Hazánk, 1898. december (5. évfolyam, 288-315. szám)

1898-12-01 / 288. szám

288. SZÁM. 898 ÖTÖDIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK, DECZEMBER I. HAZANK B««rke»stőa4g: ó-utoia IS. ax. ELŐFIZETÉSI AR.Egy irrt 14 íri. rutin 7 Irt. Nipiftirt 3 irt so ír. E(y lón i irt so ír. Egye« ezim Ära 4 kr. — Kéziratok nem adatnak riiiza, Kiadóhivatal: ö-ntoaa 1» aa. á sérthetlenség. Irta : Günther Antal. Budapest, november 30. Nem tudom, mi megdöbbentőbb abban a véleményes jelentésben, melyet Ra- kovszky István mentelmi ügyében az e kérdések intézésére hivatott képviselőházi bizottság többsége terjesztett elő. A köz­jogi és általában a jogi tudásnak az a hiánya-e, mely abban érvényesül, vagy az a politikai nihilizmus-e, mely annak okoskodását jellemzi. Csak egy bizonyos előttem. Az, hogy a legnagyobb fokú po­litikai czélzatosság sem magyarázza meg a jogi tudásnak ily hihetetlenül kezdet­leges mérvét és fokát. Viszont azonban kétségtelen, hogy a jogi készültségnek az az elemi ismereteken is alul maradó mértéke, mely e véleményes jelentésben megnyilatkozik, érthetővé teszi azt a poli­tikai nihilizmust is, mely azon végig- • Vonul. E véleményes jelentés legközelebb a Ház tárgyalása alá kerül. Alkalomszerűnek tartom, hogy. foglalkozzam vele. Az, a mit Rakovszky István ellen no­vember 22-ikén, mikor a képviselőim ülésére ment, a rendőrség elkövetett, a mentelmi jognak azt az elvét érinti, mely az országgyűlési salvus conductus intéz­ményének legelső és legközvetlenebb fej­leményét állapítja meg, Nézzük meg, mi­ként áll ez a kérdés a mi közjogunk szerint ? Miért védelmezte már a mi ősi köz­jogunk az országgyűlés tagját minden erőszak ellen nemcsak a nemzetgyűlésben, hanem akkor is, mikor oda megy vagy onnan távozik? Mert az a jog, melyet gyakorol, nem az ő, hanem a nemzet, illetőleg átruházott hatalomkörben az or­szággyűlési joga. Már legelső tételes jog­szabályaink egyike, az 1507 : XII. t.-czikk jogi kapcsolatot igyekszik létesíteni az or­szággyűlés egyes tag bántalmazása és a Diaeta tanácskozási szabadsága között. Világos és határozott kifejezésre jut ez a jogi kapcsolat az 1723 : VII. törvényczikk- ben, mely kimondja, hogy az országgyű­lési tagoknak egyéni securitása által az országgyűlés nyugalmát kell biztosítani. Az 1791 : XIII-ik törvényczikk pedig már mint közjogi intézményt szervezi a Salvus con- ductust, melynek tényezőiként az abban a korban valóban ritka szabatossággal egy­részről a nemzetgyűlésen annak tagjai megjelenési kötelezettségét és ezen köte­lezettség akadálytalan gyakorolhatását, más­részről ezzel szerves összeköttetésben az országgyűlési tárgyalások teljes szabadságát jelöli meg. Ez az a forrás, melyből az Anglián ki- vüli kontinentális parlamenti gyakorlat ké­sőbb az úgynevezett feltételes mentességet fejlesztette ki. Ez a feltételes mentesség abban áll, hogy az országgyűlési tag nem képviselői minőségében elkövetett oly cse­lekményei miatt, melyek a büntető törvé­nyekbe vagy jogszabályokba ütköznek, csak az országgyűlés illető házának enge- delmével vonható üldözés alá. De ez csak fejlemény és nem is feltétlenül szükséges accessorium. Annyira nem az, hogy az angol parlament tulajdonképpen ma sem ismeri azt az immunitást, mely a kép­viselőt nem e minőségében elkövetett cse­lekményei miatt a büntető bíróságokkal szemben fedi. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy amaz államokban, a hol a feltételes men­tességet megalkották, és nálunk nem volt szükséges a biztosítékot ebben az irány­ban is kiépíteni. Sőt éppen ellenkezőleg. Azok az abszolút hatalmi tendencziák, melyek bűncselekmények koholása által törekedtek a parlamenti függetlenséget megdönteni, elodázhatatlanul követelték ebben az irányban is a garancziális intéz­kedéseket. Csak arra akartam rámutatni, hogy különösen nálunk az újabb időben ez a további fejlemény és ez a tisztessé­ges kormányzat és valóban független bíró­ság melleit nem is feltétlenül szükséges accessorium szinte elhomályosította a tulajdonképpeni alapelvet. Ez az alapelv pedig azt követeli, hogy mindenekelőtt és első sorban arról kell gondoskodni, hogy az országgyűlés tagjai hivatásuk gyakor­lása helyén akadálytalanul és minden megtámadtatás, főleg pedig a hatalom közegeitől eredő megtámadtatás ve#zélyf nélkül megjelenhessenek. Akkor is és föle akkor, mikor nem az országgyűlés tagj ellen a büntető bíróság előtt emelt vádn és ennek következtében esetleges letartó; tatásáról, hanem pusztán arról van sz hogy akadálytalanul juthasson oda, a 1 az országgyűlés tanácskozik. Ez nem a feltételes mentesség, har annak az alapja: az a szorosabb ( lemben vett biztonság, mely nélkül országgyűlés tanácskozási szabadsága í létezik. Ennek a biztonságnak a garanc az angol alkotmányjogban az a ' szabály képezi, hogy: „it is a breach of the privilege of this hoi any person to obstruct and insr members of this house the com or going from the house.“ A megfelel a nálunk tiz évvel kés' 1791 : XIII. törvényczikkben kir lényegileg ugyanazonos elv: ordines citra omne ponendiir mentum comparituri diaetal’ tia legali cum libertate pertra Itt van lefektetve úgy a i parlamenti jogban, a mi alkí ban is az a máig érvér hogy az országgyűlési tárgv ságának legelső feltétele aa az országgyűlés ülésein akadálytalanul megjelenhessenek. Ez a garanczia legköz­vetlenebb hatásában úgy nyilvánul, hogy semmiféle hivatalos közegnek nem szabad az országgyűlési tárgyalásra menő tagot még feltartóztatni sem, nem hogy öt bármi czimen vagy ürügy alatt inzultálni, vagy bármily intézkedéssel és bármily rövid ideig személyes szabadságában kor­látolni volna joga. Távolabbi hatásában pedig akként érvényesül, hogy ha ellene bünvád emeltetett, a tetten érés esetét ki­véve sémikor sem szabad öt az ország­gyűlés engedélye nélkül személyes sza­badságától megfosztani. Az elmondottakból egyúttal kiderül az is, hogy a ki pedig ezt a garancziát megsérti, az nem az egyes országgyűlési tagnak, hanem annak az országgyűlésnek jogát támadja meg, melyen az egyes tagok akadálytalan meg- jelenhetése és a tárgyalásoknak ezzel szervi kapcsolatban levő szabadsága a nemzet alkotmányának egyik sarkelvét képezi. Kizárólag és tisztán az országgyűlésen való megjelenés biztonságának kérdésére, az odamenetre és jövetre szorítkozva, mi következik ebből a sarkelvböl? Mindenek­előtt és imperative az, hogy a végrehajtó hatalom bármely rendelkező közegének nem szabad az országgyűlés házaihoz vezető utczákat elzárni és ott a közleke­dést megakadályozni a nélkül, hogy ugyanakkor ne gondoskodnék arról is, hogy az országgyűlés tagjai azonnal felismertessenek s hivatásuk helyén akadálytalanul megjelenhessenek. Ha az utczák elzárása, a közlekedés megakasz- tása e parancsoló szabály mellőzésével megtörtént, már egymagában ezért a kor- aányt éri a felelősség és a parlament Ital érvényesítendő felelősség súlya. És étszeres a felelősség súlya úgy a ren- elkezö ministerrel, mint alantas közegei­éi szemben akkor, ha e mulasztás foly- n bármely országgyűlési tag feltartóz- tva, vagy éppen személyes szabadságá­ul megtámadva lett. Nemcsak a közjogi tudásnak, hanem a jogi érzéknek ugyan minő hiánya kell iák a theoriának felállításához, mely a itelmi bizottság jelentésének okosko- in végig vonul, hogy az országgyűlési ak előbb igazolnia kell magát, hogy ek megtörténte és kegyes elfogadása a rendőrség engedelinéből eljuthas- oda, a hol megjelennie nemcsak joga, delessége is! Micsoda felíordult köz- onstrukczió az, mikor egy parla- bizottság jelentésében, a mely bi- a parlamentnek egyik legeminen- oga fölött van hivatva őrködni, azt k, hogy nem a hatalom közegeinek essége minden hányban gondos- az iránt, hogy az országgyűlési tag felismertessék, hanem a képvi-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents