Hazánk, 1899. április (6. évfolyam, 79-103. szám)
1899-04-01 / 79. szám
m'AKst, HAUS I« AFPILG3'm A „Magyar Critikkaszövetség’“ igazgató válaezt-nstoy#. folyó éri április hó 0-án (t az órakor a szövetség helyiségében ülést tart Tárgyak : 1. Üsyr«»szö előterjesztése, 2. Zselénszki Róbert gróf előadása a buzaringről. 8. Bernát István előadása a keret indiai uzsola-törvényekről, 4. Lökerer Andor indítványa a gabnaárjegyzések tárgyában. Az aradi román püspök választása. Metianu Jánosnak metropolitává történt választása következtében megüresedett aradi püspöki széket — mint Aradról írják — legközelebb betöltik s épp ezért a választási mozgalmak már nagyobb arányban megindultak. A legtöbb kilátása van a megválasztásra dr. Goldis János püspöki helyzeiknek, aki tudvalevőleg országgyűlési képviselő is. Nemcsek az egyházmegyének, hanem Metianu érsek metropolitának is ő a jelöltje, amit azzal is dokumentált, hogy a legutóbbi konzisztoriális ülésen a püspökség ügyeinek vezetését Goldis Jánosra bízta. Goldison lóval pályáznak még a püspökségért Hamza Ágoston és a dáko-román üzelmeiről hírhedt Mangra Vazu. Hogy ez utóbbi is pályázik, az különösen az intelligens és hazafias román körökben keltett megütközést és méltó felháborodást. Osztrák politikus Széll Kálmánról. A nyugat-sziléziai német haladó párt Troppauban tartotta meg a napokban évi közgyűlését, melyen a budapesti kvóta-tárgyalásokról nálunk is ismeretes dr. Monger osztrák képviselő a következőkben emlékezett meg Széll Kálmán miniszterelnökről s az általános politikai helyzetről: Magyarországon Széll Kálmán lépett az ügyek élére. Az ő személye közül, ki nemcsak egyike a legkiválóbb, de egyszersmind a legmegbízhatóbb jellemezilárd és éppen ezért minden pártnál joggal tisztelt politikusoknak, oly nagy többség sorakozott, mily még soha magyar miniszterelnök körül. Ausztriában azonban csak egy, engedmények által esetről-esetre megnyert többség van, mely mint a példák igazolják, rendesen meg is tagadja szolgálatát. A monarchia legnépesebb, fogadóképesebb és kulturailag legkiválóbb népe (a németek) roppantul elégedetlenek. A kormánynak hallatlanul alkalmazott befolyása eredményezi, hogy a többség látszata Ausztriában még mindig fennáll A kormánynak akciói sokkal sikeresebben volnának keresztülvihetők, ha a kormány élén oly férfiú állana, ki iránt a különböző pártállású politikusok bizalomnál viseltetnénk, hogy gróf Thun nem bír ezzel a bizalommal, azt a legközelebbi múlt eseményei eléggé igazolták. Monger végül ismertette a magyar kiegyezést. Olcsó aranybányát vegyenek! Budapest, márczius 81. A „Fortuna" régebben Budapesten bintenyitó bíróságot és tömlöezőt jelentett, három év előtt aranybányává lett a szép szó. Részvénytársaság alakult a fővárosban, mely aranyhegyeket ígért mindenkinek, aki a2 írt 50 kron részvényt vesz. E társulat magát „Fortunádnak nevezte, nem törődvén a végzetes név sötét ómenjével. A társulat elnöke, legalább a kibocsátott felhívásokon herczeg Batthyány Strattmann Ödön, a Bécsben székelő magyar nabob volt, választmányi tagokul, mint igazgatóság és felügyelőbizottság néhány jó név sorakozott a herczegi czimer árnyékába. Ugyan ki ne vett volna 12 forint 50 kron aranybányarészvényt. Egy erdélyi nagy aranyhegy résztulajdonosának lenni 12 frt 50 kört — melyik hivatalszolgát, kishivatalnokot, dijat/o t,, postást, táviratkihordót, kisiparost no csa **Az volna e fényes kilátás. Hozzája még egy bankház ablakában egy nagy darab arany is volt kitéve, ráírva, hogy „az erdélyi aranybányákból/ föléje ragasztva a felhívás a „Fortuna“ részvényekre . . . íme marokrafoghatólag ott volt az arany is. Mindez 12 frt 50 krért. Ki nem akarja sorsát megjavítani, kinek nem kell egy jó nagy darab abból a mennykő nagy aranyból ? Hisz még bankóban is elég volna, ha kiadnák, hát még aranyban! A szegény osztály, mely falatját megvonta magától, hogy egy-egy részvényt kuporogva megvegyen, Peru aranyhegyeit látta ez egyetlen darabban, szemében nagyra nőtt az egy darab aranytömeg s magát látta, mint boldog tulajdonost — 12 frt 50 krért. Herczeg Batthyány nevére ki ne adna 12 frt 50 krt - itt csalás nem lehet, biztos a nyereség. Mily boldog álmai voltak az aranyhegy-résztulajdonosoknak egy darab ideig ! Mily gazdagságot álmodtak ők maguknak. Egymaga megérte azt a rongy 12 frt. 50 krt, aunyi édes álom aranyat ér. így gondolkoztak a vezető urak is bizonyára, mert csakhamar kicsinálták, hogy a boldog résztulajdonosokat az eddig élvezett édes álmokkal fizessék ki, a többi pénz pedig elúszott. A ma megtartott Fortuna-közgyűlésen ugyanis Huszár Kálmán elnök, ki a gyűlést vezette, azon meglepő nyilatkozatot tette, hogy „a társulatot csupán 125 frt készpénzzel alapították, mely azóta nem növekedett.“Hová lett a huszonöt vagy harminczezer 12 frt 50 kr? —Befektették? — Mibe ? Persze ez nagy kérdés. Ki zsebébe ? Erre előtólnak egy Hammond nevű urat, aki az egészet csinálta s végül megugrott. Nohát ez jó lesz a Fortuna Kriványjának. A legelső ilyenféle vállalat, mely az alsó néposztály kínosan megtakarított filléreire spekulált, ez a „Fortuna“ volt. Ha a részvényeket 100 írt- n tévértére!*m bocsátják fel s (eensiA szokás szerint) 1$»~18§ ért «láipfer tero«. —- tozomfök, hogy a ráoszlatot a«® lehet prifl« ügyileg nyélbe ütni. Azok, kit, ilyen részvényt vehetnek, ras mkt rHzai»*da»ofc arindenféle vázolat iránt, mert tudják, hogy wj nil laki ma teljes lehetetlen, a régiek is folyton fc t adóznak, silyedíuik, legnagyobb részük tengbidji ionban az alsó néposztály, a hiratokzolg*, portré», a kofa és a hasonló állású szegény ősz bee nem spekulál, nem okoskodik, nem ért a csiloghoz. Vakon megy a herckegi név után s kirakatba a levő tárgy láttam tiét, okoskodik dg hogy nem mind arany, ami fényük. Ezeket kelett tehát megfogni, hogy pénziket odaadják édes álmokért. A keservesen raogkaporgatott filért elővarázsolni a szegény ember kis seekrémkéjéből, hogy az inkább két hónapig is megvonj magától a vacsorát, de egy részvényre szert tehessen, — ehhez kellett a Fortuna nyűvészete. Mit tudta azt a szegény ember, hogy neki társulat ügyeibe semmi beleszólása sincs, meg szavazati joga nincs, mert hiszen nem vett „ég kötés“-t, (azaz 15—25 részvényt) mely neki egyelen szavazatot biztosit. Hiszen ha ennyi részvényre való pénze volna, akkor azon inkább teket vett volna a Lágymányoson, vagy az Ángya földön s nem adja pénzét papirosért. S ime mi midőn az érdemes „Fortumi" megtartotta kögyűlését, megjelent rajta harminczkét úr, együttvéve húszezerhatszázhuszonnyolcz részvényt képviselt, a többi majd 80.000 részvét, csupa szavazati jog nélküli páriáé volt, kikne csak részvénytőke-befizetési joguk volt, de sovazati és beleszólási joguk nincs. Nyolczvanezer csupa apró ember, ki 12 f 50 krt fizetett be — semmiért. Ma meg a tásulat közgyűlése (minő gúny az, hogy 32 emix alkot közgyűlést, mikor majdnem nyolczvanezeről áll a társulat) azt határozta, hogy a résvények értékét leszállítják 60 százalékkal, az, amiért azok fizettek 12 frt 50 krajezárt, ma t ér papíron, nem a valóságban akkor sem — ner forintot. Tehát 8 frt 50 krajezárt már eddig is vesztettek fejenként, ezt elvitte a Hammond, általános bűnbak és tiszteletbeli fö Krivány. Szomorúan komikus volt az igazgatóság, a panasza herczeg Batthyány ellen, hogy az „na, nevén kívül egy fillért sem áldozott a hazai vállalat czéljára“. Ugyan mit vártak még ettől főúrtól, talán hogy ő fizesse ki a Hammond által elsikkasztott pénzt ? Hiszen ha here® Batthyány nincs a részvényesek élén, csak ne ugrik be a sok apró ember, mert tisztelet-becslet az igazgatóságban szerzett, összes uralma de ezek nevét az a kis-ember, ki a ‘‘részvénykét vette, sohasem hallotta, mig herczeg Ba hiányéban úgy bizott, mint az Istenben. Próbijanak meg az igazgatósági és felügyelő-birósági urak bármily csekélységért kinálgatni azon hegyet, bizony nem megy utánuk az alsó népésekkel. Valósággal udvara központjává tette a Művészt és fejedelmi életmódot biztosított számára. Fájdalom, a zseniális embernek csak rövid életet szabott ki a végzet. Miután 1639-ben nőül vette Mary Ruthven-t, Gowril gróf bájos leányát, az angol királynő kedvencz palotahölgyét s miután neje 1641. deczember 1-én egy leánykával ajándékozta meg őt, a mindössze negyvenkét éves művész, művészete tetőpontján meghalt. Bár Van Dyck ragyogó pályafutása aránylag igen rövid vola, a mester egész sereg remek Művet hagyott hátra s Európának majdnem minden nevezetesebb képtára büszkélkedik néhány képével. Az Országos Képtárban tudtommal csak az egyetlen „Szentháromság“ van meg Van Dycktől, a többi többé-kevésbbé jelentéktelen portrait, de Anwerpen templomai telve vannak a művész históriai vásznaival. Idekünn Münchenben a régi Pinakothékának egy nagy termét töltik meg a mester képei és a Rubent-teremben is akadnak néhány szép Van Dyckra. Itt van „Madonna a gyermek Jézussal“, a mesternek leghíresebb ..Mária“ képe, melyen valósággal isteni derű és tulvilági boldogság árad el; „Szent Sebestyén martyrimna“ két különböző kompoziczióban, melyek közül az egyiken Szent Sebestyénben a művész saját arczvonásait örökítette meg s ugyancsak két különböző kompozíczióban „Krisztus holttestének meggyászolása“. A két kép közül igazán nehéz eldönteni: melyik a remek harc ? Az egyiknek megkapó kompozícziója és elrendezése kelti fel bámulatunkat s a mély fájdalomnak az a klasszikus visszatükröződése, a másiknak pedig eredeti felfogása és Magdolnája, mely annyira elüt a Rubens szőke Magdolnáitól. Hatalmas két vászon, minden idők tisztelettel fogják emlegetni a mesterművek között. Itt van Susannája, amint egy Ámor-szoborral diszitett kút előtt vörös lepellel védi bájait a tolakodó öregek kiváncsi tekintete elől, ez a minden bája mellett is az igazság ellenállhatatlan erejével ható genre s itt van egyik megható, idylli biblikus képe, a „Pihenő az Egyiptomba való menekülés közben“ és számtalan arczképe. De a müncheni Pinakothek minden Van Dyck kincse között legérdekesebb tán a mester önarczképe és feleségének portraitje. El-el nézem félig nyitott piros ajkait, kutató és mégis merengő, okos, beszédes szemeit és leányos arczába hulló, veresbe játszó, szőke hajfürtéit és arisztokratikus finomságú, keskeny ujjú kezeit, amint elől összefogja a keblén nyitott, fekete palatot- s a szemem önkénytelenül felesége arczképére téved. Milyen szép pár lehetett ez a két gyermekember, aki immár harmadfélszáz éve porladozik az antwerpeni temetőben! Mily jól illett a Van Dyck leányos alakjához ez a gyenge, filigrán, törékeny szőke asszony, kicsi, ovál arczával s hátul fonatba fűzött fürtös hajával! Milyen gracziózus és milyen bájos - szűzies hajában tán még szebb, mint a Rubens élvvágyó asszonya, a szépséges Fousment Heléne. Csodálatos ! Az ember még neszooyaikint sem én? tudja elkerülni az összehasonlítást e két nap ember között. Pedig ez az összehasonlítás amennyiben Van Dyck hátrányára történik majdnem igazságtalan. Mert bár igaz, hogy V. Dyck Rubens tanítványa volt, de az is bizony, hogy ez óriási szellem mellett senki sem tudi úgy megőrizni önálló egyéniségét, mint épp Van Dyck. Elvégre Rubens is tanult Velesezébe Veronesetől és Tiziantól, Mantuáben ped Giulio Romanodtól, sőt átélte Rómában a hnezot, mit Zucchero, Garami és Caravaggio vitak az elektrizismus és naturalizmus nevébe azért, senkinek sem jut eszébe Rubens credo séfét elvitatni! És ha Rubens a természeti igaság és szinharmónia iránt való veleszületett ézékét ki tudta művelni a maga sajátos „észak módján úgy, hogy az egészséges emberi alak, e és természetesség visszaadásában a színek ragygásában, világító erejében és symphoniájában immáig sem érték utól — úgy Van Dyck sem vesztet el mestere mellett a maga különös talentum, mely a valódi előkelőségnek finom fölfogásába az előkelő formák megnyerő volta iránt va rendkívüli érzékben gyökeredzett. Pisha Ruben perspektivikus és rythmikus kompoziczióba az életnek drámai lüktetésében, lendületben, erben és leleményességben nagy. Van Dyck viszo a minden szélessége mellett is lágy és fin* esetkezelésben s a szigora természetesség rm lett. is nemes, nyugodt fölfogásban hatalmas. Közös iskolájuk daczára is óriási az ellentét két lángleülti művész között. Rubens alakjai ne ideális typnest, hanem foss és vérből rakd el