Hazánk, 1899. február (6. évfolyam, 28-51. szám)

1899-02-01 / 28. szám

2 BUDAPEST, SZERDA. _____________HAZÁNK_____________ 1899. FEBRUÁR 1. 28. SZÁM. Verbindung ihrer Bestandtheile erkennt der gesunde Sinn des Volkes die erste Bedingung für die Wiederkehr der gestörten Ordnung und des entwichenen Wohlstandes, sowie die sicherste Bürgschaft für eine gesegnete und glorreiche Zukunft.“ Méltóz­­tatik érteni? A gazdasági jólét és a dicső­­ségteljes jövő birodalmi garanciájaként van itt lefektetve a Magyarország és Ausz­tria közti szorosabb összébobhúzás. Ugyanaz ez a jelszó, melyet a hatvanhetediki ki­egyezés végkép eliminált ennek az ország­nak alkotmányából, de melyet a Bánffy­­kormányrendszer ismét feltámasztott, 1897. deczemberben nyíltan hirdetett s habár akkor hirtelenében vissza is nyert, de 1898. augusztusban Ischlben tényleg formu­lába is segített önteni. Titokban és saját pártját is megtévesztve cselekedte meg ezt. De hogy megcselekedte, az ma nyilvánvaló. Már most kérdem: nem nyilvánvaló-e mindenki előtt az is, hogy mire való volt az a hallatlan erőszak és az a soha még­­Magyarországon nem látott vesztegetés, mely­­lyel a Bánffy-kormány a múlt választások alatt megteremtette a maga számára a több­séget? A czél világos. Ennek a többségnek segítségével akarták Magyarország gazda­sági szuvenitását meggyilkolni és a hatvan­hetediki kiegyezés egyik legértékesebb garan­­cziájának nyakát kitekerni, hogy annak helyébe az 1849-iki osztrák összbirodalmi reakcziónak az 1849-ik évi márczius 4-ikén kiadott császári Patensban hirdetett és soha el nem ejtett intézményét ültessék. Mit bizonyít ez a rettenetes kísérlet, mely­ről az ellenzék lelkes és hazafias küzdelme rántotta le a takarót? Azt, hogy a legfényesebb és legjobb elméleti alkotmány­garanc­iák sem érnek semmit, ha azok kezelésére nem találkoz­nak, vagy azok gyakorlati érvényesíté­séhez nem bocsáttatnak igaz, hű és becsüle­­­tes, rendíthetlen honfiúi jellemek. És azt, hogy az olyan uralmi rendszerrel, mely nemcsak egyszer, de számtalanszor tett az alkotmány megdöntésére ily hazafiatlan kísérletet, megalkudni nem szabad. Legkevésbé ak­kor, ha kézzelfoghatólag és szemmel látha­­tólag elárulja, hogy az uralmat nem akarja kibocsátani kezei közül, ami az alkotmány legnagyobb veszedelmét képezi. E rendszer ellen csak a harc képzelhető. Mert annak kímélése, dédelgetése és fön­­tartása a magyar alkotmány biztonságát támadja meg. És ha ma megkegyelmez­nek neki, csak azért hunyászkodik meg, hogy holnap vagy holnapután a kezébe kerített újabb és még veszedelmesebb fegy­verekkel annál biztosabban elérhesse cél­jait. Ekkor pedig egy legyűrt, minden ere­jétől megfosztott Magyarországgal fog tudni rendelkezni, melylyel a saját hasznára há­­borútlanul üzérkedhetik. Budapest, február 1. A nemzeti párt értekezlete­ a nemzeti párt szombaton, február 4-én, délután öt órakor értekezletet tart. A párt tagjait fel­kéri az elnökség, hogy ezen az értekezleten okvetlen, megjelenni szíveskedjenek. Gróf Tisza István államtitkár jelölt­sége a földmivelési minisztériumban, értesülésünk szerint, legújabban némi nehézségekbe ütközik. Bár az úgynevezett Tisza-csoport mindenáron azon erősködik, hogy ez a jelölés minél előbb megvalósíttassék, maga Darányi Ignácz földmive­lési miniszter támaszt nehézségeket. Ismerve ugyanis gróf Tisza István ultramerkantilis törek­véseit, közgazdasági tevékenységét a bank- és részvénytársasági alakulások terén. Darányi attól tart, hogy tárczakezelésének még az agrár­­színezetét is veszélyezteti a küszöbön álló mer­­kantilis invázió a gróf Tisza István legkevésbé sem rokonszenves egyéniségében. Bár tudvalevő dolog, hogy Darányi és a Tiszák a legszorosabb összeköttetésben vannak most egymással, erős kapac­itáczióra van szükség s vele szemben azt olyan mértékben alkalmazzák, hogy aligha tud ellentállni. Tüntetés Josipovich Imre mellett Josi­­grovich Imre, mikor lemondott miniszteri állásá­ról, egyúttal leköszönt a magyar országgyűlés horvát tagjai klubjának elnökségéről is. Mint most Zágrábból táviratozzák, a klub tagjai Josi­­povich Imrét nagy lelkesedéssel ismét a klub el­nökévé választották. Díszpolgárság foltokkal. Jász-Nagykun- Szolnok vármegye alispánja január harmincn­­egyedikére, a mai napra, rendkívüli közgyűlésre hívta össze e megye törvényhatósági bizottságát „néhány sürgősebb természetű ügy elintézése czéljából“. A derék jászok törték a fejüket, hogy a jelen ex-lex állapotok közepette mi idézte elő ezt a nagy sürgősséget, amire azonban a gyűlés tárgysorozatának negyedik pontja megadta a magyarázatot. Hangzott pedig a következőkben: „Tarnay Sándor és társai felebbezése Jászberény vá­rosának azon határozata ellen, mely szerint dr. Bánffy Dezső m. kir. miniszterelnök úr a város díszpolgárává választatott.“ Íme tehát ezért volt szükséges az egész me­­­gye törényhatóságát összehívni, hogy báró Bánffy Dezsőnek a törvénybe ütköző erőszakosság útján megszavaztatott jászberényi díszpolgárság okle­vele — az ez ellen Jászberény polgárainak leg­előkelőbbjei által benyújtott felebbezés leszavaz­­tatásával — mielőbb átnyújtható legyen. Mint Szolnokról táviratozzák lapunknak, Almássy Géza dór főispánnak „szelíd nyomással“ a berendelt hivatalnok-szavazatokkal sikerült is a foltokkal teljes díszpolgárság ellen bejelentett felebbe­zést­isszautasíttatni. A felebbezés tehát most már Per­czel Dezső belügymi­niszter színe elé kerül, aki természetesen szintén sürgő­sen fog intézkedni, hogy a jászberényi gála­­burgerség átadása is felvetessék Bánffy minisz­terelnökségének temetési c­eremóniái közé. Mert Bánffynak mindenesetre díszes temetés kell, e nélkül — azt mondja — nem megy. De hát Per­czel, Almássy, Török Aladár s többi társaik csak siessenek is, mert még megesik, hogy elkésnek s Tauszky Miksa teherszállító becses jelenlétüket nélkülözve lesz kénytelen kiszállítani Bánffy De­zső őekszcellencziáját a budavári palotából. Ex-lex és képviselői fizetés. A képviselőház gazdasági bizottsága Madarász József korelnök elnöklésé­vel ma ülést tartott. Tálnak tekintettel arra a körülményre, hogy a Ház folyó évi költségvetése mindaddig nem volt tárgyalható, a­ bizottság elhatározását kérte a február 1-én esedékes illetmények utalványozása tárgyában. Molnár Antal bizottsági jegyző és előadó az 1893. VI. t.-cz. 3. §-a alapján, mely szerint „a képviselői tiszteletdij- és lak­bérilletmény négy egyenlő részletben, február, május, augusztus és november hó 1-én előre fizetendő“, továbbá a jóváhagyott pénzkezelési és számfejtési utasítás­­4-ik §-a alapján, mely szerint az „utalványok kibocsátása az elnök hatásköréhez tartozik“, a fenforgó kivételes kö­rülményekre való tekintettel javasolja, hogy a fizetések utalványozásával kerektek a bizassék meg. A bizottság egyhangú határozattal hozzájárult az indítványhoz. Az osztrák obstrukció. Az osztrák képvi­selőház mai ülésén, mint Bécsből távírják, Fuchs elnök a legutóbb történt botrányt említette föl, amelynek következtében Penisek cseh újságíró négy hétre kizáratott az írói karzatról. Kienmann képviselő az őrlési forgalommal űzött visz­­szaélésekre vonat­koz­ólag interpellált . Hosszú napirend vita következett erre, melynek végez­tével a német baloldal kivonult a teremből. Pénztárvizsgálatok szigorítása. Az a sok szomorú példa, amely legutóbb az ország közigazgatását olyan megbízhatatlan színben tüntette fel, arra a meggyőződésre bírta a bel­ügyminisztert, hogy itt gyökeres segítségre van szükség. Itt való tehát a megyéknek és városok­nak egy körrendeletet, amelyben kifejezést adott ama véleményének, hogy a pénztár­vizsgálatok talán még­sem mennek a törvényeknek és sza­bályrendeleteknek megfelelőleg végbe. Fölhívja tehát a törvényhatóságokat, hogy a pénztárak, különösen pedig a gyámpénztárak vizsgálatát ezen­túl a legszigorúbban a törvényben előírt pontosság­gal és lelkiismeretességgel végezzék s minden egyes pénztárvizsgálat alkalmával fölvett jegyző­könyv hozzá legkésőbb 8 nap alatt fölterjesz­tendő. A belügyminiszter azt hiszi, hogy ezzel a rendeletével elintézett mindent s a vármegyék s városok pénztárai körül sohasem történik többet malőr. Pedig tulajdonképpen az ellenőrzés hiánya csak a következménye annak a korrupcziónak, amelyet a kormány vesztegetései, erőszakosko­dásai, választási manőverei s fejlett erkölcsei megteremtettek a közigazgatási tisztviselők nagy­részében. Ezt pedig egy körrendelettel nem lehet megváltoztatni. Összeférhetlenségek. A képviselőház ös­­­szeférhetlenségi bizottsága ma ülést, tartott, amely ülésen az elnök bemutatta Horn Ferenc újpesti vendéglősnek és társainak negyvennyolc képvi­selőre vonatkozó összeférhetlenségi bejelentését, továbbá Rakovszky Istvánnak a Ház nyilvános ülésében hat képviselőre nézve tett összeférhet­lenségi bejelentését; és végül Sághy Gyulának a Ház nyilvános ülésében önmagára tett összefér­hetlenségi bejelentését. A bizottság elhatározta, hogy mindenekelőtt a két tagjára, Mohay Sán­dorra és Rudnyánszky Bélára vonatkozó össze­­férhetlenségi bejelentéseket veszi tárgyalás alá. Ennek a két ügynek tárgyalási időpontját a bi­zottság csütörtökön d. e. 11 órára tűzte ki. a válság, Budapest, január 11. A béketárgyalások a mai nap folyamán abba a stádiumba jutottak, hogy a pártok bizalmi fér­­fiai összegezhették az eddigi megállapodások pontozatait. Még egy-két üzenet­váltás s azután el kell dőlni vagy jobbra, vagy balra a helyzet­nek. Hiszik ezt maguk a tárgyaló vezér-politikusok is s azért volt szükséges a három napi parla­menti szünet is, hogy ezalatt annál zavartalanab­­bul munkálkodhassanak. A béke­esélyekről ma a legküüönbözőb verziók kerültek forgalomba. Míg a délelőtt folyamán egyes képviselők a különböző pártokból meggyő­­ződésszerűleg hirdették, hogy a béke most már okvetlen meglesz; addig ma este az egyes párt­körökben nagyon nyomott, sőt harczias hangulatot keltett az a hír, hogy a kormány nunéziuma oly föltételeket tartalmaz, amelyeket az ellenzék el nem fogadhat, sőt még talán nem is tárgyalhat. E hírek szerint a kormány üzenetében a két Tisza, Pulszky Gusztáv és társai békebontása akarna érvényesülni. A válságra vonatkozó értesüléseink egyebekben a következők: A tárgyalások folytatása. A képviselőház első emeleti termében ma a kormány meghívott tagjai adtak találkozót Széll Kálmánnak s a kilépettek vezéreinek: Szilágyi Dezsőnek, Andrássy Gyula és Csákiy Albin gró­foknak. Ezen az összejövetelen a fentebbieken kívül jelen voltak: Bánffy báró, Fejérváry báró miniszterek. (Lukács László nem volt a Házban). Az urak azért jöttek össze, hogy a kormány üzenetét pontról-pontra megismerjék. A kormány tagjai és Széll Kálmán csakhamar lejöttek a teremből s a kilépettek felkérették magukhoz Kossuth Ferenczet, kinek átadták a kormány nuncziumát. .Az ellenzék megbízottai nyomban tanácskozásra jöttek össze, hogy az üzenetre adandó választ még csütörtökön dél­előtt átadhassák Széll Kálmánnak. Pénteken tárgyalják majd a kormány viszontválaszát s szombaton Széll Kálmán, Bánffy, Lukács és báró Fejérváry Bécsbe utaznak, hogy a koroná­nak jelentést­ tegyenek a pourparler-k eddigi eredményeiről. Másik forrásból jelentik lapunknak: Az ellenzéki kiküldöttek ma délután 7 órakor ílltik össze a képviselőház 1. sz. tanácskozó termében, festi­­ óráig tárgyaltak és főkénen Széll Kálmánnak az a kije­lentése képezte diskusszió tárgyát, amely szerint a h*­­szabályok alapos revíziója nélkül ő maga sem ké pxeB «i a transakcziót és hogy az ellenzéknek teljesíteni kell ^ k «mányinak ama kívánalmát, hogy a technikai obsti-ek«*^

Next