Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)
1899-04-01 / 79. szám
1889. HATODIK ÉVFOLYAM. BUDAPEST, SZOMBAT, ÁPRILIS L 79. SZÁM.é utora 12. e?.. ELŐFIZETÉSI ÁR: Ei évre 14 írt. Féltre 1 trt. foptiévre 3 írt 50 ár. Egy Héra ügyes számára 4 kr. Vidéke a 5 kr. Pályaudvarokon 1 kr. 1 írt 20 fr. Kiadóhtvul : D-ullu II. h. A hírhedt osztály. Budapest, márczius 31. Egy röpirat izgalmat krett Romániában, de egészen csöndben madt ez az ország, amelynek a közönsége volt arra kiszámítva, hogy épen minálunk törjön ki az izgatottság ama leleplezések nyomán, amelyek támadhattak egy teljesen befejezett politikai pálya kulisszatitkainak a leleplezései következtében. Arról a röpiratról van ugyanis szó, amelylyel Széll Kálmán miniszterelnök röviden, de tartalmasan végzett a képviselőház ülésén. Az e ex-lex e maradványaival nem is foglalkoztunk, mert hiszen a politikai sajtónak nem feladata, hogy a többékevésbbé dísztelen eltakarításoknál asszisztáljon. Ma sem foglalkozunk ezzel a röpirattal, hanem, azon mellékkörülményekkel, amelyek körülveszik ezt a röpiratot és sürgős orvoslást igényelnek. Ki ne tudná, hogy a miniszterelnökségnek arról az osztályáról van szó, amely a Hazánk hasábjain sohasem nélkülözte a hírhedt jelzőt. És mert joggal stigmatizáltuk ezt az osztálys gyurkan dolgozott, nem kötelességünk, hogy a kibekitéses megbékülés idejében ennek az osztálynak a kérdésével foglalkozzunk. Azt hisszük, hogy a paczifikáczió addig nem teljes, míg ez az osztály a miniszterelnökségben fennál. A választások körül annyi bűne van ennek az osztálynak, hogy már ezzel rászolgált arra, hogy töröltessék a létező intézmények sorából. A nemzetiségi kérdés körül: ez az osztály semmi érdemleges intézkedést nem tett. Hanem igenis dolgozott arra, hogy a nemzetiségi kérdés egyes hullámzásai úgy használtassanak föl, amint ezt a kormánypárti politika múló érdeke megkívánta. Valahányszor az ellenzék az immár végkép megsemmisült rendszer ellen egy-egy hevesebb akciót kezdeményezett: ez az osztály rögtön telelármázta a rendelkezésére álló sajtót nemzetiségi alarmhírekkel és denuncziálta az ország előtt az ellenzéket, mintha ennek a jogért, törvényért és igazságért vívott küzdelme a nemzetiségek illojális törekvéseinek az erősbítésére szolgálna. Hogy ez így volt, csak a sajtószabadságért folyt vitára s a kiegyezési küzdelmekre kell utalnunk, ebben minden erősebb ellenzéki hangnak a pendantjaként megtaláljuk a hirhedt osztály által sugalmazott riasztó híreket. Jeszenszky úr bizonyára vissza fog emlékezni ezen soraink olvasásakor a karlsbadi összeesküvésre s a kormánynak oly keserűvé vált ezu korprémium vitában láncelrozott forradalmi hírekre, bár ezekkel lejárta magát ez az osztály s ez a legfőbb oka annak, hogy ennek sem röpiratára, sem semmiféle irományára nem ad ebben az országban senki sem, aki ismeri a viszonyokat és némi politikai belátással bír. És mert ez a helyzet erre az osztályra s a letűnt rendszer minden akciójára nézve, benne a nemzetiségi kérdéssel, ezt az osztályt egyszerűen meg kell szüntetni. Semmi szükség arra, hogy a miniszterelnökség kebelében olyan intézmény tartassák fenn, amely erősen emlékeztet a jogállamban egyszerűen tehetetlen rendőrminnisztériumra. Végre is, törvény határozza meg az egyes minisztériumok jog- és hatáskörét; a centralizáció, amely nélkül. Ezek az ünnepségek és évfordulók szinte aktualitást adnak a rég letűnt századok nagy eseményeinek s csupán az aktuális iránt érdeklődő villamos korunkban jó néha visszahívni az emlékezetbe a múltak küzdelmeit, törekvéseit és tanúságait. Van Dyck kora a művészettörténetben egyike a legérdekesebbeknek és a legtanulságosabbaknak. A XVII-ikbe forduló XVI. század ugyanis Hollandiában politikailag is igen mozgalmas és messze kiható jelentőségű volt s a politikai átalakulások magukkal hozták a művészeti átalakulásokat is. A XVI-ik század végén ugyanis Németalföld kettészakadása teljessé lön. Az északi Holland protestánssá vált, a flamand Beligium pedig, Antwerpennel, mint fővárossal, katholikus maradt és továbbra is állta a spanyol-habsburg uralmat. Ez a szakadás óriási befolyással volt a művészet fejlődésére. Az egyház és a monarchikus kormány ünnepies felvonulásai a flamand művészetet dekoratív irányba terelték s ünnepélyesen előkelő formát adtak neki. Szerencsére a magába zárkózott északi jellem erre is rá tudta nyomni a maga egyéni különös karakterét. Majdnem az összes jelentékenyebb flamand mesterek tettek tanulmányutat Itáliába, Michelangelo, Raffael, Tizian és ezek utódainak hazájába s a tájképekben oltárképekben s a nagyobb figurális képekben mutatkozni kezdett már az olasz elektrizizmus, az úgynevezett. ,,akadémiai" irány, de az arczképfestés és a hazai népbelevonta a miniszterelnökségbe a sajtó, poliézia, a gazdasági élet majd minden vonatkozását, odavitte a választások intézését , a jog, a törvény és igazság idejében meg nem állhat. Ennek az osztálynak többé létjogosultsága nincs, lejárta magát vezérével együtt A nemzetiségi túlkapások törvényes korlátok közé való visszaszorítására ilyen exlex intézmény sem való. Magasabb intézmény a miniszterelnökség, minthogy ott detektívszolgálat legyen fentartható az elpusztult rendszer iskolája szerint, úgy hogy valamennyi minisztérium policiális megfigyelés alá volt helyezve. Széll Kálmán miniszterelnököt nem aggaszthatja az, hogy ha a hírhedt osztály feloszlik, egyszerre feltámad a nemzetiségi mozgalom. Ha, erre kísérlet történnék is: erős falként áll vele szemben a politikai béke által erejét visszanyert Magyarország, a jog, az igazság és törvény bástyáján meg fog törni mindenféle nemzetellenes törekvés. És ebben van igaz biztosítéka az országnak. Van Dyck (1591) 1641.) — A Hazánk eredeti tárczája. — Irta : Rózsa Miklós München, márczius 29-én. Minden tisztelet az Országos Képtár vezetőségének, hogy nem hagyta nyomtalanul elveszni a szürke hétköznapok közt Van Dyck születésének háromszázadik évfordulóját. Bármennyire szegény is a képtár eredeti Van Dyck művekben - bizonyára nehéz is egy olyan kiváló művész egyéniségét reprodukciókból megismerni,mégis szép az a kegyelet, melylyel a képtár így a nagy flamand mester emlékének áldoz és a művészet komoly kultuszára vall, hogy egy ez alkalomból rendezett kiállítással hívja fel a figyelmet a művésztörténet egy olyan jelentős epochájára, mint a Van Dyck munkássága. És ha ez a megemlékezés fényben, ragyogásban messze ávol áll is azoktól az ünnepségektől, melyekkel szülővárosa tiszteli meg az antwerpeni mester milékét — mint ahogy megünnepelte Ruben-lét Budapestnek fiájával kell fogadnia ezt is. őszen az Országos Képtár a legtöbbet nyújtja, mire csak képes. Talán banalitás, hogy nagy emberek születésének és halálának évfordulóit kegyelettel ünnepli meg az emberiség, de nincsen minden haszonélet ábrázolása szűz maradt az idegen behatástól. Utóbb aztán a tájkép is felszabadult alóla. Az e századbeli flamand mesterek csoportjából — akik közé tartoznak:lan Brueghel, Snyders, Jan Fyt, Adrian Brouwer és David,Teniers. — Két nagy ember válik ki különösen: Rubens és Van Dyck. E két óriási művésznek neve elválaszthatatlanul össze van forrva a művészettörténetben. Van Dyck ugyanis, még mint egészen Fiatal ember lett Rubens tanítványává, akinek vezetése mellett tehetsége oly roppant arányokban bontakozott ki, hogy szülővárosa Antwerpen már tizenkilencz éves korában mint mestert vette fel a Szt. Lukács-Cilidébe, Rubens pedig tanítványból segítő társává emelte fel. Mikor az ifjú mester elérte huszonnegyedik évét, Jakab angol király hívta meg udvarába. De Van Dyck mvészlelke a napos Olaszország után vágyott - nem bírta ki sokáig a Themse partján. El is indult tanulmányútra Olaszországba s bejárta az összes nevezetesebb művész-városokat Még megnézte Marseillest és Parist, aztán telve új impressziókkal visszatért szülővárosába, hol egykori mesterének csakhamar veszedelmes vetélytársává lön. A város gazdag polgárai valósággal elárasztották megrendelésekkel, úgy, hogy évekig gondtalanul áldozhatott művészetének. Nehány évvel később megint csak átvitorlázott Angliába. Ezúttal Károly király hivei még felhalmozta gyengéd figyelmességgel és kitünte Lapunk mai számához egy iv melléklet van csatolva. Budapest, április 1. A szerb püspöki zsinat királyi biztosa. A hivatalos lap mai számának közlése szerint a király a miniszterelnök előterjesztésére, folyó éri márczius hó 27-én kelt legfelső elhatározásával, az. évi április hó 6-án megtartandó görög keleti szerb püspöki zsinathoz királyi biztosává rudnai báró Nikolics Fedor valóságos belső titkos tanácsost és főrendiházi tagot nevezte ki. — Belépés a szabadelvű pártba. Di Sik Sándor, a volt nemzeti párt tagja, belépett a szabadelvűpártba.