Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1899-04-01 / 79. szám

1889. HATODIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, SZOMBAT, ÁPRILIS L 79. SZÁM.­­­é­ utora 12. e?..­­ ELŐFIZETÉSI ÁR: Ei évre 14 írt. Féltre 1 trt. foptiévre 3 írt 50 ár. Egy Héra ügyes szám­ára 4 kr. Vidéke a 5 kr. Pályaudvarokon 1­ kr. 1 írt 20 fr. Kiadóhtv­ul : D-ullu II. h. A hírhedt osztály. Budapest, márczius 31. Egy röpirat izgalmat kr­ett Romániában, de egészen csöndben m­­adt ez az ország, amelynek a közönsége volt arra kiszá­mítva,­ hogy épen minálunk törjön ki az iz­gatottság ama leleplezések nyomán, ame­lyek támadhattak egy teljesen befejezett politikai pálya kulisszatitkainak a leleplezé­sei következtében. Arról a röpiratról van ugyanis szó, amelylyel Széll Kálmán miniszterelnök rö­viden, de tartalmasan végzett a képviselő­­ház ülésén. Az e ex-lex e maradványaival nem is foglalkoztunk, mert hiszen a politi­kai sajtónak nem feladata, hogy a többé­­kevésbbé dísztelen eltakarításoknál asszisz­táljon. Ma sem foglalkozunk ezzel a röp­irattal, hanem, azon mellékkörülményekkel, amelyek körülveszik ezt a röpiratot és sür­gős orvoslást igényelnek. Ki ne tudná, hogy a miniszterelnökség­nek arról az osztályáról van szó, amely a Hazánk hasábjain sohasem nélkülözte a hírhedt jelzőt. És mert joggal stigmatizáltuk ezt az osztálys gyurkan­ dolgozott, nem kötelessé­günk, hogy a kib­ekités­es megbékülés ide­jében ennek az osztálynak a kérdésével foglalkozzunk. Azt hisszük, hogy a paczifikáczió addig nem teljes, míg ez az osztály a minisz­terelnökségben fennál. A választások kö­rül annyi bűne van ennek az osztálynak, hogy már ezzel rászolgált arra, hogy tö­röltessék a létező intézmények sorából. A nemzetiségi kérdés körül: ez az osz­tály semmi érdemleges intézkedést nem tett. Hanem igen­is dolgozott arra, hogy a nemzetiségi kérdés egyes hullámzásai úgy használtassanak föl, amint ezt a kormány­­párti politika múló érdeke megkívánta. Valahányszor az ellenzék az immár vég­kép megsemmisült rendszer ellen egy-egy hevesebb akc­iót kezdeményezett: ez az osztály rögtön telelármázta a rendelkezé­sére álló sajtót nemzetiségi alarmhírekkel és denuncziálta az ország előtt az ellen­zéket, mintha ennek a jogért, törvényért és igazságért vívott küzdelme a nemzeti­ségek illojális törekvéseinek az erősbítésére szolgálna. Hogy ez így volt, csak a sajtószabad­ságért folyt vitára s a kiegyezési küzdel­mekre kell utalnunk, ebben minden erő­sebb ellenzéki hangnak a pendantjaként megtaláljuk a hirhedt osztály által sugal­mazott riasztó híreket. Jeszenszky úr bizo­nyára vissza fog emlékezni ezen soraink olvasásakor a karlsbadi összeesküvésre s a kormánynak oly keserűvé vált ezu kor­­prémium vitában láncelrozott forradalmi hírekre, bár ezekkel lejárta magát ez az osztály s ez a legfőbb oka annak, hogy ennek sem röpiratára, sem semmiféle irományára nem ad ebben az országban senki sem, aki ismeri a viszonyokat és némi politikai belátással bír. És mert ez a helyzet erre az osztályra s a letűnt rendszer minden akc­iójára nézve, benne a nemzetiségi kérdéssel, ezt az osztályt egyszerűen meg kell szüntetni. Semmi szükség arra, hogy a miniszter­­elnökség kebelében olyan intézmény tar­tassák fenn, amely erősen emlékeztet a jogállamban egyszerűen tehetetlen rendőr­­minnisztériumra. Végre is, törvény hatá­rozza meg az egyes minisztériumok jog- és hatáskörét; a c­entralizác­ió, amely nélkül. Ezek az ünnepségek és évfordulók szinte aktualitást adnak a rég letűnt századok nagy eseményeinek s csupán az aktuális iránt érdek­lődő villamos korunkban jó néha visszahívni az emlékezetbe a múltak küzdelmeit, törekvéseit és tanúságait. Van Dyck kora a művészet­történetben egyike a legérdekesebbeknek és a legtanulságosabbaknak. A XVII-ikbe forduló XVI. század ugyanis Hollan­diában politikailag is igen mozgalmas és messze kiható jelentőségű volt s a politikai átalaku­lások magukkal hozták a művészeti átalaku­lásokat is. A XVI-ik század végén ugyanis Németalföld kettészakadása teljessé lön. Az északi Holland protestánssá vált, a flamand Beligium pedig, Antwerpennel, mint főváros­sal, katholikus maradt és továbbra is állta a spanyol-habsburg uralmat. Ez a szakadás óri­ási befolyással volt a művészet fejlődésére. Az egyház és a monarchikus kormány ünnepies fel­vonulásai a flamand művészetet dekoratív irányba terelték s ünnepélyesen előkelő formát adtak neki. Szerencsére a magába zárkózott északi jellem erre is rá tudta nyomni a maga egyéni különös karakterét. Majdnem az összes jelentékenyebb flamand mesterek tettek tanulmányutat Itáliába, Michelangelo, Raffael, Tizian és ezek utódainak hazájába s a tájképekben oltárképekben s a na­gyobb figurális képekben mutatkozni kezdett már az olasz elektrizizmus, az úgynevezett. ,,akadé­miai" irány, de az arczképfestés és a hazai nép­belevonta a miniszterelnökségbe a sajtó, poliézia, a gazdasági élet majd minden vonatkozását, odavitte a választások inté­zését , a jog, a törvény és igazság idejében meg nem állhat. Ennek az osztálynak többé létjogosult­sága nincs, lejárta magát vezérével együtt A nemzetiségi túlkapások törvényes kor­látok közé való visszaszorítására ilyen exlex intézmény sem való. Magasabb in­tézmény a miniszterelnökség, minthogy ott detektívszolgálat legyen fentartható az elpusztult rendszer iskolája szerint, úgy hogy valamennyi minisztérium polic­iális megfigyelés alá volt helyezve. Széll Kálmán miniszterelnököt nem ag­gaszthatja az, hogy ha a hírhedt osztály feloszlik, egyszerre feltámad a nemzeti­ségi mozgalom. Ha, erre kísérlet történnék is: erős falként áll vele szemben a poli­tikai béke által erejét visszanyert Magyar­­ország, a jog, az igazság és törvény bás­tyáján meg fog törni mindenféle nemzet­ellenes törekvés. És ebben van igaz biz­tosítéka az országnak. Van Dyck (1591) 1641.) — A Hazánk eredeti tárc­zája. — Irta : Rózsa Miklós München, márczius 29-én. Minden tisztelet az Országos Képtár vezető­­ségének, hogy nem hagyta nyomtalanul elveszni a szürke hétköznapok közt Van Dyck születésé­nek háromszázadik évfordulóját. Bármennyire szegény is a képtár eredeti Van Dyck művekben - bizonyára nehéz is egy olyan kiváló művész egyéniségét reprod­ukc­iókból megismerni,­­mégis szép az a kegyelet, melylyel a képtár így a nagy flamand mester emlékének áldoz és a mű­vészet­ komoly kultuszára vall, hogy egy ez al­kalomból rendezett kiállítással hívja fel a figyel­met a művésztörténet egy olyan jelentős epo­chájára, mint a Van Dyck munkássága. És ha ez a megemlékezés fényben, ragyogásban messze ávol áll is azoktól az ünnepségektől, melyekkel szülővárosa tiszteli meg az antwerpeni mester mi­lékét — mint a­hogy megünnepelte Ruben-­­lét Budapestnek fiájával kell fogadnia ezt is. őszen az Országos Képtár a legtöbbet nyújtja,­­ mire csak képes. Talán banalitás, hogy nagy emberek születésé­­nek és halálának évfordulóit kegyelettel ünnepli meg az emberiség, de nincsen minden haszon­élet ábrázolása szűz maradt az idegen behatás­tól. Utóbb aztán a tájkép is felszabadult alóla. Az e századbeli flamand mesterek csoportjá­ból — akik közé tartoznak:­­lan Brueghel, Sny­ders, Jan Fyt, Adrian Brouwer és David,Teniers. — Két nagy ember válik ki különösen: Rubens és Van Dyck. E két óriási művésznek neve elválaszt­hatatlanul össze van forrva a művészettörténet­ben. Van Dyck ugyanis, még mint egészen Fiatal ember lett Rubens tanítványává, akinek vezetése mellett tehetsége oly roppant arányokban bonta­kozott ki, hogy szülővárosa Antwerpen már tizen­­kilencz éves korában mint mestert vette fel a Szt. Lukács-Cilidébe, Rubens pedig tanítványból segítő­ társává emelte fel. Mikor az ifjú mester elérte huszonnegyedik évét, Jakab angol király hívta meg udvarába. De Van Dyck m­­vészlelke a napos Olaszország után vágyott -­ nem bírta ki sokáig a Themse partján. El is indult tanulmányútra Olaszországba s bejárta az összes nevezetesebb művész-városo­kat Még megnézte Marseillest és Parist, aztán telve új impressziókkal visszatért szülővárosába, hol egykori mesterének csakhamar veszedelmes vetélytársává lön. A város gazdag polgárai való­sággal elárasztották megrendelésekkel, úgy, hogy évekig gondtalanul áldozhatott művészetének. Nehány évvel később megint csak átvitorlázott­ Angliába. Ezúttal Károly király hivei még f­elhalmozta gyengéd figyelmességgel és kitünte­ Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. Budapest, április 1. A szerb püspöki zsinat királyi biztosa. A hivatalos lap mai számának közlése szerint a király a miniszterelnök előterjesztésére, folyó éri márczius hó 27-én kelt legfelső elhatározá­sával, a­z. évi április hó 6-án megtartandó gö­rög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi bizto­sává rudnai báró Nikolics Fedor valóságos belső titkos tanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki. — Belépés a szabadelvű pártba. Di Sik Sándor, a volt nemzeti párt tagja, belépett­ a szabadel­vűpártba.

Next