Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)

1899-04-01 / 79. szám

1889. HATODIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, SZOMBAT, ÁPRILIS L i é-utoza 12. e?,. ! ELŐFIZETÉSI ÄR: Ei évre 14 írt. Féltre 1 trt. foptiévre 3 írt 50 ür. Egy Héra ügyes szám ára 4 kr. Vidéke a 5 kr. Pályaudvarokon t! kr. 1 írt 20 Ír. Kladáhtv-ul : Ó-ul«u I*. h. 79. SZÁM. A hírhedt osztály. Budapest, márczius 31. Egy röpirat izgalmai kr ett Romániában, de egészen csöndben m .adt ez az ország, amelynek a közönsége volt arra kiszá­mítva.. hogy épen minálunk törjön ki az iz­gatottság ama leleplezések nyomán, ame­lyek támadhattak egy teljesen befejezett politikai pálya kulisszatitkainak a leleplezé­sei következtében. Arról a röpiratrói van ugyanis szó, amelylyel Széli Kálmán miniszterelnök rö­viden. de tartalmasán végzet! a képviselő- ház ülésén. Az <*x-lex e maradványaival nem is foglalkoztunk, mert hiszen a politi­kai sajtónak nem föladata, bogy a többé- kevésbbé dísztelen eltakarításoknál asszisz­táljon. Ma sem foglalkozunk ezzel a rop­hatta], hanem, azon mellékkörülményekkel, amelyek körülveszik ezt a röpiratot és sür­gős orvoslást igényelnek. Ki ne tudná, hogy a miniszterelnökség­nek arról az osztályáról van szó, amely a Hazánk hasábjain sohasem nélkülözte a hírhedt jelzőt. És mert joggal stigmatizáltuk ezt az »wvtálvf guujknr- dolgozott, nem kötelessé­günk, hogy a kiliekites es megbékülés ide­jében ehnek az osztálynak a kérdésével foglalkozzunk. Azt hisszük, hogy a paczífikáczió addig nem teljes, mig ez az osztály a minisz­terelnökségben fonnál. A választások kö­rül annyi bűne van ennek az osztálynak, hogy már ezzel rászolgált arra, hogy tö­röltessék a létező intézmények sorából. A nemzetiségi kérdés körül. ez az osz­tály semmi érdemleges intézkedést nem lett. Hanem igen is dolgozott arra, hogy a Van Dyck (1591) 1641.) — A Hazánk eredeti táré zaja. — Irta : Rózsa Miklós München, márczius 29-én. Mieden tisztelet az Országos Képtár vezető- hegének, hogy nem hagyta nyomtalanul elveszni a szürke hétköznapok közi Van Dyck születésé­nek háromszázadik évfordulóját. Bármennyire szegény is a képtár eredeti Van Dyck müvekben - bizonyára nehéz is egy olyan kiváló művész egyéniségét repród ukeziókból megismerni, (mégis szép az a kegyelet, mclylyel a képtár igy a nagy flamand mester emlékének áldoz és a mű­vészet. komoly kultuszára vall, hogy egy ez al­kalomból rendezett kiállítással hívja fel á figyel­met a müvésztörténet egy olyan jelentős epo­chájára, mint a Van Dyck munkássága. És ha ez i megemlékezés fényben, ragyogásban messze ávol áll is azoktól az ünnepségektől, melyekkel szülővárosa tiszteli meg az antwerpeni mester mi lékét — mint a hogy megünnepelte Ruben-- lét Budapestnek fiájával kell fogadnia ezt is. őszen az Országos Képtár a legtöbbet nyújtja, i mire csak képes. Talán banalitás, hogy nagy emberek születésé- iek és halálának évfordulóit kegyelettel ünnepli neg az emberiség, de nincsen minden haszon nemzetiségi kérdés egyes hullámzásai úgy használtassanak föl, amint ezt a kormány- párti politika múló érdeke megkívánta. Valahányszor az ellenzék az immár vég­kép megsemmisült rendszer ellen egy-égy hevesebb akcziót kezdeményezett: ez az qsztály rögtön telelármázta a rendelkezé­sére állő sajtót nemzetiségi alarmhirekkel és denuncziálta az ország előtt az ellen­zéket, mintha ennek a jogéri, törvényért és igazságért vívott küzdelme a nemzeti­ségek illojális törekvéseinek az erösbitésére szolgálná. Hogy ez igy volt. csak a sajtószabad­ságért folyt vitára s a kiegyezési küzdel­mekre kell utalnunk, ebben minden erő­sebb ellenzéki hangnak a pendantjaként megtaláljuk a hirhedt osztály által sugal­mazott riasztó híreket. Jeszenszky ur bizo­nyára vissza fog emlékezni ezen soraink olvasásakor a karlsbadi összeesküvésre s a kormánynak oly keserűvé váll ezukor- prémium vitában lanceirozott forradalmi hírekre, bár ezekkel lejárta magát ez az osztály s ez a legfőbb oka annak, hogy ennek sem röpiratára, sem semmiféle irományára nem ad ebben az országban senki sem. aki ismeri a viszonyokat é* némi politikai belátással bir. És mert ez a helyzet erre az osztályra s a letűnt rendszer minden akcziőjára nézve, benne a nemzetiségi kérdéssel: ezt az osztályt egyszerűen meg kell szüntetni. Semmi szükség arra. hogy a miniszter- elnökség kebelében olyan intézmény tar­tassák fenn, amely erősen emlékeztet a jogállamban egyszerűen tehetetlen rendör- miriiszteriumra. Végre is, törvény hatá­rozza meg az egyes minisztériumok jog- és hatáskörét; a czentralizáczió, amely nélkül. Ezek az ünnepségek és évfordulók szinte aktualitást adnak a rég letűnt századok nagy eseményeinek s csupán az aktuális iránt érdek­lődő villamos korunkban jó néha visszahívni az emlékezetbe a múltak küzdelmeit, törekvéseit és tanúságait. Van Dyck kora a művészet-történetben egyike a legérdekesebbeknek és a legtanulságosabbaknak. A XVII-ikbe forduló XVI. század ugyanis Hollan­diában politikailag is igen mozgalmas és messze kiható jelentőségű volt s a politikai átalaku­lások magukkal hozták a művészeti átalaku­lásokat is. A XVI-ik század végén ugyanis Németalföld kettészakadása te.jessé lön. Az északi Holland protestánssá vált, a flamand Beligium pedig, Antwerpennel, mint főváros­sal, katholikus maradt és továbbra is állta a spanyol-habsburg uralmat. Ez a szakadás óri­ási befolyással volt a művészet fejlődésére. Az egyház és a monarchikus kormány ünnepies fel­vonulásai a flamand művészetet dekoratív irányba terelték s ünnepélyesen előkelő formát adtak neki. Szerencsére a magába zárkózott északi jellem erre is rá tudta nyomni a maga egyéni különös karakterét. Majdnem az összes jelentékenyebb flamand mesterek tettek tanulmányutat Itáliába, Michelangelo, Raffael, Tizian és ezek utódainak hazájába s a tájképekben oltárképekben s a na­gyobb figurális képekben mutatkozni kezdett már az olasz elekticzizmus, az úgynevezett. .,akadé­miai" irány, de az arczképíestés és a hazai nép­belevonta a miniszterelnökségbe a sajtó, poliezia, a gazdasági élei majd minden vonatkozását, odavitte a választások inté­zését ; a jog, a törvény és igazság idejében meg nem állhat. Ennek az osztálynak többé létjogosult­sága nincs, lejárta magát vezérével együtt A nemzetiségi túlkapások törvényes kor­látok közé való visszaszorítására ilyen exlex intézmény sem való. Magasabb in­tézmény a miniszterelnökség, minthogy ott detektivszolgálat legyen fentartható az elpusztult rendszer iskolája szerint, úgy hogy valamennyi minisztérium policziális megfigyelés alá volt helyezve. Széli Kálmán miniszterelnököt nem ag­gaszthatja az, hogy ha a hírhedt osztály feloszlik, egyszerre feltámad a nemzeti­ségi mozgalom. Ha, erre kísérlet történnék is: erős falként áll vele szemben a poli­tikai béke által erejét visszanyert Magyar- ország, a jog, az igazság és törvény bás­tyáján meg fog törni mindenféle nemzet­ellenes törekvés. És ebben van igaz biz­tosítéka az országnak. Budapest, április 1. A szerb püspöki zsinat királyi biztosa. A hivatalos lap mai számának közlése szerint a király a miniszterelnök előterjesztésére, folyó éri márezius hó 27-én kelt legfelső elhatározá­sával, a f. évi április hó 6-án megtartandó gö rög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi bizto­sává rudnai báró Nikolics Fedor valóságos belső titkos tanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki. — Belépés a szabadelvű pártba. Di Sik Sándor, a volt nemzeti párt tagja, belépett. a szabadéi vüpártba. Lapuok mai számához egy iv melléklet van csatolva. élet ábrázolása szűz maradt az idegen behatás tói. Ptóbb aztán a tájkép is felszabadult alóla, Az e századbeli tlamand mesterek csoportjá­ból — akik köze tartoznak: .lan Brueghel, Sny­ders, Jan Fyt. Adrian Brouwer és Dávid,Teniers, — Két nagy ember válik ki különösen: Rubens és Van Dyck. E kél óriási művésznek neve elválaszt hatatlanul össze van forrva a művészettörténet­ben. Van Dyck ugyanis, még mint egészen Fiatal ember lett Rubens tanítványává, akinek vezetés* mellett tehetsege oly roppant arányokban bonta­kozott ki, hogy szülővárosa Antwerpen már tizeu- kilencz éves korában mint mestert vette fel a Szt. Lukács-Cilidébe, Rubens pedig tanítványból segitö-társává emelte fel. Mikor az ifjú mester elérte huszonnegyedik évét, Jakab angol király hívta meg udvarába. De Van Dyck niivészlelke a napos Olaszország után vágyott -• nem bírta ki sokáig a Themse partján. El is indult tanulmányútra Olaszországba s bejárta az összes nevezetesebb művész-városo­kat Még megnézte Marseillest és Parist, aztán telve uj impressziókkal visszatért szülővárosába, hol egykori mesterének csakhamar veszedelmes vetélytársává lön. A város gazdag polgárai való­sággal elárasztották megrendelésekkel, úgy, hogy évekig gondtalanul áldozhatott művészetének. Nehány évvel később megint csak átvitorlázott. Angliába. Ezúttal Károly király hivUi még s elhalmozta gyengéd figyelmességgel és kitünte-

Next

Sign up Sign up
/
Thumbnails
Contents