Hazánk, 1903. június (10. évfolyam, 129-152. szám)
1903-06-03 / 129. szám
X. évfolyam. 129. szám.Szerda* Budapest, 1963 J uniut SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat sem adunk vissza. M Tcldonszim 56*23. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Egász évre 28 tor.IKegyedávre 7.—kt» ========== Félévre 14 « |Egytóra«.2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillés. Plósz Sándor, Budapest, junius 2" A «nagy theoretikus» ugyancsak elevenére tapintott a gyakorlati életnek. Az előbb idézett névvel szokták illetni Plósz Sándor igazságügyminisztert, aki a pünkösdi ünnepeket megelőző ülésen a képviselőház elé terjesztette törvényjavaslatát az uzsoratörvény módosításáról és kiegészítéséről. Mikor Plósz Sándor tíz évvel ezelőtt leszállott egyetemi kathedrájáról a politikai pályára, hogy idővel miniszter legyen, a hivatásos politikusok vállukat vonogatták, azok pedig, akik a jogtudományokkal foglalkoznak, fejüket csóválták. Az előbbiek mondogatták: mit ért egy professzor, a váltójog és perrendtartás specialistája olyan feladatokhoz, amint a közjegyzői állások betöltése a mindenkori politikai raison szerint és lojális kerületek megjutalmazása — királyi táblával vagy fegyintézetekkel, ez utóbbiak pedig sajnálták Plósz Sándor tudását a napi politika kérdéseitől, tüntető képviselők abszolút és relatív mentelmi jogától. Egy nemzedék azonban feltétlen örömmel fogadta Plósz Sándor politikai vállalkozását és pedig a fiatal jogászgeneráció, a volt tanítványok, akiknek küldöttsége ily szavakkal üdvözölte az új igazságügyi államtitkárt: «Boldogoknak, szerencséseknek érezzük magunkat, mert akitől hallottuk törvényeink kritikáját, attól nyerjük ezek korrektúráját, akitől tanultuk a legtisztább elméleteket, attól fogjuk nyerni modern jogintézményeinket. Azoknak volt igazuk, akik örültek. Plósz Sándor időközben miniszterré lett s nemcsak tárcája teendőit látja el a Házban és a Házon kívül legalább is oly jól, mint elődei közül a legnagyobbak, hanem majdnem emberfeletti erővel és lélekkel szerkeszti a törvényjavaslatokat a magyar jog regenerálására. Eiért óriási a teendő az igazságügyi politika terén. Amióta a hetvenes években a német váltórendtartást és a kereskedelmi törvényt lefordították magyarra, továbbá Csemegi megalkotta a magyar büntető kódexet, a jogi törvényhozás terén Plósz Sándorig édes kevés történt. Büntető eljárásunk sem törvény, sem rendelet által szabályozva nem volt, a rendes polgári perekben pedig még mindig a merev írásbeliség vagyis a régi skolasztikus elv uralkodik: quod non est in actis, non est in mundo. Magánjogi kódexünk nincs, a civilis jogbiztosság a bírói gyakorlaton alapul s aki ezen joggyakorlatban forog, az tudja, hogy sok kérdésben ahány bírói fő, annyi partikuláris jogterület van Magyarországon. Ellenben bámulatosan egyöntetű, bár sokoldalú a jogfejlődés a «gyakorlati» élet némely terein, különösen a törvények kijátszásában és a jámbor nép kizsákmányolásában az ügyesebbek által. A praktikus emberek imponáló leleményességgel kitanulták váltó- és kereskedelmi jogunk gyengéit, hiteltörvényeink hiányait s az egész országra kiterjedő jogszokásokat állapítottak meg, amelyek érvényesek a délvidéken és Mármarosban egyaránt, így például míg felsőbíróságaink évekig töprengtek, hogy váljon az elővételi ügyletek hitelezési ügyleteire, melyekkel uzsoráskodni is lehet s mikor eldöntötték, akkor is rosszul döntötték el, addig az elővételek praktikusai már rég egyöntetüleg megállapodtak, hogy miként kell ezt az üzletet gyakorolni csekély kockázattal és nagy haszonnal. Plósz Sándor az ő mélységes és az egész jogéletet felölelő széles tudásával nemcsak a szembeötlő hiányok, a nagy törvénykönyvek megalkotását vonta be munkálatai körébe, hanem minutiosus és a legapróbb igazságok iránt is érzékeny természetével kiterjeszti reformáló tevékenységét mindenüvé, ahol a jogéletben visszaélést, tehát pótolni és javítani valót talál. Működése tipikus példája annak, hogy az igaz nagyság nem ismer kis dolgokat, mert mindennek felismeri célját és méltányolja jelentőségét. A büntető perrendtartás még államtitkársága idején törvényerőre emelkedett; a polgári törvénykezés terén a sommás eljárást szabályozó törvényt még mint egyetemi tanár szerkesztette, s az egész perrendtartásról szóló törvényjavaslatát a szóbeliség elvei alapján, már mint miniszter, személyesen készítette; alatta fejeződtek be s tétettek közzé az általános polgári törvénykönyv tervezetének munkálatai is; az egy földmivelő államban annyira fontos, de nálunk legtöbb vidéken még mindig rendezetlen telekkönyvekről, az egész telekkönyvi jogról szóló törvényjavaslat most van készülőben. Gazdaközönségünk mindenkor nagy figyelemmel kísérte Plósz Sándor törvényalkotó munkásságát. A polgári törvénykönyv tervezetét az O. M. G. E. tárgyalja egy külön e célra alkotott bizottságban, a polgári perrendtartás javaslatának néhány intézkedését alkalmunk volt már e lap hasábjain is méltányolni. Későbbi idők az ő működésének értékét mindenesetre ezekből a nagy alkotásokból fogják megítélni s a magyar igazságügy legnagyobb érdeke, hogy Plósz Sándor addig ne mozduljon miniszteri székéből, amig ezen tervezetek és javaslatok törvényerőre nem emelkedtek. Mégis mielőttünk legrokonszenvesebbek azok a kisebb törvényjavaslatok, amelyekkel Plósz Sándor a jogélet s vele együtt a gazdasági élet egyes káros kinövéseit kívánta szabályozni. Elfogulatlanul, teljes tárgyilagossággal, de kritikus érzékkel vesz tudomást az üzelmekről, melyek a gazdasági és üzleti élet bármely terén törvényeink hiányosságánál fogva lábra kaptak és jobbról-balról felhangzó üres jelszavakra nem hallgatva, egyenes uton és őszintén keresi minden bajnak orvosszerét. A biztosítótársaságok megreformálásáról, az árurészlet-ügyletekről, az uzsoráról s a kereskedelmi üzletek átruházásáról szóló törvénytervezetek a legközvetlenebb példái az ő általános éberségének és sokoldalú tevékenységének, amelynek azonban mindig egy az iránya — a tisztességnek érvényesítése, az osztó és kiegyenlítő igazság uralma a jogélet minden terén. Plósz Sándor nem agrárius a szó szoros értelmében. Az ő őstermelő velleitásai nem terjednek tovább gellérthegyi rózsáinál és barackfáinál, amelyek alatt fáradalmait pihenné ki, ha nem vinné oda is midig magával készülőben levő paragrafusait. De ha nem is tartozik az agráriusok szűkebb körébe, azért mégis teljes bizalmunkat bírja, mert ami az ő igazságügyi programmja, az a mi gazdasági programmunk, a tisztesség feltétlen érvényesülése, az osztó és kiegyenlítő igazság uralma — a gyengék védelme az erősek túlkapásaival szemben. Sőt talán így még kedvesebb nekünk, mintha a mi sorainkból került volna ki, mert a sok politikai inszinuáció között elégtételt szolgáltat a gondolat, hogy imen ez az európai nevű jogtudós egyénisége objektivitásával és humanizmusával politikai pályáján ugyanazokat az eszményeket szolgálja, amelyeket mi követünk. A magyar gazdatársadalom szervei, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület és a Magyar Gazdaszövetség megdöbbenéssel konstatálták, hogy az a nagy gazdasági válság, amely nagyrészben rajtunk kívül álló okokból, de épp oly nagyrészben az előző kormányok hibás gazdasági politikája folytán a föld népét a tönk szélére juttatta, a népesség lelkiismeretlenebb elemeinek alkalmul szolgált arra, hogy a nép szorult helyzetét saját hirtelen meggazdagodásukra kizsákmányolják. Kon,gresszust kongresszus követett s a gazda- közönség az ország minden részében feltárta az uzsora pusztításait s kereste ennek elháritása módjait! Igazságügyi miniszterünk felismerte a helyzet szükségletét s már a törvényhozás elé terjesztette uzsora-törvényjavaslatát. Mi ezt a javaslatot méltatni, objektíve Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apróhirdetéseit díjtalanul közöljük.