Hazánk, 1903. augusztus (10. évfolyam, 180-204. szám)
1903-08-01 / 180. szám
X. évfolyam. 180. szám. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL Budapest, VIII., Szentkirályi utca 28. Kéziratokat nem adunk vissza. Telefonszám 56—63. Szombat« Budapest, 1903. augusztus 1. FELELŐS SZERKESZTŐ BUDAY BARNA. Előfizetési ára: Elész évre 28 kor- Negyedévre 7.—kor. 1 Félévre „ 14 « Egy hóra_2.40 « Egyes szám 8, Vidéken 10, Pályaudvarokon 12 fillér. Meglepő fordulatok. Budapest, julius 31. (B. B.) Tegnap éjszaka gróf Szapáry László fiumei kormányzó bevallotta, hogy ő volt a vesztegető. Gróf Szapáry pénzét közvetítette Dienes. Gróf Szapáry jutott arra a boldogtalan gondolatra, hogy megvásárolja az obstrukciót és ezzel kisegítse az országot a további bonyodalmakból. A megdöbbentő kísérlet szerzője tehát előttünk áll s hajlandó vezekelni tettéért, amit el nem kerülhet. A kormányzói méltóságról már lemondott, holnap vallani fog, leleplezi az eset homályos részleteit s aztán önkényt elvonul a politikai halottak kriptájába. Hány élőhalottnak kellene már lennie e kriptában, ha a korrupció elemeire eleitől kezdve azt a büntetést mérik, amelyet most gróf Szapáry mért ki önmagára! Megdöbbenésünk mellett is a részvét elpalástolhatatlan érzésével látjuk kiemelkedni ezt a szimpatikus és széptehetségű főurat a megvesztegetés rejtélyének örvényéből. Fényes pályafutásának e sülyesztőjénél önkénytelenül is ajkunkra jön a kérdés: de hát miért tette ezt? A legközelebbi huszonnégy óra talán megfelel erre a kérdésre, mert Szapáry gróf a parlamenti bizottság előtt kimerítő nyilatkozatot fog tenni. Abból majd megismerjük tettének indokait, bár nem képzelhető el olyan érv, mely a korrupció erkölcstelen eszközeinek alkalmazását menteni tudná. Aki részes volt ebben a korrupcióban, bárki legyen is az, bármilyen szép célokra is tudjon hivatkozni, mégis buknia és bűnhődnie kell. Ezt vallottuk tegnap és ezt fogjuk követelni holnap is. Szapáry László kijelente állítólag, hogy izoláltan állott a megvesztegetés kísérletében, erről tehát a miniszterelnök mit sem tudott és ezért a felelősséget kizárólag Szapáry gróf vállalja el. Ezt a kijelentést a sajtó már az első pillanatban gunyoros kétkedéssel fogadta. Lehetetlen, úgy mondják, hogy Szapáry gróf, aki különben sem oly nagyvagyonu ember, az obstrukciósok megvásárlását saját szakállára kísérlette volna meg. Szapáry grófnak okvetlen állott valaki a háta mögött, s miután a grófot a miniszterelnökhöz személyes jóbarátság fűzi s vele gyakran érintkezik, a legtermészetesebb levezetés az, hogy Szapáry gróf a miniszterelnök tudtával, sőt egyenes megbízásából akarta megvásárolni az obstrukciót. Ezt mondják. Sőt mi több: így gondolkoznak. Hiába veti el a józan ész azt az örült gondolatot, hogy a miniszterelnök egy épp olyaót, mint naiv kivitelű vesztegetési módszerrel remélte volna megnyerhetni a harcot. Hiába tarthatatlan az a feltevés, hogy a miniszterelnök a vesztegetésekben éppen azt az egyéniséget exponálta volna, aki efféle csúnya üzletekben a naivságig járatlan s emellett jóbarát. Hiába utasítja vissza a józan ész ezt a logikátlan felfogást, mégis végre ennek adja meg magát, mert jobb és kimagyarázhatóbb feltevésbe nem kapaszkodhatik, így hát a miniszterelnökre a gyilkos gyanú súlya nehezedik. Márpedig a vesztegetés gyanújával terhelten kormányozni az országot e boldogtalan pillanatokban, a legnehezebb vezeklés, amire politikust ítélni lehet. Ha a miniszterelnök bűnösnek bizonyul a ma nyíltan ellene fordított vádban, akkor a leggyászosabb kimúlás bizonyossága előtt áll. Akkor tulajdon pártjának felháborodása sújtana rá legkeményebben, mert hisszük, nem akad ebben a parlamentben olyan politikai bitang, aki egy percig is támogatná a korrupció sülyedéséeit. Abban az egyben nyugodtak és bizonyosak vagyunk, hogy a korrupció rut merényletére kötél-halál vár. Ámde ha a miniszterelnök egyénisége tisztán kerül ki az események sötétségéből, hanem csak feltenni fogjuk róla, miként mi még ma is felteszszük, de látni is fogjuk, hogy a vesztegetés vétségében ártatlan: hát akkor ki ad neki elégtételt azért, hogy vádat, piszkot, szidalmat kellett elszenvednie méltatlanul s veszszőt futott olyan ítélet miatt, mely igazságtalan volt? Hát a teljes elégtételt gróf Khuen- Hédervárynak a magyar parlamant nem adhatja meg. Könnyű volt elvetni a közvéleményben a gyanú falánkjait, de kihuzogatni ezeket igen bajos. Törvény előtt a vádló tartozik bizonyítani. A közvélemény előtt a vádlott tartozik a bizonyítással. Senki a miniszterelnök bevádlóit felelősségre nem vonja. Mindenki azt mondja: vádlott, bizonyítsd be, hogy ártatlan vagy. A vádlók érveit ismeri az egész ország. A vádlott miniszterelnök igazolására ezúttal csupán egyetlen elképzelhető fegyver szolgál: a férfias szó fegyvere. Gróf Szapáry szavával állíthatja, hogy a miniszterelnök a vesztegetésben nem részes s a miniszterelnök ezt az állítást a saját szavával súlyozhatja meg. Az előttünk álló bizonyítási eljárásnak pusztán e szubjektív eszközök állanak szolgálatában. Én legalább lehetetlenségnek tartom a tárgyi érvek eszközeivel bebizonyítani azt, hogy a vesztegetés tervére nézve az előzetes egyetértés nem volt meg. Most már felteszem, hogy mindazok, akik a miniszterelnököt fedhetlen jellemű férfiúnak ismerik, meghajolnak az adott szó bizonyítéka előtt Jól van, de hát micsoda földi bíróság kényszerítheti meghajlásra azokat, akik a miniszterelnök iránt már hivatalból bizalmatlanok ? Az adott szó szentségében a személybe vetett bizalom alapján a kormánypárt igenis fel fogja menthetni a miniszterelnököt, mert ha nem bíznék benne, akkor eddig sem támogathatta volna. Az ellenzék azonban minden szubjektív bizonyíték ellenében a bizalmatlanságot hívja ki, mert ha nem lenne legnagyobb mértékben bizalmatlan a miniszterelnök személye iránt, akkor eddig se támadta volna oly példátlan erőszakkal. A vesztegetés ügyében a lesújtó eredményt tehát elfogadják, de a felmentő eredményt nem fogják elfogadni. A kétségeskedésnek, a gyanúnak fegyvereit tovább is forgatni fogják a miniszterelnök ellen s igy a kibontakozás minden józanul elképzelhető módjától közeledés helyett távolabb esünk. Ez az eredménytelenség csalódást jelent a koronára is, a nemzetre is. Mi úgy ítéljük meg a legközelebbi jövőt, hogy a vesztegetés kérdésének legmegnyugtatóbb elintézése esetén is tovább húzódik és mérgesedik a szenvedélyes harc, nem a katonai kérdések miatt és nem, is a többség érvény ésülésének okából, hanem most már kifejezetten a miniszterelnök személye körül. Eklatáns bizonyítéka e helyzetváltozásnak Kossuth Ferenc nyilatkozata, aki a politikai vesztegetés tisztázásának bevárása nélkül, ma kijelenté a Házban, hogy ha Héderváry gróf nem távozik, ő is az obstrukció pártjára áll, mert a miniszterelnök személye végzetszerüleg áll a kibontakozás útjában. Bármily elhatározásra is jutott a miniszterelnök e súlyos fordulatok hatása alatt, kétségtelenül igaza van abban, hogy, mint mondá, e pillanatban a miniszterelnöki széket nem hagyhatja el. Nemcsak önmagának, de megbízóinak is tartozni azzal, hogy mindaddig férfiasan kitartson helyén, míg a mellének szegezett rut gyanú alól tisztán kikerül, úgy vélik, a miniszterelnök csak erre vár s aztán ha kell, áldozatul veti magát a békés kibontakozás szempontjainak. Augusztus tizedikéig pedig elnapolták a Ház üléseit, a két irányban is megindult parlamenti vizsgálat zavartalan működése kedvéért. E szünet alatt tegyék politikusaink a helyzetet nyugodt megfontolás tárgyává s ha csak egy szikrája is maradt még a békés kibontakozás reményének, igyekezzenek éleszteni, mert ez a hazaszeretet szikrája. Parlamentünk és közéletünk megviselt szervezete sok komplkációt már ki nem bir s mindnyájunk előtt tisztán áll, hogy az erőszak s a belharc folytatása csakis a közjólét és a közszabadság nagy érdekeinek romlásához vezethet. Előfizetőinknek a mezőgazdaság körébe vágó apróhirdetéseit díjtalanul közöljük.