Hazánk, 1899. június (6. évfolyam, 130-155. szám)
1899-06-01 / 130. szám
a BUDAPEST, CSÜTÖRTÖK. H A Z A NK 1999. JÚNIUS 1. 130. SZÁM. a Széll Kálmán-féle gazdasági rendezkedés, az ismeretes formulával a gazdasági közösség fentartásának az utolsó horgonykötele. Ki fogja azt elmetszeni? Ha Ausztria a belső lázban való gyötrődés miatt a saját gazdasági érdekei iránt is színvakságba esik, s provokál ott, ahol Magyarország áldozatkészségét hálával kellene fogadnia, nálunk ez a felhéjazás nem fog hatás nélkül maradni. Visszaemlékezünk az Enyedi-féle határozati javaslatra, amelyet elfogadott a parlament, visszaemlékezünk gróf Károlyi Sándornak a vámtarifaanketten s a parlamentben mondott beszédeire, felidézzük gróf Zselénszki Róbert röpiratának a kijelentéseit és ezekből megállapítjuk Magyarország, valamint az osztrák kizsákmányolás taktikáit. Ez az önálló vámterület programmja, amely felé most Thunék kergetik az országot. Megnyugodhatik Ausztria, hogy a kiegyezés legerősebb támaszai, az agráriusok is az önálló vámterületre való törekvéssel fognak válaszolni ezekre a taktikákra. Budapest, mains 1- képviselőből szolgabíró. Mint megbízható forrásból értesülünk, Földváry Miklós országgyűlési képviselő pályázik az egyik Pest megyében megüresedett főszolgabirói állásra, amelyre valószínűleg meg is választják s így lemond mandátumáról. Földváry Mihály ez elhatározásának az adja meg az indító okát, hogy a kerület bizalma benne összpontosul, amit küldöttségileg adtak tudomására. Mindenesetre érdekes jelensége az időknek, hogy nem főszolgabíróból lesz képviselő, hanem képviselőből főszolgabíró. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi és 48-as párt június hó 2-án délelőtt 10 órakor (és nem mint tévesen jelentették június 3-án) Kossuth Ferencz elnöklésével értekezletet tart múzeumkörúti helyiségében. a bécsi tárgyalások. — A Hazánk tudósítójától. — Budapest, május 31. Válsághírek száguldoztak ma a fővárosban, a Széll-kormány demissziójáról beszéltek a politikai körök. Ez egyszerűen lehetetlen s a hírek imádkozott, szemeit áhítattal függesztve az oltárra, mely előtt a püspöksüveges öreg pap épen most énekelte a glóriát. Nem is kereste és mégis megtalálta. Az sem nézett feléje és mégis megérezte, hogy látja. Mert az oltárhoz fohászkodva, két szép szeme pillantását felvetette a ragyogó, napsugaras égboltra s aztán határozottan, egyenesen ő reá nézett. S megpihentette rajta szemeit szerelmes ragyogással, miközben piczi ajkai tovább mondták édes hittel, erős reménynyel, boldogító bizalommal az imádságot, melyet szive mélyéből, lelke legbensejéből bocsájtott az Ur oltára elé, az Ur napsugaras egére s aztán oda, két szép szeme pillantásával, ő hozzá, ő érezte. Mi volt ez ? Mi vonzotta őket egymáshoz ? Mi ismertette fel egymást velük s mi hozta öszsze szemük pillantását, szívük dobogását, lelkük találkozását ? 1 p -re úgy érezte, hogy futnia kell. Sietnie oda hozzá és csókjaival halmozni el a kis imakönyvet tartó kezét, csókjaival zárni le az áhitatos imát mondó, édes ajkait. De nem tette, hanem ahelyett odafordult a princzipálisnéjához s a szép asszonynak nevetve hívta fel a figyelmét egyik-másik ismerősre, aki izzadva törölte homlokát, ahogy odatűzött rá a nyári forróság első hírnökeként erősen melegítő napsugár. A másik pillanatban ismét felé kellett tekintenie. Mert úgy érezte, hogy elérte az előbb, amit akart. Sőt többet is. Az áhitat között is meglátta a leány, amint a mellette álló szép asszonynyal beszélt. Meglátta s elöntötte arczát egy pillanatra a pirosság, majd elhaloványodott. Bécs, május 31. Ő felsége Széll Kálmán miniszterelnököt ma délután hosszabb kihallgatáson fogadta. Délután 5 óra körül Thun gróf osztrák miniszterelnök felkereste a bankgassei magyar minisztérium épületében Széll Kálmán miniszterelnököt. Utána még Kaizl dr. osztrák pénzügyminiszter és Di Pauli báró kereskedelemügyi miniszter is megjelentek a magyar minisztériumban. Széll Kálmán miniszterelnök a három osztrák miniszterrel körülbelül esti 7 óráig tanácskozott. Az esti órákban ő felsége Széll Kálmán miniszterelnököt újból kihallgatáson fogadta. A magyar miniszterek csak holnap este térnek vissza Budapestre. (Bud. Tud.) Bécs, május 31. Széll Kálmán és Thun gróf miniszterelnökök, Kaizl dr. pénzügyminiszter és Dipauli báró kereskedelmi miniszter délután 5 órakor hosszasan tanácskoztak a király személye körüli minisztériumban. A tanácskozás után Széll Kálmán miniszterelnök ő felségéhez ment. (M. T. I.) Bécs, máj. 31. Miután ő felsége a délután Thun gróf osztrák miniszterelnököt és Széll Kálmán magyar miniszterelnököt külön-külön, később pedig Széchenyi Manó grófot, a király személye körüli minisztert fogadta, délután egy órakor mind a két miniszterelnök együtt jelent meg a királynál. (M. T. I.) Bécs, máj 31. A Bécsben is, Budapesten is elterjedt lemondási híreket itt semmiképen sem erősítik meg, bánatos lett és a két szép szem ragyogó fénye megtörten fordult az Úr oltára felé, ott keresve vigasztalást, reményt és bizalmat. Valami szivébe nyilallott ezért. Öröm is, fájdalom is. Öröm, mert érezte, hogy amannak nem jól esett, hogy így látja egy szép asszony mellett. Fájdalom, mert nyomban meg is bánta a tettét és sajnálta, hogy bánatot okozott neki. S nem bírta volna tovább ki a szép asszony mellett. De szerencsére megindult a körmenet tovább, hogy sorba járja az Úr tiszteletére emelt lombos sátrakat. És pillantása merően odaszegeződött az imádkozó leányra, de az nem nézett többé felé s a következő perczben eltűnt a harangzúgás, énekharsogás között meginduló nagy tömegben. Ő pedig sietve hozta rendbe az aktacsomókat az asztalon és kalapját véve, kezet csókolt a princzipálisnéjának. — Hová szalad ? Hallja, maga szerelmes! Bizonyosan meglátta az ideálját valahol s az után fut, ugye ! ? De legalább megmondja nekem, hogy mi a neve? Pirított rá mosolyogva a szép asszony s a zavarában gyönyörködve, e szavakkal bocsájtotta el: — No, nem most. Majd ha bevégzett dolog lesz. Hanem előbb, remélem, megtér, hogy az ideálja szerelmében üdvözölhessem ! ? Ő pedig ment. Utólérte a tömeget, próbálta is keresni mindenfelé, akit az előbb elvesztett, de nem találta sehol. S amint a körmenettel, az emberek között folyton kutatva a szemeivel, sorba járta a sátrakat, azon kapta magát, hogy ő is zengi az Úrnapját dicsőítő éneket, lelkébe is áhitat, szivébe is ünnep költözött. És néz az Úr oltárára, mint nézett ő azzal a kérő, könyörgő, reményteljes és bizalmas pillantással. S eszébe jutott, hogy alig féléve ismeri a kicsi, karcsú, édes leányt, aki asszonyos komolysággal kerek, halvány arczú, szelíd, szerelmes fénynyel ragyogó szemeiben rabul ejtette a szívét. Féléve ismeri s még soha sem volt ereje megmondani neki, hogy szereti, s még sohasem adott az sem neki reményt, hogy szerelméért viszont szerelmet várhat. És félév óta mulatozással akarja elcsitítani a szivét, borba szeretné fojtani a vágyát, érzéketlennek óhajtja a lelkét, mert tudja, hogy ez a kicsi, komoly leány ha nem szereti, úgy elkárhozik. E közben betér a körmenet a templomba. Ő ott marad az ajtóban és vár türelmesen. Ha valami ismerőse hozzá csatlakozik, igyekszik tőle menekülni, nehogy elvonja a figyelmét s ne lássa meg, ha az, akit keresett s nem talált, kijön a templomból. Mert tudja, érzi, hogy ott bent van s talán érette imádkozik ott is. Sejtelme, érzése nem is csalja meg. Mikor már az ünneplő közönség elhagyta a templomot s csak egy-egy öreg néni bandukol még abból kifelé, akkor jön a kicsi, karcsú leány, az ő aszszonyi komolyságot mutató arczával. Termete meging, amint pici, formás lábaival előre lép. Rithmikus a járása, egész egy költemény a megjelenése. Kezében az imakönyvvel, szemében az áhitat fényével, arczán azzal az asszonyos komolysággal s egész valóján az üdeséggel, az élet virágzásával, a rózsanyílást jelző titokzatossággal, olyan, mint egy költemény,, nem is bizonyosodtak meg. A két kormány között tegnap végleg befejezettnek látszott tárgyalások ma újból megkezdődtek, ami arra mutat, hogy a kisegítő módozatok még kimerítve nincsenek. Jelentékeny mozzanatot képez a válságos helyzetben az osztrák és a magyar kormány tagjainak közös tanácskozása, majd a két miniszterelnök előbb külön-külön, majd együttesen történt fogadtatása a király által. Budapesti politikai körökben semmikép sem nyilvánul pesszimisztikus hangulat, mert annyira megbíznak a Széll-kormány helytállásában, de különösen abban, hogy a király a pártközi kompromisszumnak a kiegyezésre való részét ép úgy elfogadta, mint elfogadta az indemnitás, a költségvetés, az újonczozásra vonatkozó feltételeket, hogy a Széll-kormány pozíczióját megrendültnek csak a klauzula lovagjai hirdethetik. Mai távirataink a következők: A mai tárgyalások. Bécsi lapok hírei. A N. SP. Abendblatt lapja élén „Kiegyezési válság“ ezem alatt a következőket közli: Az a remény, hogy tán mégis sikerül egyezményt létesíteni a két kormány közt és ezzel a kigyezési válságot elhárítani, úgy látszik, már a beavatott körökben is elvesztette hitelét. A hozzánk érkezett információk szerint, tekintettel arra, hogy a Tinn-kormány formális engedményekkel nem elégszik meg, hanem oly követeléseket támaszt, amelyeket Széli olyanoknak tart, amelyek az ellenzékkel kötött paktumát megváltoztatnák, Széli és Thun közt egyezmény többé nem létesíthető és így a kiegyezési válság még a mai nap folyamán miniszterválsággá változik át. Az a kérdés már most, hogy váljon egyszerű, vagy kettős miniszterválság lesz-e és hogy az utóbbi meddig húzódhatik. A nehézség nemcsak abban van, hogy milyen legyen a felülről várt döntés, hanem fokozott mérvben abban, hogy e döntés egymagában még nem hárítja el a kiegyezés akadályait. Mert mindenekelőtt arra kell garanczia, hogy a kabinetválság a kiegyezés vitás pontjaira nézve a megegyezést maga után vonja. A Wiener Abendblatt így ír : A két kormány közti differencziák elsimítására Thun és Széli ma délután mégegyszer tanácskoznak. A laibachi „Hovener“-nek írják Bécsből: Thun gróf utódjaként Matejski lovagot emlegetik, a kivel az ellenzék meg volna ugyan elégedve, de a kivel szemben a jobboldal erős ellenállást fejtene ki. A Vaterland jelenti: Thun lemondásáról elterjedt hírek nem felelnek meg a valóságnak. Thun nem adta be lemondását. A Neue Freie Presse esti lapja a következőket írja: A külső tényből az következik, hogy a király még mindig azon fáradozik, hogy mindkét miniszterelnököt engedékenységre és további tárgyalásokra bírja. Ennek a közös kihallgatásnak eredménye lesz döntő a krízis további lefolyására. Daczára annak, hogy Budapesten a Széllkormány lemondásáról beszélnek folyton, valószínű, hogy kettős válság van küszöbön. Tény az, hogy eddig egyik kormány sem adta be lemondását. A mai közös kihallgatás fogja eldönteni, hogy váljon akut módon vagy lassan folyik-e a válság.