Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)

1900-01-02 / 1. szám

TIL évfolyam. 1. szám. Medd. Budapest, 1900. január 2. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, IV. ker., Lipót­ utca 43. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—23. SZERKESZTIK: BÁKOSI KÁROLY és KORBULY JÓZSEF. Előfizetési áP. • Egész évre 88 kor- Negyedévre 78 kor. ========= Félévre ... rá « Egyhára ... 2.40 . Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Politikai újév: Budapest, január 1. Negyedszázados tradícióval szakít az a csoportosulás, amely a százados politikai újév üdvözléseinek külsőségeiben meg­nyilatkozik. Hagyományos a politikai új­évben a jókívánságok tolmácsolása az uralkodó pártvezére előtt, akinek személye a Tisza-korszak óta mindig egy azzal, aki kezében tartja a végrehajtó hatalom összes szálait. Ebből igen természetesen folyt, hogy a közjogi alapon álló uralkodó párt szónokai sohasem mellőzték annak a kinyilvánítását, hogy törhetlenül ragasz­kodnak a hatvanhetes alaphoz. Hogy ragaszkodtak ahhoz, mit csináltak azzal, arra nyilvánvaló bizonyíték az utolsó negyedszázad története, amely ellenzékbe kényszerítette, abban tartotta azokat az államférfiakat és politikusokat, akik épen ennek az alapnak a szűzi tisztaságában való fentartásáért vívtak nagy harcokat azokkal, akik ennek a közjogi programoi­nak a fentartását vallották programmal. A mai újévi üdvözleteknél a helyzet lényegesen megváltozott. Nem hallatszik a politikai újévet bevezető politikai szó­noklatok között sem gróf Apponyi Albert, sem pedig Horánszky Nándor szava. A politikai alakulás, amely Széll Kálmánt ültette a hatalom székébe s neki adta a vezéri botot, nagy változást eszközölve a belpolitika mezőin, a közjogi alap védel­mét, oltalmát annak az osztrák válságok folyton szaporodó örvényeiben egy pártra bízta, amelynek a tisztulási processzusa nem a kiválásokkal ment végbe, hanem a megtermékenyítéssel, amely kiforrott abból a helyzetből, amelynek zavarai felcsaptak a királyi eskü szentségének a kockázta­tásáig és alámosták az alkotmány biztos­ságát. Ez a helyzet kitisztult, annak a viharai átvonultak úgy, hogy kiheverhettük a sérüléseket s belső konszolidációnk nagy munkáját kezdhettük meg. A régi küzdelmek nem tükröződnek vissza a politikai új esztendő alkalmából elhangzott beszédekből, de megnyugvással észleljük e jelentékeny politikai nyilatko­zatokból, hogy a renaistance nem kép­zelődés, nem hitegetés kifelé és be­felé, hanem annak a nagy politikai, er­kölcsi, gazdasági és társadalmi tőkének a czéltudatos munkája, amely a tavalyi za­varokból alakult ki. Egészen helyesen jelölik ki az uralkodó pártról elhangzott beszédek, mint egtöbb nemzeti feladatot: a belső konszolidácziót. Hiába állítanánk mi fel programmunkat arra nézve, hogy az osztrák viszonyok által a válság, sőt a megsemmisülés hatá­sai alá helyezett dualizmussal mi lesz, ha először a mi belpolitikánkkal nem volnánk tisztában. Ha bent erősek vagyunk , erősek leszünk kifelé is. Ha a benső erő bennünket összetart, diktálhatunk Ausz­triának s egyáltalán nincs okunk arra, hogy tartsunk olyan eshetőségtől, amely alkotmányos önállóságunkat veszélybe ker­gesse. Amint az osztrák zavaroktól meg tudtuk menteni a legutóbbi időkben el­határozásunk szabadságát, alkotmányunk épségét s távol tudtunk tartani minden kísértést, ami a megelőző politikai rend­szer uralma alatt annyi kísértetet idézett fel: és úgy tudunk gátakat emelni minden áramlat ellen, amely bennünket alkotmá­nyunkban, közjogunkban károsítani akar. A politikai újév beszédéből­­ értve ez alatt az illetékes nyilatkozat, a belső erő­södés manifesztálódását olvassuk ki. Ez a mi erőnk, a mi sánczunk, amely biztosít bennünket arra nézve, hogy akármilyen válság következzék be az Ausztriával való ügyekben, ez az ország jogot feladni nem fog. Ha az új század a dualisztikus intéz­ményeket válság elé fogja sodorni, reánk nem vár egyéb, mint a Deák­ Andrássy által kijelölt nyomokon keresni a korrek­­tívumokat, amelyek a zavaros helyzetben bennünket minden károsodástól megóvnak. Mi helyzetet nem csinálunk, a helyzet reánk nézve alakultatik az osztrák viszo­nyok által. Hogy jogfeladás, alkotmányunk sérelme ebből nem származhatik, arra nézve garancia a mai politikai rendszer, amely sem el nem tűri, sem el nem viseli jogaink csorbítását. Bent erősek vagyunk, ezt mutatja a politikai újév minden mani­­fesztuma. Kifelé erősek leszünk, ez a kö­vetkezménye a belső erőnek. És mi egész megnyugvással megyünk bele ennek az erőnek a tudatában a jövendőbe benyúló politikai kérdésekbe. Budapest, jan. 1. Az uralkodó kvótadöntését a hivatalos lap vasárnapi száma tartalmazza, amely a kö­vetkező elhatározást adja közre: Kedves Széll! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képvi­selt királyságok és országoknak törvényes kép­viseletei között arra az arányra nézve, amely-­­­ben azok a közös ügyek költségeihez járulni­­ tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19.,­­ 20. és 21. §§-ai (az 1867. évi december hó 21-én kelt austriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött­ létre: a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvénycikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1900. év első hat hónapjának tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 333/4o°/6-ot, a birodalmi ta­nácsban képviselt királyságok és országok 664/5/1%-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1899. évi december hó 30-án. Ferencs József s. k. Széll Kálmán, s. k. A döntés e szerint hat hónapra történt meg abban az arányban, a­minőben a törvény­­hozás az osztrák alkotmányos tárgyalás sikeré­nek esetére hajlandó volt a magyar kvótát meg­állapítani. Hogy csak félesztenddőre döntötte el a király a kvótát, a magyar kormányprogramm szerint történt, a­mivel világos útmutatást adott a közös államfő a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok alkotmányos törvényhozásának — ha az ugyan — akcióképes lesz. Az osztrák hivatalos lap szintén vasárnap közli a császári döntést. Elmaradt üdvözlés. A volt nemzeti párt ez évben nem szerepel a politikai gratulációk sorában. Évtizedek óta első eset, hogy Apponyi Albert grófot nem üdvözli, politikai kijelentések kíséretében, az általa vezérelt párt. Évtizedek óta egy egész ország várta feszült kíváncsiság­gal Apponyi újévi beszédét. Az Apponyi állam­férfim bölcsessége újévi beszédeiben politikai irányokat jelölt ki és világosított meg. Az ő vá­laszai, mit politikai barátjainak boldog újévi kí­vánságaira adott, messze túllépték a sablont. Nem voltak azok száraz, krónikus visszatekinté­sek az elmúlt évre; nem voltak üres, komoly tartalom nélküli ígérgetések a jövőre, hanem igaz államférfi a tudással vonta le a tanulságot a múltból és ugyane tudás erejével jelölte ki az utat, az irányt a jövőre. És e politikai útmuta­tásaira nem csupán saját pártja esküdött fel, hanem politikai ellenfelei is sokszor nem tudták kivonni maguit azoknak meggyőző hatása alól és nem egy politikai irányítását, elvét, esz­méjét közösítették ki és érvényesítették, sőt tették ezt nem egyszer Apponyi ellen, őt tá­madva és saját hatalmi érdekeik javára. E té­nyek már a múlt időéi, mit korántsem az okvet­lenkedés szempontjából bolygattunk meg de végre is érthető, ha a mai politikai gratulációk hatása alatt, némi keserűség lopódzik azok szí­vébe, kik eddig oly híven és kitartással követték Apponyit és akik ma, a politikai élet nyílt színén, nem hallhatják Apponyi újévi beszédét. E pilla­natra fellobbanó keserűséget enyhíti, feledteti egyrészt ama tudat, hogy a volt nemzeti párt harcaiból a nemzeti párt programmja került ki diadallal, másrészt feledteti ama remény, hogy a jelenlegi kormányelnök és az új rendszer utolsó betűig érvényesíteni fogja e programmot és híven fogja leszámítolni ama reményt, melyet a nemzeti párt és az ország nagy része fűzött az új alakulásokhoz. E kívánságot tolmácsolva, kívánunk boldog újévet Apponyi Albert grófnak, a volt nemzeti párt vezérének, volt pártja tagjai­nak és mindazoknak, kik az új alakulásokhoz fűzött remények megvalósulását őszintén kí­vánják. — A közös indemnitás. A Budapesti Közlöny közzé teszi úgy a közös ügyek tárgyalására ki­küldött országos bizottság határozatát a közös indemnitásra vonatkozólag, valamint a királyi jóváhagyó és megerősítő határozatát. A két okmány teljes szövegében így hangzik: I. A magyar országos bizottság Határozata az 1900. év négy első hónapjában felmerülendő közös kiadások engedélyezése tárgyában.. A közös minisztérium felhatalmaztatia, hogy a közös kiadásokat az 1900-ik évi január hó 1-től április hó 30-ig terjedő időszak alatt az 1899-ik évre megszavazott rendes szükség­let és az ugyanazon évre a Boszniában, Her­cegovinában és a Lim-területen levő parancs­nokságok, csapatok és intézetek részére en­gedélyezett rendkívüli szükséglet arányában megtehesse.

Next