Hazánk, 1899. május (6. évfolyam, 104-129. szám)
1899-05-02 / 104. szám
1899. HATODIK ÉVFOLYAM. 104. SZÁM. HAZÁNK : autoxa 12. az. ELŐFIZETÉS! ÁR: Egy évre 14 frt. Félévre 7 Irt. Negyedévre 3 írt 50 kr. Egy dén ügyes szám ára 1 kr. — Vidéken 5 kr. Pályaudvarokon 6 kr. írt 20 kr.: KUllMiv. tli . Ó ul«*« 12. ai. BUDAPEST, KEDD 1g 1313 2 A szószék szabadsága. Irka : Günther Antal. Budapest, május 1. Felidézem lelkemben a franczia nemzetgyűlés 1789. augusztus 27-iki tárgyalásait. Akkor tanácskoztak az emberi jogok deklarácziójának legfontosabb czikkei föött. A X. cikk az eredeti javaslatban igy volt formulázva: ..Nul ne doit être injurété pour ses opinions réligieuses.“ Senat sem szabad vallási meggyőződése miatt háborgatni. Ez a szöveg megdöbbentette az Assembléet, amely rendkívül érdekes eszmecsere után a következő szövegben állapodot meg: „Nul ne peut être inquiété pour ses opinions, meme réligieuses, pourvuque leur manifestation ne trouble point ordre public établi par les lois.“ Senki sem háborítható meggyőződése miatt, mégiá az vallásbeli is, feltéve, hogy annak nyilánílása nem zavarja a törvények által meg- alapított közrendet.“ Itt jelenik meg a modern jogfejlődésben egelőször a ..közrend“, mint a gondolatnyilvánítás szabadságánakállami korlátja. E Ez a korlát elvileg igazolható, sőt szükséges. Annyira szükséges, hogy anélkül az állami rend biztonsága nem is képzelhető. De ép oly igaz az, hogy egyfelől e korlát nem szabad a szólásszabadságnak meghiúsítására fölhasználni; másfelül jogszerű korlátozásnak és tilalomnak is az árám minden polgárával szemben egyenlősnek kell lennie. Mily gyönyörűen fejezte ki a szabadság egyenlőségének ezt a gondolatát ugyanabban az ülésben habaut-Saint-Etienne. ,Tous y ont droit, —igy szélit ou personne ne fa.“ Mindenkinek van a szabadsághoz joga, vagy senkinek. „Célai qui etit en priver les autres, nen est pas signe“ Aki attól meg akar fosztani másoat, maga sem méltó reá. „Célai qui ataque, en quoi que ce soit, la liberté des titres, attaque la sienne propre et mérite Le la peril re á son tour.“ Az, aki másokzabadságát bármiben megtámadja, a sail szabadságát támadja meg és megérdemli, hogy ő is elveszítse azt. Önkénytelenül felelevenültek benne ezek az emlékek, mikor a kúriai bíráskoásról szóló javaslatnak most tárgyalásárt levő szakaszait és az azok védelmérehozott érveket olvasom. Mert ezek azakaszok és az azok igazolására felhozott rgumentumok először a jognak egyenlőégét és másodszor, ki merem mondani, a jnnak becsületét támadják meg. Senkinek sem lehet kifogása ama követmény ellen, hogy a templomi szószéket korteskedés szabadalmazott uszlumávál alacsonybani nem szabad. Még kevésbé egedhető meg, hogy a vallás intézményei s eszközei a polgárok politikai meggyőzésének lebilincselésére kortes-eszközöket asználtassanak. De viszont épp igy elízendő ama másik, akár felekezeti, akár politikai fanatizmus, mely ezen elvek biztosításának ürügye alatt magát a szószék jogosult szabadságát és a katholikus vallási intézmények szentségét dobja oda az utcza inkvizícziója számára védelem nélküli prédául. Pedig ezt cselekszi a javaslat, mikor elsősorban nullitás és büntetés joghatálya alá helyezi „a vallás szertartásainak végzésére rendelt helyiségben vagy vallásos jellegű gyülekezeten“ tett és „a választás eredményének befolyásolását célzó nyilatkozatot.“ Ugyan segemn, ki hallotta azt valaha, műveit nemzetek jogtörténetében, hogy a nullitási vagy a büntetendő cselekmény alanya nem egy ember, hanem a beszéd, a hang, a szó, a nyilatkozat lehessen! Hiszen a legvadabb inkvizíczió korában sem gondolt ily rettenetes expediensre semmiféle törvényhozás. Azt olvasom azután az igazságügyminiszter úr beszédében, hogy y- A czélzó nyilatkozat egy oly nyilatkozat. . , elvből magából kivehető ez a czél . . . Ha a nyilatkozat olyan, hogy a választás befolyásolására nem alkalmas, akkor az nem tekinthető a választás befolyásolását czélzó nyilatkozatnak.“ Már bocsánatot kérek, az emberölés különböző eszközeinél, a méregnél, a késnél, a törnél, a pisztolynál, ezek vegyi és technikai összeállításából a bíró vagy maga, vagy szakértők hozzájárulásával meghatározhatja s ez megnyugvással rá is bízható, hogy alkalmasak-e azok egy konkrét bűncselekménynek, az emberélet kioltásának elkövetésére. De azt törvényben kimondani, hogy egy szó, egy mondat, egy beszéd alkalmas-e ,,a választás eredményének befolyásolására", tehát egy meg nem fogható valamire: ezt a bíróra nemcsak hogy megnyugvással nem lehet bízni, de bízni nem is szabad. Micsoda hihetetlen koncepczió az, hogy a czél a nyilatkozatban van, nem a nyilatkozatot tevő emberben. Mert ezt jelenti tényleg a „czélzó nyilatkozat“, ami azzal egyértelmű, hogy a bűncselekményeknek alanya és széke, nem pedig eszköze, nem elkövetési módja a nyilatkozat. Ez büntetőjogi felfordulás, így megtörténhetik az, hogy a pap a szószékről egy esetleg ama napra eső evangéliumból a farizeusokra vagy a zsidókra vonatkozó részt idéz. Esze ágában sem volt, hogy például a választást csak három nappal megelőzőleg fellépett zsidó jelöltre czélozzon. De az idézetből, a nyilatkozatból, ha a törvény■ magát ezt teszi a cselekmény alanyává és a czél székévé, megállapítható lesz a deliktum és a nullitás. Vagy ha ezt a bíró nem is állapítja meg, a törvény a legképzelhetlenebb vádlási és denunciálási privilégiumot biztosítja a pap ellen, anélkül, hogy ezt a hamis vádra és rágalmazásra szabott büntetés megvédené. Mert a hamis vád és a rágalmazás fenyítéke csak akkor hatályos, ha a hamis vádló és rágalmazó egy biztos tényálladékkal van szemben s az igy meghatározott bűncselekmény elkövetésével vádolja vagy rágalmazza a papot. De meg nem határozni a pap által elkövethető cselekmény lényálladékát annyit tesz, mint vagy a bitó önkényének dobni oda a vádlottat, vagy az utcza inkvizicziójának és közvádjának szolgáltatni ki védtelenül, anélkül, hogy a rágalom és hamis vád büntetésével lennének sújthatók a rágalmazók és hamis vádaskodók. Ez az, ami a szószék szabadságába ütközik. Hogy pedig a denuncziácziónak, az utcza vádaskodásának, ennek a sírjából más alakban feltámasztott „communis inquisitiónak“ összes veszedelme csakis és egyedül a katholikus papokra fog zúdulni, azt bizonyítja az a tény, hogy a szakasz többi része a gyónásra is kiterjeszti ezt a korlátlan üldözési privilégiumot. Ha a valódi visszaéléseket akarja megakadályozni a törvényhozás, miért nem recipiálja azokat a legalább büntetőjogilag védelmezhető rendelkezéseket, melyek ebben a matériában Európa több országában fennállanak. Mindegyikben, kivétel nélkül, megvan a konkrét tényálladék. De nincs Európában állam, melyben a nálunk javasolt megengedhetlen szövegnek hasonmására találnánk. Azt olvasom az igazságügyminiszter úr beszédében, aki, azt hiszem, csak előde örökét kötelességszerűleg védi, hogy a javaslat az indirekt fölhívást is sújtani akarja. De akkor tessék az indirekt fölhívásnak nullitási és büntetőjogi határozott tényálladékát konstruálni, az akármily kiterjesztetten értett izgatás meghatározása által, mert a jelenlegi szövegbe beleillik minden nyilatkozat, mely még az indirekt fölhívás legtágabb fogalma alá sem vonható, hanem messze azon innen marad. Ezt pedig megengedni a jogbiztonságnak ez ország minden polgárára egyaránt kiterjedő garancziája szempontjából nem szabtul. Nem szólok a német birodalmi törvénykönyv 130 as szakaszáról, mely büntetéssel sújtja a lelkészt, aki az állam ügyeit tömeg előtt, templomban vagy más vallási gyülekezeten „in einer den öffentlichen Frieden gefährdenden Weise“ tárgyalja. De ott van a madern törvény, mely tiltja: „die Anwendung geistlicher Versprechen mid Drohungen“; ha annak czélja: „die Ausübung oder Nichtausübung öffentlicher Wahl- und Stimmrechte in einer bestimmten Richtung herbeizuführen. “ Vagy ott van az 1882-iki olasz választási törvény, mely büntetéssel sújtja azokat a lelkészeket, „ebe si adoperatio a vineolre i voti degii elettoti a favore od in pregiudizio di determinate candidate.“ még pedig „con promesse, owmacce spin- Lifek naívjaikor fél ív Métret no entoni