Hazánk, 1900. február (7. évfolyam, 27-50. szám)

1900-02-01 / 27. szám

VII. évfolyam. 27. szám. CsillaFiok. Budapest, 1900. február 1. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—23. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: KOIBULY JÓZSEF. Helyettes szerkesztő : JANCSÓ DEZSŐ. Előfizetési ára: 1 évre 28 kor. Negyedévre 7__kor. ============== Félévre ___ 14 « Egyhóra ... 2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér Költségvetési vita. Budapest, jan. 31. Holnap kezdődik meg a költségvetés ál­talános tárgyalása. Hajdan, de nem is hajdan, csak az aligmúlt időkben izgalmak heteit, sőt hónapjait jelentette a költség­­vetési vita, amelyben egész jogosultsággal felvettettek nemcsak a költségvetéssel kap­csolatos kérdések, hanem megvitatás alá jutottak a parlamentarizmus s az állami lét összes kérdései. Helyes volt a rendszerváltozás előtt az ellenzéknek az a taktikája, amely egyet­lenegy támadható ponton sem hagyta nyugton a rendszert, amely a nemzeti életbe begyökerezve, ölte, pusztította an­nak minden részét. Nagy költségvetési vitához nagy okok kellenek! Nagy harc nagy eszközökkel csak akkor fejthető ki igazsággal, ha meg vannak erre az okok. A nagy okok meg­voltak arra, hogy minden árnyalatú ellen­zék két kézre fogott fegyverrel küzdött a hatalmak ellen, amelyek a nemzet leg­drágább javaiban pusztítottak. Ma a helyzet megváltozott. Az erőszak nem uralkodik, semmi közszabadság, al­kotmányos jog veszélyben nincs. Ma a költségvetési vitának inkább instruktív jellegűnek kell lenni, mint támadónak. Fel kell használni azt az alkalmat, mikor min­denről lehet beszélni, arra, hogy kiirtassa­nak a megromlott állam- és gazdaságpoli­tikai nézetek. Mi ebben a mederben óhajtjuk a költségvetési vitát. Anyag elég van. Végigtekintünk az eszmék és gon­dolatok hullámzásán s megpillantjuk azokat a kérdéseket, amelyek a legégetőb­beknek mutatkoznak. A merev állami centralizációval a szakí­tást mindenki óhajtja. A bürokráciának a mai rendszerét, amely állami alkotási in­tézet jön és mesterséggel szívja magához az egyebütt is értékesíthető munkaerőt, sorvasztja a nemzetet, az ellenőrzés ellen­őrzésére pocsékolja a milliókat, ma senki sem akarhatja tovább fejleszteni. Mert az állam pénzügyi ereje belepusztul ebbe, a társadalmi erő pedig elposványosodik az eltartásra való spekulációval. A bürokrata Magyarország felépítésében alkotmányos életünk, közszabadságunk erős kövei pusztultak el. Tehát építkezni kell a foly­tonos rombolás helyett. Amit csak azzal érhetünk el, hogy a középosztálynak ad­juk meg az éltető elemet, amit tőle hamis jelszavak alatt elvett a merkantilis gazdálkodás, amely a vagyoni erősbödé­­sénél mindig az igazi erők pusztulására spekulál. Maga ez az egy feladat: végig vezetni a középosztály kérdését a költségvetési vitán, nemzeti szempontból többet jelent, mint bármely sziporkázó, éles elmék­kel megvívott parlamenti harc, amely­nek a kiküzdésében múló babérokat lehet szerezni, de maradandó érdeme­ket nem. Akárhogy alakuljanak Magyarország par­lamenti pártviszonyai, akármilyen változa­tai legyenek az Ausztriával való viszo­nyoknak és akármiként hullámozzanak a kvóta- és a hadsereg-kérdések, a parla­ment a nemzeti otthon kérdéseit el nem hanyagolhatja, úgy mint eddig tette, külső ellenségünkkel, a reánk törő jogtalan kö­vetelésekkel akkor küzdhetünk meg siker­rel, ha annak az országnak a belső gaz­dasági és társadalmi kérdéseit rendben tartjuk s úgy intézzük, hogy az igazi fej­lődést segítsük elő, ahelyett, hogy mint eddig, a társadalom és gazdaságpolitikai fikciókban s nemzetellenes örvényekben kalandozzunk. Várjuk a költségvetési vitától azt, hogy ki fognak domboríttatni a nemzet képvi­seletében azok az eszmék, amelyek a tár­sadalomban az illetékes faktorok részéről a kormány és a pártok békés együttélése mellett felvettettek. A kormánynak direktívákat kell kapni ebben a vitában. Az a nagy átalakulás, amely a nagy romlás, nagy pusztulás után nálunk kívánatos pillanat alatt meg nem születhetik. De pillanatot róva a pillanatok­hoz, egybeillesztve a természetszerűen egymásra hivatott, tényezők munkáját, fel lehet építeni a régi magyar társadalom becsületes hagyományainak az egybefor­­rasztó anyagával azt a Magyarországot, amelyben elhomályosított jogait vissza­nyeri a nemzet gerince, a középosztály. Ez a revindikáció pár évvel ezelőtt bizonyo­san reakcióval gyanúsíttatott volna meg. Ma pedig úgy van dekretálva, mint egyik sarkalatos kérdése annak, hogy magyar lesz-e ez az ország, vagy pedig elvész az aranyos internacionálé hínárjaiban. Várják a költségvetési vitában a deka­dens parlamentarizmus fellendülését ar­ról, hogy visszatér a nemzeti lét ősi for­rásainak a megtisztításához, az előrejut­­tatásához. Széchen Miklós második osztályfőnököt, másodosztály­­főnökké pedig gr. Listzov Henrik rendkívüli követet és meghatalmazott minisztert nevezte ki a titkos ta­nácsosi méltóság egyidejű adományozásával. A kül­ügyminisztérium eddigi első osztályfőnöke állásától felmentetvén, a Il-ik oszt. diplomáciai alkalmazottak létszámába helyeztetett át. A közös intézmények védelme. Széll Kálmán miniszterelnök válasza Komjáthy Béla mai képviselőházi beszédére igazi eseménye volt a parlamenti vitának. A miniszterelnök, aki egyébként is egyike a hatvanhetes intézmé­nyek leghivatottabb védőjének, nagyon sok megszívlelni valót mondott a függetlenségi párt egyik alvezérének, aki úgy látszik a tavalyi pihenésnek gyűjtött erőt az inkább raffi­­nált, mint alapos támadásokra. Nemes tűzzel verte vissza Széll Kálmán miniszterelnök a Kom­játhy Béla támadását, az egész parlament hono­rálta a miniszterelnök beszédét, amelyben ki­jelentette, hogy elfogadja a függetlenségi párttal az elvi küzdelmet, de nem engedi meg, hogy a gya­núsítások rendszerré váljanak. Komjáthy válasza teljesen hatástalan maradt, még a saját párt­felei is nagyon tartózkodók voltak. Ami egészen természetes, mert ez csak viszonzása annak a tartózkodásnak, amivel a függetlenségi pártnak az egész ellenzék fegyverszövetségében tavaly megvívott harcát Komjáthy úr a távolból szem­lélte. Körber Budapesten. Bécsi tudósítónk távirata szerint dfr. Körber osztrák miniszterelnök csütörtökön utazik Budapestre, hogy Széll Kálmán miniszter­­elnökkel értekezzék. Az ausztriai helyzet: Bécsből távírják . A lapok nagy helyesléssel fogadják Körber minisz­terelnöknek a tartományi főnökökhöz intézett körrendeletét. A Neue Freie Presse azt mondja, hogy a körrendeletben sok kitűnő eszme és kez­deményezés van s reméli, hogy a körrendeletnek meglesz a kívánt hatása s ezáltal korszakos jelentősége lesz Ausztriára nézve: Hont és Nógrád. Ebben a két vármegyé­ben is járni kezd a főispánváltozás szele. Ké­sőn ugyan, de mégis r­ájönnek az illetékes kö­rök, hogy az a főispáni gondozás, amelyet Hor­váth Béla Hontnak, Török Zoltán Nógrádnak nyújt, anakronizmus a megtisztult politikai és közigazgatási rendszerben, s annak a fenntar­tása semmikép sem fér össze a kormányzati programmal. A honti főispán viselt dolgai­ról alig érdemes e helyen valamit mondani, hi­szen a Hazánk publicisztikai kötelességét telje­sítve, bőven ismertette a közigazgatásnak azt a szellemét, mely Horváth Béla főispánságától el­választhatta. Ugyanebbe a főispáni serierbe tartozik Török Zoltán is, akit a losonci polgár­­mesteri székből helyezett át Bánffy a főispáni állásra, azokért az eszközökben nem válogató szolgálatokért, melyet Török Zoltán a választá­sok alatt tett. Vidék és főváros. A gazdasági decentrali­záció szükségét többször bebizonyítottuk s elmond­hatjuk, hogy fejtegetéseink ott, hol a nemzet fejlő­dése iránt érdeklődnek, figyelmet és rokonszenvet gerjeszthettek. A fővárosban azonban sokan vannak, akik nem akarják észrevenni, hogy az ébredő közvéle­ménynyel szemben nehéz lesz a régi politikát foly­tatni, így például a P. Ll. ma hosszú cikk­et közöl a budapesti pályaházakról és nagy határozottsággal követeli, hogy a nyugati pályaudvart szüntessék be, illetőleg tolják lejebb. Továbbá egy nagy központi pályaudvar szükségét hangoztatja s abban a nézet- Budapest, január 31. A képviselőház holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésére kitűzte a ma elfogadott közös­ügyi póthitel javaslat harmadszori olvasását és amint abban a Ház már korábban megállapo­dott, a költségvetés tárgyalását. A holnapi ülé­sen a költségvetési javaslatot Neményi Ambrus előadó fogja ismertetni. Nyomban utána a szélső­baloldalról Kossuth Ferenc mondja el beszédét, míg az Ugr­on-párt részéről valószínűleg csak a szombati ülésen történik felszólalás. A néppárt álláspontját Molnár János fogja kifej­teni. Pénteken a képviselőház nem tart ülést, hanem a költségvetés általános tárgyalását szom­baton folytatják. A közös külügyminisztérium osztályfő­nökei. Mint a hivatalos lap jelenti, a király a kül­­ügyek közös minisztériumába első osztályfőnökké gróf

Next