Hazánk, 1900. január (7. évfolyam, 1-26. szám)
1900-01-02 / 1. szám
TIL évfolyam. 1. szám. Medd. Budapest, 1900. január 2. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL. Budapest, IV. ker., Lipót utca 43. sz. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—23. SZERKESZTIK: BÁKOSI KÁROLY és KORBULY JÓZSEF. Előfizetési áP. • Egész évre 88 kor- Negyedévre 78 kor. ========= Félévre ... rá « Egyhára ... 2.40 . Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Politikai újév: Budapest, január 1. Negyedszázados tradícióval szakít az a csoportosulás, amely a százados politikai újév üdvözléseinek külsőségeiben megnyilatkozik. Hagyományos a politikai újévben a jókívánságok tolmácsolása az uralkodó pártvezére előtt, akinek személye a Tisza-korszak óta mindig egy azzal, aki kezében tartja a végrehajtó hatalom összes szálait. Ebből igen természetesen folyt, hogy a közjogi alapon álló uralkodó párt szónokai sohasem mellőzték annak a kinyilvánítását, hogy törhetlenül ragaszkodnak a hatvanhetes alaphoz. Hogy ragaszkodtak ahhoz, mit csináltak azzal, arra nyilvánvaló bizonyíték az utolsó negyedszázad története, amely ellenzékbe kényszerítette, abban tartotta azokat az államférfiakat és politikusokat, akik épen ennek az alapnak a szűzi tisztaságában való fentartásáért vívtak nagy harcokat azokkal, akik ennek a közjogi programoinak a fentartását vallották programmal. A mai újévi üdvözleteknél a helyzet lényegesen megváltozott. Nem hallatszik a politikai újévet bevezető politikai szónoklatok között sem gróf Apponyi Albert, sem pedig Horánszky Nándor szava. A politikai alakulás, amely Széll Kálmánt ültette a hatalom székébe s neki adta a vezéri botot, nagy változást eszközölve a belpolitika mezőin, a közjogi alap védelmét, oltalmát annak az osztrák válságok folyton szaporodó örvényeiben egy pártra bízta, amelynek a tisztulási processzusa nem a kiválásokkal ment végbe, hanem a megtermékenyítéssel, amely kiforrott abból a helyzetből, amelynek zavarai felcsaptak a királyi eskü szentségének a kockáztatásáig és alámosták az alkotmány biztosságát. Ez a helyzet kitisztult, annak a viharai átvonultak úgy, hogy kiheverhettük a sérüléseket s belső konszolidációnk nagy munkáját kezdhettük meg. A régi küzdelmek nem tükröződnek vissza a politikai új esztendő alkalmából elhangzott beszédekből, de megnyugvással észleljük e jelentékeny politikai nyilatkozatokból, hogy a renaistance nem képzelődés, nem hitegetés kifelé és befelé, hanem annak a nagy politikai, erkölcsi, gazdasági és társadalmi tőkének a czéltudatos munkája, amely a tavalyi zavarokból alakult ki. Egészen helyesen jelölik ki az uralkodó pártról elhangzott beszédek, mint egtöbb nemzeti feladatot: a belső konszolidácziót. Hiába állítanánk mi fel programmunkat arra nézve, hogy az osztrák viszonyok által a válság, sőt a megsemmisülés hatásai alá helyezett dualizmussal mi lesz, ha először a mi belpolitikánkkal nem volnánk tisztában. Ha bent erősek vagyunk , erősek leszünk kifelé is. Ha a benső erő bennünket összetart, diktálhatunk Ausztriának s egyáltalán nincs okunk arra, hogy tartsunk olyan eshetőségtől, amely alkotmányos önállóságunkat veszélybe kergesse. Amint az osztrák zavaroktól meg tudtuk menteni a legutóbbi időkben elhatározásunk szabadságát, alkotmányunk épségét s távol tudtunk tartani minden kísértést, ami a megelőző politikai rendszer uralma alatt annyi kísértetet idézett fel: és úgy tudunk gátakat emelni minden áramlat ellen, amely bennünket alkotmányunkban, közjogunkban károsítani akar. A politikai újév beszédéből értve ez alatt az illetékes nyilatkozat, a belső erősödés manifesztálódását olvassuk ki. Ez a mi erőnk, a mi sánczunk, amely biztosít bennünket arra nézve, hogy akármilyen válság következzék be az Ausztriával való ügyekben, ez az ország jogot feladni nem fog. Ha az új század a dualisztikus intézményeket válság elé fogja sodorni, reánk nem vár egyéb, mint a Deák Andrássy által kijelölt nyomokon keresni a korrektívumokat, amelyek a zavaros helyzetben bennünket minden károsodástól megóvnak. Mi helyzetet nem csinálunk, a helyzet reánk nézve alakultatik az osztrák viszonyok által. Hogy jogfeladás, alkotmányunk sérelme ebből nem származhatik, arra nézve garancia a mai politikai rendszer, amely sem el nem tűri, sem el nem viseli jogaink csorbítását. Bent erősek vagyunk, ezt mutatja a politikai újév minden manifesztuma. Kifelé erősek leszünk, ez a következménye a belső erőnek. És mi egész megnyugvással megyünk bele ennek az erőnek a tudatában a jövendőbe benyúló politikai kérdésekbe. Budapest, jan. 1. Az uralkodó kvótadöntését a hivatalos lap vasárnapi száma tartalmazza, amely a következő elhatározást adja közre: Kedves Széll! Minthogy a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviseletei között arra az arányra nézve, amely-ben azok a közös ügyek költségeihez járulni tartoznak, az 1867. évi XII. törvénycikk 19., 20. és 21. §§-ai (az 1867. évi december hó 21-én kelt austriai törvény 3. §-a R. G. Bl. 146. sz.) értelmében létesítendő egyezmény nem jött létre: a közös ügyek költségeihez való hozzájárulási arány kérdését az idézett törvénycikk 21. §-a (az idézett törvény 3. §-a) alapján és az 1900. év első hat hónapjának tartamára való érvénynyel akkor döntöm el, hogy a közös ügyek költségeiből a magyar korona országai 333/4o°/6-ot, a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok 664/5/1%-ot viselnek. Utasítom Önt, hogy ezt köztudomásra hozza. Kelt Bécsben, 1899. évi december hó 30-án. Ferencs József s. k. Széll Kálmán, s. k. A döntés e szerint hat hónapra történt meg abban az arányban, aminőben a törvényhozás az osztrák alkotmányos tárgyalás sikerének esetére hajlandó volt a magyar kvótát megállapítani. Hogy csak félesztenddőre döntötte el a király a kvótát, a magyar kormányprogramm szerint történt, amivel világos útmutatást adott a közös államfő a birodalmi tanácsban képviselt országok és tartományok alkotmányos törvényhozásának — ha az ugyan — akcióképes lesz. Az osztrák hivatalos lap szintén vasárnap közli a császári döntést. Elmaradt üdvözlés. A volt nemzeti párt ez évben nem szerepel a politikai gratulációk sorában. Évtizedek óta első eset, hogy Apponyi Albert grófot nem üdvözli, politikai kijelentések kíséretében, az általa vezérelt párt. Évtizedek óta egy egész ország várta feszült kíváncsisággal Apponyi újévi beszédét. Az Apponyi államférfim bölcsessége újévi beszédeiben politikai irányokat jelölt ki és világosított meg. Az ő válaszai, mit politikai barátjainak boldog újévi kívánságaira adott, messze túllépték a sablont. Nem voltak azok száraz, krónikus visszatekintések az elmúlt évre; nem voltak üres, komoly tartalom nélküli ígérgetések a jövőre, hanem igaz államférfi a tudással vonta le a tanulságot a múltból és ugyane tudás erejével jelölte ki az utat, az irányt a jövőre. És e politikai útmutatásaira nem csupán saját pártja esküdött fel, hanem politikai ellenfelei is sokszor nem tudták kivonni maguit azoknak meggyőző hatása alól és nem egy politikai irányítását, elvét, eszméjét közösítették ki és érvényesítették, sőt tették ezt nem egyszer Apponyi ellen, őt támadva és saját hatalmi érdekeik javára. E tények már a múlt időéi, mit korántsem az okvetlenkedés szempontjából bolygattunk meg de végre is érthető, ha a mai politikai gratulációk hatása alatt, némi keserűség lopódzik azok szívébe, kik eddig oly híven és kitartással követték Apponyit és akik ma, a politikai élet nyílt színén, nem hallhatják Apponyi újévi beszédét. E pillanatra fellobbanó keserűséget enyhíti, feledteti egyrészt ama tudat, hogy a volt nemzeti párt harcaiból a nemzeti párt programmja került ki diadallal, másrészt feledteti ama remény, hogy a jelenlegi kormányelnök és az új rendszer utolsó betűig érvényesíteni fogja e programmot és híven fogja leszámítolni ama reményt, melyet a nemzeti párt és az ország nagy része fűzött az új alakulásokhoz. E kívánságot tolmácsolva, kívánunk boldog újévet Apponyi Albert grófnak, a volt nemzeti párt vezérének, volt pártja tagjainak és mindazoknak, kik az új alakulásokhoz fűzött remények megvalósulását őszintén kívánják. — A közös indemnitás. A Budapesti Közlöny közzé teszi úgy a közös ügyek tárgyalására kiküldött országos bizottság határozatát a közös indemnitásra vonatkozólag, valamint a királyi jóváhagyó és megerősítő határozatát. A két okmány teljes szövegében így hangzik: I. A magyar országos bizottság Határozata az 1900. év négy első hónapjában felmerülendő közös kiadások engedélyezése tárgyában.. A közös minisztérium felhatalmaztatia, hogy a közös kiadásokat az 1900-ik évi január hó 1-től április hó 30-ig terjedő időszak alatt az 1899-ik évre megszavazott rendes szükséglet és az ugyanazon évre a Boszniában, Hercegovinában és a Lim-területen levő parancsnokságok, csapatok és intézetek részére engedélyezett rendkívüli szükséglet arányában megtehesse.