Hazánk, 1902. június (9. évfolyam, 128-152. szám)
1902-06-01 / 128. szám
IX. évfolyam. 128. szám. Vasárnap, Budapest, 1902. junius 2. , HAZÁNK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, vm., Szentkirályi utca 28. Kéxintekat medaafc Tim. 4c Toldmusim 18-23. IflKifiaKiBBBKS FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési áfa: Effésa évra 28 *«*• I Hegeim v.—km. ======== Félémre _ 14 « | Egy kör» «.#.*0 « Egyes szám 8. Vidéken 10.Pályaadratorcon 18 fiDift A szóáradat ellen. Budapest, május 31. Parlamenti körökben fölmerült az eszme, hogy a költségvetési vita üres szóáradata megrövidittessék s a költségvetés jóval hamarábbb legyen letárgyalható, mint eddig szokásos volt. A Ház elnöke foglalkozik a kérdéssel és munkálatot dolgoz ki, mely a vita megrövidítését célozza, hogy végre a kormány azon helyzetbe jusson, hogy a jövő évi költségvetést a megelőző évben letárgyaltathassa s ne legyen kénytelen csupa indemnityvel segíteni magán. Tisza Kálmán egyik örökségi hagyatéka volt az indemnitykkel dolgozás s a folyó évben tárgyalt költségvetések rendszere; néha annyira elmaradt a parlamenti rendes munka, hogy három évnegyedes indemnityt is kellett egy évben kérnie, amivel a parlament legfontosabb joga sikkadt el, az tudniillik, hogy előleges beleegyezése nélkül az állampénztárból egy fillért sem szabad elkölteni. Tisza alatt azonban több, mint félévig rendszeresen és gondtalanul költöttek s csak őszszel kezdettek a felett vitázni, mennyit lesz joga a kormánynak elkölteni a már elmúlt tavaszszal és nyáron. Így tehát évről-évre komikus helyzetbe jut a parlament az utólagos költségvetési vitákkal, melyen csak úgy lehetne segíteni, ha a képviselőház egyszer rászánná magát arra, hogy egy évben egymás után két budgetvitát végigcsinál, ami nem is lenne nehéz, mert az elsőn elmondhatnák bajaikat és kívánalmaikat az összes honatyák s a másodikban már csak szavazniok kellene. Hogy e fárasztó műveletet ne kelljen megcselekedni, gondoltak illetékes körökben a költségvetési vita megrövidítésére s gróf Apponyi házszabály-javaslata erre vonatkozik. A vita megrövidítésnek módját az osztrákok már behozták, a pártok vezérszónokot választanak, ez mondja el az összes nevében az egyetlen beszédet, valaki javasolja az általános vagy a részletes vita bezárását s erre egyszerű szavazással döntenek. Van helye ez eljárásnak ott, ahol a pofozkodások és botrányok miatt ennyi működés is kétséges, nincs helye szólásszabadsággal bíró országokban, hol a parlament tagjai a tisztességes úri magaviselet magaslatán állanak. A magyar parlamenttel szemben e kérdés merül föl: van-e szükség a beszédek korlátozására s tényleg oly igen hosszú-e a magyar képviselőház budget-vitája, hogy ezt meg kell rövidíteni ? Vájjon oly nagy-e a szónoklási düh a magyar parlamentben, hogy ennek orvoslására van szükség? E kérdésre a tények felelnek. Legfontosabb tárcák egyike a honvédelemre vonatkozó, e költségek megszavazása feletti általános vita kezdődött f. é. április 29-én a déli szünet után s a május 1-iki ülésről e jelentést kapjuk. Jegyző (olvassa.) Honvédnevelő- és képzőintézetek: 1,751,728 korona. A Ház a tételt megszavazza. Jegyző (olvassa): Honvéd-menház 180.625 korona. A Ház a tételt megszavazza. Jegyző (olvassa): Honvéd élelmező raktár: 118.897 korona. A Ház a tételt megszavazza stb. Tehát három nap alatt a honvédelmi tárca, beleértve a nem túlságosan népszerű táborszernagy-miniszter elleni személyes támadásokat is, általánosságban és részleteiben letárgyaltatott és elfogadtatott; sehol levonást nem eszközölt a Ház, felesleges kiadásnak semmit se tartott, sőt részleteibe bele se bocsátkozott. Ennél gyorsabb parlamenti elbánást anyayi millió koronával szemben, sehol se tanúsítanak az ellenőrzésre hivatott közegek széles Európában. A tények tehát a részletes viták gyorsaságát bizonyítják, marad összesen kifogásolható dolog az általános vita kérdése. Itt természetesen alkalmat kell adni minden képviselőnek arra, hogy szívén könynyítsen, esetleg hazabeszéljen, vagy kerülete érdekeit kiemelje. Hiszen ezért küldötték őt választót a Házba s nem azért, hogy hallgasson, aludjék vagy esetleg jelen se legyen ott, midőn a kormányzat iránti bizalom vagy bizalmatlanság kifejezését megadhatja. Általános azonban a panasz, hogy itt sok üres beszédet hall a Ház és kevés magva van a sok szónak. Ha végül e vádat mérlegeljük, azt találjuk egész elfogulatlan szemmel nézve, hogy a költségvetési viták évenként nem hosszabbodni, hanem rövidülni szoktak. Kivételt az új képviselőház első éve képez, midőn az új honatyák legalkalmasabban a budget-vita alatt mondják el szűzbeszédeiket, különösen az ellenzékiek, mert a kormánypártiak közül csak azok beszélhetnek, kiknek ezt a pártértekezlet megengedi. Idővel mind rövidebb lesz a budget-vita, a középső évek vitái lanyhák s csak az utolsó évben észlelhető némi lendület, midőn a képviselő újból-megválasztatásáért harcol s ismét hazabeszél. Ellenkezőleg, nagy hibája a magyar képviselőháznak az, hogy tagjai igen lanyhán végzik kötelességüket s a kis töredéket leszámítva, mely az ülések kezdetén rendesen jelen van (legnagyobb része a veteránok sorából kerül ki), a többi vagy későn, vagy egyáltalában nem jár el a Házba. Nemhogy okosan sokat szónokolnának, épp az a baj, hogy keveset beszélnek megszívlelhető dolgot, mely tanulságos lenne az országra nézve. A budget-jog a legfontosabb a parlamenti jogok között, a véradó megszavazása után. Pénz és katona megadása. — ez a parlament két sarkalatos joga, a többi mind másodrangú, melyet esetleg rendeleti úton is el lehet intézni. Hogy gazdálkodik a parlament az ország élő tőkéjével, az emberélettel és anyagi vagyonával, az adók, illetékek és egyéb jövedelmek útján begyűlt összeggel, ez a parlament legfontosabb tevékenysége. S ha azt látnók, hogy e tevékenység lelkiismerretesen, egy nemzet méltóságának meg-*felelően gyakoroltatik, akkor merényletnek tartanék az oly kísérleteket, melyek a parlamenti ellenőrzés lelkiismeretes és kötelességszerű gyakorlását meggátolnák. Azonban a jelen viszonyok megengedik, hogy a tanulság nélküli beszédek, melyek egy részének egyéni rugók és személyes hiúság a mozgatójuk, korlátoltassanak, de nem a házszabályok módosítása útján, hanem a meglevők keretében. A régi magyar követi táblán az ügyek tárgyalását a kerületi üléseken végezték el s csupán a végmegállapodásokat hozták a plénum elé. A legfontosabb tárgyak megteremtője volt a kerületi ülés, hogy többet ne említsünk: a magyar Akadémia is egy ilyen kerületi ülésen alapíttatott meg. Az akkor még nagyfokú szónoki áradatot elviselte a négy kerület s az összes ülés munkaképes maradt azért mégis. A modern parlamenti intézmény a kerületek helyett a bizottságokra és az osztályokra bízza a tárgyalás nyersanyagát s itt volna helye annak, hogy amennyiben szóáradatoktól lehetne tartani, lecsapolódjanak azok. Tessék a bizottsági üléseknek megadni a nyilvánosságot és foglalkozzanak az összes ügyekkel előbb az osztályok teljes nyilvánosság mellett, minden képviselő mondja el ott véleményét, bőven, behatólag, adjanak ott felvilágosításokat a miniszterek éppúgy, mint a bizottságokban és csupán csak az érett, egész ország figyelmére méltó ügyek kerüljenek a plénum elé. Az uj parlament épülete bizonyára fog annyi teremmel bírni, hogy a kilenc osztály rendes ülést tarthasson minden fontosabb tárgy felett. Korlátoltassék «az osz ttályok mellőzésével való tárgyalás» csupán a legsürgősebb esetekre s akkor e kis parlamentekben, melyeket az osztályok alkotnak, mindenki elmondhatja bajait, kívánalmait. A szűkebb körben mégis teljes nyilvánosság előtt való tárgyalás jó iskola lenne a még gyakorlatlan szónokoknak, hogy hozzászokva a nyilvánossághoz és mintegy baráti körben köszörülve le hibáikat, válnak jó szónokokká. Lapunk mai száma 24 oldal.