , a ragyogó öröm tüze csillámlik ki a fiuk szeméből. Vidám diák-csínytevésekről beszélnek, melynek az elmúlt esztendőben ők valának az elkövetői. Az egyik az öreg latinprofesszort utánozza, aki még most is amúgy régiesen ejti ki a latin szavakat: — Ágyó, régyó, terminológia, gyesztus. Erős kaczagás lesz erre a visszhang. A másik, egy kritikus nap történetét mondja el, mikor mégis sikerült kifogni a szigorú algebra professzoron, aki egyébként jó ember ugyan, de azért, ha megharagítják, a nádpálctát olykor-olykor alkalmazásba veszi, kivált úgy négyszemközt, a saját szobájában. — Engem is kihallgatásra hívott egyszer — csacsogja egy kékszemű, szőke fürtös lurkó. — Aztán ? tudakolják nagy kíváncsian a többiek. — Azután két nádpalctát mutatott. Az egyik vékonyabb volt, mint a másik. Azt mondta, hogy válaszszák közülük, melyikkel hagyom kiporolni az irhát. — Választottál? — Nem. Gondolkodási időt kértem. — Adott ? — Adott. Én pedig ezalatt lementem a kúthoz s ott rettenetesen besároztam a czipőimet s úgy mentem vissza a kedves profeszor úrhoz. Mikor aztán egyet legyintett felém, én körbe kezdtem szaladni s a mint észrevette, hogy besározom a szőnyegeit, menten kikergetett, mondván: — Megállj gézengúz, majd adok én neked máskor gondolkodási időt !