Hazánk, 1902. december (9. évfolyam, 284-308. szám)
1902-12-02 / 284. szám
SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VTII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 66—23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egész évre 28 kor- j Negyedévre 7.—kor. . . Félévre__ 14 « Egy hóra__2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 Hilég Rákóczi-kultusz. Budapest, december 1. Válogatott társaság színe előtt vetette előre fényét tegnap délután a jövő 1903. év nagy eseménye, a kuruc szabadságharcnak, II. Rákóczi Ferenc szereplése kezdetének kétszázados évfordulója. Két illusztris férfiú: Bubics Zsigmond kassai püspök és gróf Zichy Jenő titkos tanácsosok meghívták a magyar társadalom számmitásait: arisztokratákat, főpapokat, tudósokat, történetírókat, művészeket, írókat tanácskozni arról, hogy az elbujdosott «Nagyságos Fejedelem» sugárzó alakját miképp állítsák be legméltóbban, európai ténynyel, a hálás magyar nemzet kegyeletének és az egész világ bámulatának. Az akadémia kis ülésterme, ahonnan már annyi szép és derék nemzeti gondolat indult ki a magyar elmék és a magyar szívek meghódítására, tegnap oly esemény színhelye volt, mely valósággal korszakos fordulatot jelent a magyar történelmi közfelfogásban. Hála illeti II. Rákóczi Ferenc emlékezetét már azért is, hogy ezt a fordulatot az ő liliomos, szeplőtelen egyéniségének kultusza szerezte meg a magyar közérzésnek. Thaly Kálmán, Rákóczi ősz történetírója, a könyekig meghatott hangon adott hálát a Gondviselésnek, hogy ezt a fordulatot megérhette. Gróf Zichy Jenő, ő Felségének titkos tanácsosa, olyan magas piedesztálra helyezte Rákóczi egyéniségét, ahol kicsinyes aggodalom, érzékenység, féltékenység, apró pártérdek hozzá nem férkőzhetik, ahonnan apostoli idealizmusa minden magyar szívbe belemelegíthet. Gróf Zichy Jenő rámutatott arra,hogy a Rákóczi-kultusz a magyar nemzet számára épp oly történelmi regeneráló forrás lehet, amilyen a franciáknak Napóleon dicsősége. S miként Napóleon győzelmeinek százéves fordulóján, a Napóleon-kultusz hatása alatt, a francia kultúra minden ágában örökértékű alkotások termettek, a francia nemzet köztevékenységében mindenütt friss fölbuzdulás jelentkezett: ugyanez remélhető nálunk is, ha a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, a furor Rákóczianus vibráló erejét a mai tespedt, ólmos magyar közhangulatra rászabadítjuk. E nagy hatás kiváltására azonban nagybenyomások is kellenek és ez impulzusok forrásául lehet az a művészi gondolat, amelyet Gerlóczy Géza kassai tanár indítvány alakjában a kiváló társaság elé terjesztett. A bécsi udvar 1706-ban Rákóczi bájos ifjú hitvesét, hesseni Charlotte Amália hercegnőt a béke fehér galambjául az urához hazaeresztette. A bécsi politika céljai szerint az udvar fölszólítására a bécsi és a pozsonyi arisztokrácia fejedelmi, káprázatos külső pompával adott fényt Rákócziné hazautazásának, Pozsonyon túl pedig a kurucok áradozó lelkesedése a fejedelmi pár találkozását elsőrangú magyar nemzeti eseménynyé tette. Gerlóczy indítványa kiragadja a kuruc világnak ezt a ragyogó és fontos epizódját s arra hívja föl a magyar társadalmat, hogy a Rákóczi-párnak ezt az 1706. évi találkozását korhű történelmi felvonulásban mutassa be a magyar nemzetnek és a csodájára ide, a magyar fővárosba tóduló idegenek bámulatának és művészi élvezetének. Ugyanekkor Tukács Menyhért, a premontrei kanonokrend prépost-prelátusa bejelentette Kassa város polgárainak elhatározását, hogy a Rákóczira és a kuruc szabadságharcra vonatkozó ereklyéket kiállításban összegyűjtik s e kiállítás annyiban is a Rákóczi-kultusz szolgálatába szegődnek, hogy gyarapítani fogja alapját a Rákóczi dicsőségére Kassán emelendő lovasszobornak. A nagyfontosságú értekezlet lefolyásáról az alábbi tudósítást adjuk: Körülbelül ötvenen feleltek meg a felhívásnak, amelyet a kassai Rákóczi-ereklye-kiállítás és a kuruc szabadságharc kétszázados fordulóján rendezendő egyéb ünnepségek dolgában Bubics Zsigmond kassai püspök és gróf Zichy Jenő titkos tanácsosok kibocsátottak. Az elnöki tisztet a két fölhívó közösen töltötte be, tőlük balra Takács Menyhért, prépost-prelátus, jobbra Gerlóczy Géza előadó foglalt helyet a pódiumon. A padsorokban elhelyezkedett urak közül a következők neveit sikerült följegyeznünk: Gróf Dessewffy Aurél titkos tanácsos, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület elnöke, Berzeviczy Albert, Szemere Miklós, Péchy Zsigmond abaújmegyei főispán, dr. Kammerer Ernő és Radisics Jenő miniszteri tanácsosok és múzeumi igazgatók, Kozora Endre kanonok, Baldzsovics József kúriai bíró, Szüy Kálmán akadémiai főtitkár, Thaly Kálmán képviselő, Lotz Károly, Benczúr Gyula és Székely Bertalan festőművészek, Beöthy Zsolt, Rákosi Jenő, Endrődi Sándor, Roditzky Jenő cs. és kir. asztalnok Sipos Gyula, Jakab Árpád, Lippich Elek min. osztálytanácsos, Székely Géza, Szalay László képviselő, Nemes Mihály, Deil Jenő, Dietz Lajos stb. Bubics Zsigmond kassai püspök nyitotta meg a tanácskozást, utána pedig gróf Zichy Jenő mondta el a következő beszédet: Esztendőre érjük meg kétszázados évfordulóját a Rákóczi-féle kuruc szabadságharcnak. Jelentőségét e szabadságmozgalomnak, mely alig másfél évtizeddel a török kitakarodása után tört ki és közel nyolc esztendeig tartott, talán fölösleges fejtegetnem. Buda visszafoglalása után úgy érezte magát a magyar nemzet, mint a rab,akit földalatti sötét, zárkájából világosságra hoztak. A magyar léleknek ezt a szabadság felé törő vágyát a történetírók és a költők ma furor frakoczianusnak nevezik." Tehát furor Rakoczianus a kétszáz év előtt való magyar tömegérzés, mely nemcsak az akkori politikai magyar nemzetet, vagyis a nemességet hatotta át, hanem kiesik a kapu a magyar, ra tót, a rutén és az oláh jobbágy kezéből és leboruilnak imádkozni, amikor meghallják, hogy Rákóczi hadaival átlépte a Beszkideket. • Rákóczi egyénisége úgy uralta akkor a magyar képzeletek mint a legnagyobb hősök és hódítók, a legtökéletesebb fejedelmek a maguk korát. A Rákócziérzés nemcsak harci tűz, hanem nemes idealizmus, a léleknek magasabb gerjedelme, szeplőtlenül tiszta lelkesedés; nemcsak ott tombol, ahol a seregek öszszeütköznek, hanem szilaj daccal és szomorú lemondással benne vibrál azokban a dalokban is, amelyek a kurucnóta révén a szenvedő magyar lélek indulatait a népek műélvezetének közös kincsévé tették. Fejedelemben vagy államférfiúban, aki ennyire lefogja népe képzeletét, aki ilyen lelkesedést és rajongó tiszteletet szuggerál nemzetének, minden magyar ember, tartozzék bármely hitvalláshoz, politikai felekezethez, vagy társadalmi osztályhoz, megtalálja a maga rokonérzését. Elfogódott lélekkel állunk meg két évszázad távlatán Rákóczi történelmi egyénisége előtt! Nemzete szabadságának zászlaja, pajzsa volt és itt hagyott rangot, fényt, pompát és a mai fogalmak szerint egy miliárd értékű vagyont, mindent a nemzetért. Hősiessége megihleti a mai nemzedéket, a mártír szenvedése szítja az önzetlen lelkesedést. Valami művészi kegyelet költözik lelkünkbe! Érezzük, hogy ilyen fejedelemnek tisztelete nem lehet pártos érzés. Érezzük, hogy a Rákóczi-kultusz a magyar lélek virtuális ereje, amelyet Istennek, királyunknak és hazánknak közös üdvére szítani és ápolni kell. Elkövetett nagy tettek emléke és az újabb nagy tettekre való akarat: ez a nemzetek elpusztíthatatlan, összetartó ereje. Elkövetett nagy tettek emléke előtt állunk és mélyen érezzük szükségét annak, hogy újabb nagy tettekre akaratot merítsünk belőle, mert ma tespedt egész közéletünk és minden tevékenységünk. Ma nem az marja képzeletünket, ami kétszáz évvel ezelőtt. Talán, ha furca Rákóczianus, ez az átöröklött igaz magyar érzület, mely kétszáz év előtt a csatatéren hőstettekkel tündökölt, talán ha ez költöznék bele politikánkba, művészetünkbe, gazdasági és társadalmi életünkbe, az átalakult energia ma kulturális tevékenységben hőstettekre képesítene. A franciák néhány év előtt nagy fénynyel ünnepelték meg Napóleon dicsőségének százéves emlékezetét. Kiállítást is rendeztek és a szellemi megnyitv tanulás minden eszközével a nagy császár kultuszának áldoztak. És mit láttunk? Örök értékű irodalmi és történelmi művek, a művészet minden ágában remek alkotások keletkeztek és a közérzület annyira fölbuzdult, hogy hatása a polgári tevékenység minden terén nyilvánvalóvá lett. Nekünk magyaroknak nincsen Napóleonunk, de állítom, hogy Rákóczi idealizmusa nekünk éppen olyan történelmi regeneráló forrás, mint a franciáknak Napóleon katonai dicsősége. A nemzetnek nagy impulzusok kellenek és azoktól, akik erre vállalkoznak, nagy áldozatokat kíván. De ha mi Rákóczi idealizmusát a mai nemzedékbe át tudjuk ültetni, olyan jótéteményt cselekszünk, amelyért király és nemzet egyformán hálás lesz. Gróf Zichy végül felhívta Gerlóczy Gézát, a Kassán rendezendő Rákóczi-kiállítás előkészítő bizottságának elnökét, hogy terjeszsze elő indítványát. Gerlóczy Géza, a kassai gazdasági intézet tanára hosszabb történelmi vázlatban adta elő a Rákóczipárnak 1706. évi találkozását. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apróhirdetéseit díjtalanul közöljük.