Hazánk, 1898. szeptember (5. évfolyam, 208-234. szám)
1898-09-01 / 208. szám
2 BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK ____________HAZÁNK ____________ 4898. SZEPTEMBER 1. 208. SZÁM. tositása fejében mekkora százalékkal emeljük kvótánkat, az őrlési engedély el fog-e feltétlenül töröltetni s a közszállitások tekintetében iparunk védelmére meg fog-e őriztetni a szabad kéz ? Mindezekre a kérdésekre mélységes hallgatás a felelet, ami ismét annak a bizonysága, hogy a kormány meg van győződve arról, hogy akármit alkudott vissza, akármiről mondott le, az megkapja az ő többségének a szankcióját. Arról sem tud az ország semmit, hogy melyek azok az elvek, amelyek szerint a kormány el akar járni, ha a parlamentáris kiegyezés nem sikerül. Az ellenzéknek ebben a pillanatban nincs oka, hogy a kiegyezési titkok pecsétjeit bontogassa, de a szabadelvű párt, amelynek politikai felelőssége immár három esztendeje fedezi ezt a taktikát, végre felébredhetne s megkérdezhetné, hogy a vakok hová vezetik a világtalan országot, a melyet tinifias összes értékének épségéből kifoszt a pártmonopólium, a melynek csak mérhetlen elfajulása mellett lehet igytaktikázni. Budapest, augusztus 31. -****. nemzeti párt köre a kiegyezési tárgyalások kérdéseivel hihetőleg már a pártnak szeptember 4-ére összehívott értekezleten foglalkozik. Mint értesülünk, ez az oka részben annak, hogy a párt a kiegyezési tárgyalások egyes aktualitásaival kapcsolatban megelőzőleg nem nyilatkozik. Hogy a párt tagjai jelenleg még nagyobb részt nincsenek a fővárosban, az nem az érdeklődés vagy az eljárási erélyre vonatkozó hajlandóság hiányában, hanem abban keresendő, hogy a nemzeti párt szokásai közé az idő előtti akció nem tartozik. Értesülésünk szerint a párt az országgyűlés összejövetelének egyik elsőrangú teendői közé véli sorozandónak, hogy hatáskörében minden lehetőt elkövessen arra, hogy a kiegyezési kérdések formai és tartalmi részébe, azok jelenét és jövőjét illetőleg teljes világosság vitessék bele. Az ez idő szerint megjelent félhivatalos közlemény, mint a tárgyalások nyilvánosságra hozott szubsztrátuma — miután a kérdés lényegére vonatkozólag semmit sem tartalmaz — a jelzett körök hangulatára még csak a komolyság benyomását sem teszi. Miniszertanács. Ma délután miniszertanács volt A „döntés“ után. Báró Bánffy Dezső miniszerelnök, valamint Lukács László pénzügyminiszer a ma délután tartott miniszertanácson számoltak be a bécsi tárgyalások eredményéről. A szabadelvű párt köréből szerzett értesüléseink szerint némely kellemetlenség elkerülése végett a kormány valamelyik bizalmasa által meg fogja magát interpelláltatni a szabadelvű párt legközelebb tartandó értekezletén a kiegyezési kérdések állása, valamint azok várható fejleményeit illetőleg; úgy beszélik, hogy Pulszky van kiszemelve erre a megtisztelő megbízatásra. A párt tekintélyesebb tagjai különben állandóan távol tartózkodnak a fővárostól s a pártkörben ma este is alig voltak néhányan. Az egyesek magatartását illetőleg egyelőre az az utasítás van kiadva, hogy ne úgy tüntessék fel a bécsi döntést, mintha ez báró Bánffy Dezső győzelme volna, mert ez nemcsak érzékenyen sérti az államférfiú ismert szerénységét, de felfelé is kellemetlen hatást tenne. Ma éppen ezért a szabadelvű pártban csak úgy beszéltek az eseményekről, hogy „báró Bánffy Dezső érvényt szerzett álláspontjának.“ „A jövendő szövetség formáját“ a pártban egyszerűen agyonhallgatják, mert abban a hitben vannak, hogy a kormány az osztrák események újabb fejleményéig eléldegél tegnapi kommünikéjéből. Az 1897. évi állami záró«z ámadás. Az 1897. évi állami zárószámadási munkálatok teljesen be vannak fejezve s az állami számvevőszék a kész zárószámadást arra vonatkozó jelentésével együtt az országgyűlés elé terjesztése végett a miniszerelnökhöz átküldődő. A terjedelmes munkálat élén álló jelentést az országgyűléshez Rakovszky István, az állami számvevőszék elnöke, bevezető jelentéssel nyitja meg, főösszegekben előadván a zárószámadás eredményeit és az államháztartásra, valamint a kezelés körül felmerült fontosabb ügyekre vonatkozó észrevételeit. A tulajdonképpeni részletes jelentésben a kezelési eredmények közelebbi ismertetése mellett tételenként fel vannak tüntetve és indokolva a költségvetési és az azt kiegészítő törvényektől való bárminemű eltérések, s itt adja elő részletesen az állami számvevőszék az államháztartás viteléről, az államvagyon és az állami adósságok kezelése körül 1897-ben szerzett tapasztalatait. A sommázat négy részben ismerteti az egész valódi kezelést, összehasonlítva a pénzügyi törvényekkel, továbbá az állami vagyonra ki nem ható átfutó kezelést, az állami vagyon leltárát és végül a pénztári, a jövedelmi és a vagyonmérleget. A részletezés nyolc füzete hetvenöt mellékletben több mint 600 részletes zárószámadást nyújt az államháztartás különböző ágairól. Az állami zárószámadással egyidejűleg bemutatja az állami számvevőszék az aldunai Vaskapu-szabályozási munkálatok költségeiről szóló külön zárószámadást,az arra vonatkozó indokolással együtt, valamint az egyévenkénti kimutatást az 1897. évben nyugalmazott állami alkalmazottakról és ellátásban részesített özvegyekről és árvákról. A parlamenti kiegyezésre készülő Ausztriában a tegnapi „döntésről“ szóló kommüniké újra felzavarta a bezárt Reichsrathban némileg elcsendesült politikai szenvedélyeket. Sem a németek, sem a csehek nem hajlandók a pacifikálódásra. A németek egyik vezérlapja, a N. Fr. Pr. a leghatározottabban kételkedik a Reichsrathhoz intézendő felhívás komolyságában. A Reichsratt már háromszor megmutatta, hogy a német ellenzék nem tűlt semmiféle érdemleges tárgyalást mindaddig, míg a nyelvrendeletek visszavonásával jogos igényei nincsenek kielégítve. Egy budapesti tudósításában azt írja a lap, hogy a kiegyezés krízise a tegnapi döntéssel még korántsem ért véget és hogy a Reichsrath akcióképtelenségének esetén új tárgyalásokra kerül a sor. A „Reichswehr“ ma azt a tanácsot adja a Reichsrathnak, hogy kezdje meg a kiegyezési tárgyalást, hanem ne tágítson addig, míg a mostani kiegyezést el nem temette és helyébe jó kiegyezést nem kapott. Ezzel az obstrukczió csak elismerést aratna, mert megvédelmezi Ausztriát a legnagyobb kártól. A Neues Wiener Tagblatt attól tart, hogy kísérletekkel és felhívásokkal a Reichsratot már nem igen lehet akcióképessé tenni. Csak egy rugó van, melylvel e törvényhozás masináját ismét meg lehetne indítani. Az osztrák kormány, úgy látszik, számolt azzal, hogy a Reichsrattital ismét nem fog czélt érni, tárgyai, finom ízlésének legelévülhetetlenebb hirdetői azok a legyezők, amikhez hasonlóak talán soha sem teremnek többé. Legyezőkkel különben ma is Francziaország látja el a világot. Sokat szállít Spanyolországba, ahol különösen bikaviadalok évadján van nagy keletjük. A szép spanyol szeniorok ugyanis azzal fejezik ki elragadtatásukat, hogy virágbokrétákat, keztjüiket, zsebkendőjüket és legyezőjüket dobják le egymás után a győztes matadoroknak. Nemrég kétszázharminczkilencz legyezőt találtak az egyik híres „bikaviador“ hagyatékában. Napjainkban a divat mindinkább demokratizálódik, azaz nem kiváltsága többé a felső tízezreknek. Sajnos, hogy az ízlésnek jóval lassúbb a hódító útja az alsóbb néprétegekig. Mindazonáltal az eleganczia, a külső csin szeretete apránkint mindenhova befurakodik s ma már egyik tényezője, összetevő oka a szocziális elégedetlenségnek. Ki hinné például, hogy száz évvel ezelőtt luxusczikk volt a fehérnemű ? Különösen a férfiak, amily gondosan ápolták a külsejüket, épp annyira elhanyagolták a fehérneműjüket. Egy múlt századbeli könyvben olvassuk, hogy gyakran láttak redingotba öltözött elegáns fiatal urakat — többnyire kereskedőket, hivatalnokokat, művészeket és költőket — amint a Szajna partján egyetlen fehérneműjöket vagy zsebkendőjüket mosogatták. A mi mindenesetre érdekes jellemvonása az akkori időknek. — a. — a. A csehek táborából a Politik szólal meg s a kormány kommünikéjében jelzett „eshetőségekre” nézve így nyilatkozik : Az osztrák kormány vagy az alkotmány felfüggesztését vagy változtatását tervezi, vagy pedig egy misztikus kompromisszumot készít elő, mely szerint az uralkodónak önálló rendelkezési joga mellett a tartománygyűlések jogai kiterjesztennének, a ministériumok mellé pedig tanácsok szereztetnének, melyek szakférfiakból és a tartománygyűlések kiküldötteiből alakíttatnának. Ezzel a professzionálus parlamenti férfiak működése hosszú időre lehetetlenné tétetnék. Az idézett lap további fejtegetéseiben megerősíti hírünket, hogy az osztrák kormány már megkezdte a pártvezérekkel való tanácskozásokat, hogy a Reichsrathot akcióképessé tehesse. Tudósítónk távúja Prágából, hogy a Narodny Listy felszólítja a cseh képviselőket, hogy álláspontjuktól ne tágítsanak. Tagadja azt, hogy a csehek a nyelvrendeleteket a kiegyezés megszavazásának fejében kapták! Most elérkezett az ideje, hogy a cseh közjogi kérdés alaposan elintéztessék és csak az elintézéshez képest fogják a csehek Magyarországnak önálló eljárásával szemben a konzekvenciákat levonni. A délszlávok ez a czár békejavaslata. Hogy miként vélekednek a Szent István koronájának uralma alá tartozó délszlávok II. Miklós orosz czárnak a világbékére vonatkozó javaslatáról, arra vonatkozólag a magyar miniszerelnökségi sajtóiroda ma a következőket teszi közzé: A délszláv sajtó az orosz czár manifestumát epochális eseménykép üdvözli, mely az eddigi világrendet van hivatva dicsőségesen s az összes nemzetek és népek javára megváltoztatni. Az orosz czár a béke apostola! S a horvátok s egyáltalában az összes szlávok a legnagyobb büszkeséggel tekinthetnek Pétervár felé. A zágrábi „Obzor“ szerint most már bátran felkiálthatnak a szláv költővel: „Tu szlavjan goszpoduje“ („Itt szláv uralkodik“). II. Miklós czár iniciativája a szlávság korának beköszöntője: a szeretet, az igazság s a humanizmus korszaka! A zágrábi „Hrvatszka Domovina“ nézete szerint a czári javaslat egyúttal napirendre hozza a keleti kérdés megoldását, a krétai ügyet, a francziák s a németek közti viszony rendezését stb. A dicsőség legnagyobb része a szlávságot éri, mert szláv imperator ajkairól hangzik a békeszó. Dicsőség az orosznak, a Balkán felszabadítójának, aki immár a világnak lesz felmentője és megszabadítója! Pártértekezletek. A függetlenségi és 48-as párt szeptember hó 2-án délután 5 órakor tartja értekezletét, Kossuth Ferencz elnöklése mellett, múzeumkörúti helyiségében. Az értekezlet tárgya a kiegyezés, ezenkívül a Ház legutolsó ülésén történt ama inczidens is napirendre fog kerülni, amidőn az elnöklő Berzeviczy Albert a királyi leirat felolvasása után Polónyi Géza képviselőnek a felszólalást nem engedte meg. A párttagok nagy része ugyan még nincs a fővárosban, de remélhető, hogy az első, fontos értekezleten teljes számban meg fognak jelenni. Molnár János, pápai prelátus, a néppárt elnöke szeptember hó 4-ére, délután 6 órára hívta össze a párt tagjait az országgyűlés szünetelése után tartandó első konferencziára. A falusi jólét emelése. Irta : gróf Majláth József. I. A XIX. század vége tagadhatatlanul a szocziális kérdést uralja. A műveit nyugat megismerte és megszívlelte a kor intő szavát, csak minálunk Magyarországon nem tárgyalják e kérdést oly komolysággal és következetességgel, mint azt az ügy fontossága megkívánná. Németországban például már rég ráismertek a baj gyökerére és fáradhatlanul kutatnak az orvoslási módok után azzal az alapossággal és kitartással, mely a németeket jellemzi. A többi közt Sohnrey, a „Das Land“ nevezetű német újság kiadója, egy évtizede foglalkozik azon eszmével, hogy a falusi népesség erkölcsi és anyagi jólétét emelni kell, ha azt akarjuk, hogy a nemzet egészséges és erőteljes legyen; erre vonatkozólag több figyelmet érdemlő művet is írt, melyeket nagy érdeklődéssel olvastam s érdemesnek tartottam az abban lerakott eszmékkel és nézetekkel közelebbről megismerkedni. Lássuk csak, mit mond Sohrney egy elő-