Hazánk, 1902. június (9. évfolyam, 128-152. szám)

1902-06-01 / 128. szám

IX. évfolyam. 128. szám. Vasárnap, Budapest, 1902. junius 2. , HAZÁNK SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, vm­., Szentk­irályi­ utca 28. Kéxintekat m­edaafc Tim­. 4c Toldmusim 18-23. IflKifiaKiBBBKS FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési áfa: Effésa évra 28 *«*• I Hegeim v.—km. ======== Félémre _ 14 « | Egy kör» «.#.*0 « Egyes szám 8. Vidéken 10.Pályaadratorcon 18 fiDift A szóáradat ellen. Budapest, május 31. Parlamenti körökben fölmerült az eszme, hogy a költségvetési vita üres szóáradata megrövidittessék s a költségvetés jóval ha­­marábbb legyen letárgyalható, mint eddig szokásos volt. A Ház elnöke foglalkozik a kérdéssel és munkálatot dolgoz ki, mely a vita megrövidítését célozza, hogy végre a kormány azon helyzetbe jusson, hogy a jövő évi költségvetést a megelőző évben letárgyaltathassa s ne legyen kénytelen csupa indemnityvel segíteni magán. Tisza Kálmán egyik örökségi hagyatéka volt az indemnitykkel dolgozás s a folyó évben tárgyalt költségvetések rendszere; néha annyira elmaradt a parlamenti rendes munka, hogy három évnegyedes indem­­nityt is kellett egy évben kérnie, amivel a parlament legfontosabb joga sikkadt el, az tudniillik, hogy előleges beleegye­­zése nélkül az állampénztárból egy fillért sem szabad elkölteni. Tisza alatt azonban több, mint félévig rendszeresen és gondtalanul költöttek s csak őszszel kezdettek a felett vitázni, mennyit lesz joga a kormánynak elkölteni a már el­múlt tavaszszal és nyáron. Így tehát évről-évre komikus helyzetbe jut a parla­ment az utólagos költségvetési vitákkal, melyen csak úgy lehetne segíteni, ha a képviselőház egyszer rászánná magát arra, hogy egy évben egymás után két budget­­vitát végigcsinál, ami nem is lenne nehéz, mert az elsőn elmondhatnák bajaikat és kívánalmaikat az összes honatyák s a másodikban már csak szavazniok kellene. Hogy e fárasztó műveletet ne kelljen megcselekedni, gondoltak illetékes körök­ben a költségvetési vita megrövidítésére s gróf Apponyi házszabály-javaslata erre vonatkozik. A vita megrövidítésnek mód­ját az osztrákok már behozták, a pártok vezérszónokot választanak, ez mondja el az összes nevében az egyetlen beszédet, valaki javasolja az általános vagy a rész­letes vita bezárását s erre egyszerű sza­­­­vazással döntenek. Van helye ez eljárásnak ott, ahol a pofozkodások és botrányok miatt ennyi működés is kétséges,­­ nincs helye szólásszabadsággal bíró országok­ban, hol a parlament tagjai a tisztességes úri magaviselet magaslatán állanak. A magyar parlamenttel szemben e kér­dés merül föl: van-e szükség a beszédek korlátozására s tényleg oly igen hosszú-e a magyar képviselőház budget-vitája, hogy ezt meg kell rövidíteni ? Vájjon oly nagy-e­ a szónoklási düh a magyar parlamentben, hogy ennek orvoslására van szükség? E kérdésre a tények felelnek. Legfontosabb tárcák egyike a honvédelemre vonatkozó, e költségek megszavazása feletti általános vita kezdődött f. é. április 29-én a déli szünet után s a május 1-iki ülésről e je­lentést kapjuk. Jegyző (olvassa.) Honvéd­­nevelő- és képzőintézetek: 1,751,728 ko­rona. A Ház a tételt megszavazza. Jegyző (olvassa): Honvéd-menház 180.625 korona. A Ház a tételt megszavazza. Jegyző (ol­vassa): Honvéd élelmező raktár: 118.897 korona. A Ház a tételt megszavazza stb. Tehát három nap alatt a honvédelmi tárca, beleértve a nem túlságosan nép­szerű táborszernagy-miniszter elleni sze­mélyes támadásokat is, általánosságban és részleteiben letárgyaltatott és elfogad­tatott; sehol levonást nem eszközölt a Ház, felesleges kiadásnak semmit se tar­tott, sőt részleteibe bele se bocsátkozott. Ennél gyorsabb parlamenti elbánást any­­ayi millió koronával szemben, sehol se tanúsítanak az ellenőrzésre hivatott köze­gek széles Európában. A tények tehát a részletes viták gyor­saságát bizonyítják, marad összesen kifo­gásolható dolog az általános vita kérdése. Itt természetesen alkalmat kell adni min­den képviselőnek arra, hogy szívén köny­­nyítsen, esetleg hazabeszéljen, vagy kerü­lete érdekeit kiemelje. Hiszen ezért kül­dötték őt választót a Házba s nem azért, hogy hallgasson, aludjék vagy esetleg jelen se legyen ott, midőn a kormányzat iránti bizalom vagy bizalmatlanság kifejezését megadhatja. Általános azonban a panasz, hogy itt sok üres beszédet hall a Ház és kevés magva van a sok szónak. Ha végül e vádat mérlegeljük, azt találjuk egész elfo­gulatlan szemmel nézve, hogy a költség­­vetési viták évenként nem hosszabbodni, hanem rövidülni szoktak. Kivételt az új képviselőház első éve képez, midőn az új honatyák legalkalmasabban a budget-vita alatt mondják el szűzbeszédeiket, külö­nösen az ellenzékiek, mert a kormány­­pártiak közül csak azok beszélhetnek, kik­nek ezt a pártértekezlet megengedi. Idő­vel mind rövidebb lesz a budget-vita, a középső évek vitái lanyhák s csak az utolsó évben észlelhető némi lendület, midőn a képviselő újból-megválasztatá­­sáért harcol s ismét haza­beszél. Ellen­kezőleg, nagy hibája a magyar képviselő­háznak az, hogy tagjai igen lanyhán vég­zik kötelességüket s a kis töredéket leszá­mítva, mely az ülések kezdetén rendesen jelen van (legnagyobb része a veteránok sorából kerül ki), a többi vagy későn, vagy egyáltalában nem jár el a Házba. Nemhogy okosan sokat szónokolnának, épp az a baj, hogy keveset beszélnek megszívlelhető dolgot, mely tanulságos lenne az országra nézve. A budget-jog a legfontosabb a parla­­­menti jogok között, a véradó megszava­zása után. Pénz és katona megadása. — ez a parlament két sarkalatos joga, a többi mind másodrangú, melyet esetleg rendeleti úton is el lehet intézni. Hogy gazdálkodik a parlament az ország élő tőkéjével, az emberélettel és anyagi vagyo­­nával, az adók, illetékek és egyéb jöve­delmek útján begyűlt összeggel, ez a par­­lament legfontosabb tevékenysége. S ha azt látnók, hogy e tevékenység lelkiismer­­retesen, egy nemzet méltóságának meg-*­felelően gyakoroltatik, akkor merényletnek­ tartanék az oly kísérleteket, melyek a parlamenti ellenőrzés lelkiismeretes és kö­­telességszerű gyakorlását meggátolnák. Azonban a jelen viszonyok megenge­­dik, hogy a tanulság nélküli beszédek, melyek egy részének egyéni rugók és sze­mélyes hiúság a mozgatójuk, korlátoltas­­sanak, de nem a házszabályok módosí­tása útján, hanem a meglevők keretében. A régi magyar követi táblán az ügyek tárgyalását a kerületi üléseken végezték el s csupán a végmegállapodásokat hoz­ták a plénum elé. A legfontosabb tárgyak megteremtője volt a kerületi ülés, hogy többet ne említsünk: a magyar Akadémia is egy ilyen kerületi ülésen alapíttatott meg. Az akkor még nagyfokú szónoki áradatot elviselte a négy kerület s az összes ülés munkaképes maradt azért mégis. A modern parlamenti intézmény a kerületek helyett a bizottságokra és az osztályokra bízza a tárgyalás nyers­anyagát s itt volna helye­ annak, hogy amennyiben szóáradatoktól lehetne tartani, lecsapolódjanak azok. Tes­sék a bizottsági üléseknek megadni a nyil­vánosságot és foglalkozzanak az összes­ ügyekkel előbb az osztályok teljes nyilvá­nosság mellett, minden képviselő mondja el ott véleményét, bőven, behatólag, adja­nak ott felvilágosításokat a miniszterek épp­­­úgy, mint a bizottságokban és csupán csak az érett, egész ország figyelmére méltó­ ügyek kerüljenek a plénum elé. Az uj parlament épülete bizonyára fog­ annyi teremmel bírni, hogy a kilenc osz­tály rendes ülést tarthasson minden fon­­­tosabb tárgy felett. Korlátoltassék «az osz­ t­­tályok mellőzésével való tárgyalás» csupán a legsürgősebb esetekre s akkor e kis par­­lamentekben, melyeket az osztályok alkot­nak, mindenki elmondhatja bajait, kívá­nalmait. A szűkebb körben mégis teljes nyilvánosság előtt való tárgyalás jó iskola lenne a még gyakorlatlan szónokoknak, hogy hozzászokva a nyilvánossághoz és mintegy baráti körben köszörülve le hibái­kat, válnak jó szónokokká. Lapunk mai száma 24 oldal.

Next