Hazánk, 1898. december (5. évfolyam, 288-315. szám)

1898-12-01 / 288. szám

BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK HAZÁNK 1898. DECZEMBER 1. 288. SZÁM. felé kötelessége, hogy teljesen magára,­ hagyatva, igazolásának egyedül a rendőri diszkréczióra bízott elfogadása vagy visz­­szautasitása révén, ezen ellenőrizetlen ön­­­énynek alávesse magát. És azutáni ugyanez a bizottsági jelentés, mikor előbb konstatálni kénytelen, hogy a rendőrközeg Rakovszky István elővezettetését tényleg el­rendelte s ezt foganatosította is akkép, hogy őt rendőrökkel vétette körül, mikor pedig provizórium és Bánffy. Gróf Thun Rakovszkyt képviselőtársai igazolták, erre­ osztrák ministerelnök Budapestre érkezésével s azt felelte: „Ez nekem mindegy !“­s újra meghagyta az előállítást, s ugyanez a jelen­tés arra konkludál, hogy „a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni nem látja s ezért további intézkedés szüksége fenn, nem forog“. Mit? Hiszen csak néhány perczig tartott az elővezetés czíme alatt foganatosított utczai letartóztatás. Hogy isé­ne! Ez az épületes jogi theória a szabad-­­ságtól való megfosztás tartamát és nem a szabadságtól való megfosztás tényét állítja oda a cselekmény kritériumaként. És észre sem veszi, hogy ezzel az okoskodással­ oda is el lehet jutni, hogy egy hétig vagy­­ egy hónapig tartó szabadságtól való meg­­ fosztás egyáltalában számba sem jöhet, mert a tulajdonképpeni bebörtönzés leg-­­kevesebb hat hónapi magánzárkát vagy éppen nehéz vasat jelent.­­ Megdöbbenve olvasom­ ezt a hihetetlen­­ argum­entácziót. Mikor a rendőrközeg a­­ már előtte kétségtelenül igazolt képviselőt­­ rendőri őrizet alatt tartja s elővezettetését ,­ újra elrendeli: ez nem megtámadása a képviselő ama jogának. Hogy akadálytala­nul eljuthasson a parlamentbe. Mikor ille­tékes férfiak igazolják a képviselőt s figyel­­­­meztetik a rendőrközeget arra, hogy ezt tennie nem szabad, és a rendőrközeg erre azt mondja, hogy ez neki mindegy, ez nem bizonyítja a szándékot, hogy az illető képviselőt személyes szabadságában kor­látolja. Mikor a képviselő a Sándor­ utcza bejáratánál menetközben megáll s ekkor megtámadják őt a rendőrök, ez azt bizo­nyítja, hogy nem a képviselőházba menet­közben történt a sérelem, mert hiszen a képviselő állott, mikor elővezettetése elren­deltetett és rendőri őrizet alá helyeztetett. Hát nem megdöbbentő és félelmetes az a jelenség, mely egy végtelenül komoly kér­dést, a­nélkül hogy csak sejtené, a leg­hihetetlenebb komikummá travesztál ? Hogy is ne? A képviselő a bűnös, a­ki egy közjogi parancsban biztosított jogát meré­szelte érvényesíteni. Az a rendőrközeg pedig, a­ki ezt a közjogi parancsot meg­sértette, és az a kormány, melynek ez a rendőrközeg engedelmeskedni tartozik, e bebizonyított sértés dac­ára olyan ártatlan, mint a ma született gyerek. Nem, kérem, az a jelentés, melyről a két kormány között a tárgyalások megkez­désével újra felvonul a provizórium kérdése, a­­melyet hol technikainak, hol tárgylásinak­­ nevezgetnek a túlsó oldalon. Magyarországon egyetlen egy ember van, a­kire nézve egyszerűen lehetetlen akármily provizórium-tárgyalás az osztrák kormánynyal. És ez báró Bánffy Dezső, miniszerelnök, a­ki­hamisítás, a saját maga kötelező nyilatkozatainak az egyszerű megtagadása nélkül még csak fel sem veheti provizórium-tárgyalások fonalát. Abban a mélységes megsülyedésben, melyben politikai és közéletünk van, még ebben sem lehet elkép­zelni azt, hogy egy ember, a­ki mint Magyar­­ország miniszerelnöke kötelezte magát, kötele­zettségét, egyszerűen eldobja s ma provi­zóriumról beszéljen akár a parlamentben, akár másutt. Arról, hogy báró Bánffy Dezső a provi­zóriumot akármilyen formában, akár csak egy órára is elfogadná a lejáró törvény határidején túl, olyan botrányköre állíttatnék be a parlamentbe a hazugságnak, mondjuk ki őszintén a csa­lásnak, a­melyet közakarattal kell ledön­teni minden becsületes embernek. Beszélhet a szabadelvű párton mindenki provizóriumról, csak báró Bánffy Dezső nem, a­ki tavaly jól érezte, hogy’ három esztendeig a kiegyezési ügyek körül semmi eredményt nem ért el s igy egyéb menedéke nem volt, mint a provizórium szárásával elfogadni a 67-es törvény konzekven­ciáját, a mely be van immár czikkelyezve az 1898 :1. törvényczikkbe. Nem lehet tehát szó arról, hogy báró Bánffy Dezső ministerelnök akármilyen provizórium-javaslattal jöjjön a Ház elé, mert abban a pillanatban, mikor ezt meg meri tenni, a rég eldobott politikai dekórum "utolsó foszlánya is lehámlik róla s a megsze­besített hazugság áll az országgyűlés elét. A képviselőház holnapi ülésén folytatni fogja a felhatalmazási törvényjavaslat tárgyalá­­­sát. Szólásra fel vannak jegyezve Komjáthy Béla, gróf Károlyi István és Biró Lajos.­­ Pénteken az uralkodói jubileum miatt nem lesz ülés, a szombati ülés napirendjét pedig való­színűleg ki fogja tölteni a Rakovszky István meg­sértett mentelmi joga fölötti vita. Miniszertanács: Ma délután miniszertanács volt, melyben a kormány valamennyi tagja részt vett. A defic­ites negyed. A pénzügyminiszer közzétévén a folyó év III-ik negyedéről szóló pénztári kimutatást, abban a tavalyi év hasonló t'TM’ *C1C10’ “* 41 ^negyedéhez képest 1,797.733 frt 63 kr deficzitet sző van, nem az országgyűlési tag sért- 1^®^ hi­tetlenségét védi, nem a fölött őrködik, a­mint azt cselekedni kötelessége volna. Fogalma sincs róla, hogy az a biztonság, mely az országgyűlés egyetemét tanács­kozás közben és az ott megjelenni köte­les és jogosult tagot megilleti, mit jelent és mik annak jogi korolláriumai. Ez a jelentés nem a képviselő, hanem a hatalom immunitását hirdeti, mikor az jogot sért, törvényben gázol és az alkot­mányos jogok ellen sorral beszül. Kard, pisztoly, szurony és lópatkó, mindezt úgy hívják e theoria szerint, hogy sérthetet­len és felelősség nélküli jog. Az a jog az alkotmány biztosit, e Mapest, november 30. 31 theoria szemében büntetendő erőszak és lázadás. Aggódva és rettegve várjuk: odáig­ sülyedt-e már le a mai képviselőház, hogy szentesítve ezt a jelentést, ennek az­ elméletnek zsákmányául dobja oda magát és az alkotmányt? ! Alakul ez a defíc­it olyképpen, hogy az idei levételek eredménye ebben a negyedben 133,674,752 frt 52 krt tesz, a tavalyi 186,040.303 frt 42 és fél frhoz képest s ez a kiadások oldalán 2,365.550 frt 10 és fél kr kedvezőtlenebb eredményt tüntet fel. A kiadások összege a III-ik negyedben tavaly 132,948.313 ft 27 és fél kr, az idén pedig 132,380.496 frt 62 s itt az eredmény 567.817 frt 27 és fél krral idvezőbb. A kimutatás részleteivel nincs mit dicsekedni a tnzügyministernek. Ebben az úgynevezett „jó esz­tendőben“ az egyenes adók csak kis mértékben foly­ik be kedvezőbb arányban, a fogyasztási adóknál pedig az eredmény 516.229 forinttal kisebb, mint mai nappal az osztrák-magyar kormányzati­ bölcsességnek sikerül reaktiválni a helyzetet úgy, a mint az július végén az ischli döntést meg­előzőleg állott. Gróf Thun osztrák ministerelnök megjelent Budapesten s ezzel megkezdődött a kiegyezési és kvótatárgyalás legújabb stádiuma, a­mi az előzőktől csak abban különbözik, hogy most már az ünnepek beleszámításával csak harmincz nap áll a két kormány rendelkezésére, így zsugorodott össze egy hónapra a Bánffy­­kormány rendelkezésére állott három esztendő. miniszerelnök .Forstner-Bilhmlovag Az osztrák Ivaly, a­mi gazdasági és szocziálpolitikai szempont- a ministeri titkár kíséretében érkezete­m­-,­ és az ál egyaránt figyelemre méltó. A bélyegjövedék most jy angol királynő fogadóba szállt. D 11 ijs, mint rendesen, emelkedett, a­mi bizony nem az Egészséges forgalomnak az eredménye, hanem a nyomor­­szülte perlekedésnek s az ebből folyó birtok- és tu­lajdonváltozásoknak. A kiadások között megjelenik a 131 milliós póthitel egy részlete két milliót meghaladó ítétellel, a­mi a költségvetésben vár törvényesítésre. Még szomorúbb eredmény volna konstatálható az egész mérlegben, ha az államvasutaknál a beruhá­zások 5.318.904 frttal nem a beruházási kölcsönből fedeztettek volna. Egyszóval a jelen pénztári kimuta­­­­tásból a kormány még a legerőszakosabb magyaráza­tokkal sem tud bizonyítékot kovácsolni gazdasági életünk és állami financziánk egészsége mellett. Az ellenzéki pártok Üdvözlése. Az or­szággyűlési ellenzéknek az ország erkölcsi és anyagi érdekeinek feladására vállalkozott Bánffy­­kormány elleni folytatott parlamenti küzdelme al­kalmából egymásután érkeznek az ország legkü­lönbözőbb vidékeiről az ellenzéki pártok elnökei­hez az üdvözletek, így Eger város ellenzéki pol­gárai ma tartott rendkívül népes gyűlésükből a következő táviratot küldték Horánszky Nándor­hoz, a nemzeti párt elnökéhez: Eger város nagy számmal egybegyűlt ellenzéki polgárainak mai gyűlése egyhangúlag és nagy lel­kesedéssel elfogadott üdvözlő irata elküldése előtt, ezennel távirati úton is üdvözölni kívánja az ellen­zéki pártokat hazányi küzdelmük alkalmából Zalár József, Dr. Csutora László, elnök, jegyző. A l­mn­félegyházai függetlenségi és 48-as párt értekezlete a következő határozatát küldte meg az ellenzéki pártköröknek: A jelenlegi magyar kormány kezében veszélyez­tetve látja az értekezlet a magyar alkotmányt, illetve az alkotmánynak még fel nem adott sarka­latos pontjait; veszélyeztetve látja pedig akkor, midőn a kormány az Ausztriával való gazdasági kiegyezés kérdését alkotmányellenes uton és gya­nús módon szándékozik keresztülvinni s az önálló vámterület életbeléptetését — a törvényadta alka­lom daczára — lehetetlenné tenni törekszik. A magyar kormánynak s az öt vakon támogat szabadelvű pártnak ezen politikáját az értekezlet Magyarország nagy érdekeivel homlokegyenest ellen­kezőnek és helyrehozhatatlanul károsnak tartja s ennélfogva hazafias lelkesedéssel helyesli és üdvözli azt a heves harczot, melyet az országgyűlés egye­sült ellenzéki pártjai a kormány ellen megkezdet­tek és lankadatlanul ma is folytatnak. A péczeli függetlenségi és 48-as pártnak az országgyűlési ellenzéket a további küzdelemre felkérő határozata a következő: A péczeli 48-as és függetlenségi pártnak folyó évi november 27-én tartott gyűléséből kifolyólag a legnagyobb örömmel és hazafias lelkesedéssel üdvö­zöljük az egyesült országgyűlési ellenzéket azon önfeláldozó, hősies küzdelemért, a­melyet a mai kormánynak bűnben fogamzott, erőszakos, romboló rendszere ellen folytatnak. Mi a megindított kérlelhetetlen harczot lelkünk mélyéből nemcsak helyeseljük, hanem várjuk és tisztelettel kérjük annak mindaddig való lankadat­lan folytatását, mig a mai kormány s annak a tatárjáráshoz hasonló rendszere teljesen össze nem omlik s mig a politikai erkölcs, a törvénytisztelet Magyarországnak egész közjogi és belkormányzati területén régi helyét és szerepét teljesen vissza nem nyeri. « a« m­ ­agnistánál—», mai miniszertanácskozások. — Budapest, november 30.

Next