Hazánk, 1902. április (9. évfolyam, 78-102. szám)

1902-04-02 / 78. szám

IX. évfolyam. 78. szám.Szerdád Budapest, 1902. április 2. HAZÁNK FELELŐS SZERKESZTŐ SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi­ utca 28. SAstatoka* ans «Saure vissz*. * telefonnám #6—88. BUDAI BARNA. Előfizetési ára: ESé3Z évre 28 kor. 1 Negyedévre 7.—kot --------------Félévre _ 14 « | Egy hAi* _ &40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon IS a% Gyorstüzelő ágyukat! Budapest, április 1. Húsvéti piros tojásul a közös hadügy­miniszter megkészité a delegációk elé ter­jesztendő követeléseket Kedves meglepe­téseket tartalmaznak ezek s igen alkalma­sak arra, hogy örömünket alaposan elront­sák. Teljesen új ágyuk kellenek, a régiek elavultak, néhány ezer új ágyút kell ön­tetni, felszerelni, sőt a tüzérség létszámát is szaporítani, mert kevés a katona. Vi­szont azonban, hogy a monarchia két fele e költségeket nagyobb örömmel sza­vazza meg, s a kimustrálandó jelenlegi ágyukat a két honvédség és a nép­fölkelés kapja meg. Lesz tehát a magyar honvédségnek is régóta várt ágyúja. A szélsőbaloldali kö­vetelések végre teljesülnek. Ennyit általánosságban, a nagyközön­ség számára is meg mernek mondani, ezután jön az indokolás, melyet a dele­gációk elé terjesztenek. Ez indokolás, mint legjobb forrásból tudjuk, a követ­kező : Az európai nagyhatalmak között 1870 óta háromszor fegyverezte újra tüzérségét Németország, mely tüzérsége létszámát is óriásira emelte. Jelenleg, ha a sztratégiai egységeket veszszük, az egyes hadosztá­lyokra Németországban 104 ágyú esik, Oroszországban (háromféle kaliber-rend­szerrel) 72, Franciaországban 60, Ausztria- M­agyarországban 48 ágyú. Ha tehát monarchiánk háborúba keveredvén, pél­dául Oroszországgal, hadosztályt hadosztály ellen akar kiállítani, akkor monarchiánk 32 ágyúval van hátrányban Oroszország­gal szemben s 12 ágyúval Franciaország irányában. A hadügyminiszter tehát fele­lősséget csak úgy vállalhat monarchiánk védképessége iránt, ha legalább is oly lét­számra emeljük tüzérségünket, mint ami­lyenen Franciaország ál. Ez ágyúszapo­­ritás létszámszaporítást is követel, ami körülbelül 400 alantas tisztnek, százhúsz kapitánynak, negyven őrnagynak stb. be­állítását jelenti. Az egyszer s mindenkorra való anyagberuházás mellett állandó sze­mélyzeti kiadások járulnak az országok hadügyi terheihez. A második kérdés a mennyiség mellett a hadi szerszámok minőségi kérdése. A gyorstüzelő ágyúk ugyan nálunk még ki nem próbált eszköz gyanánt tekinthetők, habár némi kísérleteket tettek már, de azért a miniszter feltétlenül be akarja hozni ezeket, mint mondani szokás, az egész vonalon. Hogy kevesebbe kerüljön a monarchiának, a két államfélnek en­gedné át fokozatosan a régi ágyukat, ahe­lyett, hogy afrikai gyarmatokkal bíró álla­moknak adná el egy huszadrész áron. E kegyesség ugyan mélyen megindító, de köszönet nem lenne benne, mert akkor a honvédség az elavult ágyukkal csak olyan bazsibuzsuk csapattá sülyedne, holott je­lenleg például a magyar honvédség teljes hét hadosztályát képezi az egész monarchia haderejének. Ha arról volt eddig szó, hogy Magyarország saját nemzeti hadseregét, a honvédséget, legalább is a közös hadsereg színvonalára emelje, a magyar parlament sohase fukarkodott az áldozatokkal s igy, ha az országgyűlés egészben megadja a monarchiának az új és pedig órási ál­dozatot s engedélyezi a harmadfélezer újágyu beszerzését, akkor a monar­chiának Magyarország nevű jobbik fele szintén meg fogja szavazni honvéd­sége számára ugyanazon ágyukat, de le­­alacsonyíttatni nemzeti hadseregét nem fogja. Miféle áldozatok lesznek tehát, amiket a közös hadügyminiszter követel, meg­mondottuk,­­ mekkora lesz ezek összege, azt ma még talán Krieghammer úr se tudja. Hogy ez összeg Magyarországon óriási visszatetszést fog kelteni, előrelát­ható, miután e sokszorosan sújtott ország nincs azon helyzetben, hogy improduktív kiadásokra áldozhasson. Akinek cipőre­ nem telik, az — ha tisztességes­em- A HAZÁNK TÁRCÁJA Kossuth-mauzóleumok. •— A Hazánk eredeti tárcája. — Végzete már az minden megnevezett titkos pályázatnak, hogy lehetőleg botránynyal végződ­ik ? A Kossuth-mauzóleum pályázata eldöntése jó botránynyal végződött és pedig e botrányt provokálták Lechner Ödön, Kann Gyula és Zala György, pályabiráló-bizottsági tagok. Előttünk fekszenek ma már az akták s láttuk­­a pályaműveket, ítélhettünk felettük. A nevezett három ur ugyanis az első dij kiadása körüli szavazásban részt vett s midőn nem az ő jelölt­jük nyert, akkor azon nézetüknek adva kifeje­zést, hogy a bíráló­ bizottság az első díjat nem a legjobb, hanem a legrosszabb, a legművésziet­­lenebb pályamunkának ítélte oda — eltávoztak- Ez éretlen, gyerekes eljárás, mely nem méltó se Kossuth emlékéhez, sem a magyar művé­szethez. A szűkebb bíráló albizottság, melynek tagjai Czigler Győző, Rauscher Lajos és Zala György voltak, így nyilatkozott e «legművészietlenebb, legrosszabb pályamunkáról», különben Gerster Kálmán és Strobl Alajos művéről: «A mű a régi, klasszikus görög építészet szel­lemében van tartva. Hatalmas alépítmény képezi magát a sírboltot, melynek felső terraszszerű le­fedésére lépcsőzetek vezetnek. Ezen négyszög­letes alépítményen emelkedik a dőr-stilü tem­plom, alatta Kossuth feltámadó szobrával, az egészet a szabadságharc oroszlán-alakja koro­názza. Az egész mű az antik művészet kereté­ben, a formák biztos tudásával van concipiálva s úgy külső megjelenésében, mint részleteiben emlékszem­i hatást gyakorol. A tömegnek egy­máshoz való arányában azonban némi dishar­­monia érezhető­, stb. íme tehát a legmüvészietlenebb, legrosszabb pályamű, a három disszidens úr szerint, kik ak­kor vonulnak el, midőn kisebbségben maradnak. Milyen most e «legmüvészietlenebbel» szem­ben a legmüvészibb pályamű, melynek a három duzzogó Achilles az első díjat és a kivitelt akarta odaítélni. Roppant széles lépcsőzetről emelkedik föl egy román stilü portálé, melynek két üres szárny­­nyúlványa épp oly hosszú, mint maga a közép­test. E két szárny roppant sík falakat alkot, íve­sen hajolva le a földre s belül nagy lépcsőfoko­kat képezve, anélkül hogy lépcsőül szolgálhatna, mert egy-egy fok másfél méter magas. E sik falak előtt roppant tömeg nép tolong a portálé felé. E középítményből oszlopos ravatal nyúlik ki, oldalbejáratokkal. A portálé fölött egész a ravatal magasságáig egy nőalak áll talapzaton, támaszkodva a ravatalra háttal. A ravatalon nyílt koporsóban fekszik Kossuth alakja, föltartott állat. E «legjobb, legművészibb» pályamű csupa össze nem illő elemből van összetákolva, két oldalfala sivárságát az alant hemzsegő és sír­emlékre nem illő tömegek akarnák enyhíteni, a holttest alá bevezető kétféle bejárat, az éktele­nül hosszú sovány női alak, amint háttal támasz­kodik a ravatalnak s az égi madarak örökös piszkitásának s egyéb mocsoknak kitett, fedetlen alak, mely a halottat ábrázolja, oly szerencsétlen megoldása lett volna a Kossuth-mauzóleumnak, amilyet csak elfacsarodott, szecessziós ízlés mondhat szépnek és Kossuthhoz méltód­ik. E műért ugyan kár volt a három urnák a botrányt provokálniuk, nagyobb botrány lett volna, na az ilyen stílnél­küli kőtömeg rátította volna el a Kerepesi­ temetőt. E pályaművet különben Bálint és Jámbor építészek készíték, a szép és különb keretbe illő szoborcsoportozatokat Kallós Ede, nagytehetségű szobrászunk alkotta. Ha Gerster és Strobl pályanyertes művét te­kintjük, ily alakban kistelét, minden módosítás nélkül nem javasolnék. Először is a felesleges oszlopcsarnokok elhagyandók a mauzóleum kö­rül, melylyel semmi összefüggésben nem álla­nak. Másodszor az épület tetejére szorult, foot­­ballozó oroszlánt kifogásoljuk s a templomban koszolódó Kossuth-alakot. Állva, vagy ülve ábrá­zolhatja a szobrász Kossuthot, de­fektében föl­­tápászkodva, mintegy a felette ordítő oroszlán hangjától fölriadva, nem. A templom metópái­­ban elhelyezett óriás méretű ágyuk és puskák sem illenek egy görög stílü templomhoz, mert ezek nagy anakronizmust képeznek, nagy mére­tükön kívül. Az egésznek azonban rendkívül im­ponáló, nemes klasszikus stílje méltó Kossuth nemes, klasszikus életéhez, melyet csak antik motívumokkal lehet megoldani. Minden moder­nizáló és szecessziós kísérlet blasphemia Kossuth szelleme ellen. Ez értelemben fogjuk fel a Schickadenz és Herczog építészek és Beck. Ö. fülöp szobrász-­­pályatervét is, mely megvétetett, de díjat nem nyert. Antik templomban zárt koporsó, maga. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apró hirdetéseit díjtalanul közöljük. \

Next